PÉNZETLEN VILÁGBAN
Ez az igazi nincstelen világ, ami most van. Nincs munka, nincs pénz. Most csakugyan el lehet mondani a régi tréfát, hogy begyütt a liter, oda a hitel. Az emberek csak lézengenek, ténferegnek. Ha valaki valamely falun keresztülmegy a templom előtt, a fórumon olyan tömeget lát ácsorogni, mintha sátoros ünnep volna, pedig hétköznap van, szomorú, munkátlan, szürke hétköznap. Csak a mezei munkás végzi a dolgát, a többi áll, s hogy munkája nincsen, keresete sincsen. Ugyan a mezei dolog is úgy van, hogy a tavaszi munka már körülbelül elvégződött, a nyári meg még nem kezdődik; ez az idő, ami paraszti nyelven kistélnek neveztetik, mert csak nincsen kereset, és csakúgy a készből kell élni, mint a nagy télen, mikor mély, nehéz havak és hangtalan csöndek fekszik meg a tájat.
De azért, ha dángováznak is az emberek, élni csak kell. Enni is kell. A faluban van elég olyan módos ember, aki húst is eszik. Nem úgy, hogy leüt az udvarban egy otthon termelt csirkét, hanem marhahússal is él. Abból levest főzet otthon, a húsát meg elkászolítják alkalmasan ecetes tormával, ez nagyon jó étel, bolond, aki nem szereti. Ez nem tréfa beszéd, mert íme, legjobban igazolhatja, hogy éppen jön az utcán a mészáros haza a vágóhídról a legényével, és hozzák hazafelé egy fiatal bika bőrit.
Elég nagy jószág volt, ketten cipelik. Lassan haladnak vele, mert nehéz.
Éppen dél van, a toronyban megszólal a harang.
A mészáros felesége kardos asszony. Az megkívánja, hogy pont délben ott legyen az asztalnál mindenki, mert aki nem tud az ételidőben rendet tartani, az nem érdemli meg az ételt sem. A mészáros meg a legénye ennélfogva ledobják a bőrt az útszélre egy fa alá, és sietnek haza. Majd étel után megint érte jönnek. A bikabőr fekszik a földön, még rajta van a feje, az egyik szarvát beleszúrta a homokba.
Arra téblábol egy ember, afféle munkátlan munkás ember, akinek a toronyból ugyan hiába harangoztak delet, neki az ebéd abból áll, hogy három lukkal szűkebbre szorítja a nadrágszíjat. Jön hát arrafelé. Sétál. Ezt is csak akkor szokás csinálni, ha nincsen dolog.
Nézi a véres állati bőrt, amely alól kiszedték a húst. Azt a húst, amelyikből neki nem jut. Valamit gondol, ki tudná, mit. A facér pincér ilyenkor úgy tesz, hogy meggyújt egy szál gyufát, hagyja egy darabig égni, akkor ledörzsöli róla a szénné vált részeket, a megmaradt hegyes fával megpiszkálja a fogát, és azt mondja: láttam az ablakon keresztül, hogy nagyon szép vaddisznó pecsenyét ettek a Prófétában áfonyával - s nevet hozzá. Hogy azonban ez a falusi sétáló mit gondol itt az állati bőr előtt, azt senki sem tudhatja.
Jön még egy sétáló. Ez a Kurcsi Jancsi, a cigány. Abból a falusi fajtából, amely hol válykot vet, hol muzsikál. De most nem kell a vályog, mert nem építtet senki meg csak egy kerítésfalat sem, mert ilyen időben nagyon könnyen rámondják a rozoga kerítésre az emberek, hogy kibír az még egy esztendőt. Ami pedig a muzsikaszót illeti, hát az bizony nagyon vigályosan áll. Nemigen élnek vele az emberek. A bor drága is, savanyú is. Ha akad néha valaki, aki megkívánja a húr pengését, attól sem igen feslik a lóvé. Annak a mondásnak, hogy nem kell a cigánynak pénz, csak a magyarnak legyen, mert ha a magyarnak van, a cigánynak is van: ennek a mondásnak már vége van, talán örökre vége van...
Hát ami csakugyan, az csakugyan. Nem lehet már a basaválásbúl (már hogy a hegedülésbűl) úgy pénzt keresni, mint ezeknek előtte, mert mostanában már a magyarnak sincsen pénze. Már majd legközelebb úgy fordul a dolog, hogy a korotáró (vagyis hogy a sátoros cigány) lenézi a gletecsórét (vagyis hogy a letelepedettet), aki a hangszerével a fehér emberek rabszolgájává szegődött. Úgy kell neki. Miért ment a dicsőséges szabad nyomorúságból pénzes szolgasorba?
