Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony
Szentséges Szűz Mária, szép liliomszál,
Ki mindenkor szépen úgy virágoztál,
Hogy szűz lévén meggyümölcsöztél.
Imádd Jézust értünk, Akit Te szültél!
Szép liliomszál, szüzek virága!
Könyörögj érettünk, Istennek anyja!
Ó, mily ékes vagy, Mária, bűnösöknek szószólója! (Erdélyi Mária-ének)
A katolikus egyház hagyománya Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához köti az Angyali Üdvözletet, Jézus Szentlélektől fogantatásának napját. Az analógiás mágia az alapja annak a szokásnak, hogy ezt a napot a fák oltására, szemzésére tartják alkalmasnak. A magyar nyelvterületen él az a hiedelem, hogy azt a fát, amit ilyenkor oltanak, nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyna ki, vagy szerencsétlenség történne. Gyimes-völgyben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. Az Ipoly menti falvakban a következő regula ismert: Gyümölcsoltó hidege, téli hónapnak megölője.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)
Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához monda is fűződik, amely az ünneprontás hiedelemvilágába tartozik.
Nagykanizsa mellett van az előkelő Inkey-család szép barokk, szépen felújított kápolnája. Máig mesélik, hogy az egyik Inkey báró féktelen gőgjében elhatározta, hogy éppen ezen a napon vágatja ki legszebb gyümölcsfáit. Amikor azonban a legelső kivágására sor került, hatalmas sereg hangya bújt elő a tövéből. Rámászott a báróra és rágni kezdte a tagjait. Bezárkózott előlük a szobájába, de hiába. Szenvedéseibe belepusztult, és felravatalozták. Reggelre azonban már csak a csontjai maradtak meg a koporsóban. A család engesztelésül építtette azután a kápolnát.
Bánóc (Banovce) mellett egy szlovák faluban történt, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, tehát a nagyböjt kellős közepén este egy házban zeneszó mellett vígan táncolt a falubeli fiatalság. Egyszer csak, amint javában táncoltak, megjelent a szobában egy fehér asszony, nyilván Mária, és a zenészektől azt kérdezte: Játszotok? Játszunk – felelték ezek. Az asszony: hát csak játsszatok! Azután a táncolóktól kérdezte: táncoltok? Táncolunk – mondták ezek rá nagy vígan. Nohát csak táncoljatok! E szavak után eltűnt. A muzsikások azóta is játszanak, a táncosok pedig táncolnak, nem tudják végét szakítani. A lábuk már bokán felül elkopott. A szoba falairól már mind lehullott a vakolat a szüntelen dobogástól. A gyertya ég, de soha el nem ég. Az egész szoba csupa korom és füst.
|
