Az erotika vizsgálata a folklórban
PARICSINÉ NAGY JUDIT
Az erotika a folklórban sokáig érdemtelen helyet foglalt el a folklór
kutatásban. Ennek számos oka volt. Az egyik az, hogy a kutatás premisz-
szának tekintette" a hagyományos felfogást a zárt paraszti közösségek
szigorú erkölcsi kötöttségeiről. E premissza végső soron nem a paraszti
életforma kutatásából, még kevésbé kimerítő ismeretéből, hanem a ku
tatás polgári, „józan" erkölcsi szemléletéből ered. Ennek eredményeként e
terület kiszakadt a népi élet egyéb összefüggéseiből. Maguk a szokások
is a régi közösségi kultúrák felbomlásával atomizálódva, jelentésüket
vesztve maradtak fönn. A kutatás e beszűkülésének következménye,
eredménye volt az európai, illetőleg világkultúra léptékű történetiség
figyelmen kívül hagyása is. Ily módon a kutatás nem oknyomozó-magya
rázó, kérdéskereső-megválaszoló úton fejlődött, hanem — legalábbis az
erotika területén — puszta előfeltételezések irányította, tényleírásra"
szorítkozott.
A legutóbbi idők modern kutatásai alapvető fordulatot hoztak a té
mában. E fordulat nem köthető egyetlen kutató műhelyhez, hanem sze
rencsés módon sok-sok egyéni erőfeszítés eredménye. Gombamódra sza
porodtak azok a kiadványok, melyek az e témából származó gyűjtéseket
teszik közkinccsé.1 Hogy e gyűjtések maradjanak csupán egyszeri
ínyencségek, szükséges a tudományos szemléletmód közkeletűvé tétele.
Választott témánk jelentőségének igazolására és egyben értelmezésé
hez annak bizonyítása szükséges, hogy az erotika a folklórban — az em
beri gondolkodás felbomlani látszó alapvetéseiben — a mainál átfogóbb,
egyetemes érvényű volt.
Kiindulásként elengedhetetlen az erotika fogalmának közelebbi meg
határozása. Hiszen írásom témája éppen nem a puszta szexualitás, hanem
annak bemutatása, hogyan válik a szexualitás emberi, gondolati tartalom
má és viszont, jelképes értelmű cselekvéssé. Nagy Ilona szerint a szere
lem fogalma a szexualitáshoz képest tágabb, tehát az erotika is az. A sze
xualitás csupán ösztöntevékenység, ez erotikában tudatos lelki tényezők
is benne foglaltatnak. Csak az ember csinált a szexuális tevékenységből
erotikusát.
Az erotika írja Röhrich, kétszeresen is a 'szerelem művészetét' jelen
ti: a puszta ösztöncselekedetnek az individuum számára való kifinomítá-
•
1 Vö. pl. Nagy Olga: Paraszt dekameron. Budapest, 1977.; Nagy Olga: Ujabb pa
raszt dekameron. Budapest, 1985.; Énekes poézis. Budapest, 1979. stb.
sát és magasztossá tételét, ugyanakkor tágabb értelemben annak művé
szi (játékos, metaforikus vagy szimbolikus) átalakítását, kifejlesztését, le
írását, bemutatását, közvetítését, amint az a szokásokban, társas életben,
divatban, művészetben, irodalomban, folklórban, reklámban stb. megje
lenik. A két fogalom használata mégsem logikus és következetes. Röh-
rich azt is megállapítja, hogy erotikus művészetről és irodalomról beszé
lünk, vagy erotikus népdalról, regényről, sohasem „szexuális regény"-ről
vagy „szexuális szólások''-ról, ugyanakkor szexuális viccet mondunk és
nem erotikusát. Abban az értelemben tehát, hogy a művészet, így a folk
lórművészet számára is fenntartott fogalom az erotika, mondáinkat eroti
kusnak minősíthetjük akkor is, ha témájuk kifejezetten a szexus kelet
kezését járja körül.
Fontosnak tartom kiemelni a tudatos lelki tényezők szerepét, vagyis
a gondolati megélés-átalakítás tényét. Bernáth Béla összekapcsolta az ero
tikus témát és a benne rejlő szimbólumfejtés lehetőségét.2
A magyar népdalokban kimutatható szimbólumrendszer meglepően
hasonlít más kultúrkörökben keletkezett szimbólumrendszerekhez. Min
denfajta eredetmítosznak is szerves része a nemiség közösségi érvényű,
közösségközpontúvá emelő átértelmezése, újraértékelése. Vagyis erptikán
nem a köznapi érzékit értem, hanem általánosabban, a gondolati-értelmi
megélést. Ilyen értelemben az erotika az utódnemzésen túlmutatóan
funkcionális és nem pusztán egyéni örömforrás. E közösségi funkció kü
lönbözteti meg egyben értelemszerűen az önmagáért való pornográfiától is.