Kurcsi Jancsi ezen két fajta cigány között az átmenetet képviseli. Ha megvakarod a falusi cigányt, előtűnik a kupec. Kurcsi Jancsi nem pénz nélkül való ember, s miután most a vályogvetés nem ad pénzt, továbbá, mert a rajkók sem élhetnek meg otthon a kuckóban tisztán csak cimbalomszóból, hát Jancsi csiszárkodik. Úgy mondják ezt, hogy ügyeskedik. Eladja a rézkarikát aranygyűrű gyanánt, és e tekintetben örményebb a zsidónál, mert olyan új gatyát visz eladni a piacra, amit két ócska zsákból varrt össze. Megy tehát Jancsi az utcán a megölt bikaborjú bőre felé, és szintén csak nézi.
A célszerű nincstelen magyar ott áll a bőr mellett.
Azt mondja a cigány a magyarnak:
- Eladó ez a hitvány bűr?
Azt mondja a magyar a cigánynak:
- El. Hát el. De nem hitvány. Bikabornyú vót ebbe.
- Bánom is én - véli Jancsi -, akárki vót is benne eleven korába. Most csak bűr. Adok érte nyolc koronát. Négy pengő forintot.
Azt mondja a magyar:
- Annyiért nem adom.
- Miért?
- Azért, mert mivelhogy magamnak is többe van. Nem hiába őrzöm itten annyi idők utátúl fogva.
Azt mondja Kurcsi Jancsi:
- Hát tíz korona, az pénz?
Azt mondja a magyar:
- Az pénz.
Jancsi előkeresi a vagyont. Van öt korona a mellényzsebben. Három korona a nadrágzsebben. Két korona a csizmaszárban, mert annak is van a húzója mellett belül zsebje. Így együtt van a tíz korona. Jancsi most már ezt az összekotorászott vagyont nyújtja a magyarnak a bőrért.
A magyar azonban éppen ebben a minutumban előhúzta a mellénynek a belső gelebibűl a pipáját, és rettentő szorgos gonddal veri ki belőle a bal tenyerébe a bagót.
Nyilvánvaló, hogy ilyen munka közben pénzt a kezébe nem fogadhat, mert mind a két keze feje tele van dologgal.
Csak úgy int szó nélkül a cigánynak, hogy tegye a pénzt az ablak párkányára. Falusi házaknak ugyanis salugáteres szokott az ablaka lenni, a salugáter meg nyitva van nyáron, csak az üvegablakot szokás nappal becsukva tartani a por ellen: jó ablakpárkány van ott. Kurcsi Jancsi oda teszi a pénzt, mivelhogy a magyar pipacsinosítással van elfoglalva, s fölkapván a bikaborjú bőrét, viszi. A mészáros másodmagával cipelte, ő meg egymaga is bírja.
A magyar néz utána. Mikor magára marad, elkaparnyássza az ablakpárkányról a koronákat, és csendben elóvakodik hazafelé a hűvös oldalon.
Kurcsi Jancsi viszi a bőrt a hátán, de nem tudja: hova. Jó szerencse, hogy éppen szemközt jön vele a Kotogány Marci, aki szintén cigány, aki szintén válykot vetne és muzsikálna, ha volna kinek. Azonban ha egyszer most olyan világ van, hogy nincsen kinek, hát akkor mit lehet tenni. Az ember dángubáz az utcán, és várja a jó szerencsét.
Azt mondja a Kurcsi Jancsi a Kotogány Marcinak:
- Roma (ez cigányul embert, férfit, jó barátot, testvért jelent), nem tudod, melyik zsidó vösz bűrt?
- Tudom - mondja Kotogány Marci. - Egy koronáért mögmondom.
Azt mondja Kurcsi Jancsi:
- Ugyan a fekete himlő mért nem veri ki azt a mocskos cigány pofádat? Hát hun van az a zsidó?
- Hun a korona? - mondja a szemérmetlen Kotogány.
Azt mondja a Jancsi:
- Huszonöt pénzt adok, mög két tokos cigarettát.
Azt mondja Kotogány: - Hát pedig én egy koronán meg egy bőrszivaron alul nem árulom el a zsidót.
