Payday Loans

Keresés

A legújabb

A’ békes emberrűl. PDF Nyomtatás E-mail
KÖZMONDÁSOK ÉS MÁS - NÉPI/MŰVI - BÖLCSESSÉGEK
2011. február 04. péntek, 12:10

hazi aldas

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

ELSŐ SZAK.
A’ békes emberrűl.



Egy kukkot sem szóll.

Sok jó Barát el fér egy parányi helyenn[1]

A’ légynek se tudna ártani.

Ő szegény, vizet sem tud fel zavarni.

Ártatlan liba természet

El lehet vele egy kuckóban hálni.

Ártatlan Bak gedő

Rosz üdőben a’ kutyát se kell ki verni.

A’ roszszért is jóval fizet.

Csak ásó és kapa választya el egymástúl.

Senkinek se vét.

Lehet egy kenyéren akár ki fiával.

Azt se tudgya még ő: ki mostan a’ Biró.

Ismeretlen nála a’ Városnak háza.

Kérd tőle süvegét, subáját is od’ adgya.

Nem szokása a’ fészkelődés.

Öszsze bújnak, mint a’ szegény ember malaccai.

Talán epéje sincs.

Meg békél maga’ kenyerén.

Nyakon vágod; még se szóll.[2]

Minden ember baráttya.

Minden ember’ bolondgya.

A’ szalmát se hajtya lábod’ elejébe.

El mehec, el is lakhac miátta.

Nem szóll, ha a’ kerék ki esik.

Ne szólly nyelven, nem fáj fejem.

Láb nyomon is házat épít a’ csöndös.

Csomót kötött még jó nyelvén is.

Békes malaccai egy ólban kilencen is el férnek.

Békkel szenvedi, ha hátárúl szíjat szelnek is.

Édes embernek epéje se keserű.

Fát vághatni hátán.

Tűr olajjal keni sebeit.

Egy Föcske fészekben el lakhatni vele.

Szótalan; mint a’ hal.

Szótalan; mint a’ néma.

Nagy tűrő, nagy szenvedő.[3]

Ki a’ régi boszszúságot elszenvedni, magát újra késziti.

Láb tántoritó követ még egynek elejébe se vetett.

Semmi ki nem fakad belőlle.

Erőltetni köll a’ boszszúra.

Mindegy néki: akár sütöd, akár főzöd.

Akár mit is tűrve ér el az ember.

Ha le tagolod se szól.

Meg hagygya magát mind sütni, mint piritani.

Pacientia, Barát tánc.

Írni a’ tűrésrűl könnyebb; mint tűrni.

Üthec rajta, még egygyet jajdúl.

Szíjat szelhec a’ háti bőrrűl.

A’ pénz, és diófa verve jó.

A’ hóhér is ki fáradna rajta.

El szenvedi mostoháját is.

Árt a’ Vargának.[4]

Mennél jobban hevitik a’ vasat; annál jobb acél.

Ellenség, nem ellenség; néki egy patvar.

Válik ollyas, ki egeret se hajt ki a’ szobábúl.

Mennél jobban tapogyák a’ káposztát; annál hamarább érik, és jobb is.

Ha nem mással is: légy egy kis várakozással.

A’ Sajtó alól is néha jó a’ bor.

A’ ki nem tud tűrni, nem tud uralkodni.

4Van é valaki, a’ ki nem szenvedett?

Az isten is el szenvedi bolondságainkat.

Sajtó alatt válik a’ sajt.

Ha mennyit vétünk, annyit menkövezne, a’ tágas égben egy mennykő se lenne.

Kettőre se felel egygyet.

Újat még senkivel se vont.

Senkivel tengelt nem üttetett.

Még a’ Zsidónak is ki tér.

Hatonn kéröd, ötönn adgya.

Szelid: mint a’ bárány.

Nincs epéje, mint a’ galambnak.

Ha lehetne; vérével óltaná el a’ tűzet.

Tűzre olajt nem önt.

Szikrát tapod, hogy tűze ne támadgyon.

Isten’ fia volt Krisztus, még is szenvedett.

Békesség, és Feleség Istennek áldása.

Békkel élhet előtte a’ szunyog is.

A’ Békességet az Angyalok is hirdették.

Leg jobb Békes Vármegyében lakni.

Nagy Patvar a’ Zavar.

Akár minő viznek leg jobb a’ csendesse.

Nem háborodik fel, mint a’ bús tengör.

Ha bibéje van, azt se fájlallya.

