Payday Loans

Keresés

A legújabb

Tömörkény István: Pénztelen világban PDF Nyomtatás E-mail
Boldog-boldogtalan emberek életminősége

 

beforejudge


PÉNZETLEN VILÁGBAN

Ez az igazi nincstelen világ, ami most van. Nincs munka, nincs pénz. Most csakugyan el lehet mondani a régi tréfát, hogy begyütt a liter, oda a hitel. Az emberek csak lézengenek, ténferegnek. Ha valaki valamely falun keresztülmegy a templom előtt, a fórumon olyan tömeget lát ácsorogni, mintha sátoros ünnep volna, pedig hétköznap van, szomorú, munkátlan, szürke hétköznap. Csak a mezei munkás végzi a dolgát, a többi áll, s hogy munkája nincsen, keresete sincsen. Ugyan a mezei dolog is úgy van, hogy a tavaszi munka már körülbelül elvégződött, a nyári meg még nem kezdődik; ez az idő, ami paraszti nyelven kistélnek neveztetik, mert csak nincsen kereset, és csakúgy a készből kell élni, mint a nagy télen, mikor mély, nehéz havak és hangtalan csöndek fekszik meg a tájat.

De azért, ha dángováznak is az emberek, élni csak kell. Enni is kell. A faluban van elég olyan módos ember, aki húst is eszik. Nem úgy, hogy leüt az udvarban egy otthon termelt csirkét, hanem marhahússal is él. Abból levest főzet otthon, a húsát meg elkászolítják alkalmasan ecetes tormával, ez nagyon jó étel, bolond, aki nem szereti. Ez nem tréfa beszéd, mert íme, legjobban igazolhatja, hogy éppen jön az utcán a mészáros haza a vágóhídról a legényével, és hozzák hazafelé egy fiatal bika bőrit.

Elég nagy jószág volt, ketten cipelik. Lassan haladnak vele, mert nehéz.

Éppen dél van, a toronyban megszólal a harang.

A mészáros felesége kardos asszony. Az megkívánja, hogy pont délben ott legyen az asztalnál mindenki, mert aki nem tud az ételidőben rendet tartani, az nem érdemli meg az ételt sem. A mészáros meg a legénye ennélfogva ledobják a bőrt az útszélre egy fa alá, és sietnek haza. Majd étel után megint érte jönnek. A bikabőr fekszik a földön, még rajta van a feje, az egyik szarvát beleszúrta a homokba.

Arra téblábol egy ember, afféle munkátlan munkás ember, akinek a toronyból ugyan hiába harangoztak delet, neki az ebéd abból áll, hogy három lukkal szűkebbre szorítja a nadrágszíjat. Jön hát arrafelé. Sétál. Ezt is csak akkor szokás csinálni, ha nincsen dolog.

Nézi a véres állati bőrt, amely alól kiszedték a húst. Azt a húst, amelyikből neki nem jut. Valamit gondol, ki tudná, mit. A facér pincér ilyenkor úgy tesz, hogy meggyújt egy szál gyufát, hagyja egy darabig égni, akkor ledörzsöli róla a szénné vált részeket, a megmaradt hegyes fával megpiszkálja a fogát, és azt mondja: láttam az ablakon keresztül, hogy nagyon szép vaddisznó pecsenyét ettek a Prófétában áfonyával - s nevet hozzá. Hogy azonban ez a falusi sétáló mit gondol itt az állati bőr előtt, azt senki sem tudhatja.

