Szabó Dezső (1879- 1945) "MÍG MAGYAR VAN: FELTÁMADOK."
KOPORSÓMBAN KEDVRE KAPOK
Koporsómban kedvre kapok: Uccu megint feltámadok! Szalonnával, jó hagymával, Kibabrálok a halállal. Ihajja, itt a régi kedvem! Csuhajja, megint legény lettem.
Kik temettek, ha meglátnak, Szelit érzik majd a frásznak. Könnybe fognak lábadozni S pukka-, pukka-, pukkadozni Ihajja...
Huzzad cigány! Táncolj gárda! Enyim ma a magyar csárda: Én vagyok most ott a legény: Gazdagszik már minden szegény. Ihajja...
A sok rabló jajgat nagyon: Megint élő a kujakom! Kesereg a gangster horda: Törik már a zsivány borda. Ihajja...
Ide mellém, jó pajtásom! A vén világ sírját ásom! Eltemetjük a sok átkot, Rittyentünk egy új világot! Ihajja...
Meghalok én tízszer, százszor, Nem félek én a haláltól. De rakhatsz rám hegyet, hatot: Míg magyar van: feltámadok Ihajja, itt a régi kedvem! Csuhajja, újból legény lettem!
(Ludas Mátyás Füzetek 3., 1934)
*
" Széles e hazában hatalmas tömegek tudták, mit jelent a neve: hogy jelent nemzeti önbecsülést, kiapadhatatlan nemzetféltést, alku nélküli, ellentmondást nem ismerő szolidaritást minden emberi szenvedéssel, hogy jelenti a magyarság sorskérdéseinek legtisztább hangját. Mert minden mondata "sikoly volt a hátba döfött nemzet ajkán". Vegyész nem láthatja olyan tisztán a kémcsőben lezajló folyamatot, zenész nem hallhat olyan tisztán egy akkordot, ahogyan ő érzékelte minden sejtjével és mozdulatával, hogy "magyarnak lenni mit jelentett. "
SZŐCS ZOLTÁN, a Szabó Dezső Emléktársaság Főtitkára
http://szabodezso.nethu.net/
+
http://www.szabodezsoszinhaz.hu/
|