Kutyaélet

Tényregényvázlat

Első kazetta

Ennek az elbeszélt regénynek találó címe Kutyagumi lehetne, mert a hangszalagra rögzített történések kavalkádja és az idősíkok önkéntelen, az emberi emlékezés szabályos szabálytalanságai által provokált csúsztatásai sokszor a kilátástalan bizonytalanságok felé viszik, nyújtják, húzzák a sokféleképpen kutyaéletű hős regényét vagy meséjét, amely természetesen egy kutyakölyök jópofáskodásaival kezdődik, sok kutyafuttában elmesélt futással, vonítással, komédiával, vásárral, méreggel és könnyelműen elhullatott könnyekkel folytatódik, világjárással, ünneplésekkel tetőzik, de emberünk szerencsésen elkerüli a nagykutyák társaságát, ahová különben sincs bejárása, mert ahogyan a kutyatiltó táblákkal teletűzdelt a világ (melyekhez végül is igazodunk, mert halandók vagyunk), ugyanakkor barátokkal és virágokkal zsúfolt a nagy rét, ahol életünket - többnyire a magunk és csak kivételes alkalmak esetén a mások örömére - letöltjük. Olvashattunk már éneklő kutyáról, fakutyáról és egyéb kutyálkodásokról. Ez a könyv egy kiváló atléta és érdemes edző életéről szól, amolyan kutyaúszással keresztmetszetezett életrajz, tanulságokkal és hasznos életbölcsességekkel, több kutyaéletnyi sanyarú idő után most végre szabadon, de nem éppen kutyafuttában elbeszélve. Szorongóknak és szurkolóknak, fiataloknak és időseknek, sportolóknak, mozgássérülteknek és sértődékenyeknek, önbizalom-hiányos lányoknak és fiúknak, dús- és bőrhajúaknak, kitartóknak és lankadóknak egyaránt ajánljuk. Megismerhetik belőle a küzdés szépségét, a balsikerre hajló emberi természetet, a sporterkölcsöt, amely kifogyni látszik; és megtanulhatják, hogy futni hasznos és érdemes, de nem mások elől, hanem csak úgy szabadon, játékosan, ahogyan a kiskutyák és más pajkosan ebtermészetűek szoktak a folyóparton, ott, ahol medrében mellettünk és velünk csörgedez-csobog sebesen, beláthatatlanul tova, a gyönyörű élet.



Második kazetta

mindenféle szövevényes előzményekről, amelyekről utólagosan kiderül, hogy nemcsak a zsidókat, de hősünket is rendszeresen verik, miközben magyarul és románul egyaránt szépen tanul. Nagyenyeden és a kincses városban is, ahol megbámulhatja Mátyás király szobrát, és az igények szerint változtatható történelmet. A híres Kollégiumban jelesen tanul, a verést elszenvedi, annyit eszik, amennyit tud, mindazonáltal szereti a Bocskai sapkát, a teniszpályát és a Nyári Színkört, ahol cukorkát árul és operett-kultúráját bővíti. Szó esik még a fejetlen német katonáról az éretlen barackfa alatt, hullaszállításról, éhségről és "isteni színjátékokról", melyeket halálordítás kísér. Leventekötelesként stájer lovakkal barátkozik, és közös ágyba kerül Gaál Gáborral, sikeres üzleteket bonyolít le az amerikaiakkal München mellett, és fellegvári huszárcsizmában nevelőapjával indul hazafelé, de előtte ér haza Kolozsvárra, amely már nem magyar terület, hanem szülővárosa, ahol kutyagolásait a világégés hamujában tovább kell folytatnia.



Harmadik kazetta

Gimnáziumi emlékekkel és pofonok történetével, amelyeket a régi időkben is mindig a gyengébbek kaptak, amikor az örömszerzés sem volt éppen ilyen egyszerű, bár az a csinos régi Betty, aki hősünket ott várta a Forduló utcai nyilvánosház kapujában, mindent elkövetett, hogy nemi szolgálatait osztályon felülinek mondják a kliensek. Ugyanakkor hősünk fejéből a nagy dolgokat ebben a fejezetben sem verte ki a szaporán pergő idő; idejekorán megtanulja, hogy nem mindig irigylésre méltó az, aki a farkával üti a bankot, és azt is, hogy a honvágy olyan alattomos betegség, amelynek hatására, fájdalmában a fényes konyhát és vele együtt Amerikát is feladja a halandó, és amikor hazaérkezve hiába vágyik szülői szeretetre, számára a legjobb, egyedül követhető útnak csakis az önállósodás mutatkozik, mert pénzes szakmával a kezében akárki megbecsült emberré válhat. De ha a novemberi hajnali fagy baltaként képes kettébe hasítani a gépkocsimotort, és az inas második mestere annyira piás, cigis és kurvás, hogy szoptatós feleségét is veri, akkor véleményt és pályát változtatva, ismét az iskolába iratkozik, és a focit szereti, amelytől a sokféle durvaság és az örökös piálás taszítják a sportok királynőjének, az atlétikának ölébe, előbb vágtázónak, aztán edzőnek, mit sem tudva arról, hogy az italozást így sem kerülheti el az, akinek bánata és öröme van, és az sem, akinek hiányzik valami az életéből. Az is kiderül, hogy az elvonókúra akarat dolga, de olykor valamiért hatástalan is lehet, mert a sors útjai még mindig rögösek és kiszámíthatatlanok.



Negyedik kazetta

Az Óvári Testnevelő Egyesület sokféle erőpróbát kiállott tagjai kompótot és bőrfocit rosszul lopnak. Hősünk is éhezik az infláció idején, de beleszeret Lenucába, akitől nem sajnálja a pénzt, megkedveli a mozit, a ponyvákat, a rendes tanárokat és megérti, hogy a munkásosztályt nem szép leköpni, és el kell tűrni a büntetéseket, mert a legjobb röhögni és enni, ha van mit. A focisták örömükben és bánatukban vedelik az italt, aki sportol, az ajándékot kap; a plaketteknek az öregek is örülnek. Olvashatjuk, hogy a munka nemesít, de szaladgálni kellemesebb, ha izzasztóbb is. Kiderül, hogy az edzők is emberek, és aki tudja, betartja a két legfontosabb szabályt: 1. Elefántpofát kell vágni! 2. Nem mindig jó az edzőnek, ha atlétanőre fekszik. De bebizonyosodik, hogy az sem helyes, ha az atléta - eredményessége reményében! - vetetlen ágy mellett, pongyola nélkül, érintetlenül hagyja sporttársnőjét, mert ami elmúlt, vissza nem jön, az izmok pedig természetük szerint szoktak szakadozni, még azokban a "nagyon szép" esztendőkben is, amelyek hihetetlen pontossággal mindnyájunk ifjúkorára esnek minden időkben.



Ötödik kazetta

amelyről nem hallatszik a kurjantás, az öröm és a bánat egyveleg, mert a napok a maiakhoz hasonlóan görögnek, és a futás hasznos lehet, tanulni és tanítani kell, mert a rajtpisztoly eldördülése és a vágtázó indulása közötti időben is csodálatos dolgok mennek végbe az emberben, akinek figyelnie kell önmagára is, hogy lehetőleg hosszú gazella-lépésekkel tudjon végigszaladni a világi életben, ahol a kíváncsiskodó hátrafigyelésének éppen úgy ára van, mint a butaságnak, a lustaságnak, a szájtátiságnak és egyéb pörsenéseknek társaink felmutatott arcán. Mindazonáltal a "hosszúlépést" nem szabad összetéveszteni a nagyfröccsel, amelynek ilyetén való megnevezése valamiért kikopott életünkből az elmúlt csillagfényes évtizedek alatt, miközben a sportolókra nézve voltak irigylésre méltó intézkedések is, mert aki dicsőséget szerzett a pártnak, a vezetők bölcsességét példázta, de ha egyetlen tollvonással a legfőbb ösztönzőt, a pénzt megvonták a sportolótól, a megszokás egy darabig még továbbsegítette őt felfelé ívelő pályákon, ahol a heti elfoglaltság után vasárnapokon is udvarolgatott volna hősünk a hamis Matildnak, akin fogott az átok, hiszen végül kihulltak összes fogai, de a bosszúból-menyasszony Juci sem járt jobban. Ezt csupán csak sejtheti az olvasó, mert nem minden derülhet ki egyetlen kurtára sikerült fejezetből, amelyet még a jóakarók sem hasonlíthatnak részletes és mindenben hajszálpontos edzőnaplóhoz, amit csakis becsületes időkben vezetett olyan tiszta lelkű, a munkát és a jövőt tisztelő ember, mint amilyen a római karakterű és hajviseletű hősünk volt azokban a nemcsak számára felejthetetlen, hihetetlenül is hiszékenységének megfelelő, távlatokat is ígérő zakatoló években.



