Heltai Gáspár

Keresztyéni panaszolkodás és intés

Ember, emléközzél végedről

És bizontalan időjedről.

Miért élsz olyan nagy kevélségbe,

Pompaságba és döllyeségbe?

Mind Istent s mind embert utálván

Előmenvén nagy bátorságban?

Mindent gyalázsz és szidalmazod,

Minden háborúra adsz okot.

Mert te minden embert meggugolsz

Noha majd s ezennel leomolsz.

Mert kevés múlva meg kell halnod

S a férgökkel leszen lakásod.

Por vagy és hertelen elmúló,

Csak árnyék és füst, mely nem álló.

Felneveködél mint egy virág

És hamar léssz, mint egy asszú ág.

Lassan-lassan elorozkodol

És hamar minden időd elfoly.

A te napid megszámláltattak

Határid is rendelve vadnak

Uradtól és bölcs Istenedtől.

Azért ebbe egyebet ne völj.

Színetlen elkullag a halál,

Megöl mindent, valakit talál,

Mind az gazdagot s mind a szegényt,

Nem kímíl sem nagyot, sem kicsént.

Mindegy néki a szegény koldus

A kegyetlen és hatalmas dús.

És ezért meggondold, te ember,

És teljes életedben légy jámbor.

És végedről elmélködjél mind

Így eltávoztatod a sok bűnt.

Aki siet hamar Istenhöz,

S életet igaz hitbe végöz:

Ez halottaiból támad fel

És mennyországba örökké él.

