Payday Loans

Keresés

A legújabb

Az erotika vizsgálata a folklórban
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2013. március 02. szombat, 08:33

 

Az erotika vizsgálata a folklórban

PARICSINÉ NAGY JUDIT


Az erotika a folklórban sokáig érdemtelen helyet foglalt el a folklór­

kutatásban. Ennek számos oka volt. Az egyik az, hogy a kutatás premisz-

szának tekintette" a hagyományos felfogást a zárt paraszti közösségek

szigorú erkölcsi kötöttségeiről. E premissza végső soron nem a paraszti

életforma kutatásából, még kevésbé kimerítő ismeretéből, hanem a ku­

tatás polgári, „józan" erkölcsi szemléletéből ered. Ennek eredményeként e

terület kiszakadt a népi élet egyéb összefüggéseiből. Maguk a szokások

is a régi közösségi kultúrák felbomlásával atomizálódva, jelentésüket

vesztve maradtak fönn. A kutatás e beszűkülésének következménye,

eredménye volt az európai, illetőleg világkultúra léptékű történetiség

figyelmen kívül hagyása is. Ily módon a kutatás nem oknyomozó-magya­

rázó, kérdéskereső-megválaszoló úton fejlődött, hanem — legalábbis az

erotika területén — puszta előfeltételezések irányította, tényleírásra"

szorítkozott.

A legutóbbi idők modern kutatásai alapvető fordulatot hoztak a té­

mában. E fordulat nem köthető egyetlen kutató műhelyhez, hanem sze­

rencsés módon sok-sok egyéni erőfeszítés eredménye. Gombamódra sza­

porodtak azok a kiadványok, melyek az e témából származó gyűjtéseket

teszik közkinccsé.1 Hogy e gyűjtések maradjanak csupán egyszeri

ínyencségek, szükséges a tudományos szemléletmód közkeletűvé tétele.

Választott témánk jelentőségének igazolására és egyben értelmezésé­

hez annak bizonyítása szükséges, hogy az erotika a folklórban — az em­

beri gondolkodás felbomlani látszó alapvetéseiben — a mainál átfogóbb,

egyetemes érvényű volt.

Kiindulásként elengedhetetlen az erotika fogalmának közelebbi meg­

határozása. Hiszen írásom témája éppen nem a puszta szexualitás, hanem

annak bemutatása, hogyan válik a szexualitás emberi, gondolati tartalom­

má és viszont, jelképes értelmű cselekvéssé. Nagy Ilona szerint a szere­

lem fogalma a szexualitáshoz képest tágabb, tehát az erotika is az. A sze­

xualitás csupán ösztöntevékenység, ez erotikában tudatos lelki tényezők

is benne foglaltatnak. Csak az ember csinált a szexuális tevékenységből

erotikusát.

Az erotika írja Röhrich, kétszeresen is a 'szerelem művészetét' jelen­

ti: a puszta ösztöncselekedetnek az individuum számára való kifinomítá-

1 Vö. pl. Nagy Olga: Paraszt dekameron. Budapest, 1977.; Nagy Olga: Ujabb pa­

raszt dekameron. Budapest, 1985.; Énekes poézis. Budapest, 1979. stb.

 

sát és magasztossá tételét, ugyanakkor tágabb értelemben annak művé­

szi (játékos, metaforikus vagy szimbolikus) átalakítását, kifejlesztését, le­

írását, bemutatását, közvetítését, amint az a szokásokban, társas életben,

divatban, művészetben, irodalomban, folklórban, reklámban stb. megje­

lenik. A két fogalom használata mégsem logikus és következetes. Röh-

rich azt is megállapítja, hogy erotikus művészetről és irodalomról beszé­

lünk, vagy erotikus népdalról, regényről, sohasem „szexuális regény"-ről

vagy „szexuális szólások''-ról, ugyanakkor szexuális viccet mondunk és

nem erotikusát. Abban az értelemben tehát, hogy a művészet, így a folk­

lórművészet számára is fenntartott fogalom az erotika, mondáinkat eroti­

kusnak minősíthetjük akkor is, ha témájuk kifejezetten a szexus kelet­

kezését járja körül.

Fontosnak tartom kiemelni a tudatos lelki tényezők szerepét, vagyis

a gondolati megélés-átalakítás tényét. Bernáth Béla összekapcsolta az ero­

tikus témát és a benne rejlő szimbólumfejtés lehetőségét.2

A magyar népdalokban kimutatható szimbólumrendszer meglepően

hasonlít más kultúrkörökben keletkezett szimbólumrendszerekhez. Min­

denfajta eredetmítosznak is szerves része a nemiség közösségi érvényű,

közösségközpontúvá emelő átértelmezése, újraértékelése. Vagyis erptikán

nem a köznapi érzékit értem, hanem általánosabban, a gondolati-értelmi

megélést. Ilyen értelemben az erotika az utódnemzésen túlmutatóan

funkcionális és nem pusztán egyéni örömforrás. E közösségi funkció kü­

lönbözteti meg egyben értelemszerűen az önmagáért való pornográfiától is.

