|
DANTE
A POKOL
A DIVINA COMMEDIA ELSŐ RÉSZE
PRÓZÁBA ÁTIRTA ÉS MAGYARÁZTA:
CS. PAPP JÓZSEF
TANÁR
TARTALOM
ELŐSZÓ.
BEVEZETÉS.
ELSŐ ÉNEK.
(Az erdő. A hegyoldal. A három vadállat. Virgil. Az agár.)
MÁSODIK ÉNEK.
(A költő aggodalmai. Virgil bátoritása. A mennyei hölgyek. Az útraindulás.)
HARMADIK ÉNEK.
(A pokol kapuja. A tornácz. Közönyösek és gyávák. Coelestin pápa. Az Acheron.
Charon. Az átmenet. Földindulás.)
NEGYEDIK ÉNEK.
(Első kör: A limbus. A keresztség nélkül meghaltak. A patriarchák
és az ó-kor hősei, költői, bölcsészei.)
ÖTÖDIK ÉNEK.
(A testiség rabjai. II. kör. Minos. Francesca.)
HATODIK ÉNEK.
(III. kör: A torkosak. Cerberus. Ciacco. Plutus.)
HETEDIK ÉNEK.
(IV. kör: A fösvények és pazarlók. A szerencse. - V. kör: Indulatosak.)
NYOLCZADIK ÉNEK.
(V. kör. Indulatosak (folytatás) - Flegias. Argenti Fülöp. Dis vára. Az ördögök.)
KILENCZEDIK ÉNEK.
(Erikto. A furiák. A mennyei követ. - VI. kör: Az eretnekek.)
TIZEDIK ÉNEK.
(Farinata degli Uberti. Cavalcante Cavalcanti. II. Frigyes és a bibornok.)
TIZENEGYEDIK ÉNEK.
(Anastasius pápa sirja. A pokol felosztása.)
TIZENKETTEDIK ÉNEK.
(A VII. kör első alköre: Zsarnokok és gyilkosok. Minotauros.
A Centaurok. Ezzelino. Estei Obizzo. Guido da Monforte.)
TIZENHARMADIK ÉNEK.
(A VII. kör 2. alköre: Önmaguk ellen erőszakoskodók. Hárpiák.
Pier delie Vigne. Lano. Sant' Andrea. Rocco de Mozzi. Lotto degli Agli.)
TIZENNEGYEDIK ÉNEK.
(A VII. kör 3. alköre: Isten ellen erőszakoskodók. Capaneus. A krétai bálvány.
A pokolfolyók eredete.)
TIZENÖTÖDIK ÉNEK.
(A VII. kör 3. alköre: Erőszakosak a természet ellen. Brunetto Latini.)
TIZENHATODIK ÉNEK.
(Guido Guerra. Tegghiajo Aldobrandi. Jacopo Rusticucci. Guglielmo Borsiere.
A zuhatag. Geryon.)
TIZENHETEDIK ÉNEK.
(Erőszakosak a művészet ellen. Uzsorások. Gianfigliazzi.
Ubbriachi. Scrovigni. Leszállás a VIII. körbe.)
TIZENNYOLCZADIK ÉNEK.
(A VIII. kör 1. alköre: Csábitók. Venedico Caccanimico. Jázon.
A 2. alkör: Hizelgők. Alessio Interminei. Thais.)
TIZENKILENCZEDIK ÉNEK.
(A VIII. kör 3. árka: Simoniacusok. III. Miklós.)
HUSZADIK ÉNEK.
(A 4. árok: Jósok, kuruzslók, Amfiaraos. Tiresias. Aronta. Manto.
Eurypylos. Scotus. Bonatto Guido. Asdente.)
HUSZONEGYEDIK ÉNEK.
(Az 5. árok: Vesztegetők, hivatalkúfárok. A luccai tanácsos. Bonturo Dati.)
HUSZONKETTEDIK ÉNEK.
(Navarrai Giampolo. Fra Gomita. Zanche Mihály. Az ördögök czivódása.)
HUSZONHARMADIK ÉNEK.
(A 6. árok: Képmutatók. A "vig barátok." Kaifás. Annas. Catalano barát. Loderingo.)
HUSZONNEGYEDIK ÉNEK.
(A VIII. kör 7. árka: Tolvajok. Vanni Fucci.)
HUSZONÖTÖDIK ÉNEK.
(Cacus. Brunelleschi Agnello. Buoso degli Abati. Puccio Sciancato.
Cianfa Donati. Guercio Cavalcanti.)
HUSZONHATODIK ÉNEK.
(A 8. árok: Gonosz tanácsadók, Ulysses. Diomedes.)
HUSZONHETEDIK ÉNEK.
(Guido Montefeltro)
HUSZONNYOLCZADIK ÉNEK.
(A 9. árok: Viszályt szerzők. Muhamed. Ali. Fra Dolcino. Pier da Medicina.
Curio. Mosca. Bertran de Born.)