1553

HELTAI GÁSPÁR

SZÁZ FABULA

TARTALOM

HELTAI GÁSPÁR MINDEN JÁMBOR OLVASÓKNAK

KÉVÁN ISTENTŐL MIND LELKI S MIND TESTI JÓKAT

A BÖLCS EZOPUSNAK FABULÁI ÉS BÖLCS OKTATÓ BESZÉDI

ELSŐ FABULA

A kakasról és gyöngyről

MÁSODIK FABULA

A farkasról és a bárányról

HARMADIK FABULA

Az egérről, békáról és héjáról

NEGYEDIK FABULA

Az ebről és juhról

ÖTÖDIK FABULA

Az ebről és az konc húsról

HATODIK FABULA

Az oroszlánról, ökörről, kecskéről és juhról

HETEDIK FABULA

Az oroszlánról, rókáról és szamárról

NYOLCADIK FABULA

A farkasról és a daruról

KILENCEDIK FABULA

Két ebről

TIZEDIK FABULA

Két egérről

TIZENEGYEDIK FABULA

A kesseléről és rókáról

TIZENKETTEDIK FABULA

A kesseléről, varjúról és csigáról

TIZENHARMADIK FABULA

A hollóról és rókáról

TIZENNEGYEDIK FABULA

Az oroszlánról, tulokról és szamárról

TIZENÖTÖDIK FABULA

A szamárról és szatinról

TIZENHATODIK FABULA

Az oroszlánról és egérről

TIZENHETEDIK FABULA

A fecskéről és egyéb madarakról

TIZENNYOLCADIK FABULA

A békákról, mint Jupitertől királyt kévántanak és kértenek

TIZENKILENCEDIK FABULA

Két héjáról

HUSZADIK FABULA

A galambokról, héjáról és ölyvről

HUSZONEGYEDIK FABULA

Az orvról és komondorról

HUSZONKETTEDIK FABULA

Az agg lóról és agg agárról

HUSZONHARMADIK FABULA

A nyulakról és békákról

HUSZONNEGYEDIK FABULA

A farkasról és a kecskegedelecskéről

HUSZONÖTÖDIK FABULA

A szegény emberről és a kégyóról

HUSZONHATODIK FABULA

A rókáról és esztrágról

HUSZONHETEDIK FABULA

A farkasról és a képről

HUSZONNYOLCADIK FABULA

A hollóról és a pávákról

HUSZONKILENCEDIK FABULA

A légyről és a hangyáról

HARMINCADIK FABULA

A farkasról és rókáról

HARMINCEGYEDIK FABULA

A békáról és ökerről

HARMINCKETTEDIK FABULA

Az oroszlánról és a pásztorról

HARMINCHARMADIK FABULA

Az oroszlánról és lóról

HARMINCNEGYEDIK FABULA

A lóról és szamárról

HARMINCÖTÖDIK FABULA

A négylábú lelkes állatokról és madarakról és a puppeneverről

HARMINCHATODIK FABULA

A philomenéről és az ölvről

HARMINCHETEDIK FABULA

A farkasról és rókáról

HARMINCNYOLCADIK FABULA

A szarvasról és vadászról

HARMINCKILENCEDIK FABULA

A farkasról, juhokról és komondorokról

NEGYVENEDIK FABULA

A férfiúról, fejszéről és fákról

NEGYVENEGYEDIK FABULA

A farkasról és komondorról

NEGYVENKETTEDIK FABULA

A kezekről, lábakról és hasról

NEGYVENHARMADIK FABULA

A majomról és rókáról

NEGYVENNEGYEDIK FABULA

A szarvasról, ökrökről és családos emberről

NEGYVENÖTÖDIK FABULA

Az oroszlánról és majomról

NEGYVENHATODIK FABULA

A nyúlról és kékkáposztáról

NEGYVENHETEDIK FABULA

Az varjúról és veder vízről

NEGYVENNYOLCADIK FABULA

A farkasról, vadászról és pásztorról

NEGYVENKILENCEDIK FABULA

A madarászról és madarakról

ÖTVENEDIK FABULA

A majmokról és két emberről,

egyik igazmondóról, másik hízelködéről

ÖTVENEGYEDIK FABULA

Egy lóról, szarvasról és vadászról

ÖTVENKETTEDIK FABULA

Egy szamárról és oroszlánról

ÖTVENHARMADIK FABULA

A kesselőről és egyéb apró madarakról

ÖTVENNEGYEDIK FABULA

Egy oroszlánról és a rókáról

ÖTVENÖTÖDIK FABULA

Egy agg kosról és három gyermekdid kosokról

ÖTVENHATODIK FABULA

Egy emberről és oroszlánról

ÖTVENHETEDIK FABULA

A bolháról és tevéről

ÖTVENNYOLCADIK FABULA

A hangyáról és szekcsőről

ÖTVENKILENCEDIK FABULA

A juhról és varjúról

HATVANADIK FABULA

A fennyűfáról és nádszálról

HATVANEGYEDIK FABULA

Egy eszvérről, rókáról és farkasról

HATVANKETTEDIK FABULA

Egy gyermekdid vadkanról, a disznókról és bárányokról

HATVANHARMADIK FABULA

Egy rókáról és kakasról

HATVANNEGYEDIK FABULA

Egy pórról, sárkánról és rókáról

HATVANÖTÖDIK FABULA

A macskáról és rókáról

HATVANHATODIK FABULA

Egy farkasról és a pórokról

HATVANHETEDIK FABULA

A rókáról és kakasról

HATVANNYOLCADIK FABULA

A farkasról és bakról

HATVANKILENCEDIK FABULA

Egy farkasról és egy szamárról

HETVENEDIK FABULA