Csizmájában a’ kövecset is el szenvedi.

Ennél a’ csillapodott üdő se csendesebb.

Üsd meg egy pofáját, a’ másikat adgya.

Szálanként szedeti ki szeme szörét.

Újjadra vonhatod, mint a’ gyűrűt.

Körösztűl dughatod a’ tű’ fokánn.

Számba se veszi a’ boszszú tevőket.

Maga’ száját is bé lakatolta.

Egygyenként verheted ki zábfogát.[5]

Nem szóll: mintha szájja se volna.

Azt se mondgya: hogy cseréllyünk pipát.

Borsót törhec órcájánn.

Számot nem tart ellenségeire.

Békót vethec lábára.

Orrárúl a’ legyet se hajtya el.

Ha meszsze nem volna, a’ világbúl is ki üzhetnéd.

Az árnyéknak se árt.

Azt se mondgya: hogy templom.

A’ gyermeknek se vét.

Meg nem öli még a’ bolhát is.

Élni hagygya a’ szúnyogot is.

A’ legyet se bántya.

Előre lát, mit tegyen; de hátra nem: hogy valamit meg boszszúllyon.

Hat kérdésedre alig felel egygyet.

Enged az ebnek is.

Két szalma szálat se tesz körösztűl.

Nem jó mindent Pápa szemmel nézni.

Nem minden tálban kanál.

Nem vakarja ahol nem viszket.

Nem tapogattya, ahol nem fáj.

Nem vágy a’ pócra, le se esik onnét.

Nem hasogatta a’ haj szálat.

Minden marakodó útálatos.

Nem csak a’ haj szálat, de a’ szálfát se hasogatta meg valaha.

Cseresnyét egy tálbúl nem eszik Urakkal.

Meg elégszik magával.

Nem nyújtozik tovább lepedőjénél.

Maga háza előtt söpör.

Nem bojgattya a’ régi határt.

Szél ellen nem hugygyozik.

Más’ szemetén nem kapar.

Más’ szekrénnyében nem kotoráz.

El jár a’ csapó zsinor mellett.

Ha égeti se fújja.

Nem piszkállya a’ ganét.

Más orra alá tormát nem reszel.

Meg eszi, a’ mit tálba aprított.

Az ösztön ellen nem rugdalódzik.

A’ csendes vizet fel nem zavarja.

Maga sövénnyéhez köti a’ lovat.

Ha cérnára kötnéd, azt se szakasztaná el.

Más’ szemében a’ gerendát se látná.

Tördbé fejét; még se haragszik.

Sokat hall; de keveset szóll.

A’ húsos koncon se veszekedhetik.

A’ Macskát se költi fel álmábúl.

Soha kanca rúgást nem szenvedett.

Sehol nem áll keresztűl.

Az üres szekérnek is ki tér.

Se a’ részeget, se a’ garázdát nem szidta.

Fészkén kivűl nem terjed.

Fészkén kivűl nem tollasodik.

Bőven meg éri a’ magájéval.

Máséra nem áhsitozik.

Kebelében talállya a’ jó meleget.

Maga kebelében talállya a’ cipót.

Otthon talállya, a’ mit mások kin keresnek.

A’ Jónak, tő szomszédgya’ a’ Jó.

Úgy is elegendő a’ civódók száma.

Csendesnek csendes a’ baráttya.

Nincs mit ellene vetni

A’ nyughatatlant is böcsűlni.

Meg alkuszik egy gyékényen mindennel.

Csöndös, mint az olaj.

Csöndös, mint a’ hóldvilág.

Csöndös, mint a’ sik mező.

Csöndös, mint a’ hóltt.

Alólla a’ gyéként el nem rántották.

Fel nem pattan, mint a’ Sajt kukac.

Szelid, mint a’ Gerlice.

Érti a’ tréfát.[6]

Meg fér hüvelében pallosa.

Nem piszkállya a’ hamvazott tüzet.

8Senkinek hírében nem gázol.

A’ gyermeknek is ki tér.

Semmiben semmi gyanúja.

A’ lud méreg felől semmit se tud.

Élete csupadon liba szelídség.

Mivel semmiben nem tudós, semmiben nem gyanós.

Egy értelemben mindennel.

Sok jó öhetik egy tálbúl.

Egy duda mellett sok jó táncolhat.

Ki nem mutattya foga’ fehérrét.[7]

Néha az eb is meg alkuszik a’ macskával.

Zab kenyérrel is békével el lakik.