Itten most már - mindenki láthatja - nincsen más mód, minthogy meg kell egyezni. A csizmaszár zsebjéből előkerül egy korona, és most már két cigány cipeli a bikabornyú bőrit.
Erre az alvég felé mennek, mert ott lakik a Birnstingel úr, aki olykor leginkább a bőröket is szokta szedni.
Birnstingel úr éppen ebédel az udvaron, az eperfa alatt, a családjával, s kissé kellemetlenül tekint a két cigányra, mikor a bőrrel a kis kapuajtón át beóvakodnak:
- Nem tudtok máskor jönni?
Azt mondja Kotogány:
- Csókolom a kezit, Pistingli úr, húsz koronáért vöttük, de odaadjuk tizenhatért, mert éhségükben sírnak otthon a rajkók.
Birnstingel műértőleg néz a bőrre, s azt mondja:
- Tizennégy, vagy pedig mars ki innen.
Miután ez a végszó, mert a Pistingli arról ismeretes, hogy amit kimond, azt állja, a cigányok otthagyják nála a bőrt. Így is kerestek valamit, és az sem árt ebben a szomorú, pénzetlen világban. Mennek is azonnal az alvégi kocsmába áldomást inni.
Míg a cigányok így savanyodnak az idei csígertől, már jól belakott a mészáros is, a legénye is, s most haladnak az utcán vissza a bőrért. Úgy látszik azonban, hogy a benne volt bikát nem ütötték eléggé agyon, mert a bőrnek lába kelt. Hej, most nagy lármák történnek, hogy ilyen istentelenséget, még fényes nappal is lopnak a falu nagyutcáján! Hát mi lesz most már ezentúl a világból?
Keresik szóval a bőrt, és kérdezősködnek mindenkitől, hogy nem látták-e?
Van elég sétáló az utcán, mert nem lehet mondani, hogy ne érnének rá az emberek.
- Láttuk, hogy a túlsó soron két cigány vitt valami bőrt.
A mészáros siet a csendőrkaszárnyába. Éppen ebédelnek a csendőrök, az asztalfőn az őrmesterrel. A mészáros láttára tréfába fog:
- No, alighanem valami baja történhetett a borjúnak, mert hozza a gulyás a bőrit.
- Jaj, dehogy hozza, dehogy hozza - sopánkodik a mészáros. - Hiszen éppen az a baj, hogy nem hozzák, de vitték.
Az őrmester el is tolja maga elől a tányért azonnal, csak a nagy harcsabajuszát törüli meg előbb, azután felköti a kardot, vállára akasztja a kis sárga nyakú Kropacseket, s átalakul nyomozó járőrré.
Néhány emberrel szót ért a sarkon, tíz perc múlva Birnstingel udvarában van, ahol a bőr hever a földön, öt perc múlva megállapítja Birnstingel kiadási könyvéből s a gazda beszédéből, hogy tizennégy koronáért vette két fiatal idevaló cigánytól, az egyik hosszú, vékony, kopott, sárga urasági kocsismellény van rajta, a képe ragyás: ez a Kurcsi Jancsi, aki boldog világban az alvégi kocsmában szokott muzsikálni - bizonyosan most is ott lesz az akasztófáravaló.
Amint hogy ott is vannak, már egy félliter savanyúságon átal is estek. Ahogy az őrmester bemegy az ivóba, azonnal kezdi is mondani:
- A tűzs pattogtassa ki a sememet, ha nem késpénzsen vettem, főcsendőrmester úr.
Kíván magára sok átkot, a kénköves esőtől kezdve a fekete halálig.
- His - kiáltja - bizsonyítani is tudom.
- Kivel, no?
- Hát avval, akitűl vettem tízs koronáért, essen le a székrűl a születése napján. Azs a hogy híjják, no, az a topalábú, ott lakik azs égett házs mellett, vásárhelyi kurta barna subája volt a télen, hogy bár fagyastotta volna meg azs Isten.
Hát ez meg egészen bizonyosan Krizsán Péter. Az őrmester viszi arrafelé magával Kurcsit. Komoly aktus ez. A cigány folyton jajgatna az úton, de a katona csendet parancsol. Lányok, menyecskék suttogják a kerítések mögött:
- Valami rossz fűre hágott a Jancsi cigány. No, ez se muzsikál az idén az aratóbálon.
Krizsán Péter otthon ül az ócska zsellérház udvarán a padon, amely kékre meg rózsa-virágosra volt festve valaha, de a festék már régen lekopott. Kíváncsian tekint a megnyíló kiskapu felé, pedig tudja, hogy ki jön, mert átlátszott a kerítés fölött már eleve is a csendőrszurony.