„A pornográfia fogalomköre rendkívül nehezen behatárolható; nem­

csak hogy társadamakról társadalmakra változik, hanem az illető társa­

dalomban is különbözik megítélése más-más helyzetben. Ráadásul a meg­

ítélés olyannyira a nemiséget illető ízlés vagy még inkább hiányának dol­

ga, hogy az ilyen irányú érzékkel nem rendelkezők számára fogalmilag

meg sem közelíthető e kérdés. A mindennapos gyakorlati megítélés any-

nyira társadalmat meghatározó egyedi jegy, hogy legalább annyira kö­

zösséget összeforrasztó és más közösségektől elválasztó jellemző mint a

nyelvhasználat, öltözködés vagy bőrszín. így e jegy tükrében az egyes

társadalmak, korok nevetségesnek vagy akár obszcénnek tűnhetnek egy­

más számára. Hasonlóképpen letűnt korok, irodalmi úttörőinek merészsé­

gei mára elvesztik sokkoló hatásukat."3

Az erotika helye és tartalma ma megvilágításra szorul, az emberi

kultúra hajnalán és egészen a fejlett termelő-fogyasztó társadalmak ki­

alakulásáig azonban fönt említett szerepe szükségszerűen született meg

és élt tovább. Életre hívója az a kozmikus életérzés volt, mely „a termé­

kenységet feltételező szerelmet világot fenntartó erőnek fogta fel. E gon­

dolat közben „hiba lenne a szimbolika mögött csupán szexuális tartalma­

kat keresni. Ez csak a jelentés egy adott szintjén igaz... A mítoszok és

mesék nemisége a világ jelenségeinek leírhatóságát szolgálta, és nem a

2 Bernáth Béla: A szerelem képes nyelvéről. A favágásról és a szerelemfákról.

In: Erósz a folklórban. (Szerk.: Hoppal Mihály—Szepes Erika), 40—63.

3 Coffin, Tristram Potter: A Proper Book of Sexual Folklore. New York, 1978.

 

tárgya volt csupán."4 Ehhez hozzátenném, hogy' a megállapítás lényege

nem műfaj specifikus: az erotika bármely megnyilvánulási formájában

ilyen értelmező-kormányzó szerepet töltött be.

A nemiség a közösség tudatában azért emelkedik erotikává — tuda­

ti elemekkel áthatotta —, mert azon az ismeretszinten, melyben az en­

ciklopédikus tudást a közvetlen tapasztalati benyomások extrapolációja

jelentette, az alapvető élettényezőkkel — születés, serdülés, halál — szem­

beszökő kapcsolatban álló nemiség természetszerűleg kínálkozott átfogó

és egyetlen birtokolt elvként a világ magyarázatára. Az erotika közösségi

funkciója — az utódnemzést és egyéni örömszerzést meghaladva — a

világértelmezés, a világ aníropomprf izálása, a kozmogón elvhűség. Ennek

jegyében rendezte be az ember az életét a lakodalom és temetés, a vetés,

aratás, farsang stb. szokásrendjeivel, a törzsek és népek homályba vesző

történetiségét eredetmítoszokkal, melyek egyben világosan elválasztják

és összekapcsolják az emberi nemet az állati-növényi-ásványi és csodás

létezésmóddal. E megfigyelt és elképzelt szférák mind a nemiség sokré­

tű tudatosulásában, az erotikában szerveződnek koncentrikus, egymásra

és az emberre vonatkoztatott, kultúraépítő körökké. Általuk az ember

olyan koordinátarendszerét hozta létre a közösség világfelfogásának, er­

kölcsének, mely biztos utat szabott az egyénnek.

E kultúrkörök spirálján haladjunk az egyén felé, aki maga is csak ré­

szeket, egyre kevesebbet láthat be ebből, mi, az adatközlések olvasói pe­

dig alig valamit.

A legátfogóbb gondolatkör az eredetmítoszoké. Az emberiség eredete

mítoszokban, vallási tételekben fogalmazódik meg. „A szellemi eredetű

férfi és a csontból teremtett nő ritmikus párharca valamikor azt volt

hivatva példázni, hogy a nő alárendelődik a férfinak, a tél a tavasznak,

és az egybeillő körforgások kozmikussá táguló misztériumában megőrző­

dik a közösség termékenyítő ereje, — írja Qoffin. Még inkább tágítva a

kört: ,,a nemiség szabályai nagyban különböztek a ma általánostól az idők

kezdetén. A nemzés-teremtés nem kötődött szorosan a testi együttléthez

vagy a csak nemben különböző partnerek vonzalmához. Sugalmazó for­

májú (vízikígyó) vagy bármilyen más állat, növény, mindennapi testi

megnyilvánulás (sóhajtás, pillantás), természeti tényező, élettelen tárgy

is megtermékenyítő képesség e korlátlan varázslatát az eredetmítoszok

szabadították fel. Hiszen az idők kezdetén a föld néptelen pusztaság, és a

világban lévő jónak és rossznak formára kellett találnia."5

Figyelemre méltó az eredetmítoszok gondolati rokonsága, származza­

nak bár egymástól földrajzilag is távol fekvő, független kultúrákból.