Jön még egy sétáló. Ez a Kurcsi Jancsi, a cigány. Abból a falusi fajtából, amely hol válykot vet, hol muzsikál. De most nem kell a vályog, mert nem építtet senki meg csak egy kerítésfalat sem, mert ilyen időben nagyon könnyen rámondják a rozoga kerítésre az emberek, hogy kibír az még egy esztendőt. Ami pedig a muzsikaszót illeti, hát az bizony nagyon vigályosan áll. Nemigen élnek vele az emberek. A bor drága is, savanyú is. Ha akad néha valaki, aki megkívánja a húr pengését, attól sem igen feslik a lóvé. Annak a mondásnak, hogy nem kell a cigánynak pénz, csak a magyarnak legyen, mert ha a magyarnak van, a cigánynak is van: ennek a mondásnak már vége van, talán örökre vége van...

Hát ami csakugyan, az csakugyan. Nem lehet már a basaválásbúl (már hogy a hegedülésbűl) úgy pénzt keresni, mint ezeknek előtte, mert mostanában már a magyarnak sincsen pénze. Már majd legközelebb úgy fordul a dolog, hogy a korotáró (vagyis hogy a sátoros cigány) lenézi a gletecsórét (vagyis hogy a letelepedettet), aki a hangszerével a fehér emberek rabszolgájává szegődött. Úgy kell neki. Miért ment a dicsőséges szabad nyomorúságból pénzes szolgasorba?

Kurcsi Jancsi ezen két fajta cigány között az átmenetet képviseli. Ha megvakarod a falusi cigányt, előtűnik a kupec. Kurcsi Jancsi nem pénz nélkül való ember, s miután most a vályogvetés nem ad pénzt, továbbá, mert a rajkók sem élhetnek meg otthon a kuckóban tisztán csak cimbalomszóból, hát Jancsi csiszárkodik. Úgy mondják ezt, hogy ügyeskedik. Eladja a rézkarikát aranygyűrű gyanánt, és e tekintetben örményebb a zsidónál, mert olyan új gatyát visz eladni a piacra, amit két ócska zsákból varrt össze. Megy tehát Jancsi az utcán a megölt bikaborjú bőre felé, és szintén csak nézi.

A célszerű nincstelen magyar ott áll a bőr mellett.

Azt mondja a cigány a magyarnak:

- Eladó ez a hitvány bűr?

Azt mondja a magyar a cigánynak:

- El. Hát el. De nem hitvány. Bikabornyú vót ebbe.

- Bánom is én - véli Jancsi -, akárki vót is benne eleven korába. Most csak bűr. Adok érte nyolc koronát. Négy pengő forintot.

Azt mondja a magyar:

- Annyiért nem adom.

- Miért?

- Azért, mert mivelhogy magamnak is többe van. Nem hiába őrzöm itten annyi idők utátúl fogva.

Azt mondja Kurcsi Jancsi:

- Hát tíz korona, az pénz?

Azt mondja a magyar:

- Az pénz.

Jancsi előkeresi a vagyont. Van öt korona a mellényzsebben. Három korona a nadrágzsebben. Két korona a csizmaszárban, mert annak is van a húzója mellett belül zsebje. Így együtt van a tíz korona. Jancsi most már ezt az összekotorászott vagyont nyújtja a magyarnak a bőrért.

A magyar azonban éppen ebben a minutumban előhúzta a mellénynek a belső gelebibűl a pipáját, és rettentő szorgos gonddal veri ki belőle a bal tenyerébe a bagót.

Nyilvánvaló, hogy ilyen munka közben pénzt a kezébe nem fogadhat, mert mind a két keze feje tele van dologgal.

Csak úgy int szó nélkül a cigánynak, hogy tegye a pénzt az ablak párkányára. Falusi házaknak ugyanis salugáteres szokott az ablaka lenni, a salugáter meg nyitva van nyáron, csak az üvegablakot szokás nappal becsukva tartani a por ellen: jó ablakpárkány van ott. Kurcsi Jancsi oda teszi a pénzt, mivelhogy a magyar pipacsinosítással van elfoglalva, s fölkapván a bikaborjú bőrét, viszi. A mészáros másodmagával cipelte, ő meg egymaga is bírja.

