ÉLETMINŐSÉG RONTÁS/JAVÍTÁS

BOLDOG-BOLDOGTALAN JÓ-ROSSZ SORA

Ember- és világismeretre vezető népi bölcsességeink

és az örömsokszorozó-bánatmegosztó népdalkincsünk

Magyar közmondások és énekek – 4.

BERECZ ANDRÁS ÉNEKEL

Nyitva van az intéző úr ablaka,

Benne van az intéző úr kabátja,

Benne van a páros aranygyűrűje,

Túrkevi lány a kedves szeretője.

Intéző úr, arra kérjük mi magát,

Hogy ne mérjen már nekünk több szalonnát!

Hogyha mér is, tegye esztendőre,

Aztat is a ceceiek részére!

Pallér bácsi, csak utánunk kullogott,

Néha-néha nagyon megbosszankodott,

Néha-néha el-elkiáltja magát:

Kettesivel ne hagyjátok a répát!

***

Három krajcáros kaszafém,

Ki most Túrkevén a legény?

Kocskor Imre volna, szegény,

(de) Legyőzi a többi legény!

Kimegy a rétre kaszálni,

Nem tud karikára vágni.

Nem tud karikára vágni,

El tud a lányokhoz járni.

Láda, láda, cifra láda,

Fáj a Kara Sára lába.

Hazaizen az anyjának,

Szedjen füvet a lábának!

Ott van Tanka Lukács helybe,

Gyógyítsa meg a kiskertbe!

***

Ha felülök deres paripámra,

Sarkantyúmat vágom oldalába.

Addig megyek én a deres paripán,

Míg két szemem utat lát a pusztán.

Megálljatok pusztáknak virága,

Elhervadtok tik is nemsokára!

Sivatag szél fújja a testemet,

Zsíros bunda takargat engemet.

Idegyertek vármegye kutyái,

Megrövidül éltetek napjai!

Azt gondoltam magamba, magamba,

Leszek én még a rózsámé valaha.

De már látom, nem leszek, nem leszek,

Szándékomtúl, jaj, de messze esek!

***

Megvetették nékem e világ hálóját,

Meg is fogtak éngem, mint útonállóját.

Le is tettek éngem egy sötét tömlöcbe,

Ott is csak így mondták: vesszél itt örökre!

Szilajon hát pajtás, nyergeld fel Pirost,

Hadd úsztatom átal a Marost, a Marost!

Zavaros Maroson magam átaltészem,

Az abádi gulyás jó barátom nékem.

Az abádi gulyás egy harmadfű tinót levág,

Kiből az én fogam jó vacsorát majd rág!

***

Kutyakaparási csárda

Zsandárral van körül zárva.

Azért van az körül zárva,

Betyár iszik a csárdába.

Iszik a betyár a csapon,

Sír a csárdás kisangyalom,

-Ne sírj csárdás kisangyalom,

Nem ütik a betyárt agyon!

-Nem is sírok olyan nagyon,

Mer, kihallik az ablakon!

Édesanyám olyan csalfa,

Az ablak alatt hallgatja!

***

Igyunk itt, mert van mit!

Jó ember lakik itt!

Nem csurog, nem csepeg,

Elmulathatunk itt!

Haragszik a gazda,

Hogy mink itt mulatunk!

Vigye el a házát,

Majd mink itt maradunk!

Hagyja itt a jányát,

Mink elmulatgatunk!

Haragszik a gazda,

Hogy mink itt mulatunk!

Rézfokasa hátamba,

Ki van az utunk adva!

Ó jaj, jaj, jajjajaj,

Ki van az utunk adva!

*

Ha valaki egy krajcárral adós,

meg kell kérni;

ha egy kis pénzzel adós,

arra mindig görbén kell nézni.

*

Kővár.

Állandó, mint a kővár.

Ha Isten akarja, pókháló is kővár.

Hol Isten őriz, pókháló is kővár.

Vitéz embernek pókháló is kővár.

*

Nyakas, mint a kőszikla.

Érc a szíve, kőszikla a nyaka.

*

Nem sok kősót esznek meg együtt.

(Össze nem illő házasok.)

*

Isten mentse meg az embert

kőmívestől, ácstól, részeges takácstól.

*

Bátor katona, ha a kőhíd alá juthat.

*

A polgárok egyezsége legjobb kőfala a városnak.

*

Kőfalaknak papol.

*

Ki községnek szolgál, egynek sem szolgál.

*

Paripa, fegyver, feleség, nem közös jószág.

*

Közös, mint a szutyori nadrág.

*

Közös féknek rongyos a szára.

Közös lónak túros a háta.

*

Közmondás nem hazugszólás.

*

Közönséges (általános) nyavalyát könnyebb eltűrni.

(Közös sorsot könnyebb elviselni.)

*

Közkatonából lett tiszt rátartósabb.

*

Hogy középszerűt nyerj, nagyra iparkodjál.

*

Legjobb a középszerencse.