Várja, hogy köszönjenek neki, és lógázza a lábát.
De a cigány mindjárt mondani kezdi:
- Hát ettíl a becsiletes embertíl vettem tízs koronáért.
Péter föláll és végigméri tetőtől talpig a cigányt:
- Én tűllem vettél? Hát mit vettél, te rongyos?
Kurcsi Jancsi majdnem sírva fakad:
- Hát le akarja tagadni! Hát a bírt nem magátúl vettem?
Péter éktelen nyugalommal mondja:
- Hát adtál nekem pénzt, te csavargó?
- Hát nem adtam?
- Hát nem hát.
- De bizs isten adtam! - kiabál a cigány. - Tízs koronát adtam a tulajdon kezsibe. Hát látott már ilyen magyart, főcsendőrmester úr, az úristen áldja meg magát.
Azt mondja Péter haragosan:
- Ne hazudj cigány, mert fölütöm az álladat.
- Majd fölütöm én a tiédet - szól most már bele az őrmester is -, csak itt komiszkodj. Hát te eladod a más bőrit?
- Én nem adtam el - feleli Péter. - Ott hevert az utcán. Bizonyosan azért tették oda ki, mert eladó. Aztán jött arra ez az újmagyar, aztán azt mondta, tíz koronát ad érte. Hát mondom, többet úgy sem ér, tedd ide a tíz koronát a ház ablakába, majd ott a bőr gazdája megtalálja.
- Azs ám - esik a szóba a cigány -, csakugyan azs ablakba tettem a pézst, mert éppen verte a markába a pipáját.
- No, ugye mondtam? - szól diadalmasan Péter.
- Aztán - mondja neki az őrmester - te meg onnan zsebre vágtad, mikor a Kurcsi elment a bőrrel.
Krizsán Péter kiegyenesedik büszkén.
- Én? - kiáltja. - Én? Hát olyan embernek ismernek engem? Hát bántottam én valamikor is a másét? Jól vigyázzon az őrmester úr, hogy ne mondjon olyant, amit tanúsítani nem tud. Hát kutassa fel a házat! Hát van itt tíz korona? Van a padláson a szelemenfán még egy kis avas szalonna, a szobában is van még a kosárban egy fél rozskenyér, itt a zsebemben is van tizennyolc krajcár, de ha ebben a házban nem tíz koronát, hanem csak egy koronát is talál, hát nyomban felakaszthat... Nini!
A csendőr gondolkozik, és azt gondolja, hogy az ördög bújjon belétek. Összejátszott-e a Kurcsi a Krizsánnal felehaszonra, vagy hogy csakugyan Krizsán becsapta az újmagyart.
Nevetséges dolog ugyan, de mégis meg kell tenni a vizsgálat teljes "lefolytatása" érdekében, hogy most maga előtt hajtsa a két embert ama bizonyos ablakig, hogy hátba csakugyan ott van mégis a tíz korona a párkányon.
Elmennek odáig. Hát persze hogy nincs ott. Kurcsi pedig ugyancsak mutatja: ide tettem, csókolom a kezsit, úgy éltesse mind a három rajkómat a sépséges úristen.
Jön loholva a kövér mészáros is:
- Őrmester úr, őrmester úr, megvan a bőr?
- Persze hogy megvan - feleli a csendőr. - Mind a kettő megvan. A bikabőr ott van a Pistinglinél, a szamárbőr meg ott van az úron, hogy mért hagyta a bikabőrt bitangjára az utcán.
A cigány nevet a nyers ötleten. Krizsán Péter azonban elkomorodva mondja:
- Ez nem nevetni való dolog. Csendőrszurony előtt engem még senki sem hajszolt, most meg az egész falu előtt csúffá tettek. De ha a házam két sarkába kerül is, fölmék a panaszommal a királyig...
A mészáros néz. Azt gondolja magában: ez a kettő gazember, a csendőr meg ostoba. A csendőr azt gondolja magában: bújjon az ördög mind a hármatokba. A cigány azt gondolja magában: a fene ennek a Krizsán Péternek az eszit. Krizsán pedig elkeseredve legyint a kezével és megismétli:
- Fölmék a királyig. Katonája voltam én neki...
1913
______________________________________________________
TÖMÖRKÉNY ISTVÁN
Pályafutás - életrajz
Tömörkény István (született Steingassner István, Cegléd, 1866. december 21. – Szeged, 1917. április 24.) magyar író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató.