A magyar néz utána. Mikor magára marad, elkaparnyássza az ablakpárkányról a koronákat, és csendben elóvakodik hazafelé a hűvös oldalon.

Kurcsi Jancsi viszi a bőrt a hátán, de nem tudja: hova. Jó szerencse, hogy éppen szemközt jön vele a Kotogány Marci, aki szintén cigány, aki szintén válykot vetne és muzsikálna, ha volna kinek. Azonban ha egyszer most olyan világ van, hogy nincsen kinek, hát akkor mit lehet tenni. Az ember dángubáz az utcán, és várja a jó szerencsét.

Azt mondja a Kurcsi Jancsi a Kotogány Marcinak:

- Roma (ez cigányul embert, férfit, jó barátot, testvért jelent), nem tudod, melyik zsidó vösz bűrt?

- Tudom - mondja Kotogány Marci. - Egy koronáért mögmondom.

Azt mondja Kurcsi Jancsi:

- Ugyan a fekete himlő mért nem veri ki azt a mocskos cigány pofádat? Hát hun van az a zsidó?

- Hun a korona? - mondja a szemérmetlen Kotogány.

Azt mondja a Jancsi:

- Huszonöt pénzt adok, mög két tokos cigarettát.

Azt mondja Kotogány: - Hát pedig én egy koronán meg egy bőrszivaron alul nem árulom el a zsidót.

Itten most már - mindenki láthatja - nincsen más mód, minthogy meg kell egyezni. A csizmaszár zsebjéből előkerül egy korona, és most már két cigány cipeli a bikabornyú bőrit.

Erre az alvég felé mennek, mert ott lakik a Birnstingel úr, aki olykor leginkább a bőröket is szokta szedni.

Birnstingel úr éppen ebédel az udvaron, az eperfa alatt, a családjával, s kissé kellemetlenül tekint a két cigányra, mikor a bőrrel a kis kapuajtón át beóvakodnak:

- Nem tudtok máskor jönni?

Azt mondja Kotogány:

- Csókolom a kezit, Pistingli úr, húsz koronáért vöttük, de odaadjuk tizenhatért, mert éhségükben sírnak otthon a rajkók.

Birnstingel műértőleg néz a bőrre, s azt mondja:

- Tizennégy, vagy pedig mars ki innen.

Miután ez a végszó, mert a Pistingli arról ismeretes, hogy amit kimond, azt állja, a cigányok otthagyják nála a bőrt. Így is kerestek valamit, és az sem árt ebben a szomorú, pénzetlen világban. Mennek is azonnal az alvégi kocsmába áldomást inni.

Míg a cigányok így savanyodnak az idei csígertől, már jól belakott a mészáros is, a legénye is, s most haladnak az utcán vissza a bőrért. Úgy látszik azonban, hogy a benne volt bikát nem ütötték eléggé agyon, mert a bőrnek lába kelt. Hej, most nagy lármák történnek, hogy ilyen istentelenséget, még fényes nappal is lopnak a falu nagyutcáján! Hát mi lesz most már ezentúl a világból?

Keresik szóval a bőrt, és kérdezősködnek mindenkitől, hogy nem látták-e?

Van elég sétáló az utcán, mert nem lehet mondani, hogy ne érnének rá az emberek.

- Láttuk, hogy a túlsó soron két cigány vitt valami bőrt.

A mészáros siet a csendőrkaszárnyába. Éppen ebédelnek a csendőrök, az asztalfőn az őrmesterrel. A mészáros láttára tréfába fog:

- No, alighanem valami baja történhetett a borjúnak, mert hozza a gulyás a bőrit.

- Jaj, dehogy hozza, dehogy hozza - sopánkodik a mészáros. - Hiszen éppen az a baj, hogy nem hozzák, de vitték.

Az őrmester el is tolja maga elől a tányért azonnal, csak a nagy harcsabajuszát törüli meg előbb, azután felköti a kardot, vállára akasztja a kis sárga nyakú Kropacseket, s átalakul nyomozó járőrré.

