Így gondozd a magyarodat
– magyarhang-játék 91’ –

Thomas Bernhardnak

Mottó 1. Az oly nemzet, mely gyanúval és haraggal nézi, ha írói a nemzeti érdekeknél szentebbnek tartják az erkölcsöt és igazságot, elsősorban a saját igazsága iránt költene gyanút.

(Babits Mihály, 1939)

Mottó 2. Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni! Elég talán annyit mondani, hogy a „magyar” szó – potom száztizenöt év alatt – igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.

„Magyarni” franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: „Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam.” És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: „Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és …” (Itt egy csúnya szó következik.)

(Örkény István)

A

Úgy kezdődnék, hogy én megkérdezem, hová, hová, bülbül szavú rózsák gyermeke, mire te azt mondod, hogy ezer szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, amire én azt kérdem, pardon?, mire te, hogy hová, hová, hát az ajrópaházba, te állat!, mire egy harmadik hang közbeszólna, hogy mi ez az agyalágyultság, így fog kezdődni?
C

Mi ez az agyalágyultság? Így fog kezdődni?
A

Kuss. Nem tudom, ki vagy, ismeretlen elvtárs, de nem így fog kezdődni. A mottókkal fog kezdődni, nagyon jó kis mottókkal fog kezdődni… Hardy azt is említette, hogy hamis feltevések végtelen sorozatával bebizonyította Isten létezését – ezt például föl se használtuk.
C

Nana!
B

Nő. Azt mondtad, rövid passzázsok lesznek benne.
C

Passzázsok? Méghogy passzázsok! Jó, hogy nem masszázsok.
A

Ez így nem nívó, hogy passzázs meg masszázs.
C

Verniszázs.
B

Álmodozva. Darázs, parázs, varázs… Azt mondtad, címek lesznek, és aztán rövid, éles képek. Magyar géniusz, azt mondtad, lesz egy ilyen című is.
C

No hiszen…
A

Magyar géniusz. A magyar géniusznak két archetípusa van. A bartók és a puskás. A bartók sovány, a puskás kövér.

Csönd
C

Gyér taps.

Magának milyen szép bimbós a járása…!
B

Mint a nyerges lóé, így mondta egyszer egy férfi.
C

És mi van most avval a férfival? Csönd. Bocsánat.
A

Cím: Loki, globi, kábé. A magyarod élete lokális, szerelme globális. Kábé.
C

Mit akar ezekkel a magyarokkal? Was für ein magyar?
A

Cím: Olajcsere. Mint rendesen, a magyarban is tízezer kilométerenként. Poros, provinciális vidéken gyakrabban.
C

Ez megőrült. Eszement… Együtt vannak? Kérem, ne válaszoljon. Én még ilyen irracionálisan gyönyörű járást nem láttam… Maga csak itt mendegéljen föl s alá… csattogjon csak az a csókos kis talpa, már megbocsát…
B

Mint a nyerges lóé. Ő mondta.
C

Ő?
B

Ő.
A

Én. A magyar lovasnemzet.
C

Beszámíthatatlan. Isten az atyám, hogy meg fogom számolni, hányszor használja ezt a szót, hogy magyar vagy mi.
A

Azt adja meg az a magasságos, smici sapkás…
B

Folyik a tusoló.
A

Milyen tusoló?
B

Nem milyen, hanem folyik. Tusolnom kell. Mert bár nem kellemetlenül, ám izzadságszagom van.

Paul McCartney beleszagol a levegőbe, girl! girl!
A

Cím: Mi a magyar? A pincér a Hotel Negrescóban izzadságszagú.
C

Ez a magyar? És mindebből mi? Hogy Nizza se fenékig 281. o.tejföl? Provinciális formátum és tragikus lét
rejtélyesen kiegyensúlyozatlan összefonódása? A szellem megtörtségének varázsa? Ez?
A

Balassagyarmat.
B

Hová, milyen magyart? Ez is eldöntendő. Mert más kell napsütésbe, meleg szobába és más északi fekvésbe.
A

A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk.
B

Nehogy megrohadjon a magyar.
A

A lakás mérete és a magyar nagysága legyen összhangban. Ha a lakóhelyiségek kicsik vagy bútorral túlzsúfoltak, a nagy magyar mindig és mindenütt útban van.
C

Például Széchenyi. Az a legnagyobb. Lakótelepen abszolút használhatatlan.
B

Az égő, izzó magyart ne töröljük le nedves ruhával!
A

Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk.
C

Nemzetgyalázás!