(Középszerű.)

*

Itt a világ közepe, ki nem hiszi jöjjön be.

*

Ördög ül a szívén, ott is a közepén.

*

Középút.

A középút a legbátorságosabb.

A középút legjobb út.

Boldogok, kik a középúton járnak.

Legjobb a középút.

*

Láncolt kutya

csak azt marja, a ki hozzá közelít.

*

Mi közöm hozzá?

Mi közöm hozzá; ő dolga, lássa.

*

Ha valamihez közöd nincs, igazságod sincs.

*

Semmirevaló a tanács, ha nincs követője.

*

Könnyű a jó útmutatót követni.

*

Kun kötés. (Gordiuszi csomó.)

*

Izzad, mint a köszörűs kutyája a homokban.

*

Legénykedik, mint a falusi kutya a városi kövezeten.

*

Nem használ a tanács, ha nincs követője.

*

Nem kell a nyavalyáért követet küldeni.

Nem kell a szerencsétlenségért követet küldeni,

magától is eljön.

*

Éhséget döghalál szokta követni.

*

A nyomorúságot és szomorúságot öröm szokta követni.

*

Kövesdi.

Molnárrá lettél, kövesdi Krisztus vagy.

(A molnár a passióénekben Krisztus személyesítette,

minden bibliás szitkot békével tűrt,

de midőn egy inas azt sugta neki: lisztlopó!

- elhagyta türelme s a kottatartóval fejbe vágta.

Mondj igazat, betörik a fejed.)

*

Köteles, minden sarkon fingot les.

*

Avval kötözgeti sebét, a mivel lehet.

(Avval vigasztalja magát, a mivel lehet.)

*

Eleget tesz a kutya kötelességének,

ha nem mar is, hanem ugat.

*

Kötekedő a kákán is görcsöt talál.

*

A bársony súlya nem enyhíti a köszvény fájdalmát.

*

Kardot köszörül s békeséget kér.

*

Éles a nyelve, mint a köszörült kard.

*

Ki a keveset meg nem köszöni,

a sokat meg sem érdemli.

*

Adtál uram esőt, nincs köszönet benne.

*

Köszönje meg a víz, ha megmosdol benne.

*

Köszöntés.

A köszöntést sem fogadja el.

Szép köszöntésnek szép a felelete.

Minő a kalap, olyan a köszöntés.

Minő a köszöntés, olyan a fogadás.

*

Palócföldi dalok

Jaj, de soká, jaj de régen,

Jártam a kőrösi réten.

Ugyan babám járok -e még,

Az ágyadon hálok -e még.

Van kökényfa, de nincs rajta,

Van szeretőm, de mi haszna?

Én szeretem, ő nem szeret,

Jaj, de gyalázatos élet.

***

Három csillag van az égen sorjába,

A harmadik csillagnak nincsen párja.

A harmadik csillag párja én vagyok,

Mert már engem a szeretőm elhagyott.

Sárgarépát nem jó sűrűn ültetni,

Özvegyasszony lányát nem jó szeretni.

Mer az a jó anyja mindig hallgatja,

Mit beszél a lánya a kis kapuba.

***

A kartali nagytoronyban kilencet ütött az óra.

Az én kedves kisangyalom most se jött el a fonóba.

Vagy haragszik, vagy beteg, vagy talán nem is szeret,

Így hát kedves kisangyalom, tiltva vagyok én tetőled.

A kartali tölgyfaerdő jaj de messzire ellátszik,

Közepébe, a négy sarkába négy szál rozmaring lehajlik.

Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,

Lehajtom a bús fejemet a rózsám ölelő karjára.

*

Inni akar, ki az evő embert köszönti

Elméjében eszik, ki az evő embernek köszön.

*

A milyen kalapod van, olyannal köszönj.

Minő kalappal köszönnek, olyannal fogadják.

*

Rászorult a húgyos körtére.

(Addig válogatott benne,

a mig a legrosszabb is elkelt.)

*

Körmönfont.

(Ravaszul kieszelt.)

*

Kapaszkodik, mint a körmetlen macska.

*

Annyi benne a hazugság,

mint koldusköpönyegen a fót.

*

Rossz ház, melyben köpönyeg kell az eső ellen.

*

Eső után köpönyeg.

*

Arra fordítja a köpönyeget, honnan a szél fuj.

*

Köpköd, mint a zsidó.

*

Kiköpött apja…

Apja szájából köpött pofa.

(Hasonlít rá.)

*

Nagyon fentköp, ha csendesen evez.

(Kevély, ha jól megy dolga.)

*

Ki bortól leázik,

az vagy hosszút köp, vagy rókázik.

*

Gallér alá köp.

(Megszégyenít.)

*

Lé táplálja a disznót, korbács a rossz szolgát.

*

A sok locsogásban fehéret köp, mint a prépost.

*

Beinná a Krisztus köntösét is.

*

Krokodilus könnyeket hullat.

