2012. október, Évfolyam 17, Szám 10
» Befejezetlen múlt
SZÁLASI FERENC,
A TÖKÉLETESBŰNBAK
Karsai László
Kissé talán túlságosan is provokatívra sikerült címválasztásom,
úgy érzem, némi magyarázatra szorul.
Hogyan lehet „bűnbaknak”, vagyis per definitionem ártatlan áldozatnak nevezni
azt a politikust, akinek nevéhez tízezrek halála,
fővárosunk történetének legtöbb anyagi és emberi áldozatot követelő ostroma,
az ország jó részének romba dőlése és kirablása fűződik?
Csakis egy értelemben:
ha nevét és rendszerét „megtisztítjuk” mindazoktól a rágalmaktól és vádaktól,
amelyeket rá és rendszerére szórtak,
és megkíséreljük tisztázni, hogy ő,
illetve az 1944. október 15-16-án német fegyveres segítséggel uralomra került rezsimje
ténylegesen mit tett, mit követett el.
Minden túlzás nélkül állítható,
hogy nincs a magyar történelemben Szálasinál jobban gyűlölt, nála jobban megvetett politikus.
A nyilas rendszerről már szinte megalakulása pillanatától
megvetéssel, gúnnyal, gyűlölettel beszéltek, írtak a kortársak,
és ami különösen figyelemre méltó,
nem csak a nyilas terror első számú áldozatai, a zsidók.
Nem valószínű, hogy Szálasinak bárki is el merte volna mesélni,
hogy nem sokkal hatalomra jutásuk után a pesti utca,
látva az új urak mohóságát, fosztogatásait, rablásait,
a Szálasi 1938-as „üldöztetése” idején propagandistái által elterjesztett
„nagypéntek nélkül nincs feltámadás!” mondást
„nagy pénzek nélkül nincs feltámadás!”-ra módosította.1
Márai Sándor naplójában alig néhány nappal a nyilas hatalomátvétel után már azt írta:
„Ezek a nyilasok nem is az igazi bűnösök.
Megvadult cserkészek ezek, prolongált pubertásban kalózkodó, torz kamaszok.
De bűnös minden magyar,
aki megmaradt helyén ez időben, felesküdött, hogy megmentse a novemberi fizetését.
Ne feledjük el, hogy november lakbéres hónap. Ilyenkor a nemzet nem hajlandó semmiféle tiltakozásra.”2
További kutatásokkal lehet csak tisztázni,
hogy Szálasi „bűnbakká” válásában milyen szerepet játszott az a tény,
hogy a magyarországi holokauszt túlélőinek zöme budapesti zsidó volt.
Kutatási hipotézisként talán igen,
tényekkel, adatokkal alátámasztható tényként nem fogalmazható meg,
hogy a fővárosi zsidók számára
a nyilas terror volt és maradt a legszörnyűbb, átélt, megtapasztalt élmény és emlék.
Ők sem tudtak szinte semmit arról,
hogy hitsorsosaik a vidéki gettókban, gyűjtőtáborokban
milyen szenvedéseken mentek keresztül,
a csendőrök brutalitásáról,
a deportáló vonatokban az éhségtől, szomjúságtól elpusztultak ezreiről
és természetesen Auschwitz-Birkenauról vagy a németországi lágerekről sem.
→
http://beszelo.c3.hu/cikkek/szalasi-ferenc-a-tokeletes-bunbak
MEGJELENT: BESZÉLŐ FOLYÓIRAT, 2012. OKTÓBER, ÉVFOLYAM 17, SZÁM 10
|