Payday Loans

Keresés

A legújabb

Magyar művészet PDF Nyomtatás E-mail
MAGYARSÁGISMERET ABC
Endre Béla (Szeged, 1870. november 19. – Mártély, 1928. augusztus 12.) festő, iparművész. Az alföldi iskola egyik jeles képviselője, aki 1910-től minden nyáron Mártélyon alkotott.  Szegeden, a Fekete-házban született, amelynek nagyapja, Mayer Ferdinánd (1817–1903) volt a tulajdonosa. Mérnöki tanulmányait abbahagyta, és 1890–98 között festészetet tanult, Párizsban, majd Olaszországban járt. 1908-ban Hódmezővásárhelyen telepedett le. Közös műteremben alkotott Tornyai Jánossal és Rudnay Gyulával.  1912. február 5-én kezdeményezője volt hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telep-ének – amelyet 1971-ben az Alföldi Porcelángyárral összevontak –, ahol maga is készített kerámiákat. Hódmezővásárhelyen 1912-ben, Makón 1913-ban, Aradon 1914-ben közös kiállításon jelent meg. 18 nyáron keresztül Mártélyon az alföldi embereket és a jellemző tájat festette egyénien gyengéd, humanisztikus szemlélettel. Néhány korai műve, a Leszámolás, a Bölcső mellett Munkácsy hatását mutatja. Képein a Munkácsy és nagybányai hagyományokon túl posztimpresszionista vonások is fellelhetők. (Alföldi tanya, Viharfelhők a tanyán).  Emlékezete:  Legtöbb művét a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum őrzi, s vannak művei a budapesti Magyar Nemzeti Galériaban és a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. 1970-ben, születésének 100. évfordulója alkalmából Hódmezővásárhelyen, Budapesten és Szegeden rendeztek emlékkiállítást. 2005 márciusában emlékkiálítása nyílt az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban  Kép: Udvarlás c.festménye















Endre Béla

(Szeged, 1870. november 19. – Mártély, 1928. augusztus 12.) festő, iparművész.
Az alföldi iskola egyik jeles képviselője, aki 1910-től minden nyáron Mártélyon alkotott.

Szegeden, a Fekete-házban született, amelynek nagyapja, Mayer Ferdinánd (1817–1903) volt a tulajdonosa. Mérnöki tanulmányait abbahagyta, és 1890–98 között festészetet tanult, Párizsban, majd Olaszországban járt. 1908-ban Hódmezővásárhelyen telepedett le. Közös műteremben alkotott Tornyai Jánossal és Rudnay Gyulával.


1912. február 5-én kezdeményezője volt hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telep-ének – amelyet 1971-ben az Alföldi Porcelángyárral összevontak –, ahol maga is készített kerámiákat. Hódmezővásárhelyen 1912-ben, Makón 1913-ban, Aradon 1914-ben közös kiállításon jelent meg. 18 nyáron keresztül Mártélyon az alföldi embereket és a jellemző tájat festette egyénien gyengéd, humanisztikus szemlélettel. Néhány korai műve, a Leszámolás, a Bölcső mellett Munkácsy hatását mutatja. Képein a Munkácsy és nagybányai hagyományokon túl posztimpresszionista vonások is fellelhetők. (Alföldi tanya, Viharfelhők a tanyán).

Emlékezete:

Legtöbb művét a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum őrzi, s vannak művei a budapesti Magyar Nemzeti Galériaban és a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. 1970-ben, születésének 100. évfordulója alkalmából Hódmezővásárhelyen, Budapesten és Szegeden rendeztek emlékkiállítást.
2005 márciusában emlékkiálítása nyílt az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban

Kép: Udvarlás c.festménye


*


Horvay János

(Pécs, 1873. május 29. – Budapest, 1944. november 19.) magyar szobrász.


Az Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos György növendékeként, majd 1891 és 1898 között állami ösztöndíjjal Bécsben tanult,[1] előbb Edmund von Hellmernél, majd 1894-1898-ig Caspar von Zumbusch mesteriskolájában. Több külföldi tanulmányutat tett (Párizs, 1901; Olaszország, 1902; Amerikai Egyesült Államok, 1928).[1] 1897-től Budapesten élt. Eleinte Róna József műtermében dolgozott. Elnyerte a ceglédi Kossuth-szobormű pályázat első helyezését, majd 1902-ben a pécsi Zsolnay-szobrot mintázta meg, mely meghozta számára az elismerést. 

