Payday Loans

Keresés

A 18. századi rekatolizáció „szülötte”: az első intézményes árvaház Mo.-n PDF Nyomtatás E-mail
A magyarok története - szemlélet, tudás és tanítás
A SZOCIÁLPOLITIKA TÖRTÉNETE

VINCZÉNÉ MENYHÁRT MÁRIA

A 18. századi rekatolizáció „szülötte”:
az első intézményes árvaház Magyarországon


A tanulmány a Magyarországon elsőként, a 18. század derekán,
Kőszegen létrehozott intézményes árvaház alapításának körül-
ményeit, indokait mutatja be. Szakirodalmi és levéltári for-
rások felhasználásával főleg az intézmény első évtizedeinek
történetét vizsgálja. A szerző központi megállapítása, hogy az
intézmény fennmaradásában és jelentőségének növelésében
fontos szerepet játszottak a jezsuita rend közvetítésével meg-
valósuló rekatolizációs, ellenreformációs törekvések. A tanul-
mányban egy összetett, oda-vissza ható kapcsolat elemei kör-
vonalazódnak. Az árvaházi növendékek az esetek nagy részé-
ben az eredeti hitük feladásáért cserébe a biztos szegénységtől
és tanulatlanságtól menekültek meg, míg a katolikus egyház
a gyermekekről való gondoskodás ellentételezéseként további
követőkre tett szert.

„Az elhagyottság Magyarországon a 19. század végéig, a 20. század elejéig,
de Európa-szerte ugyaneddig az időpontig megrekedt a társadalmi filant-
rópia keretei között”– fogalmaz Gyáni.1 Az árvákról való gondoskodás
évszázadokon keresztül a különböző egyházak, szerzetesrendek tevé-
kenységének része volt. Hazánkban e területen fordulópontot jelentett az
1741-es esztendő. Ez nem az egyházi feladatvállalás visszaszorulását jelzi,
hanem ezen belül egyfajta katolikus expanzió megjelenését ebben az idő-
szakban, melynek szerves jelenségeként jött létre Kőszegen az ország első
szervezett, önálló, intézményes jellegű árvaháza. Ezzel a lépésével meg-
előzte Ausztriát, ahol 1743-ban született meg az első ilyen jellegű intéz-
mény, melyet egy gazdag gyáriparos alapított.
Magyarországon az 1760-as évektől kezdődően a kőszegi árvaházat
számos intézmény követi, mint a selmeci (1762), soproni (1762) nagy-
szombati (1767), majd a nagyváradi, veszprémi, a kolozsvári és a váci

1 Gyáni Gábor: A regulázó gondoskodás. In: „A tettetésnek minden mesterségeiben járta-
sok…” Szerk.: Léderer Pál és társai 25. o.

árvaház. Közös elem az első ilyen jellegű intézményeknél, hogy megalapí-
tásukat általában valamely befolyásos, egyházi vagy világi hivatalt betöltő
személy adománya tette lehetővé.2
Jelen tanulmány fókuszában az 1741-ben Kőszegen létrehozott, előbb
városi, majd Kelcz-Adelffy névre keresztelt árvaház történetének első
évtizedei állnak. Egyrészt az árvaház létrejöttének körülményeivel, cél-
jával, működési feltételeinek megteremtésével és az árvaház növendé-
keinek, illetve az árvaházban folyó, mindennapi életet meghatározó sza-
bályoknak a bemutatásával foglalkozom. Másrészt azonban szeretném
megvilágítani azokat a tényezőket is, amelyek az árvaház létrehozásának
hátterében húzódtak meg.
Lényegi szerep jutott az árvaház létrehozásában és regionális szintű
intézménnyé fejlődésében a katolikus egyház és a protestáns egyházak
közötti hatalmi harcnak. Az intézmény működését tekintve meghatározó
jellegű a helyi hatóság és a helyi társadalom (elsősorban a helyi céhek)
közötti kapcsolat, mely időnként meglehetősen konfliktusosnak mond-
ható. Az árvaház megalapítása és működése körül a különböző érdekek
ütközését vagy éppen összefonódását, illetve az egyes társadalmi szerep-
lők közötti konfliktusok sorát figyelhetjük meg. Összességében az intéz-
mény létrehozásában nem csupán az emberbaráti célok domináltak, sőt, a
vallási ellentétek, melyek eredőjeként megalakították az árvaházat, nem-
zetiségi kérdéseket is magukban hordoznak. 
A tanulmány elkészítése során két fontos forrásra támaszkodom: egy-
részt az intézmény fennmaradt magyar nyelvű levéltári anyagára, más-
részt pedig dr. Vecsey Lajos munkájára, aki gyűjteményes kötetében az
árvaház történetének részletes bemutatását adja, a fennmaradt latin
nyelvű dokumentumok magyarra fordításával és kötetbe rendezésével.3
Valójában már a kőszegi árvaház létrehozása előtt létezett egy magán-
jellegű kezdeményezés Kőszeg közelében, Nemescsón4, mellyel kapcso-
latban azonban meglehetősen kevés információ maradt fenn. Az tudható,
hogy egy evangélikus lelkész, bizonyos Sartorius Szabó János nevéhez
fűződik a létrehozása. Sartorius Halle-ban tanult, s onnan hozta magával a
pietista mintát, melynek alapján a saját paplakjában gondoskodott néhány
árváról.
Egyúttal latin iskolát is működtetett a településen, ún. Alumneummal
kiegészülve.5 Anyagi támogatást az árvák ellátásához az evangélikus

