Payday Loans

Keresés

A legújabb

Tisza emléknap PDF Nyomtatás E-mail
Ünnep és hétköznap - életformák régen/ma
2013. február 01. péntek, 07:49

Jó reggelt, szép napot, aranyos Lányok, kedves Fiúk! Ma van a Tisza élővilágának nemzetközi emléknapja. De azért jó tudni hiába is beszélünk bármiféle "nemzetköziségről" ez a magyar Tisza magyar emléknapja: se tót, se román, se francia, se görög nem gondol könnyes szemmel arra a tizenhárom esztendővel ezelőtti gyászos napra, amikor a Szamos felső folyásának vízgyűjtőjében működő NEMZETKÖZI, vagyis román és ausztrál bányavállalat belezuttyantotta a cianiddal és nehézfémekkel szennyezett mocskot a Szamosba meg a Tiszába. – Nem a mi folyónk – vonták meg a vállukat, s vonogatják ma is. És mi, de csakis mi vagyunk azok, akik tudjuk, hogy ez tényleg nem az övéké, még akkor sem, ha a közigazgatási gúnyhatárok mást is mutatnak: az egykor hivatalosan is legmagyarabb folyó ma szégyenszemre gazdátlanul indul, s gazdátlanul ér véget. Csaknem odáig jutottunk el, hogy az oláhföldről érkező trutyi Oláhföldre történő visszaérkezése miatt még majdnem nekünk kellett kártérítést fizetnünk a károkozóknak… Pedig hajdan hogyan is írta Juhász Gyula A Tisza című versében? "Én vagyok a magyarság Csöndes, nemes folyója, Kevély, heves folyója, Anyám csupán ez ország" Az ominózus szennyeződés 2000. február 1-12. között vonult le a Tiszán – maga mögött hagyva a pusztulást. Emlékezzünk – de azért pár percre spongyát a múltra: az elmúlt közel másfél évtized alatt ökológiailag nagyjából helyreállt a rend. Így aztán lehet mesélni a felső-tiszai élményeket, bár sajnos nem úgy, mint egykor Krúdy tette, aki diákként letutajozott a tót havasoktól egészen Szolnokig: mi tagadás, nagy élmény lehetett. Nekem jószerivel e tájból csak annyi jutott, hogy láthattam, amint Rahónál a Fehér-Tisza összeborul a Fekete-Tiszával – vagy fordítva. Meseszép vidék, de a Tisza-partra annyi szemetet (főleg pet-palackot) vetett a víz, hogy tán még haltetem sem volt annyi azokon a tragikus napokon. De ki tudja, miről nevezetes ez az egykor magyar város, a szovjet megszállók által elrabolt Rahó? Egyrészt ugye az a fontos, hogy itt folyik össze a fentebb már említett két Tisza, másrészt meg az, hogy itt van (a közelben…) Európa mértani közepe. Pontosítok: 1887-ben az Osztrák-Magyar Monarchia Térképészeti Intézetének szakemberei kontinensünk széleit érintő hosszúsági és szélességi körök felezővonalainak metszéspontjaként határozták meg Európa közepét. Ez a ma obeliszkkel megjelölt pont Kárpátalján található, a Tisza partján, Aknaszlatina és Rahó között Terebesfehérpatak határában, egy völgyben húzódó kocsiút szélén. De ugyan mi végre is lett volna nagy a Szovjetunió, ha nem bírálja fölül őfelsége Ferencz József császár és király intézetének mérését: egykori bölcsnek mondott szomszédaink osztottak-szoroztak, s megállapították, hogy a Monarchia szóban forgó obeliszkje rossz helyen áll, s néhány lépéssel odébb fölállítottak egy újabb emlékművet, jelezve, hogy szerintük inkább ott van Európa közepe. Mi, a hálás vagy hálátlan utókor annyit mindenképp megállapíthatunk, hogy valaki ugyan tévedhetett pár métert, de Európa közepe mégiscsak ott van magyar földön, a Rahó közeli Terebesfehérpatak határában, ám a nagy mérők egykori hazája, akár a Monarchia, akár a Szovjetunió már rég nincs a térképen. Európa azonban megvan még, s a kontinens közepét továbbra is Magyarországon kell keresni még akkor is, ha a térképek az összevissza húzott határvonalakkal nagy-nagy ecebocaságot mutatnak. Szögezzük le a tényt: a világ közepe mi vagyunk, s ne engedjük, hogy a trehány oláhok még egyszer belerondítsanak akár a folyóinkba, akár a lelkünkbe: Isten, áldd meg a magyart! Szép napot Mindenkinek! A Lányoknak puszi, a Fiúknak parola :) :)