Néhány emberrel szót ért a sarkon, tíz perc múlva Birnstingel udvarában van, ahol a bőr hever a földön, öt perc múlva megállapítja Birnstingel kiadási könyvéből s a gazda beszédéből, hogy tizennégy koronáért vette két fiatal idevaló cigánytól, az egyik hosszú, vékony, kopott, sárga urasági kocsismellény van rajta, a képe ragyás: ez a Kurcsi Jancsi, aki boldog világban az alvégi kocsmában szokott muzsikálni - bizonyosan most is ott lesz az akasztófáravaló.

Amint hogy ott is vannak, már egy félliter savanyúságon átal is estek. Ahogy az őrmester bemegy az ivóba, azonnal kezdi is mondani:

- A tűzs pattogtassa ki a sememet, ha nem késpénzsen vettem, főcsendőrmester úr.

Kíván magára sok átkot, a kénköves esőtől kezdve a fekete halálig.

- His - kiáltja - bizsonyítani is tudom.

- Kivel, no?

- Hát avval, akitűl vettem tízs koronáért, essen le a székrűl a születése napján. Azs a hogy híjják, no, az a topalábú, ott lakik azs égett házs mellett, vásárhelyi kurta barna subája volt a télen, hogy bár fagyastotta volna meg azs Isten.

Hát ez meg egészen bizonyosan Krizsán Péter. Az őrmester viszi arrafelé magával Kurcsit. Komoly aktus ez. A cigány folyton jajgatna az úton, de a katona csendet parancsol. Lányok, menyecskék suttogják a kerítések mögött:

- Valami rossz fűre hágott a Jancsi cigány. No, ez se muzsikál az idén az aratóbálon.

Krizsán Péter otthon ül az ócska zsellérház udvarán a padon, amely kékre meg rózsa-virágosra volt festve valaha, de a festék már régen lekopott. Kíváncsian tekint a megnyíló kiskapu felé, pedig tudja, hogy ki jön, mert átlátszott a kerítés fölött már eleve is a csendőrszurony.

Várja, hogy köszönjenek neki, és lógázza a lábát.

De a cigány mindjárt mondani kezdi:

- Hát ettíl a becsiletes embertíl vettem tízs koronáért.

Péter föláll és végigméri tetőtől talpig a cigányt:

- Én tűllem vettél? Hát mit vettél, te rongyos?

Kurcsi Jancsi majdnem sírva fakad:

- Hát le akarja tagadni! Hát a bírt nem magátúl vettem?

Péter éktelen nyugalommal mondja:

- Hát adtál nekem pénzt, te csavargó?

- Hát nem adtam?

- Hát nem hát.

- De bizs isten adtam! - kiabál a cigány. - Tízs koronát adtam a tulajdon kezsibe. Hát látott már ilyen magyart, főcsendőrmester úr, az úristen áldja meg magát.

Azt mondja Péter haragosan:

- Ne hazudj cigány, mert fölütöm az álladat.

- Majd fölütöm én a tiédet - szól most már bele az őrmester is -, csak itt komiszkodj. Hát te eladod a más bőrit?

- Én nem adtam el - feleli Péter. - Ott hevert az utcán. Bizonyosan azért tették oda ki, mert eladó. Aztán jött arra ez az újmagyar, aztán azt mondta, tíz koronát ad érte. Hát mondom, többet úgy sem ér, tedd ide a tíz koronát a ház ablakába, majd ott a bőr gazdája megtalálja.

- Azs ám - esik a szóba a cigány -, csakugyan azs ablakba tettem a pézst, mert éppen verte a markába a pipáját.

- No, ugye mondtam? - szól diadalmasan Péter.

- Aztán - mondja neki az őrmester - te meg onnan zsebre vágtad, mikor a Kurcsi elment a bőrrel.