Csönd.
B

Színésznő. Gyerekek, abba a bánatos, állampárti, posztkommunista, hatalomátmentő életbe! Megint elcsesztétek! Ezt – „A”-hoz. – neked kell mondanod.
A

Színész. Hogy nemzetgyalázás? Azt én nem mondom.
C

Színész. Már mért ne mondanád, öregem, ha egyszer oda van írva… Mért pont most ne mondanád… Mi mindent mondtunk már ilyen papírokról olvasva…
B

Színésznő. Ne lelkizzünk, kollégák, daráljuk le gyorsan, meleg van. Ez nem a Bánk bán, a pali nem egy Shakespeare, nem kell túlbonyolítani. Szakma, gyerünk már.
A

Színész. Én akkor se mondom, hogy nemzetgyalázás… Elegem van már ebből… Nem akarok összeveszni senkivel… Nem akarom a nemzetet gyalázni.
C

Idézi. Elgyalázták előlünk az országot. Pedig erről a kötelmünkről, hassliebéről, nem volna szabad lemondani. Meg kéne teremteni hozzá a föltételeket. Azaz meg kéne változtatni az országot. Az éltünket. 22-es csapdája.
A

Színész. Félek is egy kicsit. Mért mindig én. Mondja most valaki más. Nyugalmat akarok. Nyugalomban dolgozni.
B

Színésznő, „A”-hoz. Drágám, neked, úgy tűnik, az analitikus gondolkodás nem az erősséged. Nem zavaróan az erősséged.
A

Kapd be…!

Csönd.
B

Ezt nem gondolja komolyan?!
A

Kapd be a koronám!
C

Korona? Koronaproblema? Szemben az Otthon Áruházzal, kitűnő fogorvosnő, szívesen megadom a címét, helyes nő, olyan könnyű keze van, mint egy citromszuflé…
B

Komolyan. Mért kell így beszélni?? Mi az értelme? Ön azt mondja, kapd be a koronám!, miért? Kit akar evvel provokálni? Kit akar evvel megsérteni? És biztos ön abban, hogy csupán azokat fogja sérteni, akiket akar? Nem kéne körültekintőbbnek lennie? Hát nem ismeri a szenvedések és megaláztatások monoton történeteit? Ezt a rohadt gazdagságot? Ismeri, mert ismernie kell. Aki itt él, az ismeri ezt. A fenyegetettségnek ezt az állandó, tompa, megszégyenítő jelenlétét.
A

Kapcsold ki.
B

Szemtelen fráter.
A

Kapcsold ki.
B

Nem is hordok melltartót.
A

A rádiót, azt kéne kikapcsolni, ha ki kéne kapcsolni. Itt majd bármikor elhangozhatik ilyen mondat. Ez egy ilyen hely. Ha pedig majd mindenki vagy majdnem mindenki elzárja a rádiót, akkor majd nem lesz ilyen műsor.
C

És ezt hívják, gyerekek, demokráciának. Itt Moha bácsi beszél, a törpe.
B

Ezt meg külön utálom, ezt a se igent, se nemet, hol idetáncol, hol odatáncol, kint is, bent is egeret akar fogni… Mit nevet?
A

Lehet, hogy igaza van, csak épp nem én vagyok a macska.
B

Jaj, de azt ne mondja, hogy maga az egér, mert sírva fakadok.
A

Én mindennek jöttem.
B

Az lehet, kislovag, de mindent nem lehet elviccelni. Van egy határ.
A

Van, tényleg van. Csak nem ugyanott húzzuk meg.
B

Van egy közmegegyezés.
A

Köze válogatja.
B

Magának mindenre van mondata. De nem lehet mindent mondatokkal elintézni.

Csönd.
C

Suttogva. Na most nem nevet…
A

Kedves hallgatóink, szemtanúi, sőt részesei vagyunk egy világot átfogó folyamatnak, ne kerteljünk, a világ elmagyarosodásának. E hangos kézikönyvünk, amely nem szerénytelenségből, de tehetetlenségből tör teljességre, égető hiányt pótol. Az elmagyarosodás új jelenség, eddig csak mint lehetőség volt meg a világban, akár az Egyesült Európa, mára azonban beért a gyümölcs.
C

Hulljon a férgese!
A

A világ elmagyarosodása nem azonos még nagy vonalakban sem azzal, amit balkanizálódásnak neveztünk.
C

Apage Metternich!
A

És nem azért, mert az elmagyarosodás jobb, kvázi európaibb volna, hanem mert az elmagyarosodás iránytalan, egy új dimenzió, s nem a meglévő klasszikus értékek kopása, nem egy lassú romlás, noha a felszínen kísértetiesen hasonlít mindehhez. Tudniillik első körben egyre több olyan jelenséggel találkozunk a nagyvilágban, melyre ismerősen legyintünk: Ó, ilyesmi csak nálunk történhetik meg. Így legyintünk a sértődött, tiszta magyar, londoni taxisra, aki valami parlagi bosszúból elhajt előlünk, így az újnémet intellektuell-vitákra, német-e a keletnémet s viszont, ó, de magyar, legyintünk a lengyelekre, amikor egy ismeretlen, emigráns milliomost majdnem elnökké választanak, és amikor meglátjuk egy wachaui barokk templomocska renovált kékjét, amihez fogható ocsmányat teremtett élőlény még nem látott, arról azonnal tudjuk, világos, hogy a plébános testvére a zalaegerszegi tanácselnöknek, pontosabban annak a húgának, aki a szeretője, de már vagy tizenöt éve, a főagronómusnak, s ott maradt vissza egy kis kék, öt zsák, azt sikerült átbuherálni ide, a sertéshizlalda kékjét, másképp ez nem jöhetett volna létre, e csoda…
C

Szeresd a magyarodat, mint tenmagadat.
B

Kívánd a magyarodat. Ha hozzád bújik, simogasd.
C

De ne a szőre visszájáról.
B

Az erogén zónákat piros-fehér-zölddel jeleztük.
A

Nyelvünk szegényes. Ha kijelentjük, mindannyiunkban egy magyar rejtőzik, óhatatlanul analógiákat kezdünk gyártani, zsurnál-felcímek jutnak az eszünkbe, helytelenül. A bennünk lévő bolsevik,
Diktátor. Fasiszta. Hitler, Sztálin. A mindannyiunkban megbúvó Fock Jenő.
C

E sorok írásakor hálát érzünk az ensz, az eszdéesz, az emdéef, a kicsiny gazdák és erich honecker iránt. Puszi, puszi, csók.
A

Kuss. Newtoni szemlélet ez, amelynek, tudjuk, megvan az érvényességi köre. Azt kell mondjuk, hogy ez az elmagyarosodott vagy elmagyarosodásban lévő világhoz képest egy paradicsomi, nem is állapotot, de reményt tükröz, azt nevezetesen, hogy volna az ÉN, s abban a diktátor, gyilkos és így tovább, azaz nem volnánk így ugyan szentimentalisták, nyálas humanisták, mondván a világ alapvetően jó, csak a kommunisták elcsellózták, nem, elfogadnánk az árnyékot, de mégis folyamatosan és görcsösen hivatkoznánk a fényre… Ennek az operettnek vége. Nem a fénynek…
C

Ki volna dőre, sötétben sötétet posztulálni?
B

Néger segge az alagútban. Vagy félreértem?
C

Mint a nyerges lóé, sötétben, sötétet!
B

Posztuláljon!
A

Na…! …nem a fénynek volna vége, de annak az illúziónak, hogy a bennünk lévő magyart tőlünk elválasszuk. Nem röstellünk hivatkozni a mai fizikára, a részletektől megkíméljük a nagyérdeműt.
B

Unom.
C

Én meg nem értem, mi ez a magyar?!
B

A magyar emlős.
C

Oh. A magyar emlős, mégis megbotlik. Sámpány.
A

Passzázs. Cím: Vivaldi: Négy évszak. Egy magyar nem csinál nyarat. Beköszöntött az ősz.
C

Ünnepélyesen. Mü szabirájem urozsáj.
B

Fantasztikus.
C

Nyugtával dicsérd a magyart!
A

A magyar a hegeli világszellem – csak kicsiben.
B

Borssal, sóval, paprikával ízesítjük, ízlés szerint.
A

Az összeurópai butaság évtizedeiből, a Jalta-sötétből főnixmadárként röppent a világba a magyar. Magyarod vagy van, vagy lesz. Van, aki bírja, s van, aki vágyja.
B

A magyar a van.
A

A német a sollen, a francia a milyen, az angol az idő, az olasz a majdnem minden.
C

Ne sziporkázz.
B

Mint a nyerges lóé, így mondta, olyan a járásom.
C

Nyihahaha.
A

A magyar az Új Európa önismerete. Pontosabban magyar nélkül nem élet az élet. A magyar az új. A magyar az ismeretlen. A magyar a sötét, ahová Európa ugrik. A magyar az évtizedek óta halogatott gondolkodás, a magyar a tanácstalanság, a tehetetlenség, a magyar az endéká, a magyar a kádár, a magyar az én vagyok… A magyar az új nincs. Az új semmi. Az árnyék. A nincs mint Európa, a semmi mint Európa, az Európára való emlékezés mint Európa… A magyar nem a rossz, a piti, a kisstílű, az ügyeskedő – hanem az örök. Semmi nem idegen tőlem, ami emberi. Ez az emberi a magyar. Ez a nem-idegenség a magyar.
B

Mesél. Akinek egyszer már volt magyarja, az többnyire élete végéig ragaszkodik a magyartartáshoz. Többé nem akar lemondani a két lábú barátról.

Ez történt velem is. Minden magyaromnak más és más volt a jelleme, mindegyiknek megvoltak a sajátosságai, mindegyik külön személyiség volt. Nem viselkedtek mindig kifogástalanul, néha-néha bizony bosszúságot is okoztak, de megbízhatók voltak és hűségesek, meghatóan ragaszkodtak hozzám és hozzátartozóimhoz.

Ha az íróasztalomnál ülök, Feri időnként megbökdösi a lábam. Ez gyöngéd felhívás arra, hogy vakargassam a füle tövét vagy simogassam a hátát. Ha kívánsága teljesül, szép békésen visszavonul.

Ilyen vagy ehhez hasonló minden magyar. Így talán nem túlzás, ha a magyarról mint barátról beszélünk… Magyarjaim sokat tanultak, ezt meg is követeltem tőlük. De én is tanultam tőlük, magyar lévén én sem vagyok, bizonyos értelemben, tökéletes.

Az igazi magyarbarátot minden magyar érdekli. A durva ember, aki veri s kínozza a magyarját, szerencsére már kihalóban van. Ahhoz, hogy a magyart megértsük, az kell, hogy magyar módra próbáljunk gondolkodni, magyarunk ezért nagyon hálás lesz, borostyánszínű szeméből szeretet és bizalom fog sugározni.
C

Ki tartson magyart?
A

Egy: aki szeretetre vár, kettő: akinek több mozgást, friss levegőt rendelt az orvos, három: idősebb házaspároknak is kedves társa lehet a magyar, amikor a gyerekek már kirepültek a családi fészekből.
B

Kezdő magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne szukát!
A

Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart.
B

Az a fehér-gyöngy-hibrid magyar!
C

Micsoda baromság. Promenád-mischung itt mindenki.
B

Öreg magyart ne vegyünk!
A

Évente kétszer fürösszük, semmiképpen se többször!
C

A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj, magyar, helyedre!
A

Színdinamika! A sárgamagyar…
B

…a tágasság érzetét kelti.
A

A narancsmagyar…
B

…mámoros.
A

A vörösmagyar…
B

…meleg.
C

Vörös? Ilyen szín nincsen is.
A

A jómagyarember…
B, C

…az már a járásáról megismerszik.
C

Mint komor bikáé.
B

És én? És én? Az én járásom?
A

Levegőt minden magyar igényel, de nem huzat formájában.
C

A Kárpát-medence huzatos.
B

A magyar hátránya, hogy könnyen karcolódik. A lakkozott magyarral bánjunk kesztyűs kézzel.
A

Problémás, ha a magyaron összecsavarodnak a rojtok.
C

A magyart mindig a visszáján poroljuk.
B

Tempo bolero! A magyar nem tűri magán a penészt.
A

Praktikus a hordozható magyar.
C

A kipállást langyos vízzel mossuk, és hintőporral beszórjuk. Legjobb a babahintőpor.
A

A magyar baráti nép. Igaz barátság soha nem vezet léha kalandokra.
C

Ha valamit elrontottunk, egyszerűbb, ha bevalljuk. Például ha szilárd magyart sóztunk el, nincs mit sokat tenni.
B

Szerelmes a szakácsné.
A

Mintáshoz mintásat ne hordjunk!
C

A magyarnál fontos a kiegészítő, pl. csauszínű, noppos tweed-alj vagy román, szerb, szlovák.
B

Bizony nem szép látvány a pecsétes, derekán, talán gerincén…
A

Elég már!
B

… összemaszatolt magyar!
C

Hogyan öltöztessük a magyarokat? Ami a pelenkázást illeti, legjobb a magyart minden étkezés előtt tisztába tenni.
B

Szoptatás 3 óránként.
C

Zavarjátok hozzám a kisdedeket!
A

Neveljük szobatisztaságra. Fogmosás! Gyakori panasz az ujjszopás, bevizelés, önfertőzés és selypítés.
B

A régi néphit, hogy a selypítés hátgerincsorvadáshoz vezet, nem áll, az egyenes magyar ember kerüli.
C

Első jótanácsom: a magyart ne tekintsük robotnak, elkerülhetetlen bajnak, „kibírhatatlannak”.
A

Cím: Rágalmak. A magyarodra szokás rágalmakat szórni. Ez kiváltképp hosszú víkend esetén bosszantó (nyilvános beszéd hiánya stb.). Ilyenkor nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, s nehéz volna megmondani, hisz beszélni sem lehet, a zörgés-e, a haraszt-e, a fújás-e, avagy a szél-e a magyar. Háromféle rágalom van, név szerint egy: a magyar antiszemita, kettő: utálja a szlovákokat, mint a kukoricagölödint, jelesül a tótokat, valamint minden magyar zseni. A rágalmaktól magyarod minősége alig változik, az esetleges vizeletfoltokkal ne törődj, bazmeg.
B

Naa… Elnézést, kedves hallgató.
C

Azért csak jobb négernek lenni Párizsban, mint cigánynak Magyarországon.
B

Csak jobb.
C

És inkább volnék buzi New Yorkban, mint Pesten.
B

Na de és heteroszexuális?

Csönd.
A

Itt élned, halnod kell.
B

Na… Elnézést, kedves hallgató.
C

A magyar a tartós fogyasztási cikkek kategóriájába tartozik.
B

Ismert a márkarajongás.
288. o.
C

Olcsó magyarnak híg a leve!
B

Fontos a jó kenőanyag!
C

Magyarnak lenni nehéz fizikai munka, ezért útitervünket pihenők beiktatásával állítsuk össze.
B

Magyarnak lenni nem a kanyarban, hanem a kanyar előtt kell!
C

Magyarnak lenni veszélyes üzem. Nem elég a szabályok ismerete, a magyart belülről kell ismerni, nemes és alattomos tulajdonságait!
B

A magyartartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományunktól szaporulatot nyerünk, és azt fölneveljük.
C

De azt nem kell megadni, hogy tízmillió vagy tizenöt!
B

A magyar hidegen is kitűnő, például Cumberland-mártással.
A

Színész. Ebből nekem elég. Ezt én nem csinálom tovább. Most pont ez a probléma, hogy magyar? Én ezt nem vállalom. Elmegy.
B

Színésznő, „C”-nek. Utána kell mennem, bocs, tudod, a nyerges ló miatt…

Csönd
C

Színész. Tényleg olyan a járása… Na mi van még ideírva? Mert ami ide van írva, azt végig kell mondani… Magyar… magyar – Ízlelgeti. – …milyen jó kis szó volna ez… mint a liliom… vagy a liliomtipró… magyar, magyar… ajrópa… Kisajátítások. Ha azt mondom, keresztény, azt mondják, antiszemita… ha azt mondom, zsidó-keresztény, azt mondják, nemzetáruló. Barmok… Ez a felejtés országa. Az emberek nem szeretik önmagukat, el akarják felejteni a múltjukat… Elment már mindenki… Én még hallgatok egy kicsit… nektek…

_______________________________________________________________________

2008.11.26.
Rába Adrienn

Képzelt riport Esterházy Péterrel

Nálunk járt, nekünk olvasott. A Semmi művészet előadása valami művészet volt. Esterházy Péter is mindig nagyon volt valahol. Kezdetben zavarban, aztán a végén is, közben meg elemében. És, állíthatom, mindig nagyon ott volt!
http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/kepzelt_riport_esterhazy_peter_szombathely_agora_semmi_muveszet

*

DIGITÁLIS AKADÉMIA

Esterházy Péter digitalizált művei

http://pim.hu/object.942135e6-4236-45cf-bd4b-24929976729a.ivy