A jó és rossz kettőségének elvére — ebben az elvben a nemiség nem csu­

pán az erkölcsileg egyik fő megnyilvánulási tere, hanem annak szabályo­

zójává válik. Az eredetmítoszokból származó nemek közti különbségtétel

ma is eleven. Ugyanígy feltételezhetjük, hogy a folklór más elemei is

lappangva továbbélnek bennünk. így a keresztény vallás is átörökítheti

a nemek szembeállításának gondolatát. A héber hagyományra épülve „a

férfitisztasággal szemben Éva is bűnös lesz — enged a kígyó csábításá-

 

4 Coffin, Tristram Potter: i. m.

5 Coffin, Tristram Potter: i. m.

 

nak, és ezért havi ciklusaival szenved." Megjegyzem, hogy a szülés fáj­

dalma, a munka robotja és a halál is a bűnből származtatik a keresztény

elgondolásában. így a keresztény vallás intézményesíti azt az ősi felfogást,

mely ezeket egyetlen egységbe fogta.

Az eredetmítoszok másik alapgondolata fogalmazódik meg például

az észak-germán—skandináv mitológiában: „Frey, mindennek, ami so­

kasodni képes, istene szerelemre gyullad a Föld istennője, Gertha iránt.

Termékeny kapcsolatuk mindenéves gyümölcse hoz általános áldást

az emberiségre."6 Ilyen célzattal, „a termés bőségének elősegítésére bizo­

nyos közösségek kollektív nemi aktust jelenítettek meg ... Az ókorban

«•hierosz gamosznak«, szent násznak nevezett cselekmény e kollektív nemi

aktus szublimáltabb formája: a közösség helyett annak kiválasztott papjai

egyesültek a Földanyát jelképező istennővel, az ezt megtestesítő főpap­

nővel."7 Jankovics a mese erotikus voltát bizonyítva számos párhuzamos

példát hoz: Gaia görög mítoszát, annak egyiptomi, kínai, polinéz változa­

tát. Nemcsak Kronoszt, hanem Siegfriedet, Sáhnáme sárkánykirályát,

Dahákot, de még János Vitézt is Földanya oltalmazza, segíti győzelemre.

Róheim szerint „a regék nyíló-csukódó sziklái, hálója... a vagina jelké­

pei, s a regebeli átjáróban való közlekedés nemzés, illetve születés értel­

mű". Jankovics megállapítja, hogy az ilyen mesék hagyományozó ja „a

flóra és fauna tevékenységétől függő agrárnépesség".8

Szükségszerűnek gondolom egy részt azt, hogy a természet termé­

kenységétől függő kultúrák központi gondolati elemükké magát a ter­

mékenységet emelik, és a köré szervezik egyéb tudattartalmaikat (er­

kölcs), másrészről azt, hogy a termékenységet természetes forrásával, a

földdel hozva kapcsolatba, Földanya-Földistennő formában személyesítik

meg. Mivel a kultúrák lényegében a modern időkig agrárkultúrák marad­

tak, természetes, hogy olyan, viszonylag fiatal vallás, mint a kresztény-

ség is, átörökítette e gondolkodás bizonyos jegyeit. Harmadsorban azt a

legegyszerűbb és legátfogóbb tételt kívánom példázni, miszerint az ősi

képzet a világ teljességének egyáltalában való létét is magából a nemi­

ség működéséből vezeti le. Röhrich az afrikai férfimeséket vizsgálva erre

a következtetésre jut. Mint írja, azok a groteszk mesék, amelyekben

óriási nemi szervekkel rendelkeznek a mesehősök, nem egyszerűen csak

a férfiassággal való hencegést fogalmazzák meg, hanem éppen mitologi­

kus tartalmuknál fogva az ősidők mítoszaival tartanak rokonságot. Nyu-

gat-szudáni mesét idéz, amelyben a hősnek akkora nemző szerve volt,

hogy hat szamár volt elé befogva és azok húzták. Az asszony, akit teherbe

ejtett valamennyi nép szülőanyja lett, valamennyi emberfajta az ő hasá­

ból született. Vagyis a puszta felnagyítás minőségi, szemléleti változás ké­

pi kifejeződése.

Kifinomultabb kultúrákban is ugyanez a gondolat fejeződik ki, a ne­

miség forrásértékű elsődlegessége, csak fejlettebb, áttételesebb megjele­

nési formában. „Zeusz teremtő lázát is e vonatkozásban értékelhetjük he-

6 Coffin, Tristram Potter: i. m.

7 Jankovics Marcell: Erósz és Erőé. In: Erósz a folklórban. (Szerk.: Hoppal Mi­

hály—Szepes Erika) Budapest, 1987. 127.

8 Jankovics Marcell: i. m. 127.

 

lyesen, a görög mítoszban mindez a jó tőle származik, ami sikeresen ve­

heti fel a harcot a rossz hatalmakkal szemben, az emberek érdekében.

Zeusz teremti újra azokat az isteneket és félisteneket is, akik más vallás­

ból öröklődtek át a görögökre." Coffin e fejlett hitrendszerben már nem

csupán életmegőrző szerepet tulajdonít Zeusz felfokozott nemiségének:

„A kultúrák vándorlásában és átfedésében az ilyen Zeusz-féle terméke­

nyítő hatalom a legtermészetesebb biztosítéka egy közösség egységes,

életerős szellemi arculatának."