Krizsán Péter kiegyenesedik büszkén.

- Én? - kiáltja. - Én? Hát olyan embernek ismernek engem? Hát bántottam én valamikor is a másét? Jól vigyázzon az őrmester úr, hogy ne mondjon olyant, amit tanúsítani nem tud. Hát kutassa fel a házat! Hát van itt tíz korona? Van a padláson a szelemenfán még egy kis avas szalonna, a szobában is van még a kosárban egy fél rozskenyér, itt a zsebemben is van tizennyolc krajcár, de ha ebben a házban nem tíz koronát, hanem csak egy koronát is talál, hát nyomban felakaszthat... Nini!

A csendőr gondolkozik, és azt gondolja, hogy az ördög bújjon belétek. Összejátszott-e a Kurcsi a Krizsánnal felehaszonra, vagy hogy csakugyan Krizsán becsapta az újmagyart.

Nevetséges dolog ugyan, de mégis meg kell tenni a vizsgálat teljes "lefolytatása" érdekében, hogy most maga előtt hajtsa a két embert ama bizonyos ablakig, hogy hátba csakugyan ott van mégis a tíz korona a párkányon.

Elmennek odáig. Hát persze hogy nincs ott. Kurcsi pedig ugyancsak mutatja: ide tettem, csókolom a kezsit, úgy éltesse mind a három rajkómat a sépséges úristen.

Jön loholva a kövér mészáros is:

- Őrmester úr, őrmester úr, megvan a bőr?

- Persze hogy megvan - feleli a csendőr. - Mind a kettő megvan. A bikabőr ott van a Pistinglinél, a szamárbőr meg ott van az úron, hogy mért hagyta a bikabőrt bitangjára az utcán.

A cigány nevet a nyers ötleten. Krizsán Péter azonban elkomorodva mondja:

- Ez nem nevetni való dolog. Csendőrszurony előtt engem még senki sem hajszolt, most meg az egész falu előtt csúffá tettek. De ha a házam két sarkába kerül is, fölmék a panaszommal a királyig...

A mészáros néz. Azt gondolja magában: ez a kettő gazember, a csendőr meg ostoba. A csendőr azt gondolja magában: bújjon az ördög mind a hármatokba. A cigány azt gondolja magában: a fene ennek a Krizsán Péternek az eszit. Krizsán pedig elkeseredve legyint a kezével és megismétli:

- Fölmék a királyig. Katonája voltam én neki...

1913

rvcska csre s a csendrk

 

______________________________________________________

TÖMÖRKÉNY ISTVÁN

Pályafutás - életrajz

Tömörkény István (született Steingassner István, Cegléd, 1866. december 21. – Szeged, 1917. április 24.) magyar író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató.

„Szeged kultúrpalotájának ő a legnagyobb raritása és akkora kincse, amekkora Budapest összes múzeumaiban nem található. És sohase gondolt arra, hogy a Kultúrpalota idegen látogatói szemében ő a legnagyobb áhítattal megnézett látnivaló. … világítani fog még akkor is, mikor a Kultúrpalota minden bennevalóival és tartozékaival egyetemben rég omladék lesz.” (Móra Ferenc)

http://mek.niif.hu/01100/01149/html/tomorken.htm

&

Wikipédia

http://hu.wikipedia.org/wiki/Tömörkény_István

&

Péter László: Tömörkény világa.