Február 1.- A Tisza élővilágának emléknapja. Romániában 2000. január 31-én a Szamos felső folyásának vízgyűjtő területén működő román-ausztrál tulajdonú Aurul nevű bányavállalat cianiddal és nehézfémekkel szennyezte a Szamos és a Tisza folyókat. A szennyeződés február 1-12 között vonult le a Tiszán ökológiai katasztrófát okozva a folyó élővilágában. Erre emlékezve az Országgyűlés 2000. június 16-án elfogadott határozatának 10. pontjában február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította.

A Tisza / Tisza river, Hungary 

Nincs még egy folyó, mely hol méltóságteljes, lassú kanyargásával, hol zabolátlan rohanásával oly mélyen beásta volna magát a magyar ember szívébe. Azt mondják: "Ki a Tisza vizét issza, annak szíve vágyik vissza." És igaz lehet a mondás, hiszen nagy költőink közül Petőfi Sándor, Juhász Gyula lelkét is megérintette a folyó egyedülálló hangulata, de az itt élő nép is számtalan dalban, mesében örökítette meg a szőke Tisza szépségét, ártéri erdőkkel kísért szalagját, morotváinak rejtélyes lakóit. Mondják azt is, a Tisza lágy és szeszélyes akár egy asszony, így hát nem is lehet másként bánni vele: szeretni kell, de óvni is, hogy vize az utánunk jövőket is hűsítse, halai táplálják unokáinkat és lelkük hazatalálhasson a békés tiszai tájban.

A Tisza vízgyűjtőjét, a folyók pályáját évmilliók alatt a külső és belső felszínalakító erők, vagyis egyrészről a kéregmozgások és a vulkáni tevékenység, másrészről a víz és a szél alakították mai formájára.
A szorosabban vett tiszai vízrendszer kialakulásának kezdete a harmadidőszak végére, nagyjából 1,5 millió évvel ezelőttre esik. A pliocénben a hegytömbök több szakaszban történt kiemelkedése következtében hazánk területén zárt medence alakult ki, - a Pannon beltenger - amely a korszak végére folyamatosan feltöltődött. Ebben az időben az Északi- és Északkeleti-Kárpátokból lefolyó vizek a mai Ér, Berettyó vonalán igyekeztek a Pannon-medence legmélyebb pontja felé és ide ömlöttek az Ős-Maros völgyének közvetítésével az Erdélyi-medence és a Bihar-hegység vízfolyásai is. A pleisztocén időszakban a Tisza medrének alakulását döntően a helyi jellegű tektonikus változások határozták meg. Jelentős mozzanat a Bodrogköz-Szatmári-síkság mérsékelt megsüllyedése és a Nyírség erőteljesebb megemelkedése, amelyek következtében a folyó elhagyta az Ér-Berettyó-Körösök menti útvonalát, pályája északra tolódott és észak-nyugati kanyarra kényszerült az Alföld északi peremén. További útvonalát a Bodrogközből a hortobágy-kunsági és a borsodi-hevesi-jászsági területek határán ugyancsak süllyedékek jelölték ki. E mederváltozások során a Tisza keresztezte jobb parti mellékfolyóit és több ágra szakadt. Vize egyrészt a mellékfolyók régi medrében, másrészt a süllyedések által kijelölt új mederben folyt tovább. A Tiszának Tokajtól délre levő folyásától is számos kiágazás vezetett az általa elhagyott régi medrekben a sárréti depresszió felé.