Ujváry Zoltán részletesen elemzi a fallosz funkcióját a görög szoká­

sokban. Megállapítja, hogy a „fallikus szokások, a nemzési aktusok, a

fallosz szimbólumok megevésének a célja a termékenység biztosítása, el­

nyerése volt. A fallosz Hermes istent is megillette, mert ő segítette elő

a nyájak termékenységét. A fallosz szerepet játszott Demeter kultuszában

is. A fallosz-attributumok az ún. halos-ünnepeken is előfordultak, ame­

lyekben az isteni Demeter, Dionysos és Poseidon úgyszintén a termé­

kenység isteneiként szerepeltek..." A továbbiakban rámutat, hogy

„A fallizmus valamilyen formában a föld népeinek kultúrájában minde­

nütt megtalálható. Ez az ún. fallikus vallásokban, szertartásokban külö­

nösen nagy múltra tekint vissza Kínában, Japánban, Indiában, Burmá­

ban és másutt. A természeti népek kultuszai is bővelkednek ide vonat­

kozó példákban."9

Mivel a nemiség már az emberi gondolkodás hajnalán, az eredetmí­

toszokban — éppen a fejlődésnek abban a szakában, amikor az ember

mérhetetlenül jelentéktelen, függő része volt a természeti világnak —

erotikus, aitologikus jelentőségre tett szert, természetszerűen egyetemle­

ges jellegűvé fejlődött. Ezt az egyetemes jellegét — bármily áttételes,

rejtett formában — a legutóbbi időkig megőrizte.

A nemiség természeti kötöttségére a legátfogóbb példa a kertmotívum.

„A szerelmi jelenet már az ókori Mezopotámiában kertben (»álló fák közt,

fekvő fák közt«) játszódott, és az istennő almával kínálta kedvesét."

„A kert kert"-hez hasonló jelentésű a „kis kerek erdő", bár valószínűleg

reálisabb hasonlóság alapján. Itt valószínűleg a női testre való emlékezés

húzódik meg a háttérben. . . Valószínű, hogy ugyanaz a képi kapcsolatos­

ság, amely a kis kerek erdővel a nő erotikus emlékét idézi fel, tette a

sok kalászost is a női genitáliák jelképévé... A kender elázása kétség­

telen utalás a szerelmi aktusra . . . S nyilván a búzában taposott út, vagy

egyszerűen a közte lévő út is a női testnek még részletesebb képét idézi

az emlékezetbe. Bernáth szerint „A favágás is nemi aktus, mint a jól is­

mert lakodalmi énekből kiderül: »Nem jó erdő mellett lakni / Mert sok fát

kell hasogatni, / Tizenhárom ölet, meg egy felet, / öleljen meg engem,

aki szeret« ..." E képi kifejezéskörben maradva „A nem száradt még ki a

tőkéje szólás jelentése: »lesz még gyermeke«. A Kalevalában is egy ket­

téhasadó tőkéből születik két gyermek." Szerelemfa a meggyfa, cseresz­

nyefa, fűzfa, citrusfa, cédrusfa, diófa, almafa is. „A szerelemfa azonos az

életfával vagy világfával... E szerelemfához köti a szerelmes a

»lovát« is".

 

9 Ujváry Zoltán: A temetés paródiája. Debrecen, 1978. 225.

 

Természetes gondolatkapcsolással a fák, a természet gyümölcsei, virá­

gai is szimbolikussá válnak. „Legáltalánosabb virágszimbólum a rózsa,

ami már annyira közhellyé vált, hogy a szeretőt „rózsám"-nak nevezni

mindennapos még a közbeszédben is .. . Nem lehetetlen, hogy a déltől

estig, vagyis rövid ideig nyíló rózsa a rövid ideig tartó szerelmet jelen­

ti... a rózsa nemcsak maga a szerető, hanem a szerelem is, vagyis rózsát

szakítani annyi, mint a (testi) szerelmet élvezni. . . Nyilván a rózsa

élénk színe, s talán még inkább erős illata az oka szerelmi jelkép-szere­

pének. Erre vall, hogy a rozmaring is egyike a legkedveltebb szerelmi

szimbólumoknak, ahol már nemigen jön számításba a szín, annál inkább

az erős, bódító illat. . .; A rózsához és rozmaringhoz hasonlóan erős, bó­

dító illatú virág az ibolya vagy a viola... A díszítőművészet kedvelt tuli­

pánmotívumnak viszont már nem a népdal szín- és illatemléke az oka, ha­

nem talán a női test vonalának hasonlósága, ami a képi ábrázolásban

annyira feltűnő . ..

Talán a virágoknál is jelentősebb a szerepe az erotikus szimboliká­

ban a gyümölcsnek . . . Régóta köztudott, hogy a félbevágott alma azt je­

lenteni, hogy nem tartanak igényt az udvarlásra; ahol viszont három piros

almát tesznek ki láthatóan, az meg a biztatást jelenti. .. egyértelműen a

testi szerelem megvalósulására utal a szilvaszimbólum... A dió (és ki­

sebb mértékben a mogyoró) a férfigenitáliákra emlékeztette az énekese­

ket .. ."10 Bernáth Béla a bab, borsó és lencse, mint hüvelyesek meta-

forikáját mutatja be, rokon értelemben. Érdemes még tágabb kitekintés

céljából Coffint idézni: „Rendkívül szerteágazó a fallikus szimbólumként

kezelt mandragóra gyökér körül keletkezett hiedelemkör. Feltételezések

szerint akasztófák alatt nő, a haláltusáját vívó bűnözőre földre hulló ondó­

jából. A mediterrán vidékiek szerelmi erőt tulajdonítottak neki: Circe,

Aphrodite, Rachel mítosza is ily módon kapcsolódik hozzá."11

A növényekéhez hasonlóan szerteágazó az állatszimbolika. Férfiszim­

bólum a kutya macska, csiga, denevér, pille, a lúd, a mókus, az ürge.