Budapest, Lord, 1997. 216 o. ISBN 963854449X

+

MEK

Tömörkény István: Barlanglakók

Elbeszélések, 1911-1913

http://mek.oszk.hu/04700/04733


Tömörkény István: Egyszerű emberek

http://mek.oszk.hu/07200/07205


Tömörkény István: Különféle magyarok meg egyéb népek

http://mek.oszk.hu/06500/06584


Tömörkény István: Tömörkény István válogatott novellái

http://mek.oszk.hu/05300/05342


TÖMÖRKÉNY ISTVÁN

VÁLOGATOTT NOVELLÁI


TARTALOM

A TENGERI VÁROS

FERKÓ

DÉLEBÉD

TEREFERE A CSÁRDÁBAN

TANYÁK A HÓ ALATT

MEGÖLTEK EGY LEGÉNYT

CSATA A KATONÁVAL

TISZAI LEGENDA

DÉLELŐTT A KOCSMÁBAN

THURZÓ ÚTJA

A TENGERI VÁROS

PUSZTAI TŰZ

KÉT VÉNSÉG

A KIMUTATÁSON

A SZENT MIHÁLY A JÉGBEN

MEGY A HAJÓ LEFELÉ

AGYAGHORDÁS

TÁNCRAHÚZÁS

FŐZÉS

VÁNDORLÓ FÖLDEK

VÁSÁR

FIGURACSINÁLÓK

PÖRLEKEDÉS

BORFEJTÉSNÉL

AZ ÜSZŐ FÖLTEKINTÉSE

A SZENT MIHÁLY A JÉGBEN

HAJNALBAN A KAPU ELŐTT

FAKADÓ VÍZ

A MAG TÖRTÉNETE

GUGORÁZÁS

DUGOTT BÁL

ASSZONYI OK...