„A pornográfia fogalomköre rendkívül nehezen behatárolható; nem
csak hogy társadamakról társadalmakra változik, hanem az illető társa
dalomban is különbözik megítélése más-más helyzetben. Ráadásul a meg
ítélés olyannyira a nemiséget illető ízlés vagy még inkább hiányának dol
ga, hogy az ilyen irányú érzékkel nem rendelkezők számára fogalmilag
meg sem közelíthető e kérdés. A mindennapos gyakorlati megítélés any-
nyira társadalmat meghatározó egyedi jegy, hogy legalább annyira kö
zösséget összeforrasztó és más közösségektől elválasztó jellemző mint a
nyelvhasználat, öltözködés vagy bőrszín. így e jegy tükrében az egyes
társadalmak, korok nevetségesnek vagy akár obszcénnek tűnhetnek egy
más számára. Hasonlóképpen letűnt korok, irodalmi úttörőinek merészsé
gei mára elvesztik sokkoló hatásukat."3
Az erotika helye és tartalma ma megvilágításra szorul, az emberi
kultúra hajnalán és egészen a fejlett termelő-fogyasztó társadalmak ki
alakulásáig azonban fönt említett szerepe szükségszerűen született meg
és élt tovább. Életre hívója az a kozmikus életérzés volt, mely „a termé
kenységet feltételező szerelmet világot fenntartó erőnek fogta fel. E gon
dolat közben „hiba lenne a szimbolika mögött csupán szexuális tartalma
kat keresni. Ez csak a jelentés egy adott szintjén igaz... A mítoszok és
mesék nemisége a világ jelenségeinek leírhatóságát szolgálta, és nem a
2 Bernáth Béla: A szerelem képes nyelvéről. A favágásról és a szerelemfákról.
In: Erósz a folklórban. (Szerk.: Hoppal Mihály—Szepes Erika), 40—63.
3 Coffin, Tristram Potter: A Proper Book of Sexual Folklore. New York, 1978.
tárgya volt csupán."4 Ehhez hozzátenném, hogy' a megállapítás lényege
nem műfaj specifikus: az erotika bármely megnyilvánulási formájában
ilyen értelmező-kormányzó szerepet töltött be.
A nemiség a közösség tudatában azért emelkedik erotikává — tuda
ti elemekkel áthatotta —, mert azon az ismeretszinten, melyben az en
ciklopédikus tudást a közvetlen tapasztalati benyomások extrapolációja
jelentette, az alapvető élettényezőkkel — születés, serdülés, halál — szem
beszökő kapcsolatban álló nemiség természetszerűleg kínálkozott átfogó
és egyetlen birtokolt elvként a világ magyarázatára. Az erotika közösségi
funkciója — az utódnemzést és egyéni örömszerzést meghaladva — a
világértelmezés, a világ aníropomprf izálása, a kozmogón elvhűség. Ennek
jegyében rendezte be az ember az életét a lakodalom és temetés, a vetés,
aratás, farsang stb. szokásrendjeivel, a törzsek és népek homályba vesző
történetiségét eredetmítoszokkal, melyek egyben világosan elválasztják
és összekapcsolják az emberi nemet az állati-növényi-ásványi és csodás
létezésmóddal. E megfigyelt és elképzelt szférák mind a nemiség sokré
tű tudatosulásában, az erotikában szerveződnek koncentrikus, egymásra
és az emberre vonatkoztatott, kultúraépítő körökké. Általuk az ember
olyan koordinátarendszerét hozta létre a közösség világfelfogásának, er
kölcsének, mely biztos utat szabott az egyénnek.
E kultúrkörök spirálján haladjunk az egyén felé, aki maga is csak ré
szeket, egyre kevesebbet láthat be ebből, mi, az adatközlések olvasói pe
dig alig valamit.
A legátfogóbb gondolatkör az eredetmítoszoké. Az emberiség eredete
mítoszokban, vallási tételekben fogalmazódik meg. „A szellemi eredetű
férfi és a csontból teremtett nő ritmikus párharca valamikor azt volt
hivatva példázni, hogy a nő alárendelődik a férfinak, a tél a tavasznak,
és az egybeillő körforgások kozmikussá táguló misztériumában megőrző
dik a közösség termékenyítő ereje, — írja Qoffin. Még inkább tágítva a
kört: ,,a nemiség szabályai nagyban különböztek a ma általánostól az idők
kezdetén. A nemzés-teremtés nem kötődött szorosan a testi együttléthez
vagy a csak nemben különböző partnerek vonzalmához. Sugalmazó for
májú (vízikígyó) vagy bármilyen más állat, növény, mindennapi testi
megnyilvánulás (sóhajtás, pillantás), természeti tényező, élettelen tárgy
is megtermékenyítő képesség e korlátlan varázslatát az eredetmítoszok
szabadították fel. Hiszen az idők kezdetén a föld néptelen pusztaság, és a
világban lévő jónak és rossznak formára kellett találnia."5
Figyelemre méltó az eredetmítoszok gondolati rokonsága, származza
nak bár egymástól földrajzilag is távol fekvő, független kultúrákból.