A mai Tisza vízrendszere, amely még nem viselte magán jelentős nyomát az emberi beavatkozásoknak feltételezhetően a következőképpen alakult. A síkságra érkező folyó a Szamos torkolatánál észak felé fordult, majd 50-60 km-nyi út megtétele után Záhonynál ismét irányt váltott, nyugat-délnyugat felé folytatta útját, megkerülte a Tokaj-hegyet, majd Tiszaluc környékén a Sajó és Hernád hordalékkúpja mentén déli irányba kanyarodott. Alább a hevesi síkságon meanderezett, majd Csongrád környékén ismét dél felé vitte vizét. Ezen a szakaszon a jobb parti mellékfolyók levágott alsó folyásainak, illetve a helyi jellegű süllyedések változásának megfelelően több ér, kisebb folyóág szakadt ki testéből. A Tokaji-kapu alatt kiszakadó folyóágak a Hortobágy, a Berettyó, a Zádor, a Kakat, a Mirhó, a Büdös-ér, a Nagy-Hék közvetítésével elérték a Körösök teknőjét. A jobboldali mellékfolyók szintén hasonló képet mutattak, maguk is több ágra szakadtak, több eret is tápláltak. Ezek behálózták az egész területet. Ebben a korban mind a jobb, mind a baloldali mellékfolyók a jelenleginél nagyobb vízhozamúak voltak, azaz a térségre jellemző volt a bővizű vízfolyások nagy száma.
A Tisza az Alföldre kiérve relief energiáját rendkívül rövid idő alatt elveszítve hordalékának lerakására kényszerült, hordalékkúp sorozatokat hozva létre. Jelenleg a folyó vízgyűjtőjének hazai részét három nagy hordalékkúp öt részre tagolja. A Nyírség hordalékkúpja a felső-tiszai folyórendszer (Kraszna, Szamos, Túr) és a Körösök-Berettyó vízrendszere közé ékelődik. A Bükkalja hordalékkúpja a Sajó-Bódva-Hernád völgyeit választja el a Zagyva-Tarna vizeitől. Végül a Maros hordalékkúp a Maros-völgyet választja el a Körösök vízgyűjtőjétől. A lejtés csekélységének további következménye, hogy a folyó nagy kerülőkkel, kanyarulatokkal fut erózióbázisa felé. A Tisza az Alföldre kilépve középszakasz jellegű, meanderező folyó. Pályáját végig kísérik a levágott kanyarulatok, vagyis morotvák, az árvizek által létrehozott övzátonyok. A változások tehát nem szűntek me
g a geológiai a jelenben sem. A kanyarulatok vándorlásával, lefűződéseivel a meder folyamatosan változik.


+

Életre kel az ártéri gazdálkodás

Valami túl jól sikerült a Kárpát-medencében. Mérnökésszel sikerült elrontani Európa évezredeken át legnedvesebb táját, amelyet a mérnökök előtti gazdálkodás a XIX. századig megőrzött eredeti alkatában. Sűrűn emlegetjük: "ártéri gazdálkodás", "fokgazdálkodás" - ki-ki ízlése szerint. Ám tudunk-e róla mindent, amit tudnunk illenék?

hirdetés

A mezőgazdaság története című, 1982-ben megjelent agráregyetemi tankönyv a sárközi Duna mentét kutató Andrásfalvy Bertalan 1970-es évekbeli összegző művei alapján egy oldalban így jellemzi az ártéri gazdálkodást, miközben időbeli érvényét a honfoglalástól a késő középkori századokra korlátozza: "Ennek a gazdálkodási módnak a lényege a folyók holtágainak mesterséges megnyitása a főfolyás felé, az ún. 'fokok', a hordalékpadokon át vágott keskeny csatornák által. Ezzel sikerült az áradások vizét elosztva és csendesítve a partokat a rombolástól kímélni, ... az elposványosodással, elszikesedéssel fenyegetett holtágakat időnként élővízzel felfrissíteni. A halászat fő formája ... a 'fokok' időleges elrekesztése volt, ezáltal a halak bennrekedtek, az ártéren létrejött új ivadék viszont az apadással visszakerült a főmederbe. ... nagy területeket tudtak élővízzel ellátni, ezáltal a szigeteken nőtt kőris- és tölgyerdőket, valamint a XIII. század óta oklevelekben is emlegetett, oltással nemesített gyümölcsös ... kerteket fenntartani, az állandó szárazulatokon gabonát termelni, az időnként elárasztott réteken és legelőkön, valamint az erdőkben ... úgyszólván emberi őrizet nélkül, félvad méneseket, gulyákat és kondákat tartani. Vízinövények egész sora ... adott részben emberi és állati táplálékot, részben háziipari nyersanyagokat. Noha a halászat, az állattenyésztés és a háziipar piacra vihető felesleget is termelt, az ártéri gazdálkodás, éppen sokoldalúságánál fogva, alapjában véve mégis az extenzív és önellátó paraszti mezőgazdaság fő formája maradt Magyarországon."

http://hetivalasz.hu/itthon/eletre-kel-az-arteri-gazdalkodas-1252/

LAST_UPDATED2