HUSZONKILENCZEDIK ÉNEK.
(Geri del Bello. - A VIII. kör 10 árka: Hamisítók. Griffolino d'Arezzo. Capocchio.)
HARMINCZADIK ÉNEK.
(Gianni Schicchi. Mirrha. Ádám mester. A trójai Sinon.)
HARMINCZEGYEDIK ÉNEK.
(A pokol feneke. - Az óriások kútja. Nimród. Efialtes. Antaeus.
Leszállás a pokol fenekére.)
HARMINCZKETTEDIK ÉNEK.
(A XI. kör: Az árulók. - 1. alkör: Caina. A mangonai grófok. Focaccia.
Mascheroni. Camicione de' Pazzi. A 2. alkör: Antenora. Bocca degli Abbati.
Buoso da Duera. Beccheria. Soldamer. Ganelon Tebaldello. Ugolino.)
HARMINCZHARMADIK ÉNEK.
(Folytatás: Ugolino és Ruggieri érsek. A 3. alkör: Tolommea.
Alberigo barát. Branca d'Oria.)
HARMINCZNEGYEDIK ÉNEK.
(A 4. alkör: Giudecca. Lucifer. Judás. Brutus. Cassius.
A föld középpontja. Fel a csillagokhoz.)
ELŐSZÓ.
A ki Dante »isteni« költeményét eredetiben ismeri, talán meg is ütődik egy oly szokatlan vállalaton, mely a Divina Commedia páratlanul szép termináit prózába merészli átírni. Nekem, a ki e »szentségtörő« kisérletre mégis vállalkoztam, annál kevésbbé lehetne megbocsátani ezt a merényletet, mert magam is hosszú évek óta tanulmányozom Dantét, tehát kifejlődhetett már bennem még az alaki technika iránt is a kellő kegyelet. És hogy mégis elszántam rá magamat, csak az volt az oka, hogy a magyar művelt közönséggel, mely eredetiben nem élvezheti még a költeményt, a símábban folyó próza nyelvén kedveltessem meg. Az én Dantémnak hasznát veszik majd hallgatóim is, a kiknek az olasz nyelvet és irodalmat tanítom a kolozsvári egyetemen. Középiskoláink ifjusági könyvtárai szintén juttatni fognak bizonyára egy kis helyet a világirodalom e remekének, mely egy egész kor összes tudását és érzelmeit, reményeit és szenvedéseit tükrözi vissza és századokon keresztűl lelkesített egy egész nemzetet hazaszeretetre, a mig végre kivívhatta egységét, szabadságát.
Nem csupán kivonatos vázlatot adok, hanem ezúttal a »Pokol« teljes szövegét. Némi kihagyással csak Francesca tragédiáját és még egyik-másik helyet kellett hoznom, az ifjúságra való tekintettel. Az itt-ott elkerülhetetlenné vált magyarázatot zárjel közt a szövegbe szövöm, hogy az olvasást ne kelljen lépten-nyomon megszakgatni.
Ilyen nemű munka, tudtommal, nincs a nagy Dante-irodalomban. Az olaszok eredetiben olvassák, náluk tehát nincs szükség prózai átdolgozásra, a többi nemzetek Dante-forditásai pedig nem a nagy közönség közvetlen igényeinek figyelembe vételével készűltek s legtöbbnyire a vers technikáját forszirozzák, nem ritkán az értelem rovására.
Úgyde mainapság csak az anyanyelvünkön irott, még pedig kitűnő költeményeket olvassuk élvezettel; a külföldi remekek verses fordítását akár divatból, akár kényelemszeretetből, kénytelen-kelletlen szokta forgatni a legtöbb ember. Azért tesznek jó szolgálatot Homeros prózai átdolgozásai a kezdő fokon, mert a tárgyi érthetőség megkönnyebbűltével előbb kedve támad az olvasónak ahhoz, hogy az eredeti forrást fölkeresse.
Hadd legyen meg Dante tanulmányozásában a természetes átmenet. Olvassa el a magyar közönség először az én prózai átdolgozásomat, azután fogjon Szász Károly csengő rímes fordításához; végre az legyen a harmadik lépcső, hogy magát az igazi Dantét nézze meg, a maga gyönyörű nyelvében, a maga bámulatos nagyszerűségében.
Ha az a közönség, melynek könyvemet szántam, szívesen fogadja a nagy trilógiának ezt az első részét, minél előbb kiadom a »Divina Commedia« második és harmadik részét is, a Purgatoriumot és a Paradicsomot.
Kolozsvár, 1896. évi junius hó 10.
Cs. Papp József.
BEVEZETÉS.
