BIRTALAN GYŐZŐ: HÍRES ORVOSOK ÉRTÉKES GONDOLATAI
ORVOSTÖRTÉNELMI BREVIÁRIUM, AVAGY KLASSZIKUSOK AZ ORVOSLÁSRÓL
Digitalizálták a Magyar Tudománytörténeti Intézet munkatársai, Gazda István vezetésével.
Hippokratesz (Kr. e. 460–377)
1.
„Esküszöm Apollonra, az orvosra
és Aszklepioszra és Hygieiára és Panakeiára és az összes istenekre és istennőkre – tanúkul híva fel őket – hogy meg fogom tartani képességem és szándékom szerint a következő esküt és írott kötelezvényt:
Azt aki engem erre a mesterségre megtanított, úgy fogom tekinteni, mint saját szüleimet és megosztom vele vagyonomat, s ha rászorul visszafizetem majd, amivel neki tartozom; a tőle származó nemzettséget olybá veszem, mintha fiútestvéreim lennének és megtanítom őket erre a mesterségre, ha meg akarják tanulni, díjazás és írott kötelezvény nélkül; miként hogy a gyakorlati útmutatást és a szóbeli előadást és a többi egész tudományt tovább adom ugyan saját gyermekeimnek és mesterem gyermekeinek és az orvosi rend értelmében írásban kötelezett és megesketett tanítványoknak, de senki másnak nem.
Diaetetikus rendeléseimet képességem és szándékom szerint a betegek hasznára fogom elvégezni, nem pedig ártalmára és kárára.
És halált okozó szert nem fogok senkinek sem kiszolgáltatni, még kérésre sem, sőt ilyenféle tanácsot nem fogok adni; és hasonlókép nem fogok adni nőnek sem magzatelhajtó szert (csapot). Tisztán és jámboran őrzöm majd meg életemet és mesterségemet. És nem fogok vágni… még kőbetegségben szenvedőket sem, hanem útjukból kitérek majd azon mesterembereknek, kik ezt a gyakorlatot űzik.
És ahány házba csak belépek, a betegek hasznára fogok belépni, távol tartva magamat minden egyéb szándékos és kárt okozó jogtalanágtól, főleg pedig a nemi visszaélésektől, mind női és férfi testtel, mind szabadokkal és rabszolgákkal szemben.
És ha olyant látok, vagy hallok az orvosi kezelés közben vagy akár a terápia körén kívül az emberek életében, amit nem szabad kifecsegni, azt el fogom hallgatni abban a véleményben, hogy az efféle dolgokat szent titkok módjára kell megőrizni.
Ha ezt az esküt megtartom és nem töröm meg, akkor élvezzem életemet és mesterségemet úgy, hogy az összes embereknél örök időkre becsületem legyen; de ha átlépem és hamisan esküszöm, mind ennek az ellenkezője történjék.”
2
„Az élet rövid, a művészet hosszú, a jelenségek elfutóak, a tapasztalat bizonytalan, az ítélet nehéz.”
„A filozófiát a medicinába, a medicinát a filozófiába kell bevinni. Mert az orvos, aki egyben filozófus is, az istenekhez hasonló.”
„Az orvos rendezett életet folytasson, hogy jó híre legyen. Tisztességesen, barátságosan, korrektül viselkedjék minden becsületes emberrel szemben. A kapkodás, sietség akkor sem rokonszenves, ha hasznos. Az orvos körültekintően intézkedjék, mert ugyanazok az eljárások ugyanannál a személynél csak akkor keltenek bizalmat, ha ritkán fordulnak elő. Ami a magatartást illeti, arckifejezése értelmes legyen, ne nézzen bosszúsan, mert embergyűlölő benyomást tesz. Másrészt, aki szívesen nevetgél és túlságosan vidám, az egyeseknek terhes, amitől óvakodni kell.”
„Sohase veszekedjenek egymással a tanácskozásra egybegyűlt orvosok, ne próbálják meg egymást nevetségessé tenni. (…) Ne irigyelje az orvos a másik fölényét, mert ez a gyengeség jele lenne, bár erre a nyilvánosan tevékenykedő kollégák nagy kísértést éreznek.”
folytatás:
http://mek.oszk.hu/05100/05117/index.phtml
|