Lénárd Ödön:
Hiszekegy

Ő vigyorogva a szemembe röhögött:
nézz ki az ablakon, a rácsok között,
mutass rá bármelyik járókelőre,
s maholnap itt szárad előtted a bőre,
mert lefogatom, s tanúkat állítok,
mígnem egy kötélen kalimpálni fog,
mert én vagyok az Úr, s nem az a Vén ott fenn, –
s én csöndesen mondtam: Hiszek egy Istenben!
Meg se hallott, úgy darálta tovább:
hiába vártok bármilyen csodát,
nem exhumál majd a jövendő század,
nem neveznek el rólatok utcákat,
a fejlődés bennünk ért el a csúcsára.
ti meg maradtok az élet lomtára.
Miért is jönne egy új emberalak? –
ítélni eleveneket és holtakat!
Erre dühöngve rohangált fel, s alá:
még a börtönöd is én teszem pokollá!
Mert mennyben, földön mindent én csinálok,
éntőlem függ életed, halálod!
Tudod, hányat vittem már le a pincébe?
Golyót tarkójába, s vinnyoghat a férge!
Hiszel hatalmamban poklon, földön, égen? –
Csak a menny és a föld Teremtőjében!
Rám meredt, és eltorzult a szája:
a te fajtádat: a diliház várja.
Mert aki nem lát bennünk nagyszerűt,
az vagy hülye, vagy elvetemült!
Nem vergődök vele; a helyére teszem:
az elektrosokk majd segít ezeken.
Ti csörgősipkát kaptok, én meg nevetek, –
s én rámosolyogtam: hiszem a Szentlelket!
Most már az öklétől döngött az asztal:
csak az marad meg, ki szolgálni akar!
S veled még beszélni sem lehet semmiről,
az ember bezárt ajtókon dörömböl.
Hát meg fogsz rohadni a börtön fenekén,
s jóddal kenjük ki a helyed, te kelevény!
Vagy nem hiszed, hogy veled még ezt is lehet? –
Csak hogy Krisztus meghalt, s eltemettetett!
Dúlt-fújt, fujtatott: hát nem hiszel nekem?
Akár a pápát is ide cepelem!
Sokba kerül? De ha nekem megéri,
Mihály arkangyal tán előlem megvédi?
Leütve elhozza egy diplomata-kocsi,
s vajon a hívekből marad egy maroknyi?
Mit hiszel? Az árnak elébe ki vághat? –
Egy katolikus Anyaszentegyházat!
Hol elsápadt, hol vérbe borult arca:
nem gondoltál még a sétaudvarra?
Hol fél méterre a bakancsod alatt
csontvázak feküsznek hason és hanyatt.
A bilincs is rajtuk: ezen egyedül,
ott a nő karja férjére feszül;
így fúltok majd ti mind a sárba ott! –
De Ő halottaiból feltámadott!
Most aztán higgadt lett, hidegen nyugodt:
amit nem hiszel, majd magad is megtudod!
Mert elszámolnom, s most nyisd ki a füled,
a csupasz bőröddel sem kell senkinek!
Nemcsak őrséggel veszlek körös-körül,
de gyűlöllek is feneketlenül,
és szétmorzsollak, akár hiszed, akár nem –
s én hiszem az örök életet, Ámen!

________________________________________

Lénárd Ödön életrajza

1911-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a pesti, illetve a kecskeméti piarista gimnáziumban végezte. 1926-ban lépett a rendbe, ahol 1933-ban tett ünnepélyes szerzetesi fogadalmat. 1936-ban szentelték pappá. Budapesten szerzett latin-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet. 1937 és 1945 között a kecskeméti és szegedi gimnáziumukban tanított. 1945 tavaszán lett az Actio Catholica országos kulturális titkára. Az ő kezében futottak össze az egyházi iskolák államosítása elleni tiltakozások, ezért 1948. június 28-án letartóztatták, és izgatás címén hat évre ítélték. Ezt az időt a Gyűjtőfogházban és Vácott töltötte; tizennégy hónapig magánzárkában volt. 1953-ban közkegyelemmel szabadult. Hét éven át triciklis kifutó volt egy óbudai cipőjavító szövetkezetnél, majd vízóra-leolvasó, illetve a Dél-budai Üzemi Élelmiszerellátó függetlenített adminisztrátora a Közgazdaságtudományi Egyetem konyháján. Fennmaradó idejét papi szolgálata töltötte ki, melynek során fiatalok csoportjaival foglalkozott. 1961-ben ismét letartóztatták. A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntette miatt hét és fél évi börtönre ítélték. Lelkipásztori szolgálatát az ítélet úgy állította be, mintha az egy titkos kereszténydemokrata párt érdekeit szolgálná. 1963 tavaszán közkegyelemmel szabadult. 1966-ban harmadszor is letartóztatták, mivel papi hivatásának gyakorlatától a börtönévek sem tudták eltántorítani. Ezúttal államellenes összeesküvés vádjával ítélték el hat évre, majd a három ítéletet tizenkilenc év szigorított börtönbüntetésre vonták össze. Ebből összesen tizennyolc és fél évet már letöltött, amikor Kádár János 1977-es római látogatásakor VI. Pál pápa szóvá tette, hogy már majdnem két éve Lénárd Ödön az egyedüli börtönben lévő elítélt pap. A pápa közbenjárásának köszönhetően szabadult harmadszor is amnesztiával. Nyugdíjjogosultságát a börtönévek megszüntették. 1978-ban a rend külföldre akarta küldeni, illetve levéltárossá akarta tenni, de ő nem költözött be a rendházba, s a Caritas Internationalis segélyéből élt. 1989-től lett állami nyugdíjas. 1991-ben a Legfelsőbb Bíróság Lénárd Ödönt ártatlannak, az ellene hozott ítéletet pedig semmisnek ítélte. 2001-től Kismaroson, az 1955-ben általa alapított Boldogaszszony Háza női ciszterci monostor lelkésze volt. Papi szolgálatát, amiért háromszor is elítélték, egészen 2003-ban bekövetkezett haláláig folytatta, csakúgy, mint történeti-levéltári kutatásait a kommunista diktatúra alatti egyház életéről.

*

Lénárd Ödön: Összegyûjtött börtönversek PPEK szám: 380

Lénárd Ödön piarista szerzetes az egyháziak közül a legtöbb idôt töltötte a kommunisták börtöneiben: 18 és fél évet. Raboskodása alatt írt verseit gyûjti egybe ez a könyv. A versek egy részét a fejében írta és menekítette ki a börtönbôl, a másik felét cigarettapepírra írva és a borotvakréme tubusába rejtve. Versei VI. Pál pápához is eljutottak, amikor a pápa meghalt, ott találták íróasztalán. A versek különleges dokumentumai a kommunista diktatúra okozta mérhetetlen szenvedésrôl és a Krisztushoz hû magatartásról.
http://www.ppek.hu/k380.htm