„Szeged kultúrpalotájának ő a legnagyobb raritása és akkora kincse, amekkora Budapest összes múzeumaiban nem található. És sohase gondolt arra, hogy a Kultúrpalota idegen látogatói szemében ő a legnagyobb áhítattal megnézett látnivaló. … világítani fog még akkor is, mikor a Kultúrpalota minden bennevalóival és tartozékaival egyetemben rég omladék lesz.” (Móra Ferenc)
http://mek.niif.hu/01100/01149/html/tomorken.htm
&
Wikipédia
http://hu.wikipedia.org/wiki/Tömörkény_István
&
Péter László: Tömörkény világa.
Budapest, Lord, 1997. 216 o. ISBN 963854449X
+
MEK
Tömörkény István: Barlanglakók
Elbeszélések, 1911-1913
http://mek.oszk.hu/04700/04733
Tömörkény István: Egyszerű emberek
http://mek.oszk.hu/07200/07205
Tömörkény István: Különféle magyarok meg egyéb népek
http://mek.oszk.hu/06500/06584
Tömörkény István: Tömörkény István válogatott novellái
http://mek.oszk.hu/05300/05342
TÖMÖRKÉNY ISTVÁN
VÁLOGATOTT NOVELLÁI
TARTALOM
A TENGERI VÁROS
FERKÓ
DÉLEBÉD
TEREFERE A CSÁRDÁBAN
TANYÁK A HÓ ALATT
MEGÖLTEK EGY LEGÉNYT
CSATA A KATONÁVAL
TISZAI LEGENDA
DÉLELŐTT A KOCSMÁBAN
THURZÓ ÚTJA
A TENGERI VÁROS
PUSZTAI TŰZ
KÉT VÉNSÉG
A KIMUTATÁSON
A SZENT MIHÁLY A JÉGBEN
MEGY A HAJÓ LEFELÉ
AGYAGHORDÁS
TÁNCRAHÚZÁS
FŐZÉS
VÁNDORLÓ FÖLDEK
VÁSÁR
FIGURACSINÁLÓK
PÖRLEKEDÉS
BORFEJTÉSNÉL
AZ ÜSZŐ FÖLTEKINTÉSE
A SZENT MIHÁLY A JÉGBEN
HAJNALBAN A KAPU ELŐTT
FAKADÓ VÍZ
A MAG TÖRTÉNETE
GUGORÁZÁS
DUGOTT BÁL
ASSZONYI OK...
ODA A JUHÁSZ
MUNKÁSOK
VÍZENJÁRÓK
A HÁZASSÁG ELSŐ ÉVE
ETAL A DOBBAN
ÚJ BOR IDEJÉN
TALÁLKOZÁS
FARSANGI GONDOK
LUK A HÁZOLDALBAN
IDŐN TÚL
FÖL IS HAJÓZUNK, LE IS HAJÓZUNK
LÁNYSZEDÉS
ÚJ KOCSI
ELINTÉZETT ÜGY
HÜHÜ
KUBIKOSÚT
TORTÜLŐK
CSATA A PITVARBAN
ÚJ BOR IDEJÉN
ETAL
A CSÁRDA TÉLEN
A VIDÉKEN
GÁNYÓK
AZ EST LESZÁLLT
VERA ELVITELE
BOCSÁNAT
A MUZSIKA
ÍGY VOLT RENDELVE
HAJNALI SÖTÉTBEN
RÉGI DOLGOK
TÖRTÉNET A GYERMEKRŐL
A KIS KADÉT
PÉTER TANUL
PÉTER A HÓBAN
A SZÖGÉNYPIAC
LÁTOGATÁS A VÁROSBAN
HÁZÁSÁS KÖZBEN
A CSORDAKÚTNÁL
TÉL ELEJÉN
ÚTBAN KÖZANYÁNK FELÉ
PÉTÖR
A PIPACÍNEZŐ ÉS A SZÁRAZGULYÁS
HAJNALI SÖTÉTBEN
PÖR