Ezek az állatok viselkedésük, testalkatuk, színük kapcsán váltak szim­

bolikus állatokká, bizonyítja Bernáth. Meg kell még említeni, hogy a „női

genitáliákat nagyon ősi kultúrák már összekapcsolták a hal alakjával..'12

Ez a motívum a magyar népdalokban is tovább él.

A pánszexuális világkép magába olvasztja a tárgyi világot. Nőszim-

bólum lesz a tó, a kút, a pince, a fazék, a párna, a harang. Férfiszimbólum

a kocsirúd, a kútgém, a pipaszár, a kanál, a harang nyelve, a karó, a

meszelőnyél. Nem szükséges megmagyarázni a nemi szereposztást egyes

testrészek (láb, kéz, fej) és a reájuk illő ruhadarabok között (kesztyű,

csizma, fejrevaló és különösen a bőr- és szőrruhák: bunda, guba, suba.

ködmön). Az olyan természeti jelenségek, mint az eső, a harmat is a női

testiséget idézik föl.

összefoglalásképpen hadd utaljunk Hoppal—Szepes megállapítására:

„A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a szimbólumrendszer nemcsak a szö­

vegekben egységes, hanem a népművészeti hagyományban is: a nyelvi

 

10 Bernáth Béla: i. m.

11 Coffin, Tristram Potter: i. m.

12 Bernáth Béla: i. m. 45.

 

gondolkodás azonos jelképekkel él, mint a népi ábrázolásmód ... A ta­

nulmányok bebizonyítják, hogy a termékenységet jeliképező fa mellett,

páva kíséretében egymással szemben álló, gyakran egymásnak virágot

nyújtó legény—leány páros ábrázolása ugyanúgy a „szerelem kertjének"

szimbóluma, mint a népdalok harmatos kertje. . . Ez a szimbólumrend­

szer nemcsak a magyar kultúra két nagy területén, a népi és hivatásos

művészetben egységes, méghozzá igen nagy történelmi távlatokban, ha­

nem az európai kultúrának általunk áttekintett területein meglévő jelké­

pekkel is egyeznek. Sőt, amikor egyes esetekben látókörünket Európán

kívülre is tágítottuk és még mélyebbre szálltunk időben, akkor is tapasz­

talhattuk, hogy ezek az erotikus szimbólumok ugyanolyan jelentéssel él­

tek a távoli múltban, messzi kultúrkörökben is."13

A következő jegy, mely a szexualitást erotikává, univerzálissá avatja

a népi szemléletben, a szexualitás sokágú vonatkoztatása az élet egyéb

területeire. Bernáth Béla kifejti, hogy a törvénykezés, a büntetés végre­

hajtás is örököl az erotikus szemléletből. A tömlöc, kaloda megfelel a

más részletezett Földanya-képzetnek, az akasztófa életfa értelmű. A kur­

tavas, keményvas férfi szerepű.

Jóval általánosabb, átszövöttebb az evéssel, ételekkel kapcsolatos

szimbolika. Bernáth Béla leírja, hogy „az asztal népdalainkban a női

szemérem, azon történik az erotikus »evés« és »-ivás«, s ezért »-zöld-«.

Ezen ég a -«szerelem gyertyája«-. . . Zöld a törvénykezés asztala is".14

Ujváry Zoltán ezt írja: „A nádudvari lakodalomban a koszorús legények

a főtt tyúk nyakát egy tányérba tették, s az egyik végéhez két főtt tojást

helyeztek, vagy pedig a tyúk lábszárcsontjához a kakas heréjét tették,

majd egy másik tányérral leborították, és a koszorúslányoknak küldték.

A kakas heréje a csonttal, a tojás a tyúknyakkal egészen egyértelmű­

en a falioszt jelentette. Ide sorolhatjuk mindazokat a példákat is„ ame­

lyek szerint a lakodalmi vacsorán a kakas heréjét a menyasszony eszi

meg... Az utóbbi egy-két évtizedben új szokásként figyelhetjük meg

több alföldi és gömöri lakodalomban: a menyasszony a násznép előtt meg­

eszik egy főtt virslit."15

Végül az erotika megnyilvánul az emberi élet, s a hozzákapcsolódó

természeti körforgás minden jelentős fázisában. Nem véletlen ez, hi­

szen nemiség, élet és halál, a kettőt összekapcsoló fejlődési fokok nem

választhatók el egymástól. A keresztény vallás ezt az alapigazságot a

következőképpen fejezi ki: „Felette igen megsokasítom viselősséged fáj­

dalmaid, fájdalommal szülsz magzatot, és epekedel a te férjed után,

ő pedig uralkodik te rajtad." (Mózes I. 3. 16.) „Orcád verítékével egyed

a te kenyeredet míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por

vagy te s ismét porrá leszesz." (Mózes I. 3. 19.) Vagyis a Paradicsomból

való kiűzetés a munka és a halál eredetét is jelenti.

