Bojtorján
Többféleképpen ismerjük: közönséges bojtorján, lapu, bogáncs, ragadvány, útszéli, vagy keserűlapu. Ezen kívül úgy is ismerjük, hogy nagy bojtorján (Arctium lappa), - kis bojtorján, pókhálós bojtorján.
A bojtorjánnak mindhárom felsorolt faja gyógynövény. A fészkes virágzatúak családjába tartoznak, házak körül, utak mentén, parlagokon, erdők szélén, helyenként nagy csoportokban teremnek, kétnyáriak.
Gyökerük karó alakú, 1-2 arasznyi hosszú, 1-2 ujjnyi vastag, alig elágazó, kívül szürkésbarna színű, belül piszkosfehér, szagtalan, fanyar ízű. Az elsőéves növények gyökerei tömörek, húsosak, virágzásuk alatt szivacsosak, majd egész üregesek, pudvásak lesznek.
A virágok pirosak, a fészekpikkelyek horgas csúcsúak, amellyel ruhára, és az állatok szőrébe kapaszkodnak. Az első évben tőlevelei fejlődnek, a második évben jelenik meg az erőteljes, virágzó száruk. Az elsőéves, tehát virágzó szárat még nem hajtott növények gyökerét kell gyűjteni. A szárat fejlesztett növények gyökerei gyógyászati célokra nem alkalmasak. A gyökereket megtisztítás után, csak a vastagabbakat kell szárításra hosszában felhasogatni. 4-5 kg friss gyökérből 1 kg száraz áru lesz.
A növény kevés illóolajat, cseranyagot, gyantát, szterineket, inulint, nyálkát, zsírt, cukrot, szerves savakat és keserű anyagokat tartalmaz.
Főzetét magában, vagy teakeverékekben vizelethajtónak, izzasztónak, epe-és vesekőoldónak, vértisztítónak használják. Külsőleg különböző bőrbajok – sömör, ekcéma, ótvar – ellen öblögetőnek, torokgyulladás ellen gargarizálásra használják. Mint hajápoló szer is megbecsülik. Főzetét hajmosó víznek használják, hajhullás, korpásodás és hajzsírosodás ellen.
A lapulevél nyálkás, cseranyagot, inulint és illóolajat tartalmaz. Hatása epeműködést serkentő, vizelethajtó és vértisztító. Bőrbajok gyógyítására is használt népies szer.
A lapu magja zsíros olajat, keserűanyagot, sárga festéket, gyantát is viaszt tartalmaz. A népi gyógyászatban epe és vesebántalmak ellen használják. Madáreledelnek is gyűjtik
|