A jó és rossz kettőségének elvére — ebben az elvben a nemiség nem csu
pán az erkölcsileg egyik fő megnyilvánulási tere, hanem annak szabályo
zójává válik. Az eredetmítoszokból származó nemek közti különbségtétel
ma is eleven. Ugyanígy feltételezhetjük, hogy a folklór más elemei is
lappangva továbbélnek bennünk. így a keresztény vallás is átörökítheti
a nemek szembeállításának gondolatát. A héber hagyományra épülve „a
férfitisztasággal szemben Éva is bűnös lesz — enged a kígyó csábításá-
4 Coffin, Tristram Potter: i. m.
5 Coffin, Tristram Potter: i. m.
nak, és ezért havi ciklusaival szenved." Megjegyzem, hogy a szülés fáj
dalma, a munka robotja és a halál is a bűnből származtatik a keresztény
elgondolásában. így a keresztény vallás intézményesíti azt az ősi felfogást,
mely ezeket egyetlen egységbe fogta.
Az eredetmítoszok másik alapgondolata fogalmazódik meg például
az észak-germán—skandináv mitológiában: „Frey, mindennek, ami so
kasodni képes, istene szerelemre gyullad a Föld istennője, Gertha iránt.
Termékeny kapcsolatuk mindenéves gyümölcse hoz általános áldást
az emberiségre."6 Ilyen célzattal, „a termés bőségének elősegítésére bizo
nyos közösségek kollektív nemi aktust jelenítettek meg ... Az ókorban
«•hierosz gamosznak«, szent násznak nevezett cselekmény e kollektív nemi
aktus szublimáltabb formája: a közösség helyett annak kiválasztott papjai
egyesültek a Földanyát jelképező istennővel, az ezt megtestesítő főpap
nővel."7 Jankovics a mese erotikus voltát bizonyítva számos párhuzamos
példát hoz: Gaia görög mítoszát, annak egyiptomi, kínai, polinéz változa
tát. Nemcsak Kronoszt, hanem Siegfriedet, Sáhnáme sárkánykirályát,
Dahákot, de még János Vitézt is Földanya oltalmazza, segíti győzelemre.
Róheim szerint „a regék nyíló-csukódó sziklái, hálója... a vagina jelké
pei, s a regebeli átjáróban való közlekedés nemzés, illetve születés értel
mű". Jankovics megállapítja, hogy az ilyen mesék hagyományozó ja „a
flóra és fauna tevékenységétől függő agrárnépesség".8
Szükségszerűnek gondolom egy részt azt, hogy a természet termé
kenységétől függő kultúrák központi gondolati elemükké magát a ter
mékenységet emelik, és a köré szervezik egyéb tudattartalmaikat (er
kölcs), másrészről azt, hogy a termékenységet természetes forrásával, a
földdel hozva kapcsolatba, Földanya-Földistennő formában személyesítik
meg. Mivel a kultúrák lényegében a modern időkig agrárkultúrák marad
tak, természetes, hogy olyan, viszonylag fiatal vallás, mint a kresztény-
ség is, átörökítette e gondolkodás bizonyos jegyeit. Harmadsorban azt a
legegyszerűbb és legátfogóbb tételt kívánom példázni, miszerint az ősi
képzet a világ teljességének egyáltalában való létét is magából a nemi
ség működéséből vezeti le. Röhrich az afrikai férfimeséket vizsgálva erre
a következtetésre jut. Mint írja, azok a groteszk mesék, amelyekben
óriási nemi szervekkel rendelkeznek a mesehősök, nem egyszerűen csak
a férfiassággal való hencegést fogalmazzák meg, hanem éppen mitologi
kus tartalmuknál fogva az ősidők mítoszaival tartanak rokonságot. Nyu-
gat-szudáni mesét idéz, amelyben a hősnek akkora nemző szerve volt,
hogy hat szamár volt elé befogva és azok húzták. Az asszony, akit teherbe
ejtett valamennyi nép szülőanyja lett, valamennyi emberfajta az ő hasá
ból született. Vagyis a puszta felnagyítás minőségi, szemléleti változás ké
pi kifejeződése.
Kifinomultabb kultúrákban is ugyanez a gondolat fejeződik ki, a ne
miség forrásértékű elsődlegessége, csak fejlettebb, áttételesebb megjele
nési formában. „Zeusz teremtő lázát is e vonatkozásban értékelhetjük he-
6 Coffin, Tristram Potter: i. m.
7 Jankovics Marcell: Erósz és Erőé. In: Erósz a folklórban. (Szerk.: Hoppal Mi
hály—Szepes Erika) Budapest, 1987. 127.
8 Jankovics Marcell: i. m. 127.
lyesen, a görög mítoszban mindez a jó tőle származik, ami sikeresen ve
heti fel a harcot a rossz hatalmakkal szemben, az emberek érdekében.
Zeusz teremti újra azokat az isteneket és félisteneket is, akik más vallás
ból öröklődtek át a görögökre." Coffin e fejlett hitrendszerben már nem
csupán életmegőrző szerepet tulajdonít Zeusz felfokozott nemiségének:
„A kultúrák vándorlásában és átfedésében az ilyen Zeusz-féle terméke
nyítő hatalom a legtermészetesebb biztosítéka egy közösség egységes,
életerős szellemi arculatának."