Az emberi életkörben a szüléshez kapcsolódnak a gyermekágy szokásai,

a szülő asszony védelmére, a gonosz ártó szellemek eltérítésére. A serdü-

 

13 Coffin, Tristram Potter: i. m.

14 Bernáth Béla: i. m.

15 Ujváry Zoltán: Erotikus és fallikus megnyilvánulások a dramatikus népszoká­

sokban. In: Erósz a folklórban. (Szerk.: Hoppal Mihály—Szepes Erika). Buda­

pest, 1987. 168.

 

lés, udvarlás időszakában a májusfaállítás — a leány érettségének kimu­

tatása, a zöld járás — a szerelmi együttlét szimbolikus kifejeződése —,

a vesszőzés — az udvarlási szándék kinyilvánítása —, a húsvéthétfői

locsolás — az eladósorú nagylányok egészség-, szépség- és termékenység­

varázslása —, valamint a tuskóhúzás, illetve rönkhúzás — azaz farsangi

vénlánycsúfoló — szolgálta a párválasztást, a közösségi biztatást. A kisze-

járasban szintén házasságjósló és -varázsló mozzanatok vannak, a villő-

zés a lányok férjhezmenetelét volt hivatva elősegíteni. A lakodalomban

és temetésben, illetve a lakodalomparódia és természetparódia dramatikus

népszokásaiban, a fall)Oszmutatás jelenik meg. Ujváry Zoltán összegyűj­

tötte az előforduló falloszimitációkat is: kukoricacső, sárgarépa, tehén-

csecs, veresrépa, „megrajzolt ujj", verespaprika stb.... Előfordult a tuda­

tos péniszmutatás is. A lakodalomban a valódi péniszmutatás,, a fallosz-

érzékeltetés, a fampzsár-játék volt szokásos, hasonló célzatú volt a cső­

dör-jelenet és a med vés játék is. Az asszonyok lakodalmas sikoltozását

Nagy Olga rokon módon értelmezi: „ezek tendenciózusan (de tán inkább:

ösztönösen) a nemi gátlás lerontására, a fiatalok felkészítésére, a bekövet -

kezendőkre hangzanak el."16 Figyelemre méltó, hogy a sárgarépa-falloszt

a halottat körülvevő siratok a prédikáció alatt kiették a halott kezéből.

Ebben a mozzanatban az univerzális szemlélet több aspektusa, összeg­

ződik.

A természeti kör jeles fordulói fontos társadalmi eseményekké — ki­

tüntetett munkaalkalmakká és ünnepekké emelkednek az erotika egye­

temességének vonatkozásában. Ujváry Zoltán a következő munkaalkal­

makat elemzi: fonás, dohányfűzés, disznótor, szüret, aratás, tengerihántás.

A kutyázás, a kakasgólya, j ércególya petélése is párosodási mutat be. Az

állatalakoskodás egyrészt jó ürügy volt az egyébként „szemérmetlen" té­

mák fölvetítésére, élvezetére, másrészt a valamikori — embert, állatot,

növényt, ásványt egybeolvasztó — szemléleti egység továbbélését látom

bennük. Ujváry Zoltán rámutat arra is, hogy „párhuzamos példák talál­

hatók a román, ukrán, szerb, horvát szokásokban is."17

Nagy Olga a fonóban megnyilvánuló erotikát a következőképpen ér­

telmezi: „Ott tanulnak illemet, viselkedést s közösségileg megengedett

szerelmi játékot folytatnak a fonóban az addig avatatlanok: fiatal lányok

és fiúk a nagyobbaktól tanulnak el mindent. . . Szerelmi kérdésekben sok­

kal elfogadhatóbb a nagyobb, idősebb társaktól „nyert" felvilágosítás,

mint a szülőktől. Ez a feltételezés a paraszti közösségek ösztönösen mo­

dern szemléletét bizonyítja."18

Az ünnepek: legfontosabb jellemzőjük, hogy összetettek: az erotikus

szimbolikában egyéb társadalmi, pszichológiai funkciók is kiteljesedést

nyernek. Június 24-én, a nyári napforduló ünnepén — a tűz átugrálása

és a körben énekelt párosító dalok a szerelmet és párválasztást szolgálták.

Házasságjósló praktika is kapcsolódhatott a szokásokhoz: amelyik lány

koszorúját föl tudta hajítani a fára, hamarosan férjhezmenésre számítha-

 

16 Ujváry Zoltán: Erotikus... i. m.; Nagy Olga: A szerelem témái a népmesékben.

In: Erósz a folklórban. (Szerk.: Hoppal Mihály—Szepes Srika) Budapest, 1987.

125.

17 Ujváry Zoltán: A temetés... i. m.

18 Nagy Olga: i. m. 125.

 

tott. A tűz azonban a köd, jégeső, dögvész ellen is védett, elősegítette a

jó termést. A Szent Iván-napi házasság jóslás hasonló formában András­

napkor is szokás volt. Párosító szövegelemeket tartalmaz a téli ünnepkör

egyik jellegzetes szokása, a regölés, a regősének. Figyelemre méltó, hogy

a párok összeregölésére a nyugat-magyarországi változatokban zoomorf

(róka, nyúl, cica farka) szimbolizmust találunk. Ugyancsak a téli ünnep­

körben, a betlehemes játékokban a pásztorok is megengedhettek ma­

guknak egy-egy erotikus célzást. Farsang vasárnap reggel jártak sárdpzni

a Nyitra megyei fiúgyermekek, és tavaszt hívogató, termékenységvarázs­

ló énekükért tojást, szalonnát kaptak. A farsangi alakoskodók jelenetei

gyakran tartalmaztak erotikus mozzanatokat (pl. gólyaalakoskodás).