MEZEI DOLGOK RÉTI EMBEREKRŐL
DUDÁK ÉS VÍZIDUDÁK
ALKU A SZÜLÉVEL
BELTERJES GAZDÁLKODÁS
BARÁBEROK
JÁNOS A TENGÖRI HALLAL
KIFÁRASZTÁS
SZTRÁJKTANYÁN
TALPAS ÚRI MÓDBAN
HELYKERESÉS
ŐSZI VIRÁGZÁS
JÁNOS VISSZAPÓTOL
SZIRTESEK A PARTOK
BESZÉLGETÉS
IDŐTÖLTÉS ÜNNEPDÉLELŐTT
BARLANGLAKÓK
SÜLIÉK NYÚJTANAK
HAJÓSOK
LIBAI ÜGYBEN
A BUJDOSÓ
MEZEI DOLGOK
A FÓRUM BORSZEDÉS
VISSZACSERÉLÉS
SABOTAGE
ASZTAGÉGÉS
KÜLSŐ ÉSZJÁRÁSOK
KUTYAVÉR A HAVON
A NAGYVÍZ
KABARÉZÁS A CSÁRDÁBAN
LÓ NEM VALÓ KORCSMASZOBÁBA
LEVÉL A PUSZTÁBAN
PARASZTI RÉGÉSZ
FÖLDRAGASZTÁS IRÁNYÁBAN
KAVARODÁS AZ ÚTSZÉLEN
A BAROM KÖRÜL
PÉNZETLEN VILÁGBAN
ÁLLATOK A HÁZ KÖRÜL
ÖREG REGRUTÁK
ÚJ TALICSKA IRÁNYÁBAN
HÓBAN
HAJÓFEJELTETÉSNÉL
ADÓÜGY
FAVÁGÓK
TALÁLKOZÁS
AZ ÖREGBÉRES PENZIÓBAN
A SZÜLE A REGÉNNYEL
FONATOS KISKALÁCS
HANGULATOK
ÜZENET A MÁSVILÁGRA
MESÉLNEK
NEM HISZIK A FIAKAT
A SZENVEDÉLYRŐL
NOMÁD KATONA
ETAL ÉS TÓNI
TANYAI ASSZONYOK
SZIBÉRIA
ÖREG REGRUTÁK
VIGASZTALÁS
MEDDIG TART MÉG?
RÉGI HUSZÁR MUSZKASIPKÁBAN
CIGÁNYOK ASSZONYA
AMI NINCS MESSZE
NEHÉZ EMBEREK
A DRÁGASÁGRÓL
TERMÉSKŐSZÍVŰ MIHÁLY
ALKU A SZÜLÉVEL
A BÁTORSÁGRÓL
KUN LÁSZLÓ SZEKERE
SZÁRADÓ ÁGAK
A KRASZNIKI CSATA
TEJFELES KÉPPEL
JÁNOS A FÖLDDEL
INTELEM KATINAK
A KUKASÁGRÓL
PALI - PÁL
KATONALEVELEK
A SZÖKÉS SZIBÉRIÁBÓL
ÖTVENESEK
MINDENEK VÁLTOZNAK
A NAP ÉS A FÖLD
GÜL BABA ZARÁNDOKAI
HÁBORÚS NÉPBESZÉDEK
GONDOK OTTHONHAGYÁSÁRÓL
ÖREG KALANDOR
NAGYCSÜTÖRTÖKÖN
AMI A DALÁRDÁZÁST ILLETI...
NYELVÉSZET A DUTTYÁNBAN
VITA A KUTYA MIATT
MÁSODIK FELESÉGGEL
MANKÓK A PAD MÖGÖTT
JÓ FRANCIA DOHÁNY...
MUTATÁS NÉLKÜL
AMIT A SZÜLE NEM ÉRT MEG
JÁNOS MEGALÁZÁSA
BESZÉLGETÉS
A KRASZNIKI CSATA
TESSÉK
SOVÁNY BÚCSÚ
TORONYBELIEK
A SZOMBATISTA
GYURKA
DISPUTA
A SZŰZDOHÁNYOS VILÁGBÓL
ELHAGYOTT KIS HELY
NÉPFÖLKELŐK
JAKAB JAKAB A DIPLOMÁCIÁVAL
AZ ÁROKBAN
AZ ÖREG WEISZ HARAGSZIK
KÜLSŐ ÖREGEK
FÖLTETSZIK A HAJNAL
PÉTER NAPJA FÖLKEL
A VÁROS VÉGÉN
MÁRI NÉZSI AZS URÁT
MENNEK HAZAFELÉ
A JUHÁSZ MEG A MUSZKA
MAGUKBANÉLŐK
1917 TELÉN
EZ IS ELMÚLIK
TALÁLKOZÁS
A RIBILLIÓRÓL
HA A PALÁNTÁK NŐLNEK
KÓSZA PARTI LÉLEK
MENET ELŐTT
______________________
|