Payday Loans

Keresés

Diáknyomor PDF Nyomtatás E-mail
Létminimum ABC: emberhez méltó életszínvonal ma
2012. december 11. kedd, 10:12

 

 

Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 8. szám · / · Figyelő

Csécsy ImreDiáknyomor

Néhány évtized óta Budapesten nincs diákélet. Ez a jelenség alig tűnt fel valakinek - maguk a diákok is csak most veszik észre -, pedig ennek mély, a magyar értelmiség jelen sorsával és jövőjével szorosan összefüggő okai vannak. Nyugaton az értelmiségi pályákat majdnem kizárólag a jómódú középosztály fiai foglalják el, akiknek számára az egyetemi évek csupán kellemes előkészületet jelentenek a komoly értelemben vett közéleti, tudományos életre. Német-, de különösen Angolországban a középosztályoknak az az értelmi elitje megy az egyetemre, melynek anyagi helyzete lehetővé teszi, hogy megélhetési kényszer nélkül, l'art pour l'art lelkesedéssel merüljön el a tudományba, s eszközei, képességei teljében szabadon dolgozzék annak előbbrevitelén. Egészen más például az orosz diákélet, s ehhez sok tekintetben hasonló a párizsi egyetemek internacionális világa is. Oroszországban a diákság legnagyobbrészt a szellemi felszabadulásért sóvárgó, a mindenáron érvényesülni, hatni, változtatni akaró, anyagilag fél proletár és lelkileg fél-forradalmár elemből kerül ki: tehát ismét egy intellektuális elitből, melynek számára a tudás, ha más értelemben is, mint nyugaton, de szintén életcél.

Ez az utóbbi típus nálunk egészen hiányzik, az előbbinek pedig csak torz megnyilatkozásaival találkoztunk - azelőtt. Akkor, mikor számbavehető orvosi és technikai oktatás még alig volt, a bölcsészeti fakultást pedig lelkileg és testileg csenevész tanárembriók töltötték meg, s az "egyetemi hallgató" fogalma a köztudatban azonos volt a "jogász"-éval: azzal a fiatalemberrel, ki ügyvédnek, jegyzőnek, szolgabírónak, hivatalnoknak vagy egyszerűen és egyenesen "politikusnak" készülve egyetemi tanulmányai alatt gyakorlatilag elsajátította a stréberség összes fogásait, a segítőegyesületekben és egyéb Mikulás-bállal egybekötött szociálpolitikai intézményekben ugyanazt az életet élte mint apja a kaszinóban, március tizenötödikén elszavalta a Talpra magyart, s néhanapján jóhiszeműen, de naivul beleszólt az országos politikába is. Ma már ez a romantikus gentry - diák - típus is egészen háttérbe szorult: a főváros fejlődése elsősorban, az ország indusztrializálódásának lassú tempója s ennek következtében az ipari, kereskedelmi Reservearmee szaporodása másodsorban azt eredményezték, hogy az értelmiségi pályák ma már mind kevésbé szolgálnak egy kiváltságos réteg ambícióinak, s mindinkább kenyérkereső foglalkozásokká lesznek. Az értelmiség rohamos szaporodása maga után vonta az értelmiség nyomorát, aminek viszont természetes velejárója: a diáknyomor.

Megdöbbentő statisztikai adatok szólnak arról, milyen higiénikus viszonyok között, mennyi jövedelemből, milyen lakásban élnek, mennyit dolgoznak és mennyit esznek azok a diákok, kikből a jövő társadalom értelmisége lesz. De ennek a nyomornak gazdasági oldalánál még sokkal súlyosabbak a kulturális következményei. A diákok nem járhatnak el az egyetemre és nem tanulhatnak - innét a sikertelen vizsgák nagy százalékszáma és az egyetem egész értelmi színvonalának alacsonysága. Képzeljük el, milyen gonddal és lelkesedéssel készülhet pályájára az a diák, ki egész napját ügyvédi irodában végzett robotmunkával vagy tanítással, esetleg - ilyen adatok is vannak - vidéki hírlapokba való cikkírással (á 3,- korona) tölti, kinek minden energiáját lefoglalják a megélhetés gondjai! Fásult lélekkel, megtépett hittel, romlott idegrendszerrel és az élet nagy problémái iránt vak közönnyel lépnek be a társadalom "gépezetébe", hogy valóban lélektelen kerekei, küllői legyenek annak, ami pedig nem gép, hanem organizmus: életek, gondolatok, célok, érdekek rendszere.