E szokások dramatikus jellegűek. Eddigi elemzésem népdalokra és

népmesékre is támaszkodott. A műfaji, formai sokféleség is az egyetemes­

ség természetes kifejeződése. Coffin gazdag példatárral lát el e tekintet­

ben. Megállapítja, hogy „a görög tragédia Dionünosz kíséretének! — kecs­

kéknek — énekeiből, a komédia az év szakaszait követő mulatságokból

származott. A termékenység természetesen évről-évre ismétlődő drámá­

ja kifogyKatatlan táplálója a rácsodálkozó ember filozófiaivá finomuló

okfejtéseinek és szerelmi cselekménybonyolításának. A komédiát külö­

nösen áthatja a termékenység igenlése: szándéka szerint gúnnyal meg­

zavarja és lármával elűzi az éves körforgás megrontására törekvő rossz

szellemeket.. ."19

A „malac" viccek eredetükben osztoznak a drámával és komédiával.

Csak a viccek humora éppen a bennük lakó gonosz szellemeket fegyver-

zi le. Aki viccet mesél, önmaga agresszivitásától szabadul meg. Éppen

azért, mert a komédia annyival művészibb, kitelj esedettebb eszköz, az

alantasabb vicchez minden nap kell folyamodni... E viccek jó részének

hatása csupán a nyers, durva szóhasználatból ered — megtör egy tabut,

szembeállít a tiltottal, így zavarja meg a gonosz szellemeket. A vicc lehet

csupán egysoros, vagy lehet anekdotaszerű, kerek cselekménnyel, hely­

rajzzal, néhány vonásos jellemrajzzal. A középkorban és a reneszánsz

irodalmában tündérmeseként virágoznak az ilyen történetek. E történetek

válósághoz kötöttségükből a legendák világába emelkednek ... Valószínű,

hogy e folyamat fordítva is lejátszódptt; mai viccek lehetnek elvilágiaso-

dott töredékek valamikori mítoszokból.

Művészi megformáltságban magasabb rendűek a vicceknél a mon­

dókák. A mondókák is annak a gondolati feldolgozásnak az eredményei,

mellyel az ember megpróbál megküzdeni élete sorsfordulóival. A mondóka

és a ráillő válasz felett érzett sikerélmény hivatott átsegíteni a valós

élet nehézségein: legyen az kamaszkor, házasság, szülés, éhezés, aszály

vagy a földművelés, állattenyésztés szakaszai. A mondóka varázslat: tu­

dóit egybefogja, s a többiektől elválaszta. Így például a nő számára vé­

delem az, hogy a havi ciklusaihoz kötődő mondókáira a férfi nem tud vá­

laszolni. A válasz — hogy titokban maradhasson —gyakran enigmatikus,

rejtvényszerű formát ölt. Rokon fejlődés következtében teljesen önké­

nyessé, megjósolhatatlanná is — azaz, a mindennapos logika számára

megközelíthetetlenné — válhat.

 

19 Coffin, Tristran Potter: i. m.

 

A mondókák az ember őstörténetébe nyúlnak vissza: a keresztény­

ség szükségszerűen a „pogány" mondókákat is megtagadja saját arculata

kiformálásában. Az ősi képzetvilág hitvesztése a valaha nemiséget sza­

bályozó mondókákat a puszta vulgaritás körébe utalja. A mai világban a

mondóka csupán a malacviccekben és a gyerekek játékában él tovább.

A közmondások hosszú időn át szolgáltak az emberi tudás táraként:

legyen az tudományos, filozófiai, morális vagy vallási bölcsesség. Az öt­

venes években Loeb behatóan tanulmányozta a közmondások nemi életet

szabályozó szerepét. A primitív társadalmakból indult ki. Az egyénnek

komoly erőfeszítést kellett tennie annak érdekében,. hogy az önmaga új­

ratermeléséhez szükséges gazdasági feltételeket megteremtse. Ez erőfe­

szítés gyümölcsét jelképezte a menyasszonyt megváltó ajándék. Az egy­

másnak ígért ifjú pár mindaddig várakozásra volt ítélve, míg az ifjú

meg nem tudta vásárolni a leányt. A hosszú várakozást enyhítendő,

a házaséletet társadalmilag szabályozott — gyerekáldást kizáró formájú

— szexuális együttlét előzte meg. Hogy az ilyen udvarlás mennyire vált

bizalmassá — Loeb a Szaharában, Albániában, Szumátriában, Svájcban

vizsgálódott — társadalomról társadalomra változott. Később ez az udvar­

lás — szabadosabb vagy kötöttebb formája — már nem a leendő házas­

ságot, hanem egyszerűen az ifjúság nemi vágyainak szabályozott leve­

zetését szolgálta. E fejlődés eredménye a mai táncmulatság, fogamzásgát­

lás is.