Ujváry Zoltán részletesen elemzi a fallosz funkcióját a görög szoká
sokban. Megállapítja, hogy a „fallikus szokások, a nemzési aktusok, a
fallosz szimbólumok megevésének a célja a termékenység biztosítása, el
nyerése volt. A fallosz Hermes istent is megillette, mert ő segítette elő
a nyájak termékenységét. A fallosz szerepet játszott Demeter kultuszában
is. A fallosz-attributumok az ún. halos-ünnepeken is előfordultak, ame
lyekben az isteni Demeter, Dionysos és Poseidon úgyszintén a termé
kenység isteneiként szerepeltek..." A továbbiakban rámutat, hogy
„A fallizmus valamilyen formában a föld népeinek kultúrájában minde
nütt megtalálható. Ez az ún. fallikus vallásokban, szertartásokban külö
nösen nagy múltra tekint vissza Kínában, Japánban, Indiában, Burmá
ban és másutt. A természeti népek kultuszai is bővelkednek ide vonat
kozó példákban."9
Mivel a nemiség már az emberi gondolkodás hajnalán, az eredetmí
toszokban — éppen a fejlődésnek abban a szakában, amikor az ember
mérhetetlenül jelentéktelen, függő része volt a természeti világnak —
erotikus, aitologikus jelentőségre tett szert, természetszerűen egyetemle
ges jellegűvé fejlődött. Ezt az egyetemes jellegét — bármily áttételes,
rejtett formában — a legutóbbi időkig megőrizte.
A nemiség természeti kötöttségére a legátfogóbb példa a kertmotívum.
„A szerelmi jelenet már az ókori Mezopotámiában kertben (»álló fák közt,
fekvő fák közt«) játszódott, és az istennő almával kínálta kedvesét."
„A kert kert"-hez hasonló jelentésű a „kis kerek erdő", bár valószínűleg
reálisabb hasonlóság alapján. Itt valószínűleg a női testre való emlékezés
húzódik meg a háttérben. . . Valószínű, hogy ugyanaz a képi kapcsolatos
ság, amely a kis kerek erdővel a nő erotikus emlékét idézi fel, tette a
sok kalászost is a női genitáliák jelképévé... A kender elázása kétség
telen utalás a szerelmi aktusra . . . S nyilván a búzában taposott út, vagy
egyszerűen a közte lévő út is a női testnek még részletesebb képét idézi
az emlékezetbe. Bernáth szerint „A favágás is nemi aktus, mint a jól is
mert lakodalmi énekből kiderül: »Nem jó erdő mellett lakni / Mert sok fát
kell hasogatni, / Tizenhárom ölet, meg egy felet, / öleljen meg engem,
aki szeret« ..." E képi kifejezéskörben maradva „A nem száradt még ki a
tőkéje szólás jelentése: »lesz még gyermeke«. A Kalevalában is egy ket
téhasadó tőkéből születik két gyermek." Szerelemfa a meggyfa, cseresz
nyefa, fűzfa, citrusfa, cédrusfa, diófa, almafa is. „A szerelemfa azonos az
életfával vagy világfával... E szerelemfához köti a szerelmes a
»lovát« is".
9 Ujváry Zoltán: A temetés paródiája. Debrecen, 1978. 225.
Természetes gondolatkapcsolással a fák, a természet gyümölcsei, virá
gai is szimbolikussá válnak. „Legáltalánosabb virágszimbólum a rózsa,
ami már annyira közhellyé vált, hogy a szeretőt „rózsám"-nak nevezni
mindennapos még a közbeszédben is .. . Nem lehetetlen, hogy a déltől
estig, vagyis rövid ideig nyíló rózsa a rövid ideig tartó szerelmet jelen
ti... a rózsa nemcsak maga a szerető, hanem a szerelem is, vagyis rózsát
szakítani annyi, mint a (testi) szerelmet élvezni. . . Nyilván a rózsa
élénk színe, s talán még inkább erős illata az oka szerelmi jelkép-szere
pének. Erre vall, hogy a rozmaring is egyike a legkedveltebb szerelmi
szimbólumoknak, ahol már nemigen jön számításba a szín, annál inkább
az erős, bódító illat. . .; A rózsához és rozmaringhoz hasonlóan erős, bó
dító illatú virág az ibolya vagy a viola... A díszítőművészet kedvelt tuli
pánmotívumnak viszont már nem a népdal szín- és illatemléke az oka, ha
nem talán a női test vonalának hasonlósága, ami a képi ábrázolásban
annyira feltűnő . ..
Talán a virágoknál is jelentősebb a szerepe az erotikus szimboliká
ban a gyümölcsnek . . . Régóta köztudott, hogy a félbevágott alma azt je
lenteni, hogy nem tartanak igényt az udvarlásra; ahol viszont három piros
almát tesznek ki láthatóan, az meg a biztatást jelenti. .. egyértelműen a
testi szerelem megvalósulására utal a szilvaszimbólum... A dió (és ki
sebb mértékben a mogyoró) a férfigenitáliákra emlékeztette az énekese
ket .. ."10 Bernáth Béla a bab, borsó és lencse, mint hüvelyesek meta-
forikáját mutatja be, rokon értelemben. Érdemes még tágabb kitekintés
céljából Coffint idézni: „Rendkívül szerteágazó a fallikus szimbólumként
kezelt mandragóra gyökér körül keletkezett hiedelemkör. Feltételezések
szerint akasztófák alatt nő, a haláltusáját vívó bűnözőre földre hulló ondó
jából. A mediterrán vidékiek szerelmi erőt tulajdonítottak neki: Circe,
Aphrodite, Rachel mítosza is ily módon kapcsolódik hozzá."11
A növényekéhez hasonlóan szerteágazó az állatszimbolika. Férfiszim
bólum a kutya macska, csiga, denevér, pille, a lúd, a mókus, az ürge.
