Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae

Szerző hangoskonyv @ 2011/01/09

Alcím: avagy az újmodi Erdély (1736) | Közreműködött: Fodor Tamás, Schnell Ádám
Hangmérnök: Gera Csilla, Varga Károly | Zenei szerkesztő: Kakó Gyula
Szerkesztő: Dániel Ferenc | Rendezte: Dániel Ferenc
Kiadó: Magyar Rádió (2002) | Műfaj: Történelmi, néprajzi leírás, korrajz
Játékidő: 03:02:23 (182:23) | Bitráta: 96 kbps / 32 kHz / stereo


Apor Péter sokat és sokfélét írt – verset, emlékiratokat, családtörténetet – de maradandó alkotásaként a Metamorphosis… című munkát szokás számontartani. A mű dokumentum-értéke rendkívüli. A kutatás is – különösen a régebbi – ilyen vonatkozásban foglalkozott vele. Az erdélyi nemesi életformát alaposan, belülről ismerő ember tempós részletességgel, hitellel számol be a még éppen csak avulni kezdő ősi szokásokról, viseletekről, a régi nyájasságokról, utazásokról, lakodalmi és esküvői módokról, káromkodási, imádkozási formákról stb. Történelmi, néprajzi, nyelv- és művelődéstörténeti szempontból páratlan és pótolhatatlan mű.

Apor könyve nemcsak a szakemberek vagy a kuriózum-kedvelők számára érdekes. Látszólagos irodalmon kívülisége, “formátlansága” ellenére – mint a régi magyar irodalom számos alkotása – esztétikai élményt is nyújt. Irodalommá teszi világképének, szemléletének egysége, a valóság ízei, formái iránti érzékenysége, láttató ereje, humánuma. Az új kiadás helyesírása a mai nyelvérzékhez igazodik, de megtartja az eredeti tájnyelvi sajátságait.

http://hangoskonyv.wordpress.com/2011/01/09/apor-peter-metamorphosis-transylvaniae/

*

Apor Péter
Metamorphosis Transylvaniae

AVAGY AZ ERDÉLYI RÉGI SZOKÁSOK ÉS RENDTARTÁSOK,
AKIK VOLTAK S MÚLTANAK, S ÚJAK SZÁRMAZTATNAK
METAMORPHOSIS TRANSYLVANIAE

AZAZ

ERDÉLYNEK, RÉGI EGYÜGYŰ ALÁZATOS IDEJÉBEN VALÓ GAZDAGSÁGÁBÓL E MOSTANI
KEVÉLY, CIFRA, FELFORDULT ÁLLAPOTJÁBAN KOLDUSSÁGRA VALÓ VÁLTOZÁSA.

MELYEN AMINT ÉLETÉBEN SOHASEM KAPOTT, HANEM ERDÉLYNEK RÉGI
ALÁZATOS EGYÜGYŰSÉGÉBEN HOLTIG MEGMARADOTT, ÚGY A KÖVETKEZENDŐ
MARADVÁINAK ÖRÖKÖS EMLÉKEZETIRE ÍRT LE HAZÁJA FELFORDULT ÁLLAPOTJÁN
SZÁNAKODÓ IGAZ HAZAFIA ÉS GYÜKERES SZÉKELY

BÁRÓ ALTORJAI APOR PÉTER



VÉGEZTE PENIG EL MUNKÁJÁT

AZ 1736. ÉS ÉLETÉNEK 60. ESZTENDEJÉBEN, ALSÓTORJAI UDVARHÁZÁNÁL



Et haec meminisse juvabit
ELSŐ CIKKELY
Oka ezen írásnak

Kedves maradváink! Ezen régi erdélyi módot és szokást sokat gondolkodtam, ha deákul írjam-e le vagy magyarul. Végtére, hogy tisztábban és értelmesebben az dolgokat kitehessem, és a maradváink is jobban megérthessék, eltökélém magamban, hogy magyarul írjam.