Egy rókáról, farkasról és oroszlánról

HETVENEGYEDIK FABULA

Egy farkasról

HETVENKETTEDIK FABULA

Egy farkasról és egy éh komondorról

HETVENHARMADIK FABULA

A szegénből lött kazdag emberről

és a kazdagból lött szegénről

HETVENNEGYEDIK FABULA

Egy farkasról, egy rókáról és a rókának a fiáról

HETVENÖTÖDIK FABULA

A komondorról, farkasról és kosról

HETVENHATODIK FABULA

Egy emberkéről és egy oroszlánról

HETVENHETEDIK FABULA

A kösseléről és hollóról

HETVENNYOLCADIK FABULA

Egy rókáról és egy bakról

HETVENKILENCEDIK FABULA

A kakasról és a macskáról

NYOLCVANADIK FABULA

Egy rókáról és szederiről

NYOLCVANEGYEDIK FABULA

Az emberről és a halványról

NYOLCVANKETTEDIK FABULA

Az egerökről és macskáról

NYOLCVANHARMADIK FABULA

Egy juhpásztor gyermekről

NYOLCVANNEGYEDIK FABULA

Egy hangyáról és galambról

NYOLCVANÖTÖDIK FABULA

A méhről és Jupiter istenről

NYOLCVANHATODIK FABULA

Egy férfiúról és annak két feleségéről

NYOLCVANHETEDIK FABULA

Egy asszonyállatról és farkasról

NYOLCVANNYOLCADIK FABULA

A tekenés békáról és kösseléről

NYOLCVANKILENCEDIK FABULA

Két rákról

KILENCVENEDIK FABULA

Két társról

KILENCVENEGYEDIK FABULA

A páváról és daruról

KILENCVENKETTEDIK FABULA

Négy ökerről és egy oroszlánról

KILENCVENHARMADIK FABULA

A fennyűfáról és galoganyáról

KILENCVENNEGYEDIK FABULA

Egy síró gyermekről és egy orvról

KILENCVENÖTÖDIK FABULA

Egy lúdról és arany lúdmonyról

KILENCVENHATODIK FABULA

Egy pórról és szép madárkáról

KILENCVENHETEDIK FABULA

Egy pórról, farkasról, rókáról és egy sajtról

KILENCVENNYOLCADIK FABULA

Egy madarászról és a madarakról

KILENCVENKILENCEDIK FABULA

Egy nemesemberről és az ördögről

span style=

SZÁZADIK FABULA

Egy pacsirtáról és annak fiairól

SZÓMAGYARÁZATOK

HELTAI GÁSPÁR

MINDEN JÁMBOR OLVASÓKNAK

KÉVÁN ISTENTŐL MIND LELKI

S MIND TESTI JÓKAT

Szerető uraim és szerelmes atyámfiai! Ím gyűtöttem és egybeszedtem száz fabulát, régieket és újakat. Mi okból műveltem légyen ezt, minden jámbor olvasó megértheti az értelmekből, melyeket minden fabula mellé csináltam, és utánavetöttem. Senkinek e munkámmal nem akartam ártani, senkit nem akartam bosszontani, senkit is megküsebbíteni: És vélem, hogyha valaki e fabulákat jó szűvel meg akarja olvasni, hogy sok jó hasznot vehet belőle. Mert noha e fabulák embertől talált és meggondolt dolgok, de azért ugyan velejesek, és külemb-külemb szép és hasznos tanóságok vannak benne.

De noha ídes és igen jó akaratból felvöttem ezt e munkát (mely bizony nemigen kicsin és alá való), és noha nem kevés haszon jő a jámbor olvasóknak belőle: de mindazáltal tudom, hogy sokan lesznek, kik az én jó szándékomat és nehéz munkámat mind vissza és gonoszra magyarázzák. Mert a szájaveszetteknek akármit adj eleikbe, azért ugyan nem kedvelik: mert a szájoknak íze elveszett. Olyan az irigységnek természete is. Ezeknek ez okaért semmit nem mondok, hanem ezt, hogyha az én munkám nékik nem tetszik, ottan üljenek le, és csináljanak jobbat. Én bizon nem irillem.

Ha ez okaért én is úgy járok, mint a szegény ember fiával és szamarával járt volt, nincs mit tennem. Mert mikoron a szegény vénember hozzávötte volna az ő gyermek fiát, és eleibe vötte volna az ő egyetlenegy szamarát, hogy a városba hajtaná eladnyi, megláták őket az út mellett cselekedő és munkálkodó emberek, és megmeveték a szegény vénembert, mondván: "Bezzek bolond ageb ez. Lá, mint hajtja előtte a szamárt! Nem tud az ageb reája ülni, avagy a gyermeket reá ültötni, mely nehezen járhat, ő maga is csak alég ballaghatik."

Hallván azt a szegény ember, felültöté a gyermeket a szamárra, és ő maga utánaballaga. Látván azt az út mellett való dolgozók, mondának: "Bezzek bolond vénember ez, mert csak alég ballaghat, mégis nem ült fel a szamárra, hanem a gyermeket ültöté fel reája: maga a gyermek könnyebb volna, és könnyebben járhatna, hogynem ő maga."