2 Dr. Vecsey Lajos A szombathelyi egyházmegye múltjából. A kőszegi római katolikus
Kelcz-Adelffy Árvaház története. 1741–1941 8. o.
3 Dr. Vecsey Lajos: A szombathelyi egyházmegye múltjából. A kőszegi római katolikus
Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741–1941 címmel írta meg tanulmányát, mely kronologi-
kus sorrendben írja le, foglalja össze az intézménnyel kapcsolatos történéseket. Dr. Vecsey
Lajos katolikus pap, történész. Teológiai tanulmányait a szombathelyi szemináriumban
végezte.1939–1949 között Kőszegen a Szent Domonkos nővérek tanítóképzőjének hittanára,
majd igazgatója volt.
4 Nemescsó kistelepülés, mely az 1681-es soproni országgyűlés X. 16. törvénye alapján arti-
kuláris hely volt, azaz az evangélikusok számára vallásgyakorlásra kijelölt hely.
5 A latin alumno igéből ered, jelentése: tart, nevel. Olyan intézetek jelölésére használták,
ahol eltartották és nevelték azokat a gyermekeket, akik mindezért fizetni nem tudtak.
Iskolai tápintézetnek is nevezték.

gyülekezet tagjainak adományain kívül Sartorius Bécsből is kapott. Bécsben,
az 1730-as évektől, a dán követség evangélikus gyülekezete működtette
az ún. Ungarische Cassa-t6, mely pénzügyi alapból a nemescsói árvaház is
rendszeresen részesült.7
E kezdeményezést azért kell megemlítenünk, mert meglehetősen nagy
szerepe van a kőszegi intézmény létrehozásában, azonban nem feltétlenül
úgy, ahogy várnánk. Nem mintaként, a jótékonykodás követendő példá-
jaként járult hozzá közvetve a kőszegi intézmény létrehozásához, hanem
éppen ellenkezőleg, ahogyan az az alábbi idézetből is kiderül. Kőszeg
városbírája nyíltan kifejezte a nemescsói kezdeményezéssel kapcsola-
tos ellenérzéseit, s mintegy ellentörekvésként fogalmazta meg a kőszegi
intézmény létrehozásának igényét:
„…olyanok is vannak, akiket a nem katolikusok Nemescsóba – az artikuláris helyek egyi-
kébe – visznek el nevelés céljából, kívánatos és üdvös lenne, hogy ez a szokás el ne hara-
póddzék, ha a polgárság maga gondoskodnék valami úton módon az árváknak a városban
történő neveléséről.”8
Ez a fajta motiváció nem volt egyedülálló, hiszen a későbbiekben a
jezsuita rend az árvák nevelését gyakran használta a katolizáció eszköze-
ként, az egész Monarchia területén. „Ők ismerték fel a pietizmus filant-
rópiájában a protestánsok veszélyessé válható fegyverét, melynek hatása
ellen küzdeni kell. Az ellenszert az ő példájuk követésében találták meg.
Árvaházat alapítottak ott, ahol a közelben pietista intézmény már állt,
hogy így egyrészt katolikus gyermekek protestáns árvaházban nevelését
megakadályozzák, másrészt hogy ők nyerjék meg a katolikus származású
gyermekeket a katolikus egyháznak.”9
Magyarország az árvaház alapításának idején a Habsburg Monarchia
részeként speciális, alárendelt helyzetben volt, elsősorban jogi és igazga-
tási szempontból, ami azonban az élet minden területén éreztette a hatását.
A korszak meghatározó eszmei irányzata, a felvilágosult abszolutizmus
törekvései a rászorulókról való gondolkodás terén burkoltan maguk-
ban hordozták az önhibás – tehát a helyzetükért magukat a rászorulókat
kárhoztató – szemlélet uralkodását. Ugyanakkor az árva, elhagyott vagy
nyomorgó gyermekeket természetadta munkaképtelen voltuk az érdeme-
sek kategóriájába sorolta, így ők többé-kevésbé számíthattak valamiféle
közösségi segítségnyújtásra, s mintegy felmentést kaptak az önhiba vádja
alól. Nem véletlen, hogy komplexebb, a fizikai szükségletek kielégítésén
túlmenő gondoskodásban a gyermekek célcsoportja részesülhetett az
elsők között.
A 18. századi Magyarország városait a kézműipar és a céhek újjászer-
vezése jellemezte, s a céhes kereteken túlmutató ipari termelésről még szó

6 A magyar segélyalap fő bevétele az alkalmi adományok mellett a húsvéti gyűjtés volt.
7 Csepregi Zoltán: Magyar érdekességek a 250 évvel ezelőtti Bécsből. Forrás: http://www.
lutheran.hu/ujsagok/lelkipasztor/l960907.htm Letöltés: 2008. 10. 12.
8 Kőszeg város tanácsának iratai: 1741. január 2., tanácsülési jegyzőkönyv. Forrás: VaML
Kőszegi Fióklevéltár
9 Gönczi Magdolna: Az árvaházak kialakulása Mária Terézia korában. Bölcsészdoktori érte-
kezés Budapest, 1933. 19. o.

sem lehetett, ennek feltételei még hiányoztak. A céhek mesterei és a városi
kereskedők ugyanakkor oly mértékű vagyonra tehettek szert, hogy ez már
lehetőséget teremtett a jótékonykodásra. Ez a fajta adakozás, amely har-
monizált a katolikus egyház tanításaival és a túlvilágtól való félelemmel,
lényeges szerepet tölt be a kőszegi árvaház létrehozásában és fennmara-
dásában is, hiszen a jelentős összegű magánadományok felajánlása tette
lehetővé a tárgyi feltételek megteremtését. Gyáni kifejti, hogy a rászoru-
lókkal szembeni könyörületesség gyakorlása tulajdonképpen a túlvilági
üdvözülés biztosítékaként van jelen a közgondolkodásban.10
A korabeli társadalomban az ország lakosságának túlnyomó többsége
a katolikus egyház híve volt, míg a lakosság fennmaradó része elsősorban
a protestáns felekezetek kötelékébe tartozott.11