ODA A JUHÁSZ

MUNKÁSOK

VÍZENJÁRÓK

A HÁZASSÁG ELSŐ ÉVE

ETAL A DOBBAN

ÚJ BOR IDEJÉN

TALÁLKOZÁS

FARSANGI GONDOK

LUK A HÁZOLDALBAN

IDŐN TÚL

FÖL IS HAJÓZUNK, LE IS HAJÓZUNK

LÁNYSZEDÉS

ÚJ KOCSI

ELINTÉZETT ÜGY

HÜHÜ

KUBIKOSÚT

TORTÜLŐK

CSATA A PITVARBAN

ÚJ BOR IDEJÉN

ETAL

A CSÁRDA TÉLEN

A VIDÉKEN

GÁNYÓK

AZ EST LESZÁLLT

VERA ELVITELE

BOCSÁNAT

A MUZSIKA

ÍGY VOLT RENDELVE

HAJNALI SÖTÉTBEN

RÉGI DOLGOK

TÖRTÉNET A GYERMEKRŐL

A KIS KADÉT

PÉTER TANUL

PÉTER A HÓBAN

A SZÖGÉNYPIAC

LÁTOGATÁS A VÁROSBAN

HÁZÁSÁS KÖZBEN

A CSORDAKÚTNÁL

TÉL ELEJÉN

ÚTBAN KÖZANYÁNK FELÉ

PÉTÖR

A PIPACÍNEZŐ ÉS A SZÁRAZGULYÁS

HAJNALI SÖTÉTBEN

PÖR

MEZEI DOLGOK RÉTI EMBEREKRŐL

DUDÁK ÉS VÍZIDUDÁK

ALKU A SZÜLÉVEL

BELTERJES GAZDÁLKODÁS

BARÁBEROK

JÁNOS A TENGÖRI HALLAL

KIFÁRASZTÁS

SZTRÁJKTANYÁN

TALPAS ÚRI MÓDBAN

HELYKERESÉS

ŐSZI VIRÁGZÁS

JÁNOS VISSZAPÓTOL

SZIRTESEK A PARTOK

BESZÉLGETÉS

IDŐTÖLTÉS ÜNNEPDÉLELŐTT

BARLANGLAKÓK

SÜLIÉK NYÚJTANAK

HAJÓSOK

LIBAI ÜGYBEN

A BUJDOSÓ

MEZEI DOLGOK

A FÓRUM BORSZEDÉS

VISSZACSERÉLÉS

SABOTAGE

ASZTAGÉGÉS

KÜLSŐ ÉSZJÁRÁSOK

KUTYAVÉR A HAVON

A NAGYVÍZ

KABARÉZÁS A CSÁRDÁBAN

LÓ NEM VALÓ KORCSMASZOBÁBA

LEVÉL A PUSZTÁBAN

PARASZTI RÉGÉSZ

FÖLDRAGASZTÁS IRÁNYÁBAN

KAVARODÁS AZ ÚTSZÉLEN

A BAROM KÖRÜL

PÉNZETLEN VILÁGBAN

ÁLLATOK A HÁZ KÖRÜL

ÖREG REGRUTÁK

ÚJ TALICSKA IRÁNYÁBAN

HÓBAN

HAJÓFEJELTETÉSNÉL

ADÓÜGY

FAVÁGÓK

TALÁLKOZÁS

AZ ÖREGBÉRES PENZIÓBAN

A SZÜLE A REGÉNNYEL

FONATOS KISKALÁCS

HANGULATOK

ÜZENET A MÁSVILÁGRA

MESÉLNEK

NEM HISZIK A FIAKAT

A SZENVEDÉLYRŐL

NOMÁD KATONA

ETAL ÉS TÓNI

TANYAI ASSZONYOK

SZIBÉRIA

ÖREG REGRUTÁK

VIGASZTALÁS

MEDDIG TART MÉG?

RÉGI HUSZÁR MUSZKASIPKÁBAN

CIGÁNYOK ASSZONYA

AMI NINCS MESSZE

NEHÉZ EMBEREK

A DRÁGASÁGRÓL

TERMÉSKŐSZÍVŰ MIHÁLY

ALKU A SZÜLÉVEL

A BÁTORSÁGRÓL

KUN LÁSZLÓ SZEKERE

SZÁRADÓ ÁGAK

A KRASZNIKI CSATA

TEJFELES KÉPPEL

JÁNOS A FÖLDDEL

INTELEM KATINAK

A KUKASÁGRÓL

PALI - PÁL

KATONALEVELEK

A SZÖKÉS SZIBÉRIÁBÓL

ÖTVENESEK

MINDENEK VÁLTOZNAK

A NAP ÉS A FÖLD

GÜL BABA ZARÁNDOKAI

HÁBORÚS NÉPBESZÉDEK

GONDOK OTTHONHAGYÁSÁRÓL

ÖREG KALANDOR

NAGYCSÜTÖRTÖKÖN

AMI A DALÁRDÁZÁST ILLETI...

NYELVÉSZET A DUTTYÁNBAN

VITA A KUTYA MIATT

MÁSODIK FELESÉGGEL

MANKÓK A PAD MÖGÖTT

JÓ FRANCIA DOHÁNY...

MUTATÁS NÉLKÜL

AMIT A SZÜLE NEM ÉRT MEG

JÁNOS MEGALÁZÁSA

BESZÉLGETÉS

A KRASZNIKI CSATA

TESSÉK

SOVÁNY BÚCSÚ

TORONYBELIEK

A SZOMBATISTA

GYURKA

DISPUTA

A SZŰZDOHÁNYOS VILÁGBÓL

ELHAGYOTT KIS HELY

NÉPFÖLKELŐK

JAKAB JAKAB A DIPLOMÁCIÁVAL

AZ ÁROKBAN

AZ ÖREG WEISZ HARAGSZIK

KÜLSŐ ÖREGEK

FÖLTETSZIK A HAJNAL

PÉTER NAPJA FÖLKEL

A VÁROS VÉGÉN

MÁRI NÉZSI AZS URÁT

MENNEK HAZAFELÉ

A JUHÁSZ MEG A MUSZKA

MAGUKBANÉLŐK

1917 TELÉN

EZ IS ELMÚLIK

TALÁLKOZÁS

A RIBILLIÓRÓL

HA A PALÁNTÁK NŐLNEK

KÓSZA PARTI LÉLEK

MENET ELŐTT

______________________

 

LAST_UPDATED2