Ezek az állatok viselkedésük, testalkatuk, színük kapcsán váltak szim
bolikus állatokká, bizonyítja Bernáth. Meg kell még említeni, hogy a „női
genitáliákat nagyon ősi kultúrák már összekapcsolták a hal alakjával..'12
Ez a motívum a magyar népdalokban is tovább él.
A pánszexuális világkép magába olvasztja a tárgyi világot. Nőszim-
bólum lesz a tó, a kút, a pince, a fazék, a párna, a harang. Férfiszimbólum
a kocsirúd, a kútgém, a pipaszár, a kanál, a harang nyelve, a karó, a
meszelőnyél. Nem szükséges megmagyarázni a nemi szereposztást egyes
testrészek (láb, kéz, fej) és a reájuk illő ruhadarabok között (kesztyű,
csizma, fejrevaló és különösen a bőr- és szőrruhák: bunda, guba, suba.
ködmön). Az olyan természeti jelenségek, mint az eső, a harmat is a női
testiséget idézik föl.
összefoglalásképpen hadd utaljunk Hoppal—Szepes megállapítására:
„A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a szimbólumrendszer nemcsak a szö
vegekben egységes, hanem a népművészeti hagyományban is: a nyelvi
10 Bernáth Béla: i. m.
11 Coffin, Tristram Potter: i. m.
12 Bernáth Béla: i. m. 45.
gondolkodás azonos jelképekkel él, mint a népi ábrázolásmód ... A ta
nulmányok bebizonyítják, hogy a termékenységet jeliképező fa mellett,
páva kíséretében egymással szemben álló, gyakran egymásnak virágot
nyújtó legény—leány páros ábrázolása ugyanúgy a „szerelem kertjének"
szimbóluma, mint a népdalok harmatos kertje. . . Ez a szimbólumrend
szer nemcsak a magyar kultúra két nagy területén, a népi és hivatásos
művészetben egységes, méghozzá igen nagy történelmi távlatokban, ha
nem az európai kultúrának általunk áttekintett területein meglévő jelké
pekkel is egyeznek. Sőt, amikor egyes esetekben látókörünket Európán
kívülre is tágítottuk és még mélyebbre szálltunk időben, akkor is tapasz
talhattuk, hogy ezek az erotikus szimbólumok ugyanolyan jelentéssel él
tek a távoli múltban, messzi kultúrkörökben is."13
A következő jegy, mely a szexualitást erotikává, univerzálissá avatja
a népi szemléletben, a szexualitás sokágú vonatkoztatása az élet egyéb
területeire. Bernáth Béla kifejti, hogy a törvénykezés, a büntetés végre
hajtás is örököl az erotikus szemléletből. A tömlöc, kaloda megfelel a
más részletezett Földanya-képzetnek, az akasztófa életfa értelmű. A kur
tavas, keményvas férfi szerepű.
Jóval általánosabb, átszövöttebb az evéssel, ételekkel kapcsolatos
szimbolika. Bernáth Béla leírja, hogy „az asztal népdalainkban a női
szemérem, azon történik az erotikus »evés« és »-ivás«, s ezért »-zöld-«.
Ezen ég a -«szerelem gyertyája«-. . . Zöld a törvénykezés asztala is".14
Ujváry Zoltán ezt írja: „A nádudvari lakodalomban a koszorús legények
a főtt tyúk nyakát egy tányérba tették, s az egyik végéhez két főtt tojást
helyeztek, vagy pedig a tyúk lábszárcsontjához a kakas heréjét tették,
majd egy másik tányérral leborították, és a koszorúslányoknak küldték.
A kakas heréje a csonttal, a tojás a tyúknyakkal egészen egyértelmű
en a falioszt jelentette. Ide sorolhatjuk mindazokat a példákat is„ ame
lyek szerint a lakodalmi vacsorán a kakas heréjét a menyasszony eszi
meg... Az utóbbi egy-két évtizedben új szokásként figyelhetjük meg
több alföldi és gömöri lakodalomban: a menyasszony a násznép előtt meg
eszik egy főtt virslit."15
Végül az erotika megnyilvánul az emberi élet, s a hozzákapcsolódó
természeti körforgás minden jelentős fázisában. Nem véletlen ez, hi
szen nemiség, élet és halál, a kettőt összekapcsoló fejlődési fokok nem
választhatók el egymástól. A keresztény vallás ezt az alapigazságot a
következőképpen fejezi ki: „Felette igen megsokasítom viselősséged fáj
dalmaid, fájdalommal szülsz magzatot, és epekedel a te férjed után,
ő pedig uralkodik te rajtad." (Mózes I. 3. 16.) „Orcád verítékével egyed
a te kenyeredet míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por
vagy te s ismét porrá leszesz." (Mózes I. 3. 19.) Vagyis a Paradicsomból
való kiűzetés a munka és a halál eredetét is jelenti.