Hallván ezt a szegény vénember, ismeg megmásolá tanácsát, és leszállítá a gyermeket, és ő maga üle fel a szamárra. Látván azt az út mellett munkáló emberek, mondának: "Micsoda hitván kegyetlen vénember ez: ím ő maga felült a szamárra, és utána kell gyalogalni a szegény gyermeknek. Lám ugyan rabbá tötte az önnen fiát, és semmibe nem kímíli a szegény gyermeket."

A vénember hallván e beszédöket, megharaguvék, és felvoná a gyermeket, és háta megé ültötte azt a szamárra, és elindula a város felé. Mikoron ezt látták volna az út mellett való dolgozó emberek, mondának: "Micsoda bolond és kegyetlen vénember ez? Lám a természet dolgát sem érti meg. Mert azért vagyon a szamárnak oly rövid háta, hogy csak egy ember üljen reá; ez kedig másodmagával hágott a szegény szamárra. Kár, hogy olyan vénember és bolond."

Hallván azt a szegény vénember, mondá: "E nagy dolog, hogy semmiképpen nem találhatom a módot, hogy úgy cseleködhessem, hogy az embereknek tessék." És megharagván, mind a négy lábát egybeköté a szamárnak, és egy rudat nyújta által, és mondá a fiának: "Jer, vigyük el: netalán e mód tetszik nékik." És ketten vinni kezdék a rúdon a szamárt.

Látván ezt az út mellett való emberek, kacagni kezdenek, és mondának: "Ó, bolond vénember mind fiastól, ím így viszik a szamárt. Ki látott soha olyan dolgot? Maga mindketten ülhetnének a szamár hátára, és szépen elhordozná őket a szamár, de látod-é, mint bolondultanak meg mindketten."

Hallván azt a szegény vénember, igen megbúsula, és mondá a fiának: "Ördeg győzi ezeknek kedvekre cseleködni. Ha imezt műveljük, nem jó, ha amazt műveljük, az sem jó: ha imígy cseleköszünk, nem tetszik nékik: ha amúgy cseleköszünk, az sem jó: Sem ekképpen, sem amaképpen jó. Jer, vessük a vizsla szamárt a vízbe, hogy megmeneködjünk tőle." És beveték oda a vízbe, és meghala a szegény szamár a vízbe. És ekképpen a szegény vénember az ő fiacskával pénz nélkül és szamár nélkül hazatére.

Ha ez okaért énfelőlem és az én munkám felől így kezdnek ítílni, nincs mit tönnem: el kell azt is tűrnem: miérthogy tudom és bizonságot vöttem róla, hogy az emberek olyanok, hogy senki kedvekre nem cseleködhetik semmit; de mindazáltal nem szinte olyan kába leszek, mint a szegény vénember, hogy munkámat efféle harapásokért és mérges ítíletekért a tűzbe vessem avagy a vízbe hányjam: vaj nem! Hanem megérem avval, hogy jó szándékból és jó lelkiismeretből cseleköszem, és afféle irigy lángó irigyöknek mondom: Dicatis meliora.

De mindazáltal hiszem, hogy vannak jámborok, kiknek fog tetszeni e munkám, és kik jó hasznot vesznek belőle: miérthogy nemcsak a puszta fabulákat szörzettem egybe, hanem minden fabulának az értelmét is melléje töttem, melyet megsperköltem és megékösítöttem szent írásokkal és egyéb szép bölcs mondásokkal és közbeszédökkel.

Ajánlom magamat e jámboroknak minden munkáimmal egyetembe, kiknek mindnyájan kévánok Istentől mind lelki s mind testi jókat.

Kolozsvárott,

HELTAI GÁSPÁR etc.

*

A BÖLCS EZOPUSNAK

FABULÁI ÉS BÖLCS OKTATÓ BESZÉDI

ELSŐ FABULA

A kakasról és gyöngyről

Egy kakas a szeméten vakargatván keres vala mit enni. És talála egy szép gyöngyet. Látván kedig azt mondá: "Bezzek szép fénes állatot találtam. De metszek vele? Nem adnék egy árpaszömet rajta etc."