Horvay élvezte Kossuth Ferenc barátságát is. 1902 és 1908 között évente két-három szobrot, portrét, szoborcsoportot készített a szabadságharc vezéréről. Lyka Károly kifejezésével, a „Kossuth-szobrok specialistája” lett, húsz Kossuthot ábrázoló szobra áll az ország különböző közterein. Keresett sírkőszobrász is volt. Korai kisplasztikáib

an, szoborportréiban szecessziós elemek fedezhetők fel, később a historizáló akadémizmus egyik fő képviselője lett.

1908-ban ismét nyert egy Kossuth-szobor pályázaton, megkapta a 12000 koronás első díjat és a megrendelést a Parlament elé szánt, az 1848-as első felelős magyar kormány tagjait ábrázoló hatalmas szoborkompozícióra. A kétszeres embernagyságú alakokból álló márványszobor leleplezésére csak 1927-ben került sor. A monumentális mű csak 24 évig állhatott a helyén. 1951-ben a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa eltávolíttatta, mint "mint pesszimista, nem méltó" alkotást. Szerencsére ezt a művész már nem érhette meg. 
A szobor feldarabolva az Új-Köztemetőbe került. Innen szállíttatta el 1959-ben Dombóvár városa, ezzel megmentve az enyészettől. 1972-23-ban került ma helyére a dombóvári Szigeterdő szép parkjába, már nem egy szoborkompozícióként, hanem megbontva.


Kép:A Kossuth-szoborcsoport szabadságharcot jelképező részlete Dombóváron

Horvay János (Pécs, 1873. május 29. – Budapest, 1944. november 19.) magyar szobrász.  Az Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos György növendékeként, majd 1891 és 1898 között állami ösztöndíjjal Bécsben tanult,[1] előbb Edmund von Hellmernél, majd 1894-1898-ig Caspar von Zumbusch mesteriskolájában. Több külföldi tanulmányutat tett (Párizs, 1901; Olaszország, 1902; Amerikai Egyesült Államok, 1928).[1] 1897-től Budapesten élt. Eleinte Róna József műtermében dolgozott. Elnyerte a ceglédi Kossuth-szobormű pályázat első helyezését, majd 1902-ben a pécsi Zsolnay-szobrot mintázta meg, mely meghozta számára az elismerést.   Horvay élvezte Kossuth Ferenc barátságát is. 1902 és 1908 között évente két-három szobrot, portrét, szoborcsoportot készített a szabadságharc vezéréről. Lyka Károly kifejezésével, a „Kossuth-szobrok specialistája” lett, húsz Kossuthot ábrázoló szobra áll az ország különböző közterein. Keresett sírkőszobrász is volt. Korai kisplasztikáiban, szoborportréiban szecessziós elemek fedezhetők fel, később a historizáló akadémizmus egyik fő képviselője lett.  1908-ban ismét nyert egy Kossuth-szobor pályázaton, megkapta a 12000 koronás első díjat és a megrendelést a Parlament elé szánt, az 1848-as első felelős magyar kormány tagjait ábrázoló hatalmas szoborkompozícióra. A kétszeres embernagyságú alakokból álló márványszobor leleplezésére csak 1927-ben került sor. A monumentális mű csak 24 évig állhatott a helyén. 1951-ben a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa eltávolíttatta, mint "mint pesszimista, nem méltó" alkotást. Szerencsére ezt a művész már nem érhette meg.  A szobor feldarabolva az Új-Köztemetőbe került. Innen szállíttatta el 1959-ben Dombóvár városa, ezzel megmentve az enyészettől. 1972-23-ban került ma helyére a dombóvári Szigeterdő szép parkjába, már nem egy szoborkompozícióként, hanem megbontva.   Kép:A Kossuth-szoborcsoport szabadságharcot jelképező részlete Dombóváron
LAST_UPDATED2