Payday Loans

Keresés

A legújabb

Régi magyar pajkos énekek
MAGYAR ÉLETMINŐSÉG
2011. július 01. péntek, 07:04

pajkos nekek

Erotika az irodalomban: Régi magyar pajkos énekek

Írta: Tóth Judit  
2007. September 15. 

A pajkos szó a régi magyar nyelvben elvetemült gazembert, „népnek moslékit”, „ocsmány bordélyból kőlt” embert jelent. Nincs olyan kedves, játékos hangulata, mint mai szóhasználatunkban. Az énekek szerzői a legtöbb esetben ismeretlenek. Vándorló énekesek, akik kocsmákban, kastélyokban, várakban adják elő a hallgatóság igényeinek megfelelő történeteket kóborlásuk, hányattatásuk eseményeiről. Az énekmondás hivatásként a XVII-XVIII. században eltűnik, deákok alkalmi pénzkeresetévé válik. A pataki és debreceni deákok repertoárja kimerítetlen: kitalált kalandok, képtelen hazugságok mellett legszívesebben a bor mámorító hatásáról, a részegeskedésről és természetesen a szerelemről szólnak. Az itt közölt énekek igazi ritkaságok, zömében a XVI. századból. Gúnyolódó és humoros versek mellett vaskos strófákat olvashatunk; a testi szerelem gyönyöreiről szabadszájúan szóló énekeket, melyeket meglepő szókimondásuk miatt szigorúan a 18 év felettieknek ajánljuk! 


(AZ ÉN FARKAM BORBÉ LEGÉNY...)

Az én farkam borbé legény, 
Hugom asszony beteg szegény, 
Jöjjön hozzám vacsorára, 
Meggyógyítom virradtára. 

Nincs jobb pipázni pipábúl, 
Mint a tajtékos pinábúl, 
Abba virgonc farkat tolni, 
Azt is egy réfre pótolni. 

*  

(ÉN VAGYOK A HALÁSZLEGÉNY...)

Én vagyok a halászlegény, 
Én állok a tó közepén, 
Én fogom az aranyhalat 
Világoskék paplan alatt. 

Engem szeress, ne bátyádat, 
Boszantom a termő fádat, 
Én vagyok a rózsa virág, 
Engem szeret egész világ. 

Nem eszik a pina lencsét, 
Sem uborkát, sem gesztenyét, 
Hússal él ő, mint a vércse, 
Mégsem csömöllik meg tőle. 

Félre fattyú, megrúg a ló, 
Szép asszonybúl lesz a ringyó, 
Száraz fábúl pedig hernyó, 
A cigánybúl a kis rajkó. 

Nincsen a pinának álla, 
Mégis kinőtt a szakálla, 
Olyan legény borotválja, 
Nincsen szeme, mégis látja. 

Sárga csikó, kopasz nyereg, 
Baszhatnék a szegény gyerek, 
Tőled rózsám, mégsem kérek, 
Mert jól tudom, lenne gyerek. 

Tartsuk meg a régi szokást, 
Fasznak ád a pina szállást, 
Benne duzzog, keménykedik, 
Okádásig gyönyörködik. 

Leterítem köpönyegem, 
Szeretőmet ráfektetem, 
Bevetem a halász horgot,
Ugy fogdozom a szép pontyot. 

Lábod közi fügefészek,
Mikor tetszik, beletészek, 
Akkor vigad árva faszom, 
Mikor gyenge pinát baszom. 

*  

[NEM ADNÁLAK E VILÁGÉRT...]

Nem adnálak e világért, 
A keresztúri vásárért.
A vásárral mit csinálnék? 
De teveled véled hálnék. 

Véled hálnék, lefeküdnék, 
Lábod közé nyújtódzanék, 
Úgy a közepiben tennék, 
Harmad napig ki sem vennék. 

Hajja szívem gyöngyvirága, 
Kunkorodjál a farkamra, 
Úgy kunkorodj a farkamra, 
Mint a kódus a mankóra. 

*

[A KIS UTCA SZEGÉLET...] 

A kis utca szegelet, Basztam én ott eleget. Trallala, trallala. 
Basztam, baszok, fogok is, Ha mindjárt meghalok is. Trallala, trallala. 
Azért laktam festett házba, Mindég basztam télbe-nyárba. Trallala, trallala. 
Az én farkam íródeák, Nem kell annak gyertyavilág. Trallala, trallala. 
A kendé meg szolgabíró, Nem kell annak kocsi, hintó. Trallala, trallala. 
Azért vagyok ilyen görbe, Sokat basztam a gödörbe. Trallala, trallala. 
Azért voltam kurta vason, Sokat basztam a városon. Trallala, trallala. 
Nem messze van ide Ujhely, A viganó jó búvóhely. Trallala, trallala. 
Azért vagyok ilyen sovány, Hogy a farkam igen pogány. Trallala, trallala. 
Nem messze van ide Nyitra, Hol a picsa tátva-nyitva. Trallala, trallala. 
Ez az utca végig vasas, Az a kislány tőlem hasas. Trallala, trallala. 
Ha megbaszod a papot, Majd ád egy vaskalapot. Trallala, trallala. 
Ha megbaszod a papnét, Jó helyre megy a bagnét. Trallala, trallala. 
Nem messze van ide Kőrös, Nem is pina, ha nem szőrös. Trallala, trallala. 
Ez az utca végig sáros, ltt baszik a patikáros. Trallala, trallala. 
Voltál-e már Csanádon? Van-e szőr a pinádon? Trallala, trallala. 
Voltál-e már Ecseden? Van-e szőr a pecseden? Trallala, trallala. 
Nem messze van ide Tállya, Szőrös az anyád picsája. Trallala, trallala. 
Mondjad kislány: mandola, Mondom uram : nyomd oda. Trallala, trallala. 
Mondjad kislány: kútágas, Mondom uram : jó tágas. Trallala, trallala. 
Mondjad kislány: dióbél, Mondom uram : bele tér. Trallala, trallala. 
Azért ittam csokoládét, Hogy a farkam járjék prádét. Trallala, trallala. 
Azért adtam egy garast, Hogy a pinád egy arasz. Trallala, trallala. 
Azért adtam egy petákot, jól kétfele vesd a lábod. Trallala, trallala. 
Jó éjszakát a pinának, Nem kell már a juristának. Trallala, trallala. 

*

(KUKORICA HAJTÁS, HAJTÁS...) 

Kukorica hajtás, hajtás,
Kell-e pina, pajtás, pajtás?
Ha kell pina, pajtás, pajtás,
Szabó Sára szívesen lát éjszakára. 

Könnyen állja, ha taszítják, 
Nem csiklandik, ha vakarják, 
Könnyen enged a szép szónak, 
Mint a kanca a mén lónak. 

Singuláriter lefekünni, 
Plurariter belé tenni,
Lefektették Szabó Sárát, 
Megtekerték szőrös várát. 

Berzétei lefektette,
Legényesen megtekerte, 
Béfűjtötte kandallóját, 
Jól tartotta vak matyiját. 

Addig mérték a vak vágást, 
Hogy megdöfték ketten egymást, 
Ketten bújtak a pendelybe,
Ugy mulattak a setétbe. 

A kandallót béfűtötték, 
Szabó Sárát feldűtötték, 
Pulsusát megtapogatták, 
A lapsátivát béadták. 

De bezzeg forr is torkára, 
Mér vágyott májas hurkára, 
Ugy ráesett a hasára,
Hogy fattyat vet nemsokára. 

Meg az haja nem konkorul, 
Addig hasa nem domborul, 
De ha feltette a kontyát, 
Hordozza már a porontyát. 

Azért szűzek vigyázzatok, 
Hogy ti is így ne járjatok, 
Ígér jár, aki bujaságra
Magát adja kurvaságra. 

Ez verseket azért írtam, 
Mivel őzet én is bírtam, 
Azért gondja a bőcsőre 
Légyen a keresztelőre. 

Forrás:

Pajkos énekek. Magyar ritkaságok sorozat.

Szépirodalmi könyvkiadó, Bp. 1984.

 

 

LAST_UPDATED2