ÉRTELME

A bölcs Ezópus e fabulával megcsúfolja a tudatlan és goromba népeket, kik semmi írást avagy egyéb szép mester és bölcs dolgokat nem tanoltanak, és miérthogy ítélet nélkül valók, nem tudják azokat megböcsüleni. Avval kedig megelégösznek, hogy valami foldozással ételt-italt és a mindennapi életre valót találhatnak.

Mint a szebeni szőcs mondja volt, midőn a szép török lovat dicsírik volt előtte: "Bizony szép és kellemes marha volna, ha ködment tudna csinálni. De nem tud! Mire való ez okaért?"

MÁSODIK FABULA

A farkasról és a bárányról

Egy farkas, igen szomjú, elméne innya a patakra. Midőn ijutt volna, alátekénte a patakon nagy messze, és láta ott egy báránt, hogy innék a patakból. Alásiete ez okaért a bárányhoz, és mondá annak: "Miért zavarod fel a vizet énnékem? Miért nem hagysz innom?" Mondá a nyavalyás bárány: "Hogy zavaríthattam volna fel a vizet tenéked, holott ide alá ittam legyen: te kedig tova fel, honnég aláfoly ide a víz." Mondá a farkas: "Micsoda? Lám, szömbe mersz szökni velem! Miért szidogatsz?" Mondá a bárány: "Jaj, nem szidlak, jó uram." Mondá a farkas: "Mind te, mind szüleid és minden nemzeted ellenségim voltanak énnékem. Az apád is ugyanezen bosszúságot művelé rajtam hat hónappal ezelőtt." Mondá a bárány: "E világon sem voltam én akkor." Mondá tovább a farkas: "Mindenütt csak kárt tész. Vetésemet sem tarthatom meg miattad, mert mindenütt elrágod." Felelé a bárány: "Hogyhogy rághatom el vetésedet, holott nincsen fogam?" Megbúsulván a farkas, mondá: "Pokol érne okadásoddal. Bezzek megfüzetsz." És ottan megfojtá s megövé.

ÉRTELME

E fabulával írta meg Ezópus e világi dúsoknak és kegyetleneknek hamisságát és kegyetlenségét, hogy nem gondolván sem az Istennel, sem annak igazságával, a szegény ártatlanokat minden ok nélkül megnyomorítják. Dühös nevet költnek az ebnek, csak hogy megölhessék. Vagy ötte meg a hájat, avagy nem, de pálcát keresnek neki. Ugyan bűnes a csörc, vagy vétközett a szegény ember, avagy nem. Pauper ubique iacet. Jaj e nagy hamisságnak!

HARMADIK FABULA

Az egérről, békáról és héjáról

Egy egér futos vala a patak mellett, és eremest általment volna a vízen, de nem lehete. Találván egy békát a parton, tanácsot kérde tőle, miképpen általmehetne a vízen. A béka vévén egy fonalat, megkötte az egérnek a lábát az ő lábához, mondván: "Ülj a hátamra, és én általviszlek: tarts keményen magadat." Midőn hátára ült volna, a béka beszekelék a vízbe, és úszni kezde. De midőn a kezepin volna, be kezde merülni a vízbe, és az egeret utánavonni fenék felé. Eszébe vévén a nyavalyás egér, mi volna a békának szándékja, kaporcskodni és tusakodni kezde a béka ellen. Midőn ez okaért ketten ekképpen veszeködnének a víz színén, meglátta egy héja az egeret, és alászállván, hertelen megkapá az egeret, és fel kezdé az égbe vinni. És íme tehát rajta függ a fonalon a béka is. És leülvén, mind a kettőt megövé.

ÉRTELME

E fabulával megjelenti Ezópus, mi legyen a hamisságnak és álnakságnak jutalma. Mert igaz az Isten, ki mikoron látja, hogy hamisságból valaki másnak veszedelmére jár, az ő áldott bölcsességéből úgy rendeli azt az igyeközetet, hogy nem másnak, hanem magának főképpen árt vele. Igaz ez okaért a közmondás, hogy valaki a más ember lovának vermet ás, az önnenmaga lovának nyaka szegik meg benne. Jobb ez okaért embernek jámbornak lenni és felebarátjával igazán cseleködni, tiszta szűből, minden álnakság nélkül.