Kultúra az egyetemen? - erről könyvet lehetne írni. Mennyit támadják az egyetem szellemét, a tanítás módszerét, az előadások színvonalát. Igen, minderről lehet beszélni. De vajon csak a szellem, csak a tanárság hibás-e? Vajon lehet-e, érdemes-e komolyabb tudást, mélyebb és modernebb szellemet nyújtani annak a tömegnek, mely nyomora következtében ezt a tudást, ezt a szellemet sem képes megemészteni? Vajon nem abban van-e a megoldás, hogy meg kell könnyíteni az értelmiségi pályák gazdasági előfeltételeit, de ezzel szemben és ezzel arányosan meg kell szigorítani a tanulmányi követelményeket, hogy így a mai igazságtalan "szabad verseny" (ami a "szabad nyomor"-ral egyértelmű) anyagi szelekciója helyett az értelmi kiválogatódás törvénye érvényesüljön? És vajon szabad-e a segítésre hivatottaknak szociális lelkiismeretük szavát elhallgattatni egy jelszóval: az értelmiség túltengésének dogmájával? Vajon be lehet-e tömni az éhes szájakat ezzel a szólammal - vajon lehet-e a jövendő magyar értelmiség sorsán nem segíteni - mert ez mélyreható társadalmi átalakulásoktól függ -, de egyszerűen pillanatnyilag enyhíteni azzal, ha az isteni világrend = társadalmi rend dogmáját vágjuk a fejükhöz?

Pedig segíteni, enyhíteni kell: ezt parancsolja nemcsak a szociális lelkiismeret, de a valóban hazafias belátás is. És ezt fogja parancsolni talán rövidesen a nyomor erőszaka is: Budapest diákjai méltó elkeseredéssel látják, hogy egyetem, főváros, állam egyaránt közönyösen, sőt ellenségesen nézi vergődésüket. És Budapest diákjai el vannak szánva arra, hogyha békés szavukat senki sem hallja meg, forradalmi hangon kiáltsák az "illetékes körök" nagyképű jelszavai ellenébe az ő jelszavukat: "A tudomány megunta a nyomort!"

 

*

 

A diákszociális munka

 