Dante Alighieri Flórenczben, 1265. májusban született, tehát 1300-ban, a költemény cselekvésének idejében »az emberi élet fele-útján« volt. A biblia is a 35-ik évet tartja annak. Az 1300. évben volt Rómában a nagy jubiláris búcsú. Fordulópont a költő életében. Ekkor jött rá sok csalódás és tépelődés után, hogy élete addig nagy tévedés volt: eltévedt a sötét erdőben. Sötét erdő alatt a bűnökbe merűlt ember lelki állapotát érti, meg azt az országos nagy zűrzavart és nyomort, a melybe szerencsétlen hazáját a polgárháborúk sodorták s őt is hazátlan bujdosóvá tették. Száműzetésben halt meg, Ravennában, 1321. szeptember 14-én.
A nagy allegoriának, az Isteni Színjátéknak maga Dante a főhőse. De nem csak magát festi benne, hanem egész korát, az egész emberiséget, lelki életünk fejlődésmenetét, így lett a költemény a bűnös ember megváltásának, az összes népek és kivált Olaszország erkölcsi és politikai ujjászületésének nagy hőskölteményévé. Czélja az, hogy a lelki és anyagi nyomorúságból felvezessen bennünket, a halottak három birodalmán keresztűl, a földi és örök élet boldogságához. Azonban boldogulásunknak főképen három akadály állja útját: az élvezetvágy, a kevélység és a kapzsiság. Az első ellenségünket a tarka, pettyes párducz; a másodikat az oroszlán; a harmadikat az örökké éhes farkas képviseli; az agár titokzatos alakja Olaszország felszabaditójának symboluma. Isten segitsége nélkül elvesznénk; hogy tehát romlás ne legyen a végünk, a Gondviselés az észt adja mellénk; ennek jelképéűl választja Dante Virgilt, a római császárság költőjét. Az ő kalauzolása mellett jutunk el a földi boldogsághoz. Beatrix, a költőnek korán elhúnyt, felejthetetlen kedvese, a hit symboluma, - vezet fel az örök boldogság hazájába. Lucia, syracusai vértanú, a vakok védőszentje, a megvilágositó isteni kegyelem jelképe.
Az a pokol, melyet Dante képzeletben a föld gyomrába helyez, tényleg a mi lelkünkben van meg. Ezt a zarándokútat, melyet ő a halottak három országán, a kárhozat, tisztulás és boldogság birodalmán át megtesz, mi is végigjárjuk mindnyájan, talán minden nap. Egy bűnös gondolat, mely a gyarló ember agyán oly könnyen átczikázik; egy ballépés, melyre ez a mi gyenge két lábunk annyira hajlandó: a pokol gyötrelmeivel mardossa lelkünket. A megbánás keserű, de tisztitó érzése: a purgatorium. Az örök isteni igazságok szemléletében lépten-nyomon feltaláljuk a paradicsomot. És ha aznap egyéb jót nem tettünk, mint csak annyit, hogy rá gondoltunk egy kedves halottunkra és egy szál virágot vittünk ki a sirjára; vagy csak annyit, hogy megsimogattuk egy ártatlan kisgyermek fejét: abban a pillanatban is éreztük a paradicsom közellétét.
Költőnk a poklot olyan üres tölcséralakú üregnek képzeli, a mely csúcsával lefelé van forditva és a föld középpontjáig ér. A tölcsér tengelyének felső vége Jeruzsálemet, alsó vége pedig, azzal szemközt, földünk tulsó oldalán a purgatoriumot éri. A büntetések erkölcsi alapeszméje az, hogy a megrögzött bűnös nem tudván megszabadulni földi életében a bűntől, abban a lelki állapotban bűnhödik örökké, halála után, a mely lelki állapotban a bűnt elkövette. Bűnhödése a bűn megrögzöttségében s a bűneire való visszaemlékezésében áll. Kilencz körbe; s ezek egy részét megint alkörökbe osztja be. A bűnösök e sorrendben következnek: szenvedélyek rabjai, erőszakosak, csalók, árulók. Minél mélyebben vannak a lelkek, annál sulyosabb természetű bűnért lakolnak.
A »Pokol« 34 énekből áll, 4720 sorból, összesen 33444 szóból.* - Terzináit, a pokol kapujának feliratában mutatjuk be:
"Per me si va nella città dolente,
Per me si va nell' eterno dolore,
Per me si va tra la perduta gente.
Giustizia mosse 'l mio alto Fattore;
Fecemi la divina Potestate,
La somma Sapienzia, e 'l primo Amore.
Dinanzi a me non fur cose create,
Se non eterne, ed io eterno duro.
Lasciate ogni speranza, voi ch' entrate!"
Maga Dante »falusi ének«-nek nevezte költeményét. Az »isteni« jelzőt csak százötven évvel halála után illesztették a czíme elé. »Commediá«-nak azért nevezte, mert - saját szavai szerint - roszszal kezdődik, t. i. a pokollal, de szerencsésen végződik, t. i. a paradicsommal; a kezdete borzasztó és háládatlan, de a vége kivánatos és kedves; a nyelvezete igénytelen, mert népies, a milyen nyelven a fiatal menyecskék szoktak csevegni.
http://mek.oszk.hu/09700/09773/09773.htm#11
|