Nem bánnya, ha hátat fordítaszsz is néki.

Be éri egy ugorkával.

El hál a’ mezitelen főldön is.

Nem morog mint a’ kan kutya.

Nem köpdös, mint az ijedett macska.

A’ békes legelést a’ Juhok is szeretik.

Békkel élnek az angyali karok.

Háború pokolban, békesség az égben.

Békkel szenvedi a’ farba rugást is[8]

A’ békesség szerető, Istenét kedvellő.

Soha nem értem békességes szélvészt.

Két éles pallos nem fér egy hüvelben.

Békkel jár, a’ ki nem oláhkodik.

A’ mi tenger, az soha nem Bék.

A’ csendes üdőben könnyű a’ kormány.

A’ zűrzavarokban nehéz csendel élni.

A’ békes alvás, jobb a’ béketlen táncnál.

Az arany szép és jó; de még se békesség.

Pokolban is esik néha napján egy vásár.

Néha az ördögnek is gyertyát kell nyújtani.

Békkel lehetne a’ tolvaj is, ha nem bántanák.

Könnyű a’ láncoltt kutyával béket tartani.

A’ béknek üres helyét az ördög foglallya el.

Néha a’ békkel minden elvész.

A’ meg békeltt barát, soha se volt barát.

Talán az ördöggel is el tunna lakni.

Szerencséssek a’ hólttak: mert békkel nyugszanak.

A’ tellyes Bék, ritka madár ezen a’ világon.

A’ bék angyal kövesse az útast.

Békkel mint szárazon, mind vizen.

Béket kéván még az ellenség is.

Bár soha meg nem kellene békélnünk.

Más udvarába se néz.

Előbb áll a’ lőcsel.

Ki újját kapja, annak karját is nyújtya.

A’ Pópát se kergetné lőcsel.

A’ ludat se tudná öszsze zavarni.

Ellenségének is köszön.

Az ellenkezőnek árnyékához se közelít.

Ha köpönyegjének szélére űlsz; annak azt a’ szélét elvágja, sem hogy őtet fel kölcse.

Álmában is békéll.

Ki békével fekszik, maga’ békével kél.

Senki fiába bele nem kötelődzik.

Meszszirűl is ki tér.

Szent a’ békesség.

Dicsőség Istennek, békesség embernek.

Istennek békével jár mindenütt.

Ha ki mondod mindég, a’ mit akarsz; Azt hallhatod a’ mit nem akarsz.

Ha békkel akarsz élni, sokat ne szólly.

Ha a’ béket szereted; ellene ne mondgy senkin e

Békkel járnak a’ csillagzatok is.

Csak az égben az állandó bék.

Békes városban a’ rosz is jóra fordúl.

Ha haragszol; hamar meg békélly.

Ha békesség támad; romol a’ háború.

Bék a’ hadat, a’ had szűli a’ béket.

Békes Gazda, fele nyereség a’ háznál.

Az Isten is békesség Istene.

Ha a’ Királyok öszsze nem vesznének; a’ katonák se kapnának üstökbe.

Vannak, kik békkel nem lehetnek.

Béket az Isten, civódást az ördög szereti.

Akár miben vétnek a’ nagyok, a’ szegény embereket rántyák elő.

11Akár miben vétenek a’ Fejek, a’ lábak adgyák meg annak az árát.

Bor, búza, békesség, és feleség ékes; Széna, szalma, szalonna, és a’ ruha kékes.

Sokszor a’ Bíró se tehet békességet.

Jobb egy békesség száz hadnál.

Ha csak egy ember teremtetett vólna; talán az is öszsze veszhetett volna, ha nem mással, legalább magával.

Ki a’ béket nem becsűli, hadakozni sem tud.

A’ kutyák között is szép volna a’ békesség.

Más kezéhez békéllett.

Ha meg békéltek, kéz a’ kezet mossa.

A’ Fazekak is hamar őszsze zördűlnek, de hamar meg békéllenek.

Soha báránnyal a’ farkas meg nem békélhet.

Könnyebb a’ békéltetés, mint a’ békéllés.

Néha pedig könnyebb a’ békéllés, mint a’ békéltetés

Két kő között jön ki a’ liszt.

Ha akarod, a’ hét számot is párosnak mondgya.

Adgyunk kezet egymásnak.

Meg lehet fejni egy tál korpánál.

Eb, a’ ki haragszik.

Csak eb a’ kutyával haraghatik öszsze.