A diákszociális munkaAz evangélium légüres térben való hirdetése komoly eredményeket sohasem hozott. A vesztett háború utáni infláció 1926-ig tartott, s az ország általános elesettségében is kiemelkedő volt a főiskolás és egyetemista ifjúságé. "1925-26-ban kerek számban tízezer budapesti egyetemista és főiskolás hallgató közül kilencszáznak téli kabátra sem tellett, és több, mint egynegyede felöltő nélkül húzta ki a tavaszi és őszi hónapokat, amikor egészségüket tönkreteszi az ijesztő mértékben pusztító tüdőbaj, akkor valóban emberfölöttit kívánunk, ha valóban jó eredményt várunk."xEbben a helyzetben csak evangéliumot hirdetni, megtérésre buzdítani, farizeus magatartás lett volna. Azért a Szövetség ez első évek útkeresése után, a nehézségek ellenére, sőt éppen azok leküzdésére a konkrét tennivalókat, az anyagi segítés módozatait kereste. Jézus szava: "adjatok nékik enni", minden időben adatot jelent az Isten országa valóságos jelenlétét hirdetőknek.Az első felhívásra, amelyik a diáknyomor enyhítésére a Szövetség felől elhangzott, három nyakkendő, két gallér, egy pár harisnya, egy felöltő és egy kalap érkezett. Az ilyen jellegű adományokhoz hozzájárult(x Weis István: A mai ifjúság. Magyar Szemle, 1928.)még a szegény diákok ruhájának megvarrása, foltozása, a pénzadományok szétosztása - leginkább karácsony előtt.Sezervezettebbé az ebédeltetési akció lett. Ennek keretében egy-egy budapesti vagy vidéki család hetenként egyszer saját asztalánál adott ebédet valamelyik rászoruló diáknak. Az már szervezés kérdése volt, hogy mindenki, aki igazán rászoruló volt, mindennap megtalálja az áldozatot hozó református családot.Ilyen szorító tevékenységek alakították ki a Szövetség életében a Diákszociális osztályt, amely 1926-tól gyűjtéseket, ünnepélyeket rendezett az anyagi háttér biztosítására. Ennek a szolgálatnak is Töltéssy Zoltán volt a kigondolója, mozgatórugója. "Ő volt az ébredés korának legbátrabb koldusa és legjobb evangéliumi kéregetője."xAz ébredési akció is csak átmeneti megoldást jelentett pár évig, jelentősebb javulás akkor következett be, amikor 1933-ban megnyílt a Szövetség Menzája, ahol a főiskolások igen olcsón kaptak ebédet és vacsorát. Pár adat jól mutatja az intenzív fejlődést:1928-ban még csak 50 ebéd juttatása szerepel, 1937-ben 7620 ebéd, 840 vacsora és 420 reggeli - 423 pengő értékben. 1941-re ez a szám már 12.224 ebéd és 10.077 vacsora.1936-ban a reggeli 10, az ebéd 46, a vacsora 30 fillér volt. 1938-ban, amikor 60 étkező volt, (x Fónyad Dezső: Bevezetés a diákmissziós munkába, 80. oldal)reggelit már nem adtak, ebédet 56, vacsorát pedig 36 fillérért lehetett kapni. Ezt az alacsony árat csak úgy lehetett tartani, hogy vidékről gyülekezetek és a Szövetség tagjai terményeket is küldtek ajándékként a Menzának. A kedvező árai mellet a Menzán étkezők segélyt is kaptak, 1936-37-ben például 4.300 pengőt.A Diákszociális Osztály állásközvetítéssel is foglalkozott, és az egyetemisták számára középiskolás diákok korrepetálást is megszervezte, A jelentkezőkről kataszter állított fel, döntött a menzára és az internátusokba jelentkezettek felvételéről.1937. november 21.én a Zeneakadémián - az első kiadott ebéd tízéves fordulóján - ünnepélyt tarottak a Menza javára. Az ünnepi megnyitót Lázár Andor igaszságügyminiszter, a zárszót dr. Kiss Sándor, a Szövetség elnöke mondotta. Országos nevű református művészek tették emlékezetessé ezt az estet.1940. december 17-én Dobos Károly fasori lelkész meghívására adventi hangversenyt rendeztek ifjú művészek Bach és Corelli műveiből. A 64 pengő perselypénzen kívül 130 pengő értékű egyéb adomány gyűlt össze itt a Menza megsegítésére.Minden intézmény megsínyli a vezetők sűrű változását. A Menza munkája is akkor stabilizálódott, amikor Naszádi Zsófia, a Szövetség adminisztrációjának intézése mellett a konyha vezetését is átvette, s végezte több, mit egy évtizedig. A Menza működését még Budapest ostromának idején sem szüntette meg, mert vezetője kevésbé biztonságos külvárosi otthonából beköltözött a Kálvin-téri Központba, ahol az ott lakó ifjúsági munkásokkal, odakerült menekültekkel élték végig a harcok idejét, kosztot pedig - ha egyáltalán főzni lehetett - a Menza konyháján készítettek maguknak.A harcok elmúltával a Szövetség megmaradt intézményei közül a Menza volt az első, amelyik megkezdhette munkáját. Rövid ideig a budapesti éhező gyermekek részére, mint tejkonyha működött, majd folytatta megszokott szolgálatát egészen a Szövetség megszűnéséig.

 

Havas Gábor és Kulifay AlberHavas Gábor és Kulifay Albert: A Soli Deo Gloria szövetség történetet: A Soli Deo GlorHavas Gábor és Kulifay Albert: A Soli Deo Gloria szövetség történeteia szövetség története
LAST_UPDATED2