200 éve halt meg Heinrich von Kleist, az első nagy 19. századi német drámaíró, a romantikus nemzedék egyik zseniális alakja.

Kétszáz éve, 1811. november 21-én hunyt el Heinrich von Kleist, Heinrich von Kleist 1777. október 18-án született az Odera menti Frankfurtban. Felmenői többnyire katonatisztek voltak, így – bár viszolygott a militarista légkörtől – ő is tiszti pályára lépett. Hét „elvesztegetett, értékes évet” töltött a hadseregben, 1799-ben aztán lemondott hadnagyi rangjáról és beiratkozott a frankfurti egyetemre, ahol filozófiát és matematikát hallgatott. Tanulmányai végeztével egy darabig házitanító volt, ekkor ismerkedett meg élete nagy szerelmével, Wilhelmine von Zegnével. A nőt először magával ragadta a művelt és szenvedélyes ifjú, ám miután látta, hogy Kleist nem tudja biztosítani számára a polgári életformát, szakított vele. A megviselt Kleist előbb Párizsba, majd Svájcba utazott felejteni, itt írta meg 1803-ban első művét, A Schroffenstein család című tragédiát. 1805-ben Königsbergben megpályázott egy köztisztviselői állást a kincstári uradalmak igazgatásánál, de a képzési idő alatt felmondott, s Drezdába utazott, ahol a franciák – a német városban Napóleon volt az úr – kémkedés vádjával letartóztatták, hat hónapra börtönbe zárták. Ekkor készítette el Moliere Amphitryonjának átdolgozását. Szabadulása után folytatta szertelen, bohém életét: hol napokig csak írt, hol meg csak hevert szobájában. Szinte állandóan szerelmes volt, ám a rossz nyelvek szerint soha életében nem volt testi kapcsolata nővel. 1808-ban megjelent mitológiai tárgyú sorstragédiája, a Penthesilea, megírta a Heilbronni Katica avagy a tűzpróba című drámáját, amelyet sorra mutattak be a bécsi, grazi és a bambergi színházak. Ugyanebben az évben Weimarban színre vitték Az eltört korsó című vígjátékát, amelyet ma is az egyik legjobb klasszikus német vígjátékként tartanak számon, akkor azonban csúfosan megbukott. 1809-ben Berlinbe költözött, megalapította a Berliner Abendblatter című lapot, amely hat hónap múlva megszűnt. Ezzel elvesztette egyetlen biztos anyagi forrását, életének utolsó éveiben nyomorognia kellett. Egyre fokozódó magánya és szegénysége ellenére tovább dolgozott, ekkor írta meg prózai műveit, köztük egyik remekművét, a Kohlhaas Mihályt, amelyet Hajnóczy Péter és Sütő András is feldolgozott. Élete utolsó évében írta meg legkiforrottabb darabját, a Homburg hercege című történelmi drámát, amelyet csak tíz évvel halála után adtak ki. Az anyagi nehézségek, a depressziós időszakok, az el nem ismertség végleg kiábrándították az életből. Ekkor ismerkedett meg egy gyógyíthatatlan rákos beteg nővel, Henriette Vogellel, akivel együtt követtek el öngyilkosságot. 1811. november 21-én a Berlin melletti Wannsee partján Kleist mellbe lőtte Henriettét, majd szájába vette a pisztolyt és végzett magával is. Írói teljesítményét csak a 20. században kezdték méltányolni. Ősét látta benne Kafka és az expresszionizmus, tanulmányt írt róla Thomas Mann, Stefan Zweig és Aragon, darabjait pedig napjainkban is gyakran műsorukra tűzik a színházak.
Heinrich von Kleist felújított síremlékét hétfőn, az évfordulón avatják fel Berlinben.

*

HangJátékTér

Egy lócsiszár virágvasárnapja

Színmű két részben, Heinrich von Kleist krónikája nyomán

írta: Sütő András
Zeneszerző: Jeney Zoltán
Szereposztás:
Kolhaas Mihály - Vajda László,
Lisbeth - Molnár Piroska,
Wagelschmidt - Szabó Kálmán,
Herse - Hunyadkürty István,
Mária - Olsavszky Éva,
Tronkai Vencel - Reviczky Gábor,
Müller Ferenc - Koltai Róbert,
Luther Márton - Kun Vilmos,
Zauner - Kiss István,
Mann - Tóth Béla,
Vámos - Jeney István,
Várkatona - ifj. Mucsi Sándor,
Antónia - Czakó Klára,
Nemes urak: Galkó Bence, Lukács Andor, Pásztor Gyula, Popov István, Henrik - ifj. Kampis Miklós
Rendező: Zsámbéki Gábor (1975)

Egy lócsiszár virágvasárnapja