*

Hányaveti magát, mint a köleskenyér a tejben.

*

Kotyomfity ember.

(Haszontalan, semmirekellő.)

*

Gézengúz az ura, kotyomfity a szolgája.

*

A kurvát, ha szembeköpik,

azt mondja, hogy eső esik.

*

Tudatlannak nem való a könyv.

*

Mészáros nem könyörül a bárányon.

*

Foganatos könyörgés.

*

Úgy kért, kért, majd lement könyökéről a bőr.

*

Pompa költséggel jár.

*

Szűr vágja a fát,

ködmön hozza haza,

palást rakja a tüzet,

bunda nyugszik mellette.

*

Meg nem veti a kóstolót.

*

Kórószentelő. (Haszontalan.)

*

Más szekrényében ne kotorássz.

*

Fazekas korongról, varga kaptájáról beszél.

*

Tokaji bort korhol a beckói lőre.

*

Könnyebb a pokolba menni,

mint onnan kiszabadulni.

*

Hamar múlik, mint a pünkösdi királyság.

*

1. Kicsi tulok, nagy a szarva,

Nem fér be jaz istállóba.

A szarvábú le kell vágni,

A rózsámtul meg kell válni.

2. Kicsi tulok, nagy a járom,

Barna kislány az én párom,

Három kerek éve járom,

Mégis más lett az én párom.

3. Kicsi csupor, nagy a füle,

Nem fér a babám zsebibe.

A fülibül le kell vágni,

Tölled, rózsám, meg kell válni.

*

Szünetlen a könyvekben lakik.

Bújja a könyveket.

*

Ritka könyv hiba nélkül.

*

Nincs oly hitvány könyv,

melyből ember nem tanulhatna.

*

Könyve sincs, mégis tanultnak mondja magát.

*

Könyv, pénz olvasva, rossz asszony verve jó.

*

Könnyebb a könyv a kapánál.

Könnyebb a könyv a kalapácsnál.

Könnyebb a könyv a pörölynél.

*

Hazudik, mintha könyvből olvasná.

*

Beírták a bolondok könyvébe.

Beírták a fekete könyvbe.

*

Nem mind szegény, ki kopott köntösben jár.

*

Szép köntöst

inkább mocskolja a rossz erkölcs, mint a sár.

*

Szép asszony és rongyos köntös mindenütt megakad.

*

Úgy könyörülj máson, hogy magad szükségre ne juss.

*

Legdrágább, mit könyörgéssel kell megnyerni.

*

Úgy kért, kért, majd lement könyökéről a bőr.

*

Nyer atyus, könyökig nyúlkál a zsebbe.

*

Isten könnyebbítse az ágya szalmáját.

(Nagy betegnek jobb, ha meghal.)

*

Sok kéz könnyebbíti a munkát.

A szokás megkönnyíti a nehéz munkát is.

*

Kódis kenyeret könnyek keserítenek.

*

Ki könnyeket vet, siralmakat arat.

*

Könny.

Az asszonyok könnyárjuk hamar felszárad.

Asszonykönny hamar szárad.

Asszonyok könnye, gonoszságnak fűszerszáma.

Nincs hamisabb víz asszonyok könnyhullatásánál.

A hamis könnyek nincs becse.

Krokodilus könny

*

A ki a madártól fél, az ne vessen kölest.

*

A köldökét otthon vakargatja.

*

Köhents egyet, talán torkodra jön.

Könnyen áll neki, mint a köhentés

*

Köböllel méri a szitkot.

*

Kóvályog az esze.

*

Kölykes medvének nem jó fiát faggatni.

*

Költség.

A milyen a jövedelem, olyan legyen a költség.

Ha veszed hasznát, ne szánd költségét.

Ha több a költség, mint a jövedelem,

kész a veszedelem.

Legkisebb pompa is elég nagy költség.

Nősző legény nem kíméli a költséget.

Pompa költséggel jár.

Sok a költség, kevés a haszon.

Sok költséget kíván egy esztendő.

Vármegye költségen temették el. (Gaz.)

Város költségén temették el.

*

Kelet felől jön egy vonat, veres kereszt rajta,

Ablakába kikönyököl egy sebesült katona.

Karján kötött, fehér fátyol, hátra fújja a hideg szél,

Látod csárdás kisangyalom, hiába szerettél.

De szeretnék egy vasárnap a templomba menni,

Az én csárdás galambomért szépen imádkozni.

/:Imádkoznék, hogy segítse őtet haza a jó Isten,

Ne temessék Oroszország átkozott földjébe.:/

***

Fütyül a masina, gyorsan ki az állomásra!

De sok édesanya sírva, sírva néz utána.

Ne sírj édesanyám, visszajövök nemsokára,

Hogyha meg nem halok valahol a nagyvilágba.

Fiatal koromba soroztak be katonának,

Ne hívj kisangyalom, el is visznek nemsokára.

Te vagy tizenkilenc, én meg a huszonegyet járom,

Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz kardot.