A lóvátett város

2012. július 18. szerda, 10:52

twain

MARK TWAIN

A LÓVÁ TETT VÁROS

A nagy amerikai író humoros írásainak egyik gyöngyszeme ez az elbeszélés. Hadleyburg tipikus amerikai kisváros - volna, ha lakói nem büszkélkednének országszerte rendkívüli becsületességükkel. Egyébként éppúgy tele van pöffeszkedő gazdagokkal, üres hasú szegényekkel, képmutatással és társadalmi intrikával, mint bármely hasonló kisváros. Történik egyszer, hogy a városban csúnyán megsértenek egy odavetődő idegent, aki ördögi bosszút tervel ki: a városba juttat egy állítólag arannyal teli zsákot, amely annak adandó, aki egyszer jót tett egy szegény idegennel. Személyazonosságát pedig azzal kell bizonyítania, hogy el kell ismételnie, amit annak idején az idegennek mondott. Miután levélben közli is az emlékezetes mondatot a város vezető polgáraival, a zsák aranyra nem kevesebb, mint tizenkilenc jelentkező akad...

http://dydudu.hu/konyv/regeny/mark/lo.html

HANGOSKÖNYV

Sok-sok évvel ezelőtt történt. Hadleyburg volt a környék legbecsületesebb és legtisztességesebb városa. Hírnevét három nemzedéken át megóvta minden szennytől, s büszkébb volt rá, mint bármelyik tulajdonára. Olyan büszke volt rá, s annyira biztosítani akarta fennmaradását, hogy már a bölcsőben tanítani kezdte csecsemőit a becsületes magatartásra, s e pillanattól fogva ezt a tanítást tette kultúrájuk alapjává, mindaddig, míg neveltetési idejük tartott. Kamaszkorukban pedig távoltartotta az ifjú embereket a kísértésektől, s így tisztességüknek megadatott a lehetőség, hogy megkeményedjék, és megszilárduljon, és szinte már vérükké váljon. A szomszédos városok féltékenykedtek e nemes tekintélyre, s úgy tettek, mintha kinevetnék Hadleyburg büszkélkedését, és hiúságnak nevezték; ugyanakkor azonban kénytelenek voltak elismerni, hogy Hadleyburg valóban megvesztegethetetlen város; s ha kényszerítik őket, azt is elismerik, hogy egy ifjú embernek, amikor elhagyta szülővárosát, s tisztességes megélhetés után nézett, elegendő ajánlás volt, ha Hadleyburg eresztette szárnyra.

De végül is, az idők folyamán Hadleyburg szerencsétlenségére megsértett egy átutazó idegent; alkalmasint nem is tudott róla, s bizonyára nem sok gondot okozott neki, mert Hadleyburg megelégedett önmagával, s egy fikarcnyit sem törődött idegen emberek véleményével. Mégis hasznos lett volna, ha ezesetben kivételt tesz, mert az idegen keserű, és bosszúálló ember volt. Egy álló esztendeig vándorolt, s szívét mindig bántotta a sérelem, és minden üres percét arra szentelte, hogy megfelelő elégtételt agyaljon ki. Többféle tervet állított fel, s mindegyik jó volt, de egyik sem elég elsöprő erejű; a legvérszegényebb is sok embert megsebzett volna, de ő olyan tervet akart, amely az egész várost átfogja, és senkit sem enged ép bőrrel menekülni. Végezetül szerencsés ötlete támadt, s amikor felvillant agyában, egész lelkét gonosz öröm világította be. Egyszeriben tervezgetni kezdett, s közben így mormogott magában: „Ez már igen, meg fogom rontani a várost.”

Előadó:

Helyey László

150 perc

http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/A-Lovatett-Varos-19449/