Az udvarlással kapcsolatos — máig élő — közmondások szerepe azon­

ban mindig is ugyanaz volt: a kérdés és válasz egymásba illeszkedése azt

az ígéretet sugallja, hogy a leendő pár kívánsága harmonizál a világ­

rendjével. A kérdés-felelet egyben párbaj is: szolgálja a legmegfelelőbb

pár kiválasztását. Legáltalánosabb formája az antiphonal, rímes, négyso­

ros forma dalban, zenével kísérve. A párválasztó vetélkedés művészi for­

mákat eredményezhet: Loeb szerint az olasz és angol szonettforma is ilyen

eredetre vezethető vissza. Ahogy az eredeti négysoros első két sora a

lány szájából a természetre utal, úgy a szonett első nyolc sora is, ha­

sonlóképpen a négysoros utolsó két sora — a fiú válasza az emberi érzel­

mekről — a szonett második, hatsoros szakaszának felel meg. Igaz ez

vagy sem, Shakespeare Rómeó és Júlia első találkozását a szerelmi köz­

mondás kérdés-válasz formájában örökíti meg.

Az Amerikában szokásos négyszögben járt tánc mindmáig megtar­

totta az üldözés-elutasítás, üldözés-elfogás ősi motívumát. A szoros testi

közelségbe kötő derékon pörgetés és játszadozás — e megcsúfolásai a

keresztény erkölcsnek -— ősidőktől változatlan erővel serkentik a párvá­

lasztást. A kárhoztatott négyszögtánc helyébe egy gyermekektől átvett

társasjáték lépett: a játékban elfogadott csókok és zálogok vpnzása ha­

mar pótolja és feledteti a négyszögtánc örömeit, még a tiltás megszűnése

után is.

Májusban a szabadban szokásos kapcsolatteremtés a leányrablás mo­

tívumát éleszti újra, azonban már nem egy életre, hanem csak az alkalom

örömére szól. A fiúk és a lányok szembenálló sorokban rendeződnek el:

a fiú feladata a szemközt álló lány átrántása, a lány feladata az okosan

engedő tiltakozás: a játékszabályokban hibázó párps a közösség nevetsé-

gének tárgya lehet. Az egymásra talált párok ezután addig hentergőznek

a füvön, amíg ruhájuk zöld foltos nem lesz. Ma a megfelelő gyermek-

játékban az ellenállás valódi, a harc erőteljes, gyakran mindenki minden­

ki ellen vívja: mindaddig tart, amíg az egyik tábor teljesen foglyul nem

esik.

Más gyermekjátékok — nem is ősi eredetűek — továbbra is szolgálják a

nemi szerepek tudatának kialakítását. Már 8—9 évesek játsszák az alma­

evő versenyt. A felfüggesztett almáért versengő bekötött szemű fiú és

lány óhatatlanul egymás testi közelségébe kerül. A győztes az, aki elő­

ször eszi meg az almát. A „dinamit" szabályai szerint a lányok a nevü­

ket papírlapokra írják és az írással lefelé fordítva — a lapokat néhány

üressel együtt — a padlóra fektetik. Ezután beengedik a fiúkat, akik rá-

állnak egy-egy lapra. Mindegyikük azt a lányt csókolja meg, akinek a

saját lapján olvashatja — az üres lapok tulajdonosai pedig valamennyi

lányt.

Még felnőtt korban is tere van a hasonló célú játékoknak, erősítik,

formálják a nemi szerep tudatát. A harmincas évek mindinkább gépesített

háztartásaiban a művelt és unatkozó hölgyek mindenben igyekeztek

utolérni a férfiakat. E versengésben egy kártyajáték — Ely Culbertson

ötlete: a Contract Bridge — fontos szerepet kap e versengésben. A játék

voltaképpen nemi párharc, erotikus jellegét csupán a szabályok szigorú

rituális rendje és a sugalmazó nyelvezet is elárulja: léprecsalás, közelí­

tés, ellenállás, bevétel — csupán néhány elem a gazdag fogalomkörből.

Meghökkentő Ferril tanulmánya a futballról. Erről a nyíltszíni isten­

tiszteletről az életet jelentő tojás — labda — fölött, melyet a hívők száz­

ezrei előtt hibátlan testű fiatalok mutatnak be, a hívők nemi szabadságu­

kat lelik meg a játék szadista és mazochista önfeledtségében. A félmezte­

len hölgysereg csillogó rudakkal bűvészkedő bemutatója azt a nemiséget

jelképezi, mely minden tavasszal megköveteli, hogy az életed hordozó to­

jás átperdüljön a halált, telet jelentő fehér vonalon a tavaszt jelentő zöld

mezőbe.

Valóban megdöbbentő az az értékvesztés — átalakulás, amely az

erotika tekintetében az utóbbi néhány évtizedben robbanásszerű módon

felgyorsult. E tanulmány keretei közt csak esetlegesen tudtam jelölni

egyes kiragadott történeti fejlődések irányait. Nem vállalkozhatom arra,

hogy értékítéletet mondjak felőlük. A néprajz kutatója amúgy sem

tűzheti ki célul a mégoly jó szándékú, de hívatlan bábáskodást a kultúrák

változása fölött. A tényleírás-megőrzés itt is elegendő kell legyen figyel­

meztetésként: az ezerarcú világ egységében gyönyörködtet, éltet

 

 

A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-198

________________________________________________________________________________________________