Oka penig ezen írásomnak az, hogy mivel ab anno 1687, amely esztendőben az német legelsőbben bejöve, azoltától fogva látom minden esztendőben új-új mód, avagy amint az német mondja, náj módi vagyon, úgyhogy mentől inkább szegényedünk, annál nagyobb titulusra és cifrább paszamántos köntösökre vágyunk, és már az atyáink szokott eledelit meg sem ehetjük, hacsak német szakácsunk nincsen, és különbnél különbféle drága étkeket nem főz; hogy azért azon időbeli bécsi szokás, amelyben, amint másutt is írám, más munkában, midőn erat pingvissimus vitulus et rarissimus titulus, maradváinknál éppen feledékenységben ne menjen, ami kevés eszembe jut, leírom.

______________________________________________________________________

Apor Péter (1676-1752) Székelyföldön, a háromszéki Altorja községben, a családi birtok központjában született, katolikus arisztokrata családban. Apját még születésének évében elvitte a pestisjárvány, így nevelését nagybátyja, Gróf Apor István főispán, főtanácsos, országos kincstárnok irányította. Előbb a kolozsvári, majd a nagyszombati jezsuita kollégiumban végezte tanulmányait, az utóbbiban jogi-bölcseleti diplomát szerzett. A jezsuita rendet később mindig nagy hálával emlegette. A Rákóczi-szabadságharc idején nem állt be a kurucok közé, de mégis gyanúba keveredett a császáriak előtt, s azok Brassóban huszonkét hónapra börtönbe zárták. 1709-től aktívan részt vett a közéletben, Küküllő megye főispánja és háromszéki főkirálybíró lett, majd bárói rangot kapott. A ranglétrán való emelkedésével elégedetlen volt, úgy érezte, tehetségéhez képest háttérbe szorult.

Írói műveinek többségét latinul írta. A Lusus Mundi (Világ játéka 1727) családjának történetét dolgozza föl, a Synopsys mutationum (Összkép a változásokról, 1749) korának eseményeit veszi sorra. Magasan e két mű fölé emelkedik, azonban a Metamorphosis Transylvaniae (Erdély átváltozása, 1736) című emlékirata, amely csupán címében latin, szövege a művelt székelyföldi nemes beszédstílusának ízeit villantja föl. Apor ezzel a művével írta be nevét a magyar irodalom történetébe, mivel az emlékiratnak olyan változatát hozta létre, amely nem az események elbeszélésére, még csak nem is az önéletrajzi részletekre irányítja a figyelmet, hanem a múlt tárgyi világának, szokásainak, erkölcseinek megörökítésére vállalkozik. Mindezt természetesen nem csupán hagyománytiszteletből teszi, noha ez is lényeges mozzanat írói magatartásában; emellett azonban saját korának visszásságait és erkölcsi züllését is élesebb fénnyel tudja megvilágítani az emlékeiben megszépülő múlt fölidézése révén. A Bethlen- és Rákóczi-kori független Erdély anyagi jóléte, patriarchális társadalma, erkölcsi egyenessége szembesül itt a Habsburg-birodalom részévé süllyedt, súlyos adóterheket nyögő, bürokrácia és korrupció által átjárt ország életével s ez a szembesítés kitűnő korrajzot eredményez, mind művelődéstörténeti, mind erkölcstörténeti vonatkozásban. Apor írásának világos, sallangoktól mentes stílusa, bonyolult politikai események érintésétől való tartózkodása kevés tárgyi jegyzetet kívánt; annál több viszont az általa használt erdélyi tájszó, a ma már csak etnográfusok által ismert tárgymegnevezés. Ez utóbbiakat a szómagyarázatok között találja meg az olvasó.

Az itt közreadott szöveg alapjául a legújabb, de már kevéssel megjelenése után könyvritkaságnak számító kiadást választottuk: Metamorphosis Transylvaniae. Szerkesztette, az utószót és jegyzeteket írta Tóth Gyula Bp. 1972.

http://mek.niif.hu/06100/06187/html/mei16_180030020001/mei16_180030020001.html