Az emberi életkörben a szüléshez kapcsolódnak a gyermekágy szokásai,
a szülő asszony védelmére, a gonosz ártó szellemek eltérítésére. A serdü-
13 Coffin, Tristram Potter: i. m.
14 Bernáth Béla: i. m.
15 Ujváry Zoltán: Erotikus és fallikus megnyilvánulások a dramatikus népszoká
sokban. In: Erósz a folklórban. (Szerk.: Hoppal Mihály—Szepes Erika). Buda
pest, 1987. 168.
lés, udvarlás időszakában a májusfaállítás — a leány érettségének kimu
tatása, a zöld járás — a szerelmi együttlét szimbolikus kifejeződése —,
a vesszőzés — az udvarlási szándék kinyilvánítása —, a húsvéthétfői
locsolás — az eladósorú nagylányok egészség-, szépség- és termékenység
varázslása —, valamint a tuskóhúzás, illetve rönkhúzás — azaz farsangi
vénlánycsúfoló — szolgálta a párválasztást, a közösségi biztatást. A kisze-
járasban szintén házasságjósló és -varázsló mozzanatok vannak, a villő-
zés a lányok férjhezmenetelét volt hivatva elősegíteni. A lakodalomban
és temetésben, illetve a lakodalomparódia és természetparódia dramatikus
népszokásaiban, a fall)Oszmutatás jelenik meg. Ujváry Zoltán összegyűj
tötte az előforduló falloszimitációkat is: kukoricacső, sárgarépa, tehén-
csecs, veresrépa, „megrajzolt ujj", verespaprika stb.... Előfordult a tuda
tos péniszmutatás is. A lakodalomban a valódi péniszmutatás,, a fallosz-
érzékeltetés, a fampzsár-játék volt szokásos, hasonló célzatú volt a cső
dör-jelenet és a med vés játék is. Az asszonyok lakodalmas sikoltozását
Nagy Olga rokon módon értelmezi: „ezek tendenciózusan (de tán inkább:
ösztönösen) a nemi gátlás lerontására, a fiatalok felkészítésére, a bekövet -
kezendőkre hangzanak el."16 Figyelemre méltó, hogy a sárgarépa-falloszt
a halottat körülvevő siratok a prédikáció alatt kiették a halott kezéből.
Ebben a mozzanatban az univerzális szemlélet több aspektusa, összeg
ződik.
A természeti kör jeles fordulói fontos társadalmi eseményekké — ki
tüntetett munkaalkalmakká és ünnepekké emelkednek az erotika egye
temességének vonatkozásában. Ujváry Zoltán a következő munkaalkal
makat elemzi: fonás, dohányfűzés, disznótor, szüret, aratás, tengerihántás.
A kutyázás, a kakasgólya, j ércególya petélése is párosodási mutat be. Az
állatalakoskodás egyrészt jó ürügy volt az egyébként „szemérmetlen" té
mák fölvetítésére, élvezetére, másrészt a valamikori — embert, állatot,
növényt, ásványt egybeolvasztó — szemléleti egység továbbélését látom
bennük. Ujváry Zoltán rámutat arra is, hogy „párhuzamos példák talál
hatók a román, ukrán, szerb, horvát szokásokban is."17
Nagy Olga a fonóban megnyilvánuló erotikát a következőképpen ér
telmezi: „Ott tanulnak illemet, viselkedést s közösségileg megengedett
szerelmi játékot folytatnak a fonóban az addig avatatlanok: fiatal lányok
és fiúk a nagyobbaktól tanulnak el mindent. . . Szerelmi kérdésekben sok
kal elfogadhatóbb a nagyobb, idősebb társaktól „nyert" felvilágosítás,
mint a szülőktől. Ez a feltételezés a paraszti közösségek ösztönösen mo
dern szemléletét bizonyítja."18
Az ünnepek: legfontosabb jellemzőjük, hogy összetettek: az erotikus
szimbolikában egyéb társadalmi, pszichológiai funkciók is kiteljesedést
nyernek. Június 24-én, a nyári napforduló ünnepén — a tűz átugrálása
és a körben énekelt párosító dalok a szerelmet és párválasztást szolgálták.
Házasságjósló praktika is kapcsolódhatott a szokásokhoz: amelyik lány
koszorúját föl tudta hajítani a fára, hamarosan férjhezmenésre számítha-
16 Ujváry Zoltán: Erotikus... i. m.; Nagy Olga: A szerelem témái a népmesékben.
In: Erósz a folklórban. (Szerk.: Hoppal Mihály—Szepes Srika) Budapest, 1987.
125.
17 Ujváry Zoltán: A temetés... i. m.
18 Nagy Olga: i. m. 125.
tott. A tűz azonban a köd, jégeső, dögvész ellen is védett, elősegítette a
jó termést. A Szent Iván-napi házasság jóslás hasonló formában András
napkor is szokás volt. Párosító szövegelemeket tartalmaz a téli ünnepkör
egyik jellegzetes szokása, a regölés, a regősének. Figyelemre méltó, hogy
a párok összeregölésére a nyugat-magyarországi változatokban zoomorf
(róka, nyúl, cica farka) szimbolizmust találunk. Ugyancsak a téli ünnep
körben, a betlehemes játékokban a pásztorok is megengedhettek ma
guknak egy-egy erotikus célzást. Farsang vasárnap reggel jártak sárdpzni
a Nyitra megyei fiúgyermekek, és tavaszt hívogató, termékenységvarázs
ló énekükért tojást, szalonnát kaptak. A farsangi alakoskodók jelenetei
gyakran tartalmaztak erotikus mozzanatokat (pl. gólyaalakoskodás).