NEGYEDIK FABULA

Az ebről és juhról

Egy komondor beidéze egy juhot a bíró elejbe. És a feleletbe vádolni kezdé a juhot, mivelhogy egy kenyérrel tartoznék néki. A szegény juh meg tagadá, müvelhogy semmivel nem volna adós néki, ezt is mondá, hogy soha szömével sem látta volna. A bíró bizonságra bocsátá ki a pereseket. És midőn a komondor begyűtötte volna a tanúkat, beállatta előszer bizonságul egy farkast a törvénybe. Ez vallván, mondá a bírónak: "Jó bíró uram! Ez állat igen bűnes állat: én jól tudom, hogy a komondor egy kenyeret kölcsenadott néki. Sőt szömemmel láttam." Másodszor a kányát beállatta: az is úgy válla, mint a farkas. Harmadszor egy saskeselyét beállata, az kedig megszólítván a juhot, mondá: "Te bűnes állat, miért tagadod meg az adósságot, holott tudod, hogy adós légy véle." Ez okaért a bíró kimondá a szentenciát a tanúknak hamis vallások szerént, müvelhogy a juh tartoznék megfüzetni a kenyeret a komondornak. Az ártatlan juhnak nem lőn mit tenni, hanem elmenvén, elnyíröté gyapjúját, és azt eladván, egy kenyeret vőn rajta, és adá azt oda a komondornak. Azonközben elérközék a tél, és a nyavalyás juh mezítelen lévén, hideggel meghala.

ÉRTELME

E fabula megjelenti, mint nyomorítják a hamis és kegyetlen emberek a szegényeket, kik ártatlanok lévén, nem tudják ügyeket forgatni, sem magokat megoltalmazni, mind törvénybe s mind törvény kővül. Minek okaért szegények mindenha bűnesek, és oda kell füzetniök a csörszet. Egy pokolba mind elfér, mind a hamis bíró, mind a hamis tanúk. Bizon nem használ, hogy ezt mondják: "Nem országunknak törvénye, nem városunknak szokása." Jaj és örökké való jaj követközik utána.

ÖTÖDIK FABULA

Az ebről és az konc húsról

Egy eb szerencsére talála egy szép konc húst. Azt szájába vévén, által kezde úszni egy folyóvízen. Midőn a vízbe tekéntene, láta, hát egy szép konc hús vala a vízbe. Maga nem hús vala, hanem a szájabeli konc húsnak az árnyéka. És mikoron az árnyék után kapna a vízbe, kiesék a konc hús a szájából, és a víz alávivé, és ekképpen megcsalatkozék az eb, és bánkódván kiméne a partra.

ÉRTELME

E fabula megjelenti, minémű természetűek legyenek a telhetetlenek. Hogy nem tudnak megelégödni az Isten adta javaival, hanem ide s tova kapván, a más ember marháját vadásszák, és magoknak igyeköznek koporítani. De az Istennek akaratjából azt is elvesztik, ami azelőtt nálok volt.

HATODIK FABULA

Az oroszlánról, ökörről, kecskéről és juhról

Egy öker, egy kecske és egy juh egybetársolkodának egy oroszlánnal, és együtt menének vadászni a harasztosba. És midőn egy szarvast fogtanak volna, néggyé vágák azt, hogy megosztoznának véle. Mikoron kedig nyilat készítenének az osztozásra, az oroszlán fél felé tevé az egyik részt, és mondá: "Ez engemet illet. Mert enyim az első rész, miérthogy én oroszlán vagyok, minden vadaknak királya." A másik részét is elvévén, mondá: "Ez is engemet illet, mert erősb vagyok nálatoknál. A harmadikat is elveszem, mert többet futottam nálatoknál. Ahol vagyon a negyedik rész, de meglátom, ki nyúl hozzá: nyilván barátom nem leszen az, aki hozzányúl." Alásüték fejeket az ökör, a kecske és a juh, és eltakarodának. És ekképpen marada mind a négy rész a kegyetlen oroszlánnak.