Az árvaház megalapítása

1741. január 2-án, a városi tisztújító ülésen12 vetette fel Szvetics József,
akkori városbíró a helybéli árvák ellátását, nevelését szolgáló intézmény
alapításának gondolatát. Felszólalásának összegzésében a következők
olvashatók: „… mivel sok gyámoltalan ügyefogyott árvák vannak, és
lesznek is (a még kenyerüket vagy koldulással vagy egyéb iránt megke-
reshetik), hogy azoknak educatiójára és föl nevelésére valamely fundust
találni igyekszik”13.
A városbíró arra hivatkozott, hogy nagy számmal találhatóak a város-
ban olyan szülő és vagyon nélkül maradt gyermekek, akik gondoskodásra
szorulnának. Felhívta a városvezetés figyelmét arra, hogy a Nemescsóban
lévő, artikuláris helyen nem katolikusok nevelnek gyermekeket, ami sze-
rinte nem kívánatos dolog. Úgy véli, a városi polgárságnak is ki kellene
vennie a részét az árvák ellátásából. A tanácsülési jegyzőkönyv szerint a
városbíró javaslata nem kapott nagy támogatást. Ennek részben a város
amúgy is szűkös költségvetése lehetett az oka: a testület valószínűleg nem
kívánt ebből áldozni az árvák ellátására. Így megoldásra váró probléma
maradt, hogy ha a városkasszában nem állt rendelkezésre elegendő forrás,
akkor miből lehet finanszírozni egy ilyen, kétségtelenül fontos intézmény
létrehozását. A városbírónak azonban erre is volt javaslata: fölvetette, hogy
ezen túl a telkek eladásából származó, a városnak beszolgáltatott járan-
dóságok felét egy jövőbeli városházi alaphoz nyújtsák be, a következők-
ben. A városvezetés így már elfogadta a városbíró javaslatait, ugyanakkor
ez csupán az első lépés volt az árvaház létrehozásában. Ahhoz, hogy az
intézmény működőképes legyen, valódi támogatók megnyerésére volt
szükség.
Egy 1741-es királyi leiratból kiderül, hogy a város lakóinak egy része

10 Gyáni, i. m. 11–12. o.
11 Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711–1867. Magyarok Európában III. Háttér
Lap- és Könyvkiadó Budapest, 1990. 136. o.
12 Itt kell megjegyezni, hogy egyes források szerint a 18. századtól a városban, minden terü-
leten katolikus erőfölény érvényesült, így a helyi magisztrátusban is.
13 Kőszeg város tanácsának iratai 1741. január 2., tanácsülési jegyzőkönyv. Forrás: VaML
Kőszegi Fióklevéltára

ellenérzéseket táplált a fent említett járandóságok átadásával kapcsolat-
ban, „többen kikeltek ellene, főként a nem katolikusok közül”14; tehát a
legkevésbé sem állíthatjuk, hogy egy egész város akaratát fejezte volna ki,
amikor az árvaház létrehozása mellett döntöttek. Ugyanakkor az intéz-
mény létrehozásának egyfajta biztosítékául a városbíró folyamodványt
terjesztett Mária Terézia elé, melyben kérték, hogy erősítse meg a város-
nak az árvaház létrehozása érdekében tett intézkedéseit.
Kérdés, hogy vajon miért volt annyira fontos a városbíró számára,
hogy árvaházat hozzanak létre a városban. Véleményem szerint nem
lehet figyelmen kívül hagyni a magyarázat keresése közben azt a körül-
ményt, hogy az árvaház létrehozásának lelkes pártolója (és későbbi veze-
tője), Kelcz Imre jezsuita misszionárius rokoni kapcsolatban volt a város-
bíróval.15 Az árva gyermekek iránti szociális érzékenységet, a társadalom
felelősségének és a rekatolizáció fontosságának gondolatát valószínűleg
a jezsuita rokon ültette a városbíró fejébe. Megjegyzendő, hogy Kelcz a
későbbiekben az árvaház vezetője és egyik alapítója is lesz.
Tulajdonképpen a kezdetekkor meglehetősen túlzó az „árvaház” kife-
jezés használata, hiszen mindössze 5 gyermek gondozásáról, nevelésé-
ről gondoskodtak, egy kis épületben. A gyermekek lutheránus szülők
árvái voltak, tehát már ekkor megjelenik a rekatolizációs törekvés, sőt, ez
lényegi eleme az intézmény működésének, hiszen az otthon lakóit a kato-
likus vallás előírásai szerint nevelték.
A Sziget városrészben lévő házban folyamatosan gondoskodtak a gye-
rekekről; az iskolás korúak iskolába jártak, s a napjuk nagy részében a
gyermekek imádkozással töltötték idejüket.
E szerény keretek között indult az árvaház élete, amely aztán kereken
200 évig tartott, hiszen az intézmény 1941-ig fennállt. A két évszázad
során számos viszontagságon ment keresztül, a finanszírozási problémák-
tól egészen a Pozsonyba költöztetésig, és a 19. század végére az arculata is
megváltozik: internátus lesz belőle. Az alapítást követő évben már 24 árva
ellátásáról szerettek volna gondoskodni, amiről egy 1742-ből származó
szabályzatból értesülhetünk.16 A tervek szerint 24 gyermekből 12 lány
és 12 fiú lett volna. A szülők vallásától függetlenül katolikus nevelésben
részesültek volna a gyermekek. S bár a felvételek során nem tettek volna
különbséget a fiúk és lányok között, ugyanakkor eltérő típusú nevelésben
részesítenék őket. A lányokat a tipikus háziasszonyi szerepre készítenék
fel (kötést, fonást, horgolást, főzést tanulnának), míg a fiúkat elsősorban
a tudományoknak szentelnék, s ha nem mutat a fiúgyermek megfelelő
képességeket, akkor valamely mesterség követésére ösztönöznék. 
Fontos szerepet szántak a vallásos nevelésnek a gyermekek hétköznap-
jaiban. Elvárásként jelenik meg a szabályzatban, hogy naponta többször
közösen, hangosan imádkozzanak, vasár- és ünnepnapokon napi két isten-
tiszteleten jelenjenek meg, és rendszeresen gyónják meg bűneiket. Annak
érdekében, hogy a gyermekek a vallási előírásokat megtartsák, az árvaház
egy istenfélő asszonyt kívánt alkalmazni. A fenti szabályzat azonban csak

14 Dr. Vecsey i. m. 14. o.
15 Dr. Vecsey i. m. 18. o.
16 Dr. Barcza Leander: A kőszegi városi árvaház a Kelcz-Adelffy Árvaház elődje In: Kőszeg
és vidéke 1933. április 23-i szám 1. o.

terv maradt, hiszen az árvaház bővítésének egyik legnagyobb akadálya, a
forráshiány, még jó néhány évig fennállt.

