Payday Loans

Keresés

A legújabb

Frank Wedekind: Lulu PDF Nyomtatás E-mail
2011. december 01. csütörtök, 17:17

pandora

DUNA2 december 2. - 22:20 - 1.20

Dunaszínház: Frank Wedekind: Lulu

Tartalom: Lulu minden férfit tönkretesz, aki az útjába akad. Szeretői sorra meghalnak, vagy szerencsétlenül járnak. Egyre lejjebb csúszik a társadalmi ranglétrán, végül prostituáltként találkozik Hasfelmetsző Jackkel, aki megöli.

Frank Wedekind, a fiatal német drámaíró a XIX-XX. század fordulóján egy provokatív, a kor erkölcsi normáihoz és polgári értékrendjéhez képest botrányos történetet vetett papírra. A Lulu-témát először a Pandora szelencéje című drámájában dolgozta fel. Vajon mi adja a Lulu örökkévalóságát? Nyilván különleges stílusa és nyelve is, amely egyszerre társalgó, szellemes, mulatságos, mégis döbbenetesen szókimondó. De a Lulu halhatatlanságának záloga mégis az a bátorság, szenvedélyesség, kérlelhetetlenség, amellyel Wedekind a társadalom repedéseit feltárja. Egy békésnek, szabályosnak tűnő világ mélyén olyan elementáris energiák, vágyak és indulatok lüktetnek, amelyeknek elég egyetlen szikra, s az egész rendszer összeomlik, illetve leleplezi saját hazugságait. Ez a szikra Wedekindnél a címszereplő figurája. Lulu egyszerre angyal és ördög. Vajon hogy lehet az, hogy e mellett a nő mellett minden férfi elpusztul - hol bizarr öngyilkosságban, hol véletlenül, hol gyilkosság áldozataként? Hogy lehet az, hogy ugyanabban a nőben találja meg a megváltóját (és a gyilkosát) az elegáns és gazdag világpolgár, az öregedő hivatalnok, az idealista művész, de a magányos grófnő is?

Szereplők: Csákányi László, Sinkó László, Kaszás Gergő, Bodnár Erika, Benedek Miklós, Kun Vilmos

*

Frank Wedekind
Pandora szelencéje

ISMERTETŐ

Az egyik megtalálta, hazavitte, majd áruba bocsátotta. A másik megvette és sajátos fantáziája szerint felnevelte. A harmadik táncoló babának szerette látni. A negyedik az eszményi feleséget vélte megtalálni személyében. Minden férfi, akivel kapcsolatba került, azon igyekezett, hogy elképzeléseihez idomítsa.

De kicsoda Lulu valójában? Ahhoz, hogy megtalálja önmagát és beteljesíthesse saját végzetét, fel kell nőnie, önálló lénnyé kell válnia. Akkor is, ha odáig holttesteken keresztül vezet az út?

Frank Wedekind először 1894-ben írta meg Lulu, a végzetes vonzerejű nő történetét Pandora szelencéje című drámájában. Ezt a szöveget azután több alkalommal is, újra, meg újra átírta. Az eredeti kézirat, az ős-változat, kis híján száz évvel később került elő. Előadásunk szövegkönyve e változat alapján készült, és Lulu legendás alakjának megfogalmazásában is Wedekind első, eredeti elképzeléséhez tér vissza.

http://mek.oszk.hu/04300/04352/#

*

Frank Wedekind
(1864 - 1918)


Az expresszionista drámairodalom bizonyos értelemben Frank Wedekind-del kezdődik, pontosabban megfogalmazva: Wedekind halála után, amikor megszűnt a darabjait legnagyobbrészt hallgatásra ítélő cenzúra, az expresszionista iskola egy csapásra atyját és élő-harcosát fedezte fel s kezdte tisztelni benne. Valójában Wedekind átmeneti jelenség a naturalizmus és az expresszionizmus között. A naturalizmushoz kapcsolódik annyiban, amennyiben eszmevilágából száműz mindenféle metafizikus ideát, az embert mint biológiailag meghatározott ösztönlényt fogja fel, és az ösztönök szabadságának evangéliumát hirdeti. Az expresszionizmus ideológiáját előlegezi gyűlölettől sistergő polgárellenessége, lázadó szembeszegülése a polgári erkölcs- és értékrendszerrel, amelyet darabjaiban hátborzongatóan morbid iróniával, ragyogó groteszk-karikaturisztikus vénával leplez le. Társadalomkritikája azonban - s ez is elválasztja a naturalizmustól - nem szociális, hanem sokkal inkább morális jellegű. A megvetett és gyűlölt polgári világ ellenvilága nála nem a negyedik rend; a naturalizmus nagy témája, a nagyvárosi munkásnyomor kívül esik érdeklődésén. Hősei nem proletárok, hanem az alvilág: prostituáltak, csalók, leánykereskedők, szélhámosok, bennük találja meg és mutatja fel a maga karikírozó módján a hazug normákkal, képmutató erkölcsi törvényekkel körülbástyázott és szabályozott polgári világ tökéletes ellentétét: az ösztöneiket szabadon, őszintén, gátlástalanul és nyíltan kiélő társadalmonkívüliek rendjét. Darabjaiban cinikus fintorral, de a cinizmus mezébe burkolt mély moralista meggyőződéssel bizonyítja be, hogy a farizeus nyárspolgári erkölcs mögött megbújó romlottsághoz viszonyítva még mindig a bűnözők az igazak, a tiszták és a becsületesek. (Nem nehéz felismerni azt az egyenes vonalat, amely ettől a sajátos wedekindi moráltól a brechti társadalomkritikához vezet.)
Wedekind Hannoverben született, egy ideig egy reklám- és sajtóiroda főnöke volt Zürichben. 1889-től Münchenben dramaturg, folyóiratszerkesztő, színész, kabaréénekes. Közreműködött az Ottó Július Bierbaum- és Ernst von Wolzogen-féle „Berliner Überbrettl"-ben. Sokat utazott, de legnagyobbrészt Münchenben élt, ott is halt meg.