ÉRTELME

Ki-ki mind meglássa, kivel társolkodik egybe. A jámbor, szegény és együgyű ember békét hagyjon a dúsoknak: mert keveset gondolnak sem az Istennel, sem az igazsággal. Ezért szokták mondani közbeszéddel: Nem jó az urakkal cseresznét enni: mert ottan löveldözni kezdnek a magokkal etc.

HETEDIK FABULA

Az oroszlánról, rókáról és szamárról

Egybetársolkodának egy oroszlán, egy róka és egy szamár, és együtt menének vadászni. És mikoron egy szarvast fogtanak volna, mondá az oroszlán a szamárnak, hogy megosztanája. A szamár három részre kezdé osztani a szarvast. Látván azt oroszlán, vigyorogni kezde és az fogait megmutatni. A szamár igen meg kezde ijedni és reszketni. Mondá az oroszlán a rókának: "Oszd meg a szarvast; mert jó látod, hogy semmit nem tud hozzá." A róka egybeháná mind a három részt, és odaadá az oroszlánnak. Mondá az oroszlán: "Bezzek jámbor vagy. Ugyan mesterséggel tudod az osztást. Hol tanoltad?" Felelé a róka: "A szamárnak ijedsége és félelme tanított reá."

ÉRTELME

Ugyanazt jelenti e fabula, melyet az előbeli, tudniillik hogy felemáshoz meg ne társolkodjék senki. Mert a hatalmasság ellen nincsen orvosság. A magabíró dúsok nem gondolnak sem törvénnyel, sem igazsággal, sem tisztességgel. Ez a válasz: Úgy akarom, így legyen. Emellett ezt is jelenti e fabula, hogy igen jó, mikor ember eszébe veheti magát, és a más ember kárán és veszedelmén kezd tanolni.

Forrás és folytatás:

http://mek.niif.hu/00600/00668/html/index.htm

*

Hogy a halál nem fél sem hatalomtól,

sem erőtől, sem tudománytól

Nem gondol a halál senkivel

Sem gazdaggal, sem kegyetlennel:

Nem a pörlőknek esküvésekkel

Sem a patvarkodóknak nyelvekkel.

Nem gondol senki bölcseségével

Sem okossággal, vagy sebes ésszel;

Nem az uraknak fenyítésekkel

Sem a döllyeseknek haragjával.

Nem gondol a gyenge leányokkal,

Sem a szép cifrás asszonynépekkel.

Nem gondol sem naggyal, sem kicsiddel,

Nem marhással, avagy szegénnyel.

Elsiet ő a császár házába,

Mint a szegén s hitván pásztoréba.

Hol vadnak most mindnyájan a pápák,

A kardinálok és pátriárkák?

Hol vadnak mindnyájan az érsekek,

A prelátusok és pispekek?

A prépostok és kanonokok,

A dékánok és vikáriusok?

Hol vadnak a gazdag apáturak,

A priorok és gárgyánok?

Hol a mester és a doktorok,

És a számtalanféle barátok?

Hová löttek el a sok császárok,

És a számtalan nagy sok királyok?

A külemb-külemb fejedelmek,

És a telhetetlen nemesek?

Hol vadnak az igen kevély grófok?

És a hamis kancelláriusok?

Hová löttek a kegyetlen dúsok?

A hírneves s a nemes vitézek?

Hol vadnak a bírák és polgárok,

A művesek és szántó emberek?

Hol gyermek, leány és asszonyállat

És hol az egész emberi nemzet?

Hol immár Páris s szép Heléna,

Hol Tarquinius és Lukrécia?

Hol vagyon Plátó és Porphyrius,

A bölcs Tullius és Virgilius?

Hol vagyon Thales és Empedokles,

És a nagy mester, Aristoteles?

Hol a nagy és erős Alexander,

És az igen bátorságos Hektor?

Hol a drága császár, Julius,

Hol a vitézek: Akhilles s Priamus?

Hová lött el az igen erős Sámson,

Az eszes és igen bölcs Salamon?

Mindnyájan odavadnak s megholtak,

Egy sem meniködett meg közülek.

Minden embereknek kell követni

Ezeket, és ekképpen meghalni.

Minden ember ezen megálljon

És a halálhoz igen készüljen.

1553