A jezsuiták és a rekatolizáció szerepe az árvaház életében

A 18. század első felében megnőtt a katolikus egyház befolyása és jelen-
tősége, nem kis részben a Habsburg uralkodóház segítségével. Mindez az
előfeltétele volt annak, hogy Magyarországon a jezsuita rend az egyházi
elit részévé válhasson. Ebben szerep jutott azon törekvésüknek is, hogy
nevelőkként igyekeztek beférkőzni a fejedelmi udvarokba, s ezáltal a poli-
tikai befolyásukat is növelni tudták. A jezsuiták a katolikus egyház szer-
zetesrendjeként az ellenreformációt szolgálták, céljuk volt a katolicizmus
megerősítése. Magyarországon a 18. század közepén 19 rendházban és 10
missziós központban összesen 884 jezsuita tevékenykedett.
„…a jezsuiták nem kis lélektani érzékkel, a magyar rendi nacionalizmus, a nemesi
nemzeti öntudat megfogalmazói is voltak a dualizmus rendszerén belül. Az, hogy Magyar-
ország gazdag és szabad ország, Szent István, Mária országa (Regnum Marianum) és
amely a kereszténység védőbástyája is volt, hiszen nemesi nemzete mindenkinél vitézebb
– a jezsuiták hathatós közreműködésével vált megannyi tartós elemévé a nemesi öntudat-
nak.”17
A jezsuita rend a hazai műveltség meghatározó eleme volt, szinte teljes
egészében a kezében tartotta a közép- és a felsőfokú oktatást. Az általuk
átadott tudásra és a nevelési elveikre jellemző a tekintélyelvűség és az
állam iránti feltétlen tisztelet elvárása. A rend célkitűzése, hogy az ország
lakosságát a fiatalság nevelésével fordítsák a katolikus vallás felé. Az
árvaház létrehozása és az e keretek között folyó katolikus és hazafias szel-
lemű nevelés összecseng a rend céljaival, ugyanakkor a katolikus egyház
és a Habsburgok katolizációs törekvéseit is szolgálja.
A katolikus egyház a Habsburg uralkodóházzal karöltve különböző
eszközökkel próbálta befolyását és híveinek számát növelni, így például
az elvben és jogilag létező szabad vallásgyakorlás mellett a protestánsok
számára szűkítette a lehetőségeket, külön artikuláris helyeket jelölt ki,
korlátozta a térítő tevékenységet és drasztikusabb eszközként megfosz-
totta őket a templomaiktól. A 17. század második felétől a bécsi kormány
katonai segédlettel foglalta el sorra a protestáns templomokat, iskolá-
kat, parókiákat, éspedig a jezsuiták vezényletével.18 A protestáns vagy
kálvinista szülők gyermekeinek átnevelése, katolikus hitre térítése is az
ellenreformáció egyik, jellemző módszere volt. Amint azt a későbbiekben
láthatjuk, az árvaház esetében a társadalom egy rétegének elesettségét
kihasználva növelte befolyását a katolikus egyház. A jezsuitákat Vecsey
képletesen az egyház harcos katonáinak is nevezi, kiknek alapvető célja
az olyan típusú intézmények felkarolása, melyekben „a szellemi, erkölcsi

17 Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711–1867. Magyarok Európában III. Háttér
Lap- és Könyvkiadó Budapest, 1990. 136. o.
18 Bakay Kornél: A középkori Kőszeg évezredei 1. Kőszeg, 2001. 313. o.

és anyagi javakat egyformán nélkülöző elhagyatott, árva és a züllés veszé-
lyében forgó gyermeket neveltek katolikus vallásban”19.
A kőszegi intézmény neve 1749-től Konvertita Árvaház.20 Ahogyan azt
az új elnevezés is tükrözi, 1750-ben a tartományfőnökük hozzájárulásával
a jezsuiták és a város között létrejött egyezmény kimondja, hogy „csak oly
zsengekorúakat vegyenek fel, akik nem katolikus szülőktől származnak
vagy abban a veszélyben forognak, hogy nem katolikusokká lesznek”21.
A rekatolizációs törekvések az intézmény történetében a jezsuiták
vezetése alatt mindvégig jelen voltak. Sőt, az intézmény első évtizedeiben
jellemzően a rekatolizáció volt a leglényegesebb funkciója, azt is mond-
hatnánk, hogy ez, vagy, ha úgy tetszik, a protestáns és a katolikus vallás
közötti harc „szülte” az intézményt és tette egyre nagyobb jelentőségűvé.
A 18. század végére a konvertita árvák száma meghaladta a teljes létszám
felét, hiszen 118 növendékből 65 konvertita volt.22
Az árvaházba való felvétel, a növendékek sorsa
1752-ből származik Kőszeg város tanácsülési jegyzőkönyvében a követ-
kező bejegyzés: „Tisztelendő Pater Kelcz Imre Uram Jézus Társaságbeli
Misszionarista azon fáradozott és munkálkodott, hogy az árvák számára
nagyobb ház vétetődnék, a melyben több árva elférhetne és a Római Kato-
likus hitben Istenessen neveltethetne… Fundátorokat és Patrónusokat
keresett…”23
Kelcz fáradozásai nem voltak hiábavalóak: az intézményi kereteket
kibővítették, az árvák jóval nagyobb épületbe költözhettek. A változás azt
jelentette, hogy már nem csupán a helyi árvák, illetve félárvák gondozá-
sára, nevelésére volt lehetőség, hanem az intézmény illetékességi körét
kiterjesztették egész Vasvármegyére.
A fennmaradt felvételi kérelmek arról tanúskodnak, hogy az árvaház
híre a bővítést követően igen gyorsan terjedt.24 E fejezetben ezen doku-
mentumok alapján próbálok képet alkotni arról, hogy kik, milyen család-
ból, milyen körülmények közül kérték felvételüket az intézmény kötelé-
keibe.
A kérelmek többségét vagy a gyermek özvegyen maradt, szegénység-
ben élő szülője, vagy egy rokon – nagybáty, testvér – írta. Találkoztam
azonban olyan kérelemmel is, melyet maga az árva küldött el, illetve isko-
lamester által fogalmazott levél is érkezett a püspökhöz. A kérelmekben