E szokások dramatikus jellegűek. Eddigi elemzésem népdalokra és
népmesékre is támaszkodott. A műfaji, formai sokféleség is az egyetemes
ség természetes kifejeződése. Coffin gazdag példatárral lát el e tekintet
ben. Megállapítja, hogy „a görög tragédia Dionünosz kíséretének! — kecs
kéknek — énekeiből, a komédia az év szakaszait követő mulatságokból
származott. A termékenység természetesen évről-évre ismétlődő drámá
ja kifogyKatatlan táplálója a rácsodálkozó ember filozófiaivá finomuló
okfejtéseinek és szerelmi cselekménybonyolításának. A komédiát külö
nösen áthatja a termékenység igenlése: szándéka szerint gúnnyal meg
zavarja és lármával elűzi az éves körforgás megrontására törekvő rossz
szellemeket.. ."19
A „malac" viccek eredetükben osztoznak a drámával és komédiával.
Csak a viccek humora éppen a bennük lakó gonosz szellemeket fegyver-
zi le. Aki viccet mesél, önmaga agresszivitásától szabadul meg. Éppen
azért, mert a komédia annyival művészibb, kitelj esedettebb eszköz, az
alantasabb vicchez minden nap kell folyamodni... E viccek jó részének
hatása csupán a nyers, durva szóhasználatból ered — megtör egy tabut,
szembeállít a tiltottal, így zavarja meg a gonosz szellemeket. A vicc lehet
csupán egysoros, vagy lehet anekdotaszerű, kerek cselekménnyel, hely
rajzzal, néhány vonásos jellemrajzzal. A középkorban és a reneszánsz
irodalmában tündérmeseként virágoznak az ilyen történetek. E történetek
válósághoz kötöttségükből a legendák világába emelkednek ... Valószínű,
hogy e folyamat fordítva is lejátszódptt; mai viccek lehetnek elvilágiaso-
dott töredékek valamikori mítoszokból.
Művészi megformáltságban magasabb rendűek a vicceknél a mon
dókák. A mondókák is annak a gondolati feldolgozásnak az eredményei,
mellyel az ember megpróbál megküzdeni élete sorsfordulóival. A mondóka
és a ráillő válasz felett érzett sikerélmény hivatott átsegíteni a valós
élet nehézségein: legyen az kamaszkor, házasság, szülés, éhezés, aszály
vagy a földművelés, állattenyésztés szakaszai. A mondóka varázslat: tu
dóit egybefogja, s a többiektől elválaszta. Így például a nő számára vé
delem az, hogy a havi ciklusaihoz kötődő mondókáira a férfi nem tud vá
laszolni. A válasz — hogy titokban maradhasson —gyakran enigmatikus,
rejtvényszerű formát ölt. Rokon fejlődés következtében teljesen önké
nyessé, megjósolhatatlanná is — azaz, a mindennapos logika számára
megközelíthetetlenné — válhat.
19 Coffin, Tristran Potter: i. m.
A mondókák az ember őstörténetébe nyúlnak vissza: a keresztény
ség szükségszerűen a „pogány" mondókákat is megtagadja saját arculata
kiformálásában. Az ősi képzetvilág hitvesztése a valaha nemiséget sza
bályozó mondókákat a puszta vulgaritás körébe utalja. A mai világban a
mondóka csupán a malacviccekben és a gyerekek játékában él tovább.
A közmondások hosszú időn át szolgáltak az emberi tudás táraként:
legyen az tudományos, filozófiai, morális vagy vallási bölcsesség. Az öt
venes években Loeb behatóan tanulmányozta a közmondások nemi életet
szabályozó szerepét. A primitív társadalmakból indult ki. Az egyénnek
komoly erőfeszítést kellett tennie annak érdekében,. hogy az önmaga új
ratermeléséhez szükséges gazdasági feltételeket megteremtse. Ez erőfe
szítés gyümölcsét jelképezte a menyasszonyt megváltó ajándék. Az egy
másnak ígért ifjú pár mindaddig várakozásra volt ítélve, míg az ifjú
meg nem tudta vásárolni a leányt. A hosszú várakozást enyhítendő,
a házaséletet társadalmilag szabályozott — gyerekáldást kizáró formájú
— szexuális együttlét előzte meg. Hogy az ilyen udvarlás mennyire vált
bizalmassá — Loeb a Szaharában, Albániában, Szumátriában, Svájcban
vizsgálódott — társadalomról társadalomra változott. Később ez az udvar
lás — szabadosabb vagy kötöttebb formája — már nem a leendő házas
ságot, hanem egyszerűen az ifjúság nemi vágyainak szabályozott leve
zetését szolgálta. E fejlődés eredménye a mai táncmulatság, fogamzásgát
lás is.