Első jelentős műve, A tavasz ébredése (Frühlings Erwachen, 1891), „gyermektragédia". A szereplők az ébredő ösztönök örvényében tanácstalanul vergődő kamaszgyerekek, akiket az „ellenségek": az eltorzult lelkű, embertelen tanárok és papok, és a természettől melléjük rendelt barátok: a szülők, együttesen taszítanak a tragédiába, mert a beléjük rögződött álerkölcs nevében félrevezetik őket, és megakadályozzák a legemberibb ösztön, a szexuális vágy természetes kibontakozását. Már ebben a darabban megmutatkozik a wedekindi formabontó színpadi technika - előzményeivel a Büchner-féle Woyzekben találkozhatunk -, amely majd iránymutató lesz az expresszionista dráma számára - az ti., hogy a dráma lazán egymás után következő, főként párbeszédekből álló kép- és jelenetsorokból épül fel, amelyeket a felvonásos szerkezet csak külsőlegesen tagol három egységre.

Wedekind legerőteljesebb és legszuggesztívebb színpadi műve A föld szelleme (Erdgeist, 1895) és a folytatását képező Die Büchse der Pandora, 1904 (Pandora szelencéje) című tragédia. A két részt egybefogó központi nőalak, a démoni Lulu, maga a Wedekind-álmodta „szilaj, szép állat", a szenvedélyes-ösztönös nőiesség. Benne testesül lénnyé a szexus ellenállhatatlan, elemi ősereje, amely rabjává és áldozatává tesz minden férfit. Ő a hordozója a Wedekind-féle morálnak, amely a testi szerelem felszabadításának hirdetésével tiltakozik a társadalmi korlátok ellen. A második részben azonban Lulu, akit ösztönösségében sem a szellem, sem a nevelés, sem művelődési élmények nem korlátoznak, maga is áldozatul esik azoknak az erőknek, amelyeknek megtestesítőjeként addig mindenen és mindenkin diadalmaskodott: egy hírhedt kéjgyilkos kése végez vele. Ezzel a kérdőjeles félmegoldással zárul a hátborzongatóan naturalista jelenetekkel és merészen újszerű, stilizált dialógusokkal teletűzdelt dráma. A párbeszéd nem a régi értelemben vett, folyamatosan gördülő beszélgetés két partner között, inkább a beszélők szélsőségesen telített érzelmeinek és gondolatainak szaggatott ritmusú, töredékes, csomópontokba sűrített felvillantása, amelyek között sokszor hiányzik minden összekötő szöveg. Sokban emlékeztet ez a dialógusvezetési technika a ballada stílusára, amely - főleg a moritát (vásári képmutogató ének) s a rémballada - egyébként is erősen befolyásolta Wedekind írásművészetét.

A nagyszámú Wedekind-mű között akad bohózat, Schwank, vígjáték, dráma, elbeszélés, vers és sanzon. A színművek azonban a Lulu-darabokhoz képest nem mutatnak fejlődést, tematikájuk és technikájuk nagyjából ugyanaz. Mégis említésre méltó közülük A hőstenor (Dér Kammersanger, 1899) című, három jelenetből álló játék, amely - groteszkül kiélezett helyzetben - az ösztönember típusának ellentétét: a kötelesség, az üzlet, a karrier megszállottját mutatja be, akinek világát a polgári credónak ez a szentháromsága uralja, és nem enged érvényesülni semmiféle természetes érzelmet, emberi ösztönt. A Marquis von Keith 1900, (Keith márki) című szélhámos-komédia viszont annyiban érdemes figyelmünkre, mert benne illusztrálja Wedekind legcsattanósabban azt a felismerést, hogy a polgári morál csak a jövedelmező üzletek leplezésére szolgál, hogy a polgári erkölcs kódexében a jó és a rossz egyetlen mércéje a siker, illetve a sikertelenség, s hogy ennélfogva nem a társadalmon kívül álló kalandor, hanem a „tisztességes" polgár az igazi szélhámos, mint ahogy a testét nyíltan áruló utcalány is végeredményben tisztességesebb, mint a jól nevelt szűz, aki ártatlanságát pusztán üzleti megfontolásból őrizgeti, hogy birtokában magasabb árfolyamon tudja eladni magát a házasság tőzsdéjén.
Wedekind pályafutásának első évtizedében, 1891-1901-ig alkotta életművének igazán értékes részét. Későbbi írásaiban túlteng az elméletieskedés és valamiféle önigazolási törekvés. Mintha az egykori lázadó szét akarná szaggatni azt a sátáni-luciferi maszkot, amelyet ifjúkori művei nyomán a köztudat ráaggatott, s melyben annak idején maga is szívesen tetszelgett magának, bár felszíni nihilista cinizmusa mögött mindig egy élesen látó és jó szándékú moralista író rejtőzött.

Halász Előd

LAST_UPDATED2