19 Dr. Vecsey Lajos i. m. 9. o.
20 A konvertita jelző jelentése: az egyik vallási felekezetből a másikba áttérő, áttérő,
megtérő.
21 dr. Barcza Leander: A kőszegi Kelcz-Adelffyanum konvertita-árvaház története. In:
Dunántúli Szemle 1943. 1–2. szám 34. o.
22 1741 és 1799 között felvett növendékek adatainak összesítése alapján. Valamennyi fenn-
maradt adatlap adatait, névsorrendben Vecsey közli az idézett műben.
23 Kőszeg város tanácsülési jegyzőkönyve 1752. március 21. Forrás: VaML Kőszegi Fiókle-
véltár
24 A Kelcz-Adelffy Árvaház dokumentumai 2. doboz. Forrás: Püspöki Levéltár Szombat-
hely

szinte kivétel nélkül a család, illetve a gyermek szegénységére, nyomo-
rúságára, ugyanakkor tehetséges voltára hivatkoznak. Nyílván az elvárá-
soknak való megfelelés tükröződik a levelekben akkor, amikor a kérelmek
intézői a katolikus egyháznak tett, nagyobb szolgálat lehetősége biztosíté-
kának tekintik az árvaházi felvételt.
Emellett hangsúlyozzák a gyermek érdemességét a közgondoskodásra.
Sajnálatos módon arra nézve nem rendelkezünk adatokkal, hogy a püs-
pöktől milyen válaszok érkeztek a hivatalához küldött levelekre, viszont
több olyan írással is találkoztam a kutatás során, amely már korábbi kérést
ismétel meg. Ebből arra lehet következtetni, hogy a felvételi igények meg-
haladták az intézmény kapacitását. A kérelmekből kiolvasható, hogy a fel-
vételért folyamodók számára az esetek nagy többségében az árvaházba
való bekerülés – még olyankor is, amikor félárvákról van szó – az egyetlen
esélyt jelenti arra, hogy tanuljanak, illetve szakmát szerezzenek, és ezáltal
az önálló életben boldoguljanak, kiemelkedjenek a szegénysorsból. Ezt
a fajta ráutaltságot a jezsuiták vezette árvaház a saját javára fordította,
éspedig azáltal, hogy a növendékek életét úgy alakították, szabályozták,
hogy ez mindenben megfeleljen a katolikus hit előírásainak, s hogy min-
dennapjaikat a hit gyakorlása határozta meg. Vitathatatlanul nagy hatást
gyakoroltak a növendékekre e téren, hiszen közülük az intézmény kötelé-
keinek elhagyása után szép számmal választották a papi, illetve szerzetesi
életpályát.
A következő levélrészlet is a szülők könyörgését példázza: „Nagyságos
Püspök Úr nékem Kegyes és Kegyelmes uram! Alább vett nagyságodnak
Szentséges Kezeit Csókolnám és Lábaidhoz borulván sűrű könnyhullajtá-
sok között mély alázatossággal, könyörgök: hogy üdeimre nézvest 10 esz-
tendőben lévő és itt Szombathelyen 2. iskolában tanuló fiacskámat magam
költségén férjemnek öregsége, világtalansága és igen nyavalyás állapotja,
úgy magam öregsége és tehetetlensége miatt tovább nem taníttathatom,
éppen szegény lévén. Méltóztassék a kőszegi árvaházba helyeztetni…”25
Több olyan levél is fennmaradt, amelyben a kérelmező azt írja le, hogy
a második házassága sodorta szegénységbe, vagy az, hogy ismét megöz-
vegyült, és a nagy számú eltartásra szoruló gyermek a szegénysége oka.
Esetleg a férje elvesztése után a jószág visszakerült az első feleséghez, ami
nyomorba taszította a családot. Mindez azt mutatja, hogy a házasságok
felbontása és újrakötése a nem katolikusok körében már bevett gyakorlat
volt. Az pedig, hogy egy egyházi vezetőnek címzett kérelemben hivatko-
zási alapként is szolgál a második házasság megkötése, illetve az abból
származó ellehetetlenülés, arra enged következtetni, hogy nem volt szé-
gyellni való dolog, ha valaki másodszor is házasságot kötött.
Említésre méltó az a tény is, hogy habár az intézménybe fiúk és lányok
egyaránt bekerülhettek, a fennmaradt kérelmekben kizárólag fiúk felvéte-
lét kérték. Valószínűsíthető, hogy mivel az intézmény a kiváló oktatásáról
és neveléséről volt híres, ezért elsősorban a fiúk felvételét kérték. Hiszen a
18. század derekán a lányok körében a családi életre, háztartásvezetésre,
gyermeknevelésre való felkészülést, míg a fiúk estében az oktatást ítélték
lényegesebbnek. Itt kell kitérnem arra, hogy az intézmény nem a klasszi-

25 A Kelcz-Adelffy Árvaház dokumentumai 2. doboz. Forrás: Püspöki Levéltár Szombat-
hely

kus értelemben vett árvaházak közé tartozott, hiszen nem csupán a gyer-
mekek fizikai szükségleteinek kielégítésére törekedett, hanem az iskola
funkcióját is ellátta, mégpedig az adott korban kiemelkedő színvonalon.
Az árvaház növendékei a városban lévő gimnáziumba jártak – mely az
árvaház alapításának idején szintén a jezsuiták vezetése alatt állt –, illetve
a német nyelvűek a házi iskolában tanultak, az instruktorok (házitanítók)
segítségével.
A fennmaradt anyakönyvek és kimutatások alapján elmondható, hogy
nagy számmal kerültek ki az intézmény falai közül leendő tanítók és
egyházi tisztséget viselők.
A fentiek ellenére voltak lány növendékek, akiknek szigorú elkülöní-
tésére a fiúktól nagy gondot fordítottak. Tiltották a fiúk és lányok közötti
érintkezést, beleértve a beszélgetést is. Az 1741 és 1800 közötti időszakra
vonatkozóan fennmaradt 429 anyakönyv tanúsága szerint a századfordu-
lóig összesen 69 lány növendék élt az intézményben, akik szinte kivétel
nélkül helybeliek voltak, és az árvaházban töltött idő után szolgálatra
mentek különböző családokhoz.
Az árvaháznak az volt az alapelve, hogy azok a gyermekek, akiknek
nincsen tehetségük a tudományokhoz, szakmát tanuljanak, éspedig olyat,
amihez kedvet éreznek. Ugyanakkor az árvaház, a városi hatóság és a céh-
mesterek között állandó feszültséget okozott az árvák szakmára tanítása.
Ez nem meglepő, hiszen a következő tanácsülési jegyzőkönyvi bejegyzés
is mutatja, hogy a céhek fáradozásait a város nem kívánta ellentételezni:
„… de Fölség hatalmábul nékik megparancsoltatik, ellent állani nékiek
nem lehet. Az czéheknek mivoltát abban, hogy ha valamely Árvának vala-
mely mesterséginek megtanulására kedve volna, hogy azt ingyen inasnak
fölszegőttetni és föl is szabadíttatni leginynek köteleztessenek, úgy az
tanuló levelit ingyen kiadni tartozzanak”26.

A fenti kérdésben a céhek megrendszabályozásának érdekében, dön-
tésének megerősítéséért a királynőhöz fordult a magisztrátus, több
ízben: 1751-ben és 1752-ben is. A tanácsülési jegyzőkönyvből továbbá az
is kiderül, hogy a céhes mesterek ellenállásának van oka: nekik ugyanis
lutheránusként nem tetszik, hogy a gyermekeket katolikus hitben nevelik
az árvaházban. A város előírja, hogy ahányszor egy adott céh ellenállását
tapasztalják, akár az árva felvételénél vagy felszabadításánál, az adott céh
az árvaház számára 4 Ft büntetést köteles befizetni.27
A város vezetése és a céhek közötti konfliktus lezárásaként 1752 júliu-
sában a céhek egy deklarációt bocsátottak ki, melyben vállalták az ingye-
nes oktatást, azonban két, meglehetősen kemény kritériummal: az egyik,
hogy az árva helyi illetőségű legyen, a másik, hogy „becsületes ágybul
legyen, nem pedig tsintalanbul”28. Ez utóbbi kitétel ismét feszültséget szított
a városvezetés és a céhek között. Annak érdekében, hogy ne lehessen a

26 Kőszeg város tanácsülési jegyzőkönyve 1752. március 21. Forrás: VaML Kőszegi Fiókle-
véltár
27 Kőszeg város tanácsülési jegyzőkönyve 1752. március 21. Forrás: VaML Kőszegi Fiókle-
véltár
28 Kőszeg város tanácsülési jegyzőkönyve 1752. július 14. Forrás: VaML Kőszegi Fióklevél-
tár

gyermek törvénytelenségére hivatkozni, a városvezetés ismét folyamod-
ványt terjesztett a királynő elé, melyben arra kéri Őfelségét, hogy azokat
a törvénytelen árvákat, akik kedvet éreznek valamely mesterség kitanulá-
sára, a királynő törvényesítse.29 A városvezetés tehát megelégelte a céhek
gerjesztette, elhúzódó konfliktust, és felsőbb fórumhoz fordult.
A fennmaradt szabályzatokban hangsúlyozzák a gyermekkel való egy-
forma bánásmód fontosságát, a gyakorlatban azonban különbséget tettek
a nemesi és nem nemesi származású árvák között. A különbségtétel az
öltözködésben és az élelmezésben nyilvánult meg. A nemesi származá-
súak több és jobb minőségű ételt kaptak, mint a többiek. Ugyanakkor arra
nézve nem található utalás, hogy az oktatásuk terén különbséget tettek
volna a nemes és nem nemes növendékek között. A különböző szárma-
zású és családi hátterű gyermekek azonos iskolákba járhattak, őket itt
csupán a tehetség és tanulási kedv alapján rangsorolták, így azonos esé-
lyekkel indulhattak az önálló életben. Mindennek az adott korban igen
nagy jelentősége volt, mai terminológiával élve az árvaházi iskoláztatás
sokak számára a felfelé irányuló mobilitás csatornája volt. Egyébként
pedig a nemesi származású növendékek száma nem mondható túlságo-
san magasnak: 1741 és 1800 között a fennmaradt születési anyakönyvi
kivonatok szerint mindössze 29-en voltak.
Ahogyan a kérelmek is tanúskodnak erről, az árvaházi helyek nagy
részének betöltése felett a püspök rendelkezett. Egy 1780-ban az árvaház
vezetése és a város közötti szerződés alapján: „a városnak szabadságá-
ban áll … az árvaházban növendékeket elhelyezni a többiekkel egyenlő
elbánás alapján; a többi alapítványra jelölés joga így alakul: Kőszeg város
a helyi plébánossal egyetértőleg az alapítványi helyek egyharmadára,
másik kétharmadára a szombathelyi püspök jelölhet növendékeket”30.
Az intézmény lakóinak száma folyamatosan növekedett, a 18. század
végére a 100 főt is meghaladta.

Az árvaház működése, mindennapok az árvaházban

Az árvaházban folyó életről sokat elárul, hogy milyen tisztségeket, fel-
adatköröket találunk az intézmény dolgozói között. A következő táblázat-
ban egy 1792-ből származó szabályzatban az ún. Projectum Regulationis-
ban szereplő feladatköröket foglalom össze:

29 Dr. Vecsey i. m. 33. o.
30 Dr. Vecsey i. m. 55. o.Page 11

1. táblázat Munkakörök az árvaházban
Munkakör
Feladatok
Prefektus
Intézmény irányítási feladatai
Instruktor vagy házitanító
Tanítás, házi fegyelem megőrzése
Mater familias vagy az árvák anyja
Erkölcsi nevelés, lányok háziasszonyi teendőkre
való tanítása
Gazdasági gondnok
Gazdasági ügyek intézése és szabó is egyben
Főző, főzőnő
Étel elkészítése és felszolgálása
Szolgáló
Konyhában és a gyermekek gondozásában segít
Kapus vagy háziszolga
Ajtóra ügyel, fát szállít, lámpást gyújt
Forrás: Vecsey Lajos fordítása alapján. Idézett mű 139–142. o.

Az árvaház valamennyi dolgozójával szemben megfogalmazott köve-
telmény, hogy erkölcsös, tisztességes ember legyen. Az árvaház vezetése
fontosnak tartotta, hogy mintaként szolgáljanak a gyermekek számára az
őket körülvevő felnőttek.
A már említett szabályzat szerint a prefektus: „módszere általában
olyan legyen, hogy okos tanáccsal igyekezzék minden bajt megelőzni…
Bánásmódja legyen szelíd és egyforma mindenkivel szemben. Atyai sze-
retettel kezelje az árvákat – atyjuk helyett atyjuk lévén –, mert a haza java
ezt kívánja.”31
A fenti előírás a bánásmód meglehetősen humánus felfogására utal.
Észrevehető a gyermekek iránti érdeklődés, egy más típusú odafordulás,
de a gyermekfelfogás átalakulásának ez igencsak kezdeti megnyilvánulá-
saként értékelhető. Kezdetlegességét az is mutatja, hogy a fenti elképzelé-
sek – mint pl. az egyenlő bánásmód fontossága –, mint láttuk, elsősorban a
szabályzatok szintjén jelennek meg, és nem a hétköznapi gyakorlatban.
A gyermekek mindennapi életével kapcsolatban információval szolgál-
nak a fennmaradt napirendek, melyek az idők során folyamatosan változ-
tak. A jezsuita vezetés idején meglehetősen szigorú, vallásos nevelésben
részesültek az árvaház lakói, de a szigor a későbbiekben némileg oldódni
látszott. A napirendek kapcsán különbséget tettek a téli és nyári időszak,
illetve a hétköznapok és az ünnepnapok között. Az első olyan napirend,
amely fennmaradt és a jezsuita vezetés idejéből származik, 1780-ban kelet-
kezett:
„5 órakor ágyaikról felkelnek az árvák. Öltözködés közben éneklik Szent, Szent, Szent,
egyik napon magyarul, másik napon németül. A hálóban egyébként csendnek kell lenni.
Fél 6 órakor elvégzik a reggeli imát. Ezek végeztével tanulási napon tanuláshoz, vasár-
és ünnepnapokon lelki olvasmányokhoz fognak.
6 órakor a házicsengő jelzésére… kettesével tisztelettudóan csendben a templomba vonul-
nak, hogy szentmisét hallgassanak.
Fél 7-kor magukhoz veszik a kenyéradagot.

31 Dr. Vecsey i. m. 139. o.Page 12

7 órakor a tanulók iskolába mennek. Negyedórával 8 előtt a németek, akik otthon tanul-
nak, a házi iskolára készülnek.
8 órakor kezdődik a házi iskola s tart 10 óráig.
ž 11 órakor a házi csengő jelzésére imádkoznak 5 Miatyánkot és Üdvözlégyet a meghalt
és élő jótevőkért. Ugyanannyit Szent Flórián tiszteletére.
11 órakor a házi csengő jelzésére a szokásos ebéd előtti imát elvégzik… asztalhoz ülnek.
ž 1-kor felmondják a leckét, azután pontosan egykor mennek az iskolába.
2 órakor kezdődnek a házi iskolák és négykor végződnek.
4-től fél 5-ig szabadidő. A csend azonban akkor is kötelező.
5-től 6-ig tanulás.
6 órakor imádkozzák a rózsafűzért az élő és elhunyt jótevőkért azután a lorettói litánia
következik. Majd asztalt terítenek, ima után asztalhoz ülnek. Hálaadás, aztán tisztes tár-
salgás ˝ 8-ig.
˝ 8-kor lelki olvasmány van egy negyedóráig. Majd imádkozzák a mindenszentek litá-
niáját. Az egész napot lelkiismeret vizsgálat zárja.
8-kor kettesével rendben hálóterembe vonulnak a nappaliból, miközben éneklik Szent,
Szent, Szent, egyik napon magyarul, másik napon németül.”32
Nem meglepő, hogy az árvák életében nagy szerepe volt a katolikus
vallás előírásainak, illetve gyakorlásának, a tanulmányok folytatásának,
és hogy nagy fegyelmet vártak el tőlük. Ekkor még elképzelhetetlen volt,
mind az árvák mind az intézmény vezetői, fenntartói számára, ami ma
már magától értetődő (igaz, több mint 100 év telt el), hogy pl. az árvaház
vezetése a játszószobában állandó színház felállításáról dönt, melyben
majd az árvák állnak színészekként a színpadokon.
A napirend szigorúsága és szorossága alapján elmondható, hogy cse-
rében a gondoskodásért, szinte már kolostori életre emlékeztetően kellett
gyakorolniuk a katolikus vallást, s hogy feltétlen fegyelmet, tiszteletet
várták el az árváktól. A gyermeklétből adódó, speciális szükségletek fel-
ismeréséről és kielégítéséről (felszabadult játék, személyes és társas kötő-
dések stb.) ez idő tájt még szó sem lehetett.
A fentiekből kiderül, hogy külön oktatásban részesültek a németül és a
magyarul beszélő árvák. A már említett célkitűzéssel összhangban, mely
a magyar nemzeti tudat formálására vonatkozott, az árvaház különös
gondot fordított a magyar nyelv művelésére, s szerepe volt az általános
magyarosításban is. Részleteiben e keretek között nem foglalkozhatunk a
Habsburg-ellenesség – protestantizmus, magyar katolikusok – német ajkú
protestánsok közötti ellentétek – kérdésével, ugyanakkor érintőlegesen
említést kell tennünk róla.
A jezsuita rend magyarosításra vonatkozó tevékenysége szoros össze-
függést mutat azzal, hogy az eszmék szintjén erőteljesen összekapcsolták
a királyi családhoz való hűség, a katolikusság és a hazafiasság fogalmait,
egyetlen hármasságban. Leegyszerűsítve, olvasatukban csak a Habsbur-
gokhoz hű, jó katolikus lehet igazi hazafi. 
Juliane Brandt fejti ki, hogy „a vallásszabadság és a protestáns jogok
összekapcsolása a rendi privilégiumok védelmével a 17. és a korai 18.

32 Dr.Vecsey i. m. 146–147. o.Page 13

század nemesi felkeléseiben azt is eredményezte, hogy a Habsburg-elle-
nes oppozíció és a protestantizmus összefonódott”33. 
Kőszeg város szerepe az árvaház életében
Kőszeg a 18. században a jelentős szerepet betöltő nyugat-dunántúli
városok közé tartozott. Jelentőségét kereskedelmi kézműipari, oktatási, és
jogi szerepe adta. A bécsi udvar ellenreformációs törekvéseinek engedve
az 1670-es években bele kellett egyeznie a városnak a jezsuiták letelepedé-
sébe, mely momentum, mint láthattuk, az árvaház létrehozásának szem-
pontjából meghatározó jelentőségű volt.
A 17. század elején a város lakosságának túlnyomó része evangélikus
volt, ez a vallási erőfölény azonban csak néhány évtizedig tartott, hiszen
1671-ben, majd 1673-ban katonai segédlettel az evangélikus gyülekezetet
megfosztották templomaiktól. Egyes források szerint az ellenreformáció
jogi és erőszakos lépéseinek következtében, illetve az egyéni érdekeket
(politikai, gazdasági) előtérbe helyezve a város lakossága a 17. század
végére csaknem teljes mértékben ismét katolikussá vált.34 Más források
szerint 1777-ben a lakosság 67,9 százaléka (2821 fő) katolikus, míg 32,1
százaléka (1337 fő) még mindig evangélikus vallású volt. 1782-re kis
mértékű emelkedés figyelhető meg a hasonló arányszámokban, a katoli-
kusok javára, hiszen ekkor a megfelelő adatok 70,2 százalék, illetve 29,8
százalék.35 Ha figyelembe vesszük a jezsuiták katolizációs törekvéseit, az
utóbbi forrás adatai sokkal inkább meggyőzőek.
A városnak, mint láttuk, a városbíró személyén keresztül tagadhatatlan
szerepe volt az árvaház létrejöttében, fennmaradásának elősegítésében. A
finanszírozás szempontjából kettős szerepet töltött be a város. Egyrészt
mindig is fontos volt a városvezetés számára, hogy befolyásos személye-
ket nyerjen meg támogatóként, elvi és anyagi síkon egyaránt. Másrészt a
város közvetlenül, saját költségvetésének terhére is részt vett az anyagi
feltételek biztosításában. Az árvaház történetének kezdetén tüzelőről és
élelmiszerről is gondoskodott: 20 Ft-ot fizetett minden nem nemes élelme-
zése után, míg a nemesek után 30 Ft-ot. A későbbiekben pedig ún. városi
helyeket különítettek el az árvaházban, melyekre a városi hatóság jelölhe-
tett ki árvákat.
Elengedhetetlen volt az árvaház működésének fenntartása szempont-
jából a folyamatos együttműködés a városvezetés és az egyházi vezetés
között. Az összefogásra főként az olyan esetekben volt szükség, amikor
valamilyen oknál fogva az árvaház működése veszélybe került. Erre több-
ször is volt példa: 1777-ben például a soproni Voss-féle alapítványhoz
kívánták csatolni az árvaházat, mondván, hogy két, egymáshoz viszony-
lag közeli településen felesleges hasonló típusú intézményt működtetni.

33 Juliane Brandt: Felekezeti és nemzeti identitás a 19. századi Magyarországon: a protes-
táns egyházak. In: Századvég 2003. 3. szám. 15. o.
34 Bakay Kornél: A protestáns Kőszeg. 299–315. o. In: Bakay Kornél: A középkori Kőszeg.
Kőszeg évezredei 1. Kőszeg, 2001.
35 Thirring Gusztáv: Kőszeg népessége a 18. században. In: Vasi Szemle 1936. 3. szám 145. o.Page 14

Hasonló eset volt az is, amikor 1797-ben, illetve 1800-ban katonakórházzá
kívánták tenni, a napóleoni hadjáratok sebesültjeinek ