fekete-fehér, magyar vígjáték, 77 perc, 1974 rendező: Sára Sándor forgatókönyvíró: Sára Sándor, Páskándi Géza operatőr: Sára Sándor, Jankura Péter szereplő(k): Szirtes Ádám (Kozma) Szegedi Erika (Mari) Lohinszky Loránd (István) Benkő Gyula (professzor) Nagy Anna Szabó Tünde Huszárik Zoltán Mészáros Ági Csongrádi Kata Hernádi Judit A térképen sem található dunai kis sziget kitűnő nyári búvóhelyül szolgál egy házaspárnak és egy tudósnak. De a kies helyet hamarosan felfedezik a kempingezők is, és egyre nagyobb tömegben szállják meg. Kozma, "a mindenről gondoskodó rendcsináló", hódolóitól körülvéve, a botcsinálta közösség fejévé nevezi ki magát.
Jancsó Miklós hatvanas évektől készülő történelmi parabolái megihletik kollégáit: a hetvenes években Kósa Ferenc trilógiát szentel e formának (Ítélet, 1970; Nincs idő, 1973; Hószakadás, 1974), valamint Maár Gyula első filmje, a Prés (1971) szintén parabolának tekinthető. Az 1968 utáni kiábrándulás, a puha diktatúra prolongálódása különösen kedvez a politikai jelentés parabolisztikus megfogalmazásának, amelyben közvetett módon, ám mégis igen pontosan láttatni lehet a rendszer működésének fogyatékosságait vagy éppen működésképtelenségét. A parabolikus forma így aztán már jelen idejű történetekben is felbukkan, méghozzá az egyre abszurdabb alakzatot öltő körülményeknek megfelelően szatirikus hanggal társítva. Ezek a filmek – a Holnap lesz fácán mellett Kardos Ferenc Egy őrült éjszakája (1970) és Gazdag Gyula A sípoló macskakője (1972) – nem „főnévi”, jóval inkább „melléknévi” értelemben öltik magukra a parabolikus, illetve szatirikus formát, azaz szatirikus paraboláknak, avagy parabolikus szatíráknak tekinthetők. Legfőbb közös vonásuk, amely megteremti a parabolikus modellezés helyzetét, a zárt tér: az Egy őrült éjszaka egy közértben játszódik, egyetlen éjszaka leforgása alatt, A sípoló macskakő nyári építőtáborban, míg a Holnap lesz fácán egy – eleinte – lakatlan szigeten.
E kies helyen szeretne néhány meghitt napot eltölteni a filmbeli szerelmespár, csakhogy mások is felfedezik magányuk intim fészkét. Hamarosan rengeteg ember lepi el a szigetet, akiknek mindjárt önjelölt vezetője is támad. Kozma az „anarchikusnak” bélyegzett szabadsággal szemben rendet teremt. Mindenféle szabályokat, korlátokat állít fel, hogy az üdülés „szervezetten” folyjék, s nem utolsó sorban biztosítsa saját kényelmét. Atyai gondoskodásának ugyanis hű szolgái támadnak, akik éberen lesik és teljesítik uruk akaratát, s akár az erőszaktól sem riadnak vissza. Ez azonban immár valódi anarchiát szül, s végül mindenki fejvesztve hagyja el a szigetet, köztük a vezérrel, meg a helyzet fokozódásával passzív ellenállásba menekülő, szomorúan riadt szerelmespárral. Mindennek „eredménye” a rettenetes romhalmaz a festői idill színhelyén.
Sára Sándor (1933–2019) második játékfilmrendezése kivételes az életműben: sem a parabolikus forma, sem a szatirikus hang nem jelenik meg máskor az alkotó gazdag repertoárjában; játék- és dokumentumfilmjei, de még az általa fényképezett munkák is alapvetően drámai hangoltságúak. Páskándi Géza írói, meg a kiváló és nagy létszámú színészgárda (élén a Kozmát alakító Szirtes Ádám) közreműködésével mégis elgondolkodtató filmet alkot, amely ugyanakkor szórakoztató módon szembesít a paternalisztikus elnyomás természetével. E tekintetben a film rokona az ugyanekkor készült, szintén szatirikus hangot alkalmazó, ám a parabolikus látásmód helyett a Budapesti Iskola dokumentum-játékfilmes módszerét megalapozó Dárday István-filmnek, a Jutalomutazásnak (1975). A paternalizmus működésmódjának megragadása különösen összetett művészi kihívás, hiszen a „gondoskodó elnyomásnak” sokkal kifinomultabbak az eszközei, mint a nyílt diktatúráéi. A történet rendkívül pontosan ábrázolja azt a láthatatlan folyamatot, amikor a jószándék egyszer csak rosszba fordul, a rendcsinálásból rendteremtés, a szabadságból diktatúra lesz. S mindez a gondoskodás jegyében, amely Magyarország aktuálpolitikai helyzetét jellemezte az ötvenes évek kemény diktatúrája után a hatvanas évektől kiépülő, majd 1968 után megmerevedő, konszolidálódott Kádár-rendszerben. Ráadásul mindez a „jóléti intézkedések” összefüggésében, a „frizsiderszocializmus”, a „gulyáskommunizmus” paradigmájában kerül terítékre, hiszen a közösség végül is nyaral, az „irányított szabadidő” szocialista szellemében.
Sára pályakezdő operatőrkollégája, Jankura Péter társaságában fényképezi filmjét, igen visszafogott képi stílusban. Legfeljebb a színek harsánysága érdemel figyelmet, amely felerősíti az egyre agresszívebb közösség viselkedését, ahogy a szabadságon eluralkodik a rend, s a joviális vezetőből minidiktátor lesz. Jóval nagyobb szerep hárul a gondolatok kifejezésében a színészekre, akik igen változatos módon formálják meg a lakájmentalitástól a közömbösségen át a lázadásig a paternalizmusra reflektáló lehetséges magatartásmodelleket. Egy-egy mellékszereplőben ugyanakkor önálló sorsokat is képesek felvillantani az alkotók, mint például annak a széptestű magányos lánynak a meztelen napfürdőzésében, aki azzal a felhívással fordul alkalmi közönségéhez: „Nézzetek!” Majd magában így folytatja: „Néznek. Érzem, sokan néznek. Jövő nyárig úgysem lát senki!” Külön említésre méltó a történet önreflektív karaktere, a fényképész, aki végig kívülállóként dokumentálja az eseményeket, megörökít mindent, ugyanakkor nem tesz ellene vagy mellette semmit. Sára a szerepet rendezőkollégájára, Huszárik Zoltánra bízta…
A Holnap lesz fácán a paternalizmusról, a személyi kultuszról, a hozzá nem értő demagóg vezetőkről és az őket elvtelenül kiszolgáló alattvalói mentalitásról rajzol kíméletlen, ugyanakkor vérfagyasztóan szórakoztató képet. Nem véletlen, hogy Sára Sándor második rendezése épp csak elkerülte a betiltást (s helyette Gazdag Gyula még felforgatóbb szocreál paródiája, az ugyanabban az évben készült Bástyasétány hetvennégy jutott erre a sorsra).
Irodalom
Benke Attila, A szocialista tábor legvidámabb kempingje. Sára Sándor: Holnap lesz fácán = Pintér Judit szerk., Pro Patria. Sára 80, Budapest, 2014, Magyar Művészeti Akadémia, 203–219.
színes magyar játékfilm, 1974, rendező: Sára Sándor
forgatókönyvíró: Páskándi Géza, Sára Sándor, operatőr: Jankura Péter, Sára Sándor, vágó: Rózsa János, zeneszerző: Gonda János, főszereplők: Szegedi Erika, Lohinszky Lóránd, Benkő Gyula, Nagy Anna, Szirtes Ádám, Szabó Tünde, 77 perc
A Dunán fürdőző szerelmespár elhagyott szigetre bukkan. Sátrat vernek, néhány csendes nyári napot szeretnének csak eltölteni kettesben, nyugalomban. Másnap reggel egy szintén ott nyaraló professzorba botlanak. Hamarosan befut egy csapat zajos fiatal, később egyre többen érkeznek. A véletlenül összeverődő sátorozók kissé kaotikus, ám talán épp ezért felszabadult és idilli életét egy önjelölt vezető kezdi szervezni. Kozma (Szirtes Ádám) és egyre gyarapodó támogatói vaskos egyenlőségjelet tesznek szabadság és anarchia közé. Kezdetben csak egy-két felmerülő problémát oldanak meg, majd a bevezetett szabályok száma gyors növekedésnek indul. A külön utakon járókat fokozatosan meggyőzik, a közösségi rendezvényekről senki sem hiányozhat. Ténykedésüket egyre több tiltás és korlátozás kíséri.
A szervezettség jelszava alatt végül senki sem csinálhatja, amihez kedve van. Kivéve talán Kozmát, aki elégedetten szemléli birodalmát. Szerénykedve ugyan, de rendre kacifántos szónoklatokban összegzi programját. A vezetőnek ráadásul több olyan követője is akad, akik gyakran túlteljesítik a parancsait. A fürdőzőkre vigyázók például az úszni jól tudókat mentik ki a vízből, akaratuk ellenére, durva erőszakkal. A szerelmespár nem ért egyet a kitűzött célokkal és módszerekkel, így végül inkább a passzív ellenállást választják. A professzor a saját világába zárkózva érzi jól magát. A fiatalok lázadoznak ugyan, de számukra csak a menekülés marad. Az elért eredmények össznépi ünneplése végül valódi anarchiába fullad. Mindenki elhagyja a szigetet, elsőként maga Kozma.
Mitől különleges?
A Holnap lesz fácán a gulyáskommunizmusnak nevezett puha diktatúra metsző szatírája. A nyaralás alaphelyzete összecseng a „legvidámabb barakk” sokat ismételgetett ideájával. A sziget önjelölt vezetője Kádár János paternalista vezetési stílusát követi. Aki nincs ellene, az vele van, a nyílt diktatúra helyett az emberek szeretetét keresi. Kozma mindenkivel beszélget, kérdez, vitázik és érvel. Közben behatol a magánszférába, túlszervez és túlszabályoz. A szigeten kiépül a hierarchia, a túlbonyolított intézményrendszer pedig feleslegesen nehezíti a mindennapokat. A film
a rendszer kétarcúságát, elkerülhetetlen csődjét és a korabeli társadalmat egyszerre modellezi.
Az egyes figurák egy-egy meghatározó csoportra, uralkodó magatartásformára utalnak. A különféle szónoklatok, versenyek és ünnepek a Kádár-rendszer jellegzetes szófordulatait és rendezvényeit karikírozzák. A Holnap lesz fácán humorba csomagolva ugyan, de súlyos bírálatot fogalmaz meg. A groteszk jelenetek a valóságot mutatják, csak kissé más fénytörésben. Sára Sándor szatírája mégsem egy konkrét helyhez vagy időhöz kötött. A film egy kialakuló közösség dinamikáját követve a mindent maga alá gyűrő hatalom alattomos működését leplezi le.
Üde színfoltja a drámaibb tónusú életműnek
Hogyan készült?
Sára Sándor munkásságában központi jelentőségűek azok a témák és történelmi traumák, melyeket a hatalom szándékosan kiszorított a közbeszédből. Dokumentum- és játékfilmjeiben, illetve operatőri munkáiban közvetve vagy közvetlenül mindig az elnyomás egyénre gyakorolt hatásaival foglalkozik. A Holnap lesz fácán Sára Sándor második játékfilmje, mely szatirikus hangnemével és parabolisztikus szemléletmódjával üde színfoltja a gazdag, de jóval drámaibb tónusú életműnek. A forgatókönyvet Páskándi Géza író jegyzi.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
A Rákosi-korszak kemény diktatúrája után a Kádár-rendszer békés együttélést és viszonylagos jólétet ígért. Mindezért cserébe, ha nem is feltétlen támogatást, de a fennálló rendszer legalább hallgatólagos elfogadását kérte. A fridzsiderszocializmusnak vagy gulyáskommunizmusnak nevezett hatalmi berendezkedés az 1968-as óvatos gazdasági reformokkal szilárdult meg. A puha diktatúrát, ha nem is közvetlenül, de ekkor már lehetett kritizálni.
A Kádár-rendszer a hetvenes évek elejére megmerevedett. A reformok megtorpantak, az általános kiábrándulás egyre nyilvánvalóbb volt, ami a magyar filmművészetre is markáns hatást gyakorolt. A hetvenes évek elejére kialakuló különféle stílusirányzatok eltérően reagáltak az aktuális társadalmi helyzetre. Jancsó Miklós történelmi paraboláit követve több alkotó is a szocializmus működésképtelenségét vizsgálta, de ezzel párhuzamosan a humoros kritikai él, a jellegzetes kelet-európai groteszk is megjelent.
E két irány keveredése a szatirikus parabola, ahol a jelen idejű, általában szigorúan körülhatárolt térben zajló történetek a fennálló politikai rendszer elé tartanak görbe tükröt. Az Egy őrült éjszaka egy fővárosi élelmiszerboltban, A sípoló macskakő egy építőtáborban modellezi a fennálló viszonyokat. A Holnap lesz fácán e vonulat egyik jellegzetes, sajnos méltatlanul keveset emlegetett darabja.
Egy emlékezetes jelenet
Kozma és követői mindent szabályoznak a szigeten. Még a folyóban is kijelölik a fürdőzésre, játékra való helyet. Néhányan pedig csónakból figyelik a vizet. Három fiatal elhagyja a bójákkal határolt részt. Meztelenül, szabadon úszkálnak a mély vízben. Az őrök azonnal utánuk erednek. A nehéz csónakokkal elállják az útjukat, majd akaratuk ellenére kirángatják őket a vízből. Az egyik esetben még erőszakot is alkalmaznak, nyakon ütik az egyébként kiváló úszót.
A felháborodott fiatalokat Kozma nyugtatja. Simulékony stílusával és ígéreteivel végül minden érintettet leszerel. A további konfliktusokat elkerülendő a nyaralók később társadalmi munkában medencét építenek, közvetlenül a folyó mellé. A felszabadult strandolásból így lesz előbb feszült konfliktus, majd teljességgel értelmetlen és fárasztó feladat.
A film címében is említett fácán nem más, mint a tökéletesen működő és igazságos társadalom utópiája. A szocializmus jelszavai azt üzenték, már a jó úton vagyunk és nemsokára odaérünk. Ha ma keményen dolgozunk és áldozatokat hozunk, holnap lesz fácán. E demagóg politikai ígéret nem csupán a Kádár-rendszer sajátja. A Holnap lesz fácán nemcsak a gulyáskommunizmus találó korrajza, de a hangzatos populista szólamok és önjelölt politikai megváltók örökké aktuális szatírája.