Az udvarlással kapcsolatos — máig élő — közmondások szerepe azon
ban mindig is ugyanaz volt: a kérdés és válasz egymásba illeszkedése azt
az ígéretet sugallja, hogy a leendő pár kívánsága harmonizál a világ
rendjével. A kérdés-felelet egyben párbaj is: szolgálja a legmegfelelőbb
pár kiválasztását. Legáltalánosabb formája az antiphonal, rímes, négyso
ros forma dalban, zenével kísérve. A párválasztó vetélkedés művészi for
mákat eredményezhet: Loeb szerint az olasz és angol szonettforma is ilyen
eredetre vezethető vissza. Ahogy az eredeti négysoros első két sora a
lány szájából a természetre utal, úgy a szonett első nyolc sora is, ha
sonlóképpen a négysoros utolsó két sora — a fiú válasza az emberi érzel
mekről — a szonett második, hatsoros szakaszának felel meg. Igaz ez
vagy sem, Shakespeare Rómeó és Júlia első találkozását a szerelmi köz
mondás kérdés-válasz formájában örökíti meg.
Az Amerikában szokásos négyszögben járt tánc mindmáig megtar
totta az üldözés-elutasítás, üldözés-elfogás ősi motívumát. A szoros testi
közelségbe kötő derékon pörgetés és játszadozás — e megcsúfolásai a
keresztény erkölcsnek -— ősidőktől változatlan erővel serkentik a párvá
lasztást. A kárhoztatott négyszögtánc helyébe egy gyermekektől átvett
társasjáték lépett: a játékban elfogadott csókok és zálogok vpnzása ha
mar pótolja és feledteti a négyszögtánc örömeit, még a tiltás megszűnése
után is.
Májusban a szabadban szokásos kapcsolatteremtés a leányrablás mo
tívumát éleszti újra, azonban már nem egy életre, hanem csak az alkalom
örömére szól. A fiúk és a lányok szembenálló sorokban rendeződnek el:
a fiú feladata a szemközt álló lány átrántása, a lány feladata az okosan
engedő tiltakozás: a játékszabályokban hibázó párps a közösség nevetsé-
gének tárgya lehet. Az egymásra talált párok ezután addig hentergőznek
a füvön, amíg ruhájuk zöld foltos nem lesz. Ma a megfelelő gyermek-
játékban az ellenállás valódi, a harc erőteljes, gyakran mindenki minden
ki ellen vívja: mindaddig tart, amíg az egyik tábor teljesen foglyul nem
esik.
Más gyermekjátékok — nem is ősi eredetűek — továbbra is szolgálják a
nemi szerepek tudatának kialakítását. Már 8—9 évesek játsszák az alma
evő versenyt. A felfüggesztett almáért versengő bekötött szemű fiú és
lány óhatatlanul egymás testi közelségébe kerül. A győztes az, aki elő
ször eszi meg az almát. A „dinamit" szabályai szerint a lányok a nevü
ket papírlapokra írják és az írással lefelé fordítva — a lapokat néhány
üressel együtt — a padlóra fektetik. Ezután beengedik a fiúkat, akik rá-
állnak egy-egy lapra. Mindegyikük azt a lányt csókolja meg, akinek a
saját lapján olvashatja — az üres lapok tulajdonosai pedig valamennyi
lányt.
Még felnőtt korban is tere van a hasonló célú játékoknak, erősítik,
formálják a nemi szerep tudatát. A harmincas évek mindinkább gépesített
háztartásaiban a művelt és unatkozó hölgyek mindenben igyekeztek
utolérni a férfiakat. E versengésben egy kártyajáték — Ely Culbertson
ötlete: a Contract Bridge — fontos szerepet kap e versengésben. A játék
voltaképpen nemi párharc, erotikus jellegét csupán a szabályok szigorú
rituális rendje és a sugalmazó nyelvezet is elárulja: léprecsalás, közelí
tés, ellenállás, bevétel — csupán néhány elem a gazdag fogalomkörből.
Meghökkentő Ferril tanulmánya a futballról. Erről a nyíltszíni isten
tiszteletről az életet jelentő tojás — labda — fölött, melyet a hívők száz
ezrei előtt hibátlan testű fiatalok mutatnak be, a hívők nemi szabadságu
kat lelik meg a játék szadista és mazochista önfeledtségében. A félmezte
len hölgysereg csillogó rudakkal bűvészkedő bemutatója azt a nemiséget
jelképezi, mely minden tavasszal megköveteli, hogy az életed hordozó to
jás átperdüljön a halált, telet jelentő fehér vonalon a tavaszt jelentő zöld
mezőbe.
Valóban megdöbbentő az az értékvesztés — átalakulás, amely az
erotika tekintetében az utóbbi néhány évtizedben robbanásszerű módon
felgyorsult. E tanulmány keretei közt csak esetlegesen tudtam jelölni
egyes kiragadott történeti fejlődések irányait. Nem vállalkozhatom arra,
hogy értékítéletet mondjak felőlük. A néprajz kutatója amúgy sem
tűzheti ki célul a mégoly jó szándékú, de hívatlan bábáskodást a kultúrák
változása fölött. A tényleírás-megőrzés itt is elegendő kell legyen figyel
meztetésként: az ezerarcú világ egységében gyönyörködtet, éltet
A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-198
________________________________________________________________________________________________
|