Bevezetés

A történelemben nem példa nélküli dolog, hogy a hatalom megpróbál mindent megtenni azért, hogy korlátlanul felügyelje a kultúrát. Nincs ez másként a könyvkiadással és a könyvekkel sem. Az irodalom és a könyvek - bár néha nehéz ezt elképzelni - valós veszélyt jelenthetnek. Olyan információkat hordozhatnak és olyan tudás birtokosává képesek tenni az értő olvasót, amely egy olyan hatalom számára, amely az élet minden területét befolyása alatt akarja tartani, kellemetlen, sőt kifejezetten káros lehet. Egyes esetekben csak megpróbálták elrejteni a károsnak ítélt könyveket az olvasók elől, azonban arra is akad példa, hogy ezen könyvek elpusztítására törtek, sőt üldözték a könyvek szerzőit, kiadóit, nyomdászait is.

Magyarország 20. századi történelmében nem az 1945. február 26-án kiadott 530/1945. M.E. rendelet az első, amely beleszól a könyvkiadás, a könyvterjesztés és egyáltalán, a könyvek világába.

1944. március 19-én Magyarországot megszállták a német csapatok és bő egy hónappal később, 1944. április 30-án megjelent a 10.800/1944. számú rendelet a „magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása" tárgyában. A rendelet értelmében a mellékletben felsorolt magyar és külföldi zsidó szerzők műveit a könyvtárakból ki kellett vonni, ezekről jegyzéket kell készíteni, amit Kolozsváry-Borcsa Mihálynak, a sajtóügyek kormánybiztosának be kellett mutatni. Ezeket aztán 1944. június 15-ig össze kellett gyűjteni, majd ezt követően bezúzatni.

Még egy év sem telt el a zsidó szerzők műveinek bezúzatása óta, amikor 1945. február 26-án egy újabb, tárgyában hasonló rendeletet adott ki (ez a fent már említett 530/1945. M.E. sz. rendelet) a dálnoki Miklós Béla vezette Ideiglenes Nemzeti Kormány. A rendelet alapja a Moszkvában 1945. január 20-án megkötött fegyverszüneti egyezmény 16. pontja volt, amely kimondta, hogy az: „Időszakos vagy egyéb irodalmi termékek kiadása, behozatala és terjesztése Magyarországon, színielőadások rendezése, mozgóképek bemutatása, a rádióállomások, a posta, a távíró, a távbeszélő működése, a Szövetséges (Szovjet) Főparancsnoksággal való megegyezés alapján történik."

Az 530/1945. rendelet azonban még ennél is tovább ment, nem elégedett meg az egyezményben meghatározott feladatokkal. Az 1945. február 9-én megtartott minisztertanácsi ülésen a kommunista pártot képviselő Nagy Imre földművelésügyi miniszter felvetette, hogy a fasiszta és antidemokratikus könyvek beszolgáltatását ki kellene terjeszteni a magánszemélyekre is. Dálnoki elfogadta azzal a kiegészítéssel, hogy ebben az esetben egy olyan jegyzék összeállítása is szükségessé válik, amely tartalmazza azon könyvek listáját, amelyeknek a beszolgáltatását kötelezővé teszik. Vásáry István pénzügyminiszter azonban kétségét fejezte ki, hiszen ebben az esetben elkerülhetetlenek lesznek a rosszindulatú feljelentgetések és az amúgy is megviselt lakosságot újabb kellemetlenségeknek teszik ki. Végül is azonban a minisztertanács elfogadta Nagy és Dálnoki indítványát, bár, mint a jegyzőkönyv is bizonyítja, ez egy kicsit több mint amit a SZEB megkövetelt a magyar kormánytól.

A rendelet alapján a könyvnyomdák, könyvkiadó-vállalatok, könyvkereskedők, könyvtárak valamint magánszemélyek birtokában lévő minden fasiszta, antidemokratikus és szovjetellenes sajtóterméket - nyelvtől függetlenül - meg kellett semmisíteni. A végrehajtásra 15 napos határidőt szabott meg a kormány, ennyi idő állt a rendelkezésre ahhoz, hogy a törvényhatóság első tisztje által meghatározott gyűjtőhelyre szállítsák a könyveket.

(...)

http://www.archivnet.hu/hetkoznapok/iteletek_fasiszta_konyvek_miatt.html

*

A tiltott könyvek listája!

Tiltott Könyvek

1. §. Meg kell semmisíteni a könyvnyomdák, könykiadóvállalatok, könyvkereskedők, köz- és kölcsönkönyvtárak, iskolai könyvtárak, valamint magánszemélyek birtokában levő minden fasiszta szellemű, szovjetellenes és antidemokratikus sajtóterméket (könyv, folyóirat, napilap, hirdetmény, röplap, képes ábrázolat stb.), tekintet nélkül arra, hogy az a magyar vagy más nyelven jelent meg.
Különösen és kivétel nélkül megsemmisítendők a fasiszta (nemzeti szocialista) politikusok fasiszta szellemű életrajzai, nyilvánosan elmondott beszédei, fasiszta állampolitikát méltató tudományos színezetű művek, a német hadviselést feldicsérő sajtótermékek, a fasiszta politikusoknak ily szellemű művei, a fasiszta pártoknak és kiadóhivataloknak összes politikai jellegű kiadmányai, vagy ilyen vonatkozású szépirodalmi termékei stb.
2. §. Az 1. §-ban megjelölt sajtótermékek kiadása, utánnyomása, forgalombahozatala, terjesztése, külföldről behozatala tilos.
3. §. A fenti rendelkezésekhez képest a könyvnyomdák, könyvkiadók, könyvkereskedők és kölcsönkönyvtárak, egyesületi, testületi és iskolai könyvtárak, valamint a magánszemélyek kötelesek e rendelet hatálybalépésétől számított 15 nap alatt az 1. §-ban felsorolt sajtóterméket a törvényhatóság első tisztviselője által kijelölt gyűjtőhelyre szállítani.
4. §. A törvényhatóság első tisztviselője gondoskodik a beszállítandó sajtótermékek gyűjtőhelyének kijelöléséről, a beszállított sajtótermékek őrzéséről mindaddig, amíg az összegyűjtött sajtótermékek papíranyagának hasznosítása zúzómalmokba való szállítás útján meg nem történik.
5. §. Az 1931. évi III. t.-c. 1. §-ában írt bűntettet követi el az, aki a jelen rendelet 1. §-ában megjelölt sajtóterméket kiadja, kinyomtatja, utánnyomja, forgalomba hozza, az ország területére behozza, vagy aki a birtokában lévő sajtóterméket másnak átadja.
A bűnvádi eljárásra a 81/1945. M. E. sz. rendelet 20 §-a értelmében a népbíróság bír hatáskörrel.
6. § Amennyiben a cselekmény súlyosabban nem büntetendő, kihágást követ el és háború idején hat hónapig terjedő elzárással, valamint 8000 P-ig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő az, aki a 3. §-ban írt beszolgáltatási kötelességének szándékosan, vagy súlyos gondatlanságból nem tesz eleget.
7. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.
Debrecen, 1945. évi február hó 26. napján.

Dálnoki Miklós vzds. s. k. miniszterelnök”

http://betiltva.com/2010-2013/tiltott-konyvek/