Hatodik kazetta

arról, hogy az anyós nem szereti a kutyázást, baj van a románok magyar kiejtésével, a Herr Kutya viszont jól hangzik, és egy régi tanítvány betegesen hiányos emlékezetében is jóérzés megmaradni, ha azt is kibírja az edző, hogy egy másik tanítványa megelőzze őt a hajrában. Le van írva továbbá az összefüggés a drezdai lépcsőfutás és kolozsvári Pokol lépcsője és más Fellegvárra, valamint a dobogó legfelső lépcsőfokára vivő, nem is olyan rövid, hanem inkább kíméletlenül fárasztó út, továbbá az ezzel kapcsolatos angolszász felfogás, amelyhez azt is tudni kell, hogy Hannibálnak hány kan elefántja volt, amikor átkelt az Alpokon, mert különben a cigány sem kap ingyen a "puccsiniból", és sorozatban jönnek majd a "verdik", röpködnek a nagy "fausztok". Kérdezni, persze, szabad, mert úgy tanul az atléta is. Ha a saját kárából sem tanul, akkor vége lesz a dalnak, hiába minden, még a dopping sem segít, és a sportoló ferde pályákra és onnan a szürke hétköznapokba jut, százszor megbánva azt, hogy nem hallgatott a nagy Liszt Ferencre, sem a zeneszerzőt tisztelő kicsi Kutyára. Különben ebben a fejezetben eltűnik Lord és eltűnik a nő és más egyebek, de fut az ifjúság, hullnak a rekordok, csak a jó szex marad meg fogas kérdésként, hogy fejtörést adjon a nyájas olvasónak, mert feltehetően neki is éppen csak ez az apróság hiányzik.



Hetedik kazetta

arról, hogy nekünk már nehéz helyesen magyarul beszélni, de a papfiúknak sem volt könnyű egyetemre bejutni, külföldre pedig csak a kiváltságosak mehettek, amihez jó káderlap is kellett. Nyilvánvalóvá válik, hogy a sportolók pont olyan emberek, mint a többiek, akik közül egyik feleségül veszi a testvérét; a másik akkorákat lódít, hogy a hős szovjet katonához kell őt hasonlítani, aki égő cigarettával a hótakaró alatt rohant Berlinig; a harmadik csak is a dolgok könnyebbik végét fogja meg, de a csempészkedéshez túlzott önbizalma ellenére sem ért; a negyedik ifjú korában napi két decivel is jó eredményekre képes az atlétikában, s mert olyankor süket, amikor nem kell, két pofont kap mielőtt a győztesek pódiumára lép; az ötödik sem jár jobban, mert országos ifjúsági bajnokként sem mehet külföldre, ha magyar és apja pap-tanár, viszont kitartó és bátor emberről lévén szó, kiváló tanár lesz, de amikor nyílt utcán egy bolondnak nevezett késelő leszúrja, és más zaklatásokat is elszenved, végleg elhagyja az országot családjával együtt, ahol addig csak eltiltották, félreállították, üldözték, és a párttitkárhelyettes érettségi dolgozatát éjfél után, rendőri előállítás és felsőbb parancsnak engedelmeskedve kellett hibátlanul megírnia. És a sort ebben a fejezetben hősünk a saját példájával zárja, mert évekig őt sem engedték ki külföldre, mivel az is gyanús, ha az embernek nincs apja, a rokonsága pedig a gordiuszi csomóhoz hasonlít, amit karddal szoktak megoldani, de történetünkben jó erre a házasság is.



Nyolcadik kazetta,

amely egy belevaló atléta korán induló, de csak később beérő házasságának történetével kezdődik, mások elsikkadásával folytatódik, amiből a tükörnél világosabban kiderül, hogy a sportoló is ember, aki szerelmesen olyan lázban éghet, hogy nem árt neki a fagy, a jeges szél és az edző véletlen pillantása sem, különösen akkor, ha ez az utóbbi az atlétikába bolondult bele hűséges és örök szerelemmel, ehhez példaképet pedig a világ legjobbjai közül válogat, elfogadva a sorstól azt is, hogy jó néhány nagyembert vezérelt az útjába. Közben elcsattan egy hatalmas pofon, mert valaki, akiből kitűnő tornatanár válik a későbbiek folyamán, harmadszor is belépett az ugrógödörbe, és az öreg ács szégyenszemre megkergeti atlétáinkat egy szelíd tyúk halála miatt, a gyilkos más marhaságra is képes, és edzői minőségében győzelmi dobogóra lépve nem védett a részegség lelombozó hatásától. Megismerkedhetik az olvasó Iglói Mihállyal, aki tudta mit akar az atlétikában, amelynek követésre méltó megszállottja volt, és a világhíres Zatopek is elvonul lelki szemeink előtt, hol izzadva, hol nyögve, hol talicskázva, ahogyan ez már a világsztárokkal történni szokott Bukarestben, de még az olyan hipermodern stadionokban is, melyről hősünk élethossziglan képes áradozni, miközben azt is sejteti az olvasóval, hogy rögös életútján már indulófélben van a világ legjobb, legfantasztikusabb, legszebb sportpályái felé, ahol ha nem kutyagolhat kedvére, legalább kutyagoltathatja tanítványai közül az arra igazán érdemeseket.



Kilencedik kazetta,

amely arról árulkodik, hogy a nem hivatásos sportoló is pénzért szalad, küzd és izzad, és főleg az különbözteti meg a hivatásostól, hogy kicsi pénzéből, amiről nyilvánvalóan senki sem beszél, annyit csípnek le a sportolók körül legyeskedő ingyenélők, amennyit csak tudnak, miközben hősünket és a többi három színben sikeres olimpiát járt hírességeket elcsalják az "ígéret földjére", de sem gépkocsit, még csak motorkerékpárt sem kapnak, csupán egy-egy plecsnit és kézfogást, amely után egyesek legalább két napig nem mostak kezet, mert azt hitték: híres ember kézfogása szerencsét hoz, hogy aztán évtizedek múlva bebizonyosodjék, nincs mire várniuk, a szerencsénk csupán annyi, hogy a hazai ügyintézés és erkölcs mellett még élünk. Vigasztalásul megtanulhatja az olvasó az Iglói-féle edzésprogramok lényegét, ami most azért is fontos, hogy, aki szaladni akar, az szakavatottan tegye, annál is inkább, mert már történetünk idején is nagyon messze kellett szaladnia annak, aki valami jobbat akart. Ellenben nyilvánvalóvá válik, hogy hősünk mindhiába fut és menekül a házasságba, csak e fejezet végén nősülhet, de szerencsére nem azt a nőt kell elvennie, aki félkész gyerekkel feltűnően ragaszkodik hozzá, miközben délutánjait egy fiatalemberrel ágyban tölti, hanem azt, akit egy huszáros káromkodás után operaelőadásokra, moziba és a párizsi jégrevüre is elvisz, amíg elegendő erőt nyer ahhoz, hogy összekötőnek meghívja az életre szóló családi körbe. Mielőtt ez a nő is határozott igent mond, kiderül, hogy hősünk halott, és megszabadul a katonaságtól is, de a jövendőbelije rokonainak tanácsára új apát és anyát keres, és csodával határos módon talál is, minekutána a hálátlan rokonok, ahogyan ez már történni szokott, az istennek sem akarnak már hazamenni a lakodalomból, hogy a fiatal pár a rövid időre kapott hálószobában a szokásost próbálja cselekedni. Ha nincs a nászút pótló nyaralás, ez a fejezet olyan hiányjelekkel zárul, melyeknek beláthatatlan következményeit a következő fejezet is bizonyára megsínylette volna.



Tízedik kazetta

Hősünk harmadik próbálkozásra fölkapaszkodhat a repülőre, amelyen a "másvilágba" jut. Ebből a rendkívül fényes világból először a "Magyarok Istenét" látja meg, mégpedig a Brüsszel melletti rendkívül nehéz terepfutó versenyen, ahol előbb tétovázik, hogy az epéjét, a máját hányja ki az év végén ott szokásos latyakra, végül a százon felüli nemzetközi mezőnyből harmadiknak befutva, szépreményű zöldet rondított a lebukó nap fényében égő csipkebokorba, utána pedig megissza a felkínált óvómaltint, megeszi a fácánsültet, felhörpöli a vörösbort, ajándékot vásárol kétszáznál több barátjának, bámul, csodálkozik, de igazándiból akkor lelkesedik, amikor a csapatba beosztott szekus, a nagy nyilvánosság előtt, nemcsak akaratgyengeségét árulja el, hanem hányingerét sem tudja türtőztetni. Le van írva, hogy cucu, de nem ló biztató szócskaként vagy románul olvasva énekesmadárként kell ezt érteni, hanem hősünk időleges munkanélkülisége okozójának neveként. Két érdemes edző vicces vagy véres összekapásáról olvashatunk ezután, és nagyon szimpatikus süketnémákról, akiktől volna mit tanulnunk. Végül feltűnik a színen Icu és Pali. Előbb Pali szalad Icu után, aztán Icu kezd vágtába, amelyről egyelőre csak sejtjük, hogy ő többek között a kapott pénzért sem hagyhatja abba a mexikói olimpia dobogójáig.



Tizenegyedik kazetta,

amely sok első kézből származó érdekességet tartalmaz a Silai-jelenségről. Bebizonyosodik, hogy madarat Hesss! kiáltással nem lehet fogni, de fifikával igen. Hősünk elkési az ünnepi ebédet, helyette fordulóponton költői és keresztkérdésekkel eteti a fiatal házasokat, akik nemcsak futni akarnak, ráadásul magára haragít két német származású anyóst, köztük a sajátját is. Haragszik ebben a fejezetben Kati, a sportvezetők, az edzőtársak kicsi, de cseppet sem nyájas csoportja és maga az edző is, mégpedig saját magára, mert nem figyel eléggé a nők állapotára, de azt nem állítjuk, hogy jó, ha minden haragnak kaparás a vége. Átmeneti sikerek és az anyagi gondok törpülése után következik a nagy leégés, és meg van nevezve, hogy ki fúrta meg az országos rekordot, de persze, hogy nem erre az alakra, hanem hősünkre mondják, méghozzá a teljesen nyílt, viszont tömött nézőtérrel felvirágoztatott stadionban, hogy nemcsak hülye, hanem idióta is, amiről nyilván rögtön eszébe kell jusson a saját neve, és azzal vigasztalja magát, hogy a kutyák általában bírják a rúgást, a verést és az ennél mostohább bánásmódot is, az viszont nem derül ki: ezek után miként képes "elefántpofát" vágni és régen divatos regénycímet meg aranyköpést felidézni, ha neki megint és újra és ismételten igaza kell hogy legyen. Sajnos az olvasó semmit sem tehet, egyik-másik regényhőssel ennél sokkal cifrább dolgok is elő-előfordultak már.



