Retró-sarok /
A csocsó története
Sajnos a játék eredetét nem olyan könnyű kinyomozni. Mint a legtöbb játéknál, egészen valószínű, hogy a csocsó változatai ugyanabban az időben fejlődtek ki a különböző országokban. A szervezett futball először 1860-ban lépett színre, az asztali verziót néhány évvel később találták ki, de mindenképpen 1800 után. A legkorábbi amerikai csocsóasztal szabadalom 1901-ben lett regisztrálva, de általánosan elfogadottan a csocsó, mint a futball is Nyugat-Európából ered.
Egy cikk egy Belga folyóiratban azt állítja,
hogy az első csocsóasztal feltalálója egy francia Lucien Rosengart nevű személy volt, aki 1880-1976-ig élt. A Citroen autógyár egy alkalmazottja volt, aki hatalmas vagyont halmozott fel, a leleményes találékonyságával. Csakhogy néhányat említsünk a baby-foot mellett, ami a csocsó eredeti neve, megbízták a mini-autó, az elsőkerék meghajtás, a biztonsági öv kifejlesztésével.
Az egyik legrégebbi csocsó gyártó egy svájci Kicker nevű cég, melynek Genfben van a székhelye. Ennek asztalait szintén Kicker-nek hívták, és Svájcban, Németországban, Belgiumban voltak a legelterjedtebbek. Ahogy a szó általánossá vált, a kicker lett az az európai játékosoknak, ami most a foosball az amerikaiaknak.
Az európai országokban, úgymint az Egyesült Államokban
a csocsó nem vált széleskörűen elterjedtté a 2. Világháború végéig. Egy néphit szerint a csocsót azért találták ki, hogy a háborús veteránok rehabilitását segítse. Annak ellenére, hogy nem ebből a célból találták ki a csocsót, nagyszerű eredményekkel alkalmazták a rehabilitációban, főleg a szem-kéz koordináció javítására. Amerikában ma is sok államban szerepet játszik a szociális rehabilitációban, szabadidős programok részeként, melyeket az állami és szövetségi rehabilitációs szervezetek kínálnak."
+
elrettentésül:
WIKIPÉDIA
A csocsó egy asztalon játszott labdajáték. Nagy népszerűségre tett szert az utóbbi években; megjelent a szórakozóhelyeken, munkahelyeken, közösségi eseményeken, fesztiválokon.
Története
A 90-es évekre tehető, amikor egyes csocsó játékosok számukra külföldi versenyek rendszeres látogatói lettek, a kapcsolatok kezdtek kialakulni, már létező szövetségek együttműködésükről biztosították egymást, minek következtében 2002-ben hivatalosan is jogerőre emelkedett a csocsó országos szövetségeinek nemzetközi szövetsége: az International Table Soccer Federation (ITSF).Az első játékváltozatok Franciaországban és/vagy Németországban jelentek meg az 1880-1890-es években. Azóta a játékból sport lett, a nemzetközi színtéren változatosabbnál változatosabb asztalok jelentek meg. A mai ismert változatot 1922-ben (október 14-én) alakította ki és 1931-ben (november 1-jén) szabadalmaztatta egy észak-londoni, angol származású lakos, Harold S. Thornton. Magyarországon jelenleg az olasz típusú asztalok vannak fölényben. Világszinten ismertebb típusok közé tartozik a német Tecball, a francia Bonzini, az olasz Garlando, illetve az amerikai Tornado.
Alapító tagok: Amerikai Egyesült Államok , Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Kína és Olaszország. Azóta a tagok listája már a harmincat is meghaladta.
Magyarország 2004-ben csatlakozott a szervezethez.(Macsosz)
A nemzetközi szövetség keretbe önti a szövetségek működését, összehangolja az egyes országok versenyeit, közös szabályrendszert és útmutatást ad, melynek köszönhetően a sport éretté válhat a WADA, AGFIS, IOC nemzetközi szervezetekben való részvételre.
Játékmenet és szabályok
A játék elkezdéséhez egyszerűen be kell dobni a labdát az asztal oldalán található lyukon (ezt teszik általában szórakozóhelyeken, kocsmákban található asztaloknál), vagy kézzel is behelyezhetjük a labdát az egyik középső soron lévő bábú (játékos) lába alá (ezt szokták tenni a versenyasztaloknál).
A játék célja, hogy a fém rudakhoz erősített bábukkal az ellenfél kapujába juttassuk a labdát. Tapasztaltabb játékosok akár 56 km/h-s sebességre is gyorsíthatják a labdát, a viágrekord azonban ennél jóval több: 177 km/h. Mint minden sport, a csocsó is rengeteg szabállyal rendelkezik, részletesen erre a linkre kattintva lehet elolvasni őket. Ezek a hivatalos versenyeken alkalmazott szabályok.
Néhány alapvető szabályt illik ismerni, még mielőtt játszanánk szórakozóhelyeken, kocsmákban. A szabályok tiltják a 360 foknál nagyobb forgatást, vagyis a „pörgetést”, de az egy teljes kört leíró fordítással történő lövések engedélyezettek. A másik fontos szabály a kezdésre vonatkozik. Itt megegyezés alapján az ellenfelek eldönthetik, hogy a labdának a bedobás után a szemközti falat kell elérnie a szerezni kívánt gól előtt, vagy az a csapat/játékos kezd, aki a gólt kapta. Amennyiben ez lesz a kezdő labda, az ellenfelek megegyeznek, vagy pénzérme feldobásával eldöntik a kezdés jogát.
A játékot az nyeri, aki előbb elérte az előre meghatározott gólszámot. Ez versenyeken 5 gól, de nem egyetlen játszma dönti el, hogy ki a nyertes (5 mérkőzésből 3, ill. 3-ból 2). Kocsmákban változó: a nyertes csapatnak - ha az asztalnál marad - fogadnia kell a kihívásokat. Amennyiben a kihívó fél eléri az 5 gólt, megnyerte a játszmát, valamint ha az eddigi nyertes csapat eléri a 6 gólt, ismét győzött (ezekben az asztalokban 10 labda található). Mivel napjainkban előfordul, hogy a játékosok úgy szereznek gólt, hogy a labda a kapuból visszapattan, ezért a szabályokat úgy módosítják, hogy a kihívott csapatnak min. 2 gól előnnyel kell nyernie, ami normális esetben 6-4.
A játék fejlődése során a játékosok többféle módszert fejlesztettek ki a gólok megszerzésére, ezek közül a legelterjedtebbek a Snake shot, Pin shot, Pull shot és a Push shot.
Különböző méretű asztalok léteznek; a szabvány méret a 120 cm hosszú és 61 cm széles asztal. Általában 8 sornyi bábu található. A bábuk készülhetnek műanyagból, fémből, fából, és néha akár szénszálas anyagból is. A bábuk a már említett fém rudakhoz vannak erősítve (ez asztaltípusonként változik). A csapat állhat 1 vagy 2 emberből, akik a 4 sornyi játékost irányíthatják.
A megállapodás szerint, balról jobbra haladva a sorok: