Molnár Anna
(Az elcsalt feleség)

– De jó estét Molnár Anna!
– Isten hozott jó katona!
– Adsz-e szállást az éjszaka?
– Nem adhatok jó katona.

Ülj le, ülj le, jó katona.
– Nem ülök én, Molnár Anna.
Azért jöttem, jere velem,
Az erdőbe menjünk ketten.
– Nem mehetek, jó katona,
Nem mehetek én sehova.
Jámbor uram az erdőbe,
Kicsi fiam a ringőbe. –

Addig hívá, addig csalá,
Az eszéből míg kicsalá.
Mennek, mennek igen messze,
Egy nagy rengeteg erdőbe.
– Ülj le, ülj le, jó katona,
Gyenge lábam elbágyada.
– Nem ülök le, Molnár Anna,
Molnár Anna, híres dáma.
Majd elérjük a burgus fát,
Burgusfának az árnyékát.
Burgusfának hat az ága,
Megnyugszunk az árnyékába. –

Mennek, mennek újból messze
Nagyobb rengeteg erdőbe;
Ott elérik a burgusfát,
Burgusfának az árnyékát.

Burgusfának hat az ága,
Hetedik lesz Molnár Anna.
– Molnár Anna ülj le ide
Nézz egy kicsit a fejembe. –
Fejét hajtá az ölébe,
Fejét, mi meg volt sebezve.
S Molnár Anna rágondola,
Ez az ember, hogy az volna,
Kit ő összemarcangola.
Kezd zokogni Molnár Anna,
Könnye mint a patak hulla
A katona arcájára.
Azt kérdezi a katona:
– Mért keseregsz, Molnár Anna?
– Én nem sirok jó katona,
Burgusfának a harmatja
Potyogott a te arcodra.
– Sohse láttam álló délbe,
Harmat hulljon le a földre.
Emlékszel-e, Molnár Anna,
Mit csináltál te valaha,
Hogy hat testtel meggyilkoltál
S engem összemarcangoltál?
Most azt mondom, borulj térdre
Itt az életednek vége;
Most azt mondom, imádkozzál,
Ha ezelőtt elkárhoztál.
Tekints egyszer hazád felé,
Jámbor urad s fiad felé,
Bár magadban bucsuzzál el,
Ints haza a jobb kezeddel.

Most azt mondom, Molnár Anna,
Hágj erre a burgusfára,
Burgusfának hat az ága
Hetedik lész, Molnár Anna!
– Egyre kérlek, jó katona,
Én nem másztam soha fára,
Nem szoktam én fára hágni,
Mutasd meg, hogy hogy kell hágni? –
Kikapcsolá a dolmányát,
Letette a fényes kardját;
S aztán mohón, férfi módra
Felkapaszkodott a fára.
Molnár Anna kardra kapa,
Jobb felőlről hozzá csapa.
Azt kiáltja a katona:
– Arra kérlek Molnár Anna,
Hadd meg bár az életemet,
Neked adom a pénzemet.
– Nem kell nekem a te pénzed,
Kell nekem a piros véred,
Elvégzem az életedet
S ugy veszem el a pénzedet. –
Molnár Anna hamarjába
Mind eperszembe aprítja.
Felöltözik a gúnyába,
Kardot köt az oldalára
S elindula hazájába,
Jámbor ura hajlékába.

– De jó estét, molnár gazda
Adsz-e szállást az éjszaka?
– Nem adhatok, jó katona,
Esztendeje s három napja,
Nincs csendesség a házamba. –
A katona addig monda,
Hogy a gazda szállást ada.
– Azt kérdezem, molnár gazda,
Van-e jó bor a faluba?
Hozzál nekem vagy két kupát,
Mulassuk a molnár búját. –
Megy a molnár a kocsmára;
S a katona hamarjába
Kikapcsolja a dolmányát
S megszoptatja kicsi fiát.

Haza megy a molnár gazda:
– Mi az oka, jó katona,
Esztendeje s három napja
Nincs csendesség a házamba,
Most pedig egy félórája
S csendesség van a házamba!?
– Azt kérdezem molnár gazda,
Ha meg jönne Molnár Anna,
Megszídnád-e, megvernéd-e?
– Meg se szídnám, meg se verném,
Szemeire fel se vetném. –
Kigombolja a dolmányát
S csak kiadja szépen magát.

Alsóháromszék

*

Álmos Király Akadémia VIII. - A Jézusi kereszténység 79:54 perc

Az Álmos Király Akadémia vendége Döbrentei Kornél 31:45 perc

http://www.utolag.com/Utolag.php