Az embert hordozza a’ ló,
éteti az ökör
ruházza a’ Júh
védelmezi a’ kutya
követi a’ majom
meg eszi a’ Pondró.

Ha békkel élhec, ne add a’ világ’ veszekedéseiért.

Néha néha magaddal is meg békélly.

Szeresd a’ béket, ha sokáig élni kívánsz.

Bék orvosság, a’ civódás méreg.

_______________________________________________________________

[1] Simonides (elég gazdag lévén) egy kis házat épít vala magának. Okát kérdezőknek azt felelé: Vajha ezt is igaz barátimmal meg lehetne töltenem!

[2] Leg nevezetesebb (és tulajdonságai között leg híresebb) erkölcscse vala Sokratesnek (ama leg szelidebb Görög Bölcsnek) hogy soha valakire meg nem haragudott. Egyszer egy alávaló ember (valami szoros gyűlekezetben személlyét nem ösmervén) pofon vágta őtet. Erre a’ Bőlcs (semmi haragot nem mutatván) ezeket mondotta: kár hogy nem tudtam, mikor köllessék sisakossan járnom.

[3] Nagy tűrőnek lehet egy Paraszt embernek gyermekét mondani, ki (attyának akarattya ellen, és annak semmi kölcsége nélkűl) egészszen a’ Filozofiáig magát fel segítette. Ekkor osztán haza érkezvén, attyának szidalmazássait, átkozódássait iszonyú képpen halhatta, de el is hallgatta. Meg únván a’ haszontalan káromkodásokat, utóllyára azt vetette a’ fiának szemeire: hogy Filozofiájának semmi hasznát nem veszi: veszem (felele a’ Fiú) mert az tanított a’ szidalmazásoknak el tűrésére.

[4] Midőn valami ételrűl, vagy italrúl azt mondgyák, a’ betegesnek: hogy néki árt, erre ő azt szokta felelni: árt a’ Vargának. Tudniillik: nem meri mondani: hogy az étel nem árthat; hanem (ezt el fülelvén) csak azzal enyeleg: hogy ár (subula) a’ Vargának kezeibe illik.

[5] Ebben a’ szóban, Zábfog, mit tegyen a’ szónak eleje Záb; nem tudgyuk. Mondgyák némelyek: hogy Zabfognak kellene mondani, mellyel a’ ló a’ Zabot meg rágja; innét is szívárkodik a’ Zabállás. A’ lónak Zabolája is (vagy Zablája) innént veheti eredetét. De akár mit tegyenek ezen okoskodások; még is közönségessen a’ Magyarok Zábfogaknak, nem Zabfogaknak nevezik az örlő hátúlsó fogakat. – Fen van még nálunk a’ Záptojás, az az meg büdösödött, meg büszödött, meg veszedett tojás – Egy é ez a’ két szó: Záb és Záp, ki határozza meg? – Zab gyermekeknek mondgyuk a’ fattyukat is. – Igazítsák el ezeket a’ szótárosok.

[6] Egy szegény vándorló kis deákot, ebédre hittak egy házban. Ez az akkori szokást jól tudván, meg köszönte az első kinálást, és a’ másikra várakozott. De hogy mászszor nem kinálták, így szólla: előbb valamit mondottak az Urak. Semmit se (felelének amazok) Ezzel az asztalhoz űl, és velek önni akar. Elhajtották kését is, de azzal se gondolt valamin, az fel vevén; értem én (úgymond) a’ tréfát.

[7] Értéssére esett egy nagy érdemű embernek: hogy egy rágalmazó sok roszat szóllott legyen felőlle. Kérték is baráttyai: hogy foga’ fehérét mutassa meg néki. Erre a’ Bőlcs csak azt mondá jó barátinak: meg nem érdemli a’ czudar: hogy fogam fehérrét lássa. Sőtt (a’ mi több) meg kell az illyen embereknek engednünk, kik (mivel kevés üdőt töltöttek az ékesen szóllásban) a’ czudar szavakon kivűl mást ejteni nem tudnak.

[8] Egy valakit (sok becsűletes embernek láttokra) farba rugott egy ostoba ifiú. Ennek békességes tűréssét látván amazok; ha méltán nem haraghatna é amarra: és őtet nem üldözné é az ítéletre? Erre azt felelé emez, ha engem egy szamár farba rugott vólna; el vihetném és a’ dolgot az ítéllő széknek elejébe? Hát az a’ szemtelen ostoba mivel külömbözik a’ szamártúl?