Tizenkettedik kazetta

Könyörgéssel és megalázkodással kezdődik. És végül Icu csak felmegy Budapestre, és ott sétál az egyik szombat este a Népstadion futópályáján, a fejét jól feltartva, majdnem bejutva a döntőbe, amiért dicséretet érdemel, közben az edzője kincses Kolozsváron csücsül, és derék terveket forgat a fejében, csakhogy Icu hazatérve felrúgja a "sajtárt", és ezért kizárt dolog, hogy tévedésből, inkább hirtelen felindultságból ökörnek titulálják. Szerencsére a dolgok nem mérgesednek el, és így év végére nemcsak az égbolt, hanem az is kiderül, hogy Budán másodszor is lehet kutyavásár, ha nem Budának nevezzük Bukarestet, hanem Bukarestnek nevezzük Budát, és a vásárhoz illő alkut nem az edzővel, akit Kutyának hívnak, kötik, hanem Ibi és Icu között, mégpedig az országos terepfutó bajnokságért. Icuval kapcsolatban a világ legjobb játékkártya-gyárosának fogyatékossága is szóba kerül némi kételyeket ébresztve tanítványban és edzőben, akik nagy, az olvasók számára talán nem mindenütt unalmas tervekkel, rendhagyó elszántsággal Mexikóra vetik vigyázó szemük. A siker érdekében szívet, bokát, különféle izmokat, szexet, otthoni kosztot és őszinte barátságot erősítenek ésszerűen jó szóval, homokzsákkal, uszodával, szaunával és gyúrással, amiért némely válogatott lányok akár természetben is hajlandók fizetni, de nincs kinek. A végén aztán úgy néz ki a helyzet, hogy az atlétika szépség és öröm forrása. "Hiszi a piszi!" - mondhatja erre a nyájas olvasó, de csak fél szájjal, mert messziről látszik, hogy itt, ebben a fejezetben valamiféle féligazságról van csupán szó.



Tizenharmadik kazetta

Kutyát és Icut hiába fúrják, bejön a rekord, amely egy másodperccel jobb mint az addigi országos legjobb eredmény, de a lényeg az, hogy beérkezése után Icu fütyülni tud, amit a laikusok észre sem vesznek, pedig ebben a fütyülésben további rekorddöntési képesség is lakozik. Hősünk megdicsőül, és megnyílik előttünk a pénztárablak, valamint a Hollandiába vezető út, ahol kiderül Mihaela Mihainál sokkal szebb a nyolcszáz méteres rekordernő, pláne ha újra újabb országos rekordot ér el, amitől és a nem várt ajándéktól meghatódik a holland textilgyáros, a román lányokat tejbe-vajba fürdeti, aztán pénz is kerül, hogy bevásárláskor megfeledkezzenek a bársonyon múló percekről. Furcsa következésképpen Kutyát szamárnak kiáltják ki, ami beigazolódik és az egész román sportküldöttségre kiterjed, amikor fogságba kerülnek a kaukázusi télben, Sztálin elvtárs szerencsére soha meg nem ért kilencvenedik szülinapja idején, amikor a céklaleves és örmény bor után nyolccsillagos konyak dukál, és olyan üzenet, amelyet senki sem ad át a román nép hőnszeretett fiának. Moszkvában hősünk a "plusz pjáty"-ért felháborodást vált ki egy katonás gyevucskából, mások is hülyének nézik a mínusz huszonhat fokon csonttá fagyott göndör hajú edzőt. A dolgok fárasztó sora és a pénztelenség miatt is bonyolódó utazás meglepetései Antalyában oldódnak, de a három romániai magyar sportolóból álló színromán küldöttség minden igyekezete ellenére sem tudja kienni a törököket kifogyhatatlan narancs-, és mandarinligetükből. Kiderül, hogy fátyoltánc helyett, amely "savanyú szőlő", és különben is ötszáz lírás kiadással járna, jobb a homokzsákos izzadás az erdei fenyvesben, miután olyan mély az éjszakai álmuk, hogy még az otthoni csirkepaprikás álomillata sem éri el az Ali babák között Mexikóba készülő erdélyieket.



Tizennegyedik kazetta

a mesélő jóvoltából cikcakkozás az időben. És micsoda idők?! Antalya, Athén, Budapest, Berlin és természetesen Mexikóváros a történések színhelye. Közben az olvasó megtudja, hogy alakult a román sportolók csempészetben kitüntjeinek toplistája, miként "megy meg" egy "öreg fiú", akiről főként a vezetők tudják, hogy doppingol, és hogy a török kutyák vendégszeretetében nem érdemes bízni, gazdáik átejtésére viszont akármikor számítani kell. Hősünk Berlinben megpróbálja kienni a németeket ananászkészletükből, ettől vagy ennek ellenére tátva marad a szája, Icu pedig úgy megy mint egy óra, ezt még a vak is látja, a polgármestertől kapott arany Shaffhausen is ezt mutatja. Egyébként ez a fejezet is tele van szaladással, mégpedig Mexikó felé, de az Égett-kő magaslatot egyesek elkerülik, mert Kutya megmutatja a homlokán, hogy hova lőjenek, de a golyó elmarad, egy híres magasugró pártfogásába veszi a bátor kuvaszt, aki aztán olyan számot ír vállalásába, hogy az atléták felelőse elámul, és miután Icu hajszálpontosan a leírt időt futja, az álla is leesik: most már valóban nyitva áll az út Mexikóba, ahol egy Icunál mellesebb nő tűnik az egyedüli ellenfélnek, végül nem a melleken múlik kié az aranyérem, hanem az idegek harcán. Ez a harc rég elkezdődött, és az olimpián csak folytatódott azzal, hogy egy renegát nem akart, de mégis kapott pofont, amit konyakkal kellett leöblíteni, és hősünkkel kapcsolatban felvetődik, hogy hármas koporsóba tér haza, esetleg Acapulcóba megy. Nyilván az utóbbit választja, és sok-sok élvezetben van része, mert a mexikói lányok önként nekidőlnek a mérsékelt méretű díszpiramisoknak, de ő idegességében Icut nevezi ringyónak, és a vécében sír, tanítványa pedig a pályakanyarban zokog, hogy az ezüst plecsni után következzék a happy end, és az ünnepi fogadáson muskotályillatú csók is csattan.



Tizenötödik kazetta

Végre egy értelmes "távirat". Őrjöngés a vulkáni hamuban. "Hóstáti fejes" a Csendes-óceánban. Kirobbanó örömök montreáli puliszkával. Bankett a Băneasa-erdőben. Jutalmazás átveréssel, Kincses városi dínomdánom. A "fúrás" kezdete. A "Disznófejű Nagy Úr" árnyékában. Egy kis dopping sosem árt... "Éljen a Rumosabb Kómaista Párt!" Versenyek, versenyzők, melléfogások és kifogások. Örökösen piszkos valutaügyek. Egy jókora bőrönd Rómába megy gazdája nélkül. Ezer dollár válltömésben. A féltékeny feleség esete. Kutya, az olasz lovak barátja. Szekusok kapják a Gerovitált. Az ezredes "hálája" sírig tart. Icu végre lakást kap, de habozik. Hősünk bemutatja, hogy ezután mit kapnak a sportvezetők ajándékba. A majdnem felpofozott "tehén" és egy elszúrt európa-bajnoki cím rövid története. Majdnem sikerült áskálódás, Júdás csókkal. Csúnya nők hosszú távra. Piros és makk ász kiosztva. Bacchus karjaiban: görög borban tetőtől talpig. A parancsnokot nem érdemes, de mégis izélgetik. Nincs szerelem erőszakkal! Egy angol távfutó példája. Itt nincs mese! - mondta Iglói, de nem a férfias nőkre gondolt. Nemek és keresztnevek cseréje. A férfiak nőiességét senki sem firtatja. A királynő továbbra is csodálatos, és szeplősen is gyönyörű marad.



Tizenhatodik kazetta

Ha nem sikerül a mellbedobás, rögtön fáradtságról panaszkodik minden nő, de az olvasó aztán megtudja, hogy hol van (lesz) a Kutya elásva, miért és meddig aggódnak a sportvezetők az Icu egészségéért, és hogyan marad aztán a saját lábán a már többször is kikívánkozó országos rekord, később pedig Münchenben, ahol a márkák a megszokott módon tűnnek el a román sportolók elől, megmegy a világrekord kísérlet is, mert balkáni feledékenységből, illetőleg ultrahazafias irigységből a kísérlet lehetőségét is megfúrják az érdekeltek. Kiderül, hogy az ingyen bibliákat nem lehet áruba bocsátani, mert az Isten nem ver bottal, hanem pártállammal és kitenyésztett fullajtárokkal, akiknek még akkor is jól megy soruk, ha büntetik őket. Pillanatra újra a kételkedés sárga pillangója röpköd a Pali fejében, mert Kutya a nagy nyilvánosság előtt elszólja magát, az ilyen nyelvbotlás jól jön az atyáskodó vezetők kedélyállapotának karbantartásakor, de Svájcban "koldusként" is kiheverhető a legtöbb bánat, és álmodozni is lehet, a nők mellbimbójára került Ciaó! felirat értelmén. Ebben a fejezetben is röpködnek a rekordok, a mazsolák és a kilométerek a kölcsönpénzből vásárolt ócska kocsi alól, amely kapcsolószekrényében olaj nélkül is hazahozza a romániai kivételezetteket. Amikor pedig "nem fut a csikó", még Mátyás király eredetéről is a vezetők véleménye a döntő, ezért a Kutya-fejekben is napnál világosabban rögződött, hogy erdélyi magyarnak egyszer sem szabad alkalmat adnia. Erről számos példát mond a mesélő, de azt, hogy miért nem maradt Svédországban, sohasem fogja tudni megmagyarázni, mert a nyájas olvasó nehezen hiszi el, még ha gyakorolja is: sírni a lej láttán, a lejért is lehet... Időnként a futócipők a szegre akasztást kívánják, csakhogy a válás mindig, de mindig nagyon nehéz.



Tizenhetedik kazetta

Megismerszik a magyar... a fúrásáról. Tabletták a láthatáron. Híres László lovat nem lop, hanem vásárol, és javasolja, hogy a román címerből vágják ki az olajfúrótornyot. (Azóta sok víz lecsordogált a Dunán, Dráván, Száván, Olton, Maroson és Szamoson, és íme, az istenadta nép kivágta az egész címert az ország lobogójából.) Icu Németországba megy. És ott is marad. Utána megy a férje, az anyósa, a gyereke, és később egy kitűnő vágtázó is, aki kolozsváribb, mint Moina és gyorsabb is, mert egy másodperccel megjavította a nagy titán száz méteres rekordját, edzőnek sem akárki, de kényelmessége legendás hírű. Következik egy olyan atléta, akinek sikerei az édesanyja meggyőzésével kezdődnek, és folytatódnak jókora frásszal. Mindkettő várakozásunk ellenére szépre sikerült, szebbet miért is várnánk a középkorú Kutyától, akiről kiderül, büszke arra, hogy nem hívják Birăunak, hanem csak Bírónak, mert a kettő közötti minőségi különbséget olykor-olykor az utóbbi hétpróbás becsülete mutatja. Radu sír. Aztán újra meghízik, liheg, cigarettázik, italozik és nőzik, közben persze katonáskodás helyett sportolgat. Kiderül, hogy az atlétikában így még véletlenül sem születik valamire való eredmény, és Zsdanovnak is igaza lesz, miszerint: Az elvek győznek, de nem békülnek! Kutya elvágja a gordiuszi csomót. Radu abbahagyja a versenyzést, de hűséges edzője testnevelő tanárt farag belőle, amiért dicséret jár: 1. A tanítvány bevallja, hogy mesterétől tanulta az edzés tudományát! 2. A tanítvány tanítványának a tanítványa világrekordot fut! Végül szóba kerül Ionica, akinek gyorsan szalad a keze, a lába pedig aranyat ér, amíg el nem csúszik a vizesárok linóleumán, és kisebb-nagyobb szerencsék és szerencsétlenségek között sport pályafutására azzal teszi föl a koronát, hogy német földre fut állkapcsát fájlalón, és másokhoz hasonlóan időnap előtt kigyógyul heveny hazaszeretetéből.



Tizennyolcadik kazetta

Szenzációk szép sorban és halkan elbeszélve. Rahitikus és sérves gyerekből is lehet Balkán-bajnok, ha megfogadja a jóságos edző tanácsát, megeszi a rahátot, és időnként házibajnokságokon csokoládékupát nyer, részt vesz a cukrászdában tartott ingyen banketteken, tanul, küzd és bízva bízik, gyarapodik mindenféle tudásban és akaratban. Ebben a fejezetben pofok is csattannak. Feltűnik egy focicsapat nagyságú család, ahol minden étkezésen elfogy a négykilós verthajú kenyér és némi bor. Ebből a családból sok jó sportoló kikerült és kerülhetett volna, ha... Le van írva, hogy e kötőszó után mennyi mindent produkál az élet. A lányokkal megint baj van, többen is úgy maradnak... Ezért egyiknek utóbb a tengerentúlra kell repülnie, a másiknak előbb megtiltják, hogy a szálloda erkélyén bugyi nélkül napozzon, a sokadiknak pedig el kell számolnia az "ólompecsétekkel", melyeket nedves zsebkendőn át fenekükre harapott a hóhér. Amikor a pofon nem használ, ortopéd orvossal fenyegetőzik az edző. Kiderül, miként lehet egyből felfutni a Feleki tetőre, és ugyanakkor megvédeni az anya becsületét. Az atléták közül nemcsak a férgese hull ki a csapatból, hanem a sors által vertek többsége is. Példák sorakoznak. Esetek, amelyekből sok mindent megértünk. Miért hagyta el annyi kiváló sportoló az országot? Miért kerüli el a jövőben is az, aki ismételten megjárta itt a sportpályán, vendéglőben, közéletben, munkában és szabadidőben? Szenzációs még egy romantikus regény vázlata, és az, hogy az edző egyre kevesebbet fut, de szoktatja magát az elmerengésre, emlékezésre, bölcselkedésre: ül és gondolkozik. Később megelégszik e kettő közül az egyikkel, mivel ebben a korban másoknak is fáj már "az utazás".



Tizenkilencedik kazetta

Ahány ember, annyi történés. És hányféle a tolvaj? Előbb csak mesterséget, idővel aztán mindent lopunk. Az is muris, amikor magunkat lopjuk. A példákból kiderül, hogy Szabó Dénes majdnem megütötte a bokáját, ennek ellenére már akkor székelyesen megmondta, hogy "Lesz kötél!" És több került, mint kellene. A "szerzés" dicsőség, az enyves kezűnek mennie kell. Az óratolvajnak hősünk pillanatnyi felindultságában - vagy tíz percig tartott! - átrendezte a képét. De nem folyt a piros hiába, a békeszerződés a mai napig titkos. Ezért hiányzanak a nevek. Kisregény a rendőrség iratmegőrzőjében, kézjeggyel, amely ma is dollárokat ér. Zatopek elpirult Kolozsváron, később kiparancsolták egy fűrészüzembe. Hősünk találkozik Owensszel, gyerekkori bálványával, aki rádióriporterként gratulál neki, és a temesvári származású Tarzán mellett ül a lelátón. Az is kiderül, hogy nemcsak a magyarok beszélnek magyarul. Megengedhetik maguknak, mert ez egy kicsit segítségükre van abban, hogy bajnokok. Egy óriási ugrás története. Pattanások a királynő arcán. Lábtenisz világszinten. Balczó-Bíró páros az olimpián! Jobb a flekkenezés, mint a kokszolás. Lia Manoliu könnyeit felszárítja a nagy vetélytárs. Nemcsak az énekesnők kopaszok. Emberek az ecetgyárban: fordulat a nemileg nem, de némileg igen kényes kérdések felé.



Huszadik kazetta

Körbejárjuk Kutya szobrát, és még ugrabugrálunk egy kicsit. Emlékezés a Munkás Sportklub aranykorára. Visszaütnek a csehszlovákok, kicsiben ugyanaz történik, akár az Európa-Balkán folytatásos meccsen. Bánk bán idézet a vonaton. Három magyar leforrázva, és a negyedik, aki ez alkalommal most már a fajtájától is ugyanazt kapta, amit otthon a betolakodóktól. Újságcikkel és badacsonyi kéknyelűvel igazolt csapat a határátkelőnél. Aki fél a fogorvostól, nem lehet atléta. Minden versenyzőnek maga felé áll az esze, de az edző kivétel. Ki tudja, kikből élnek az aktivisták? A családi élet titka: pénz, pénz, pénz... Egy gyerek, akit fogóval segítettek a világra; szomjazik, az apja, hogy segítsen, nem tölti a gallérja mellé a nedűt, és igennel felel egy kényes kérdésre! A Napra lehet nézni, a csecsemőre, akinek a láza a Napot utánozza - alig. A fiú megmenekül, a nagymama elmegy egy puliszkás napon. A magyar szót kitiltják a stadionból, de nem mindegyik tiltót üti meg a guta. Kutya utolsó versenyfutása. Az utolsót maga sem veszi komolyan, így aztán Moszkó is kifaszol, és másfél évtized elteltével együtt szalad a célba egy népi futóverseny legfiatalabb női versenyzőjével, aki biztos, hogy akkor még lány volt. Pattogások is történnek, meg pattogtatásokkal is próbálkoznak egyesek, de a kettősök rendületlenül vallják, hogy szarból nem lehet ostort fonni! Kutya körbeszaladta a földet és utána járni tanul, befejezi gyerekekkel és folytatja a futballbírókkal. Néha a bírók, olykor a Bíró kap ruhát! Kiderül, hogy hálából jobb a ruha, mint indulattal. Régi induló, régi refrén, új befejezéssel: Inni kell, és nincs tovább! Szópárbaj a temetőben. Nyugdíjaznak egy hazaáruló nevelőt. Egy iromány elpárolgása, másik születése. Közhelyes gondolatok. "Csak az a vég! - Csak azt tudnám feledni..." Végszó és kívánság: "Öregeim! Ti csak terceljetek!"

Tar Károly
Ami eszembe jut
http://mek.oszk.hu/10200/10246/index.phtml#

Tar Károly: Szerenád ; Kollégiumi történetek ; Képeslapok
http://mek.oszk.hu/01300/01353/
Tar Károly: Tótágas pillanatok
http://mek.oszk.hu/02100/02116/
Tar Károly: Nyári mese
http://mek.oszk.hu/02000/02066/

+

http://hu.wikipedia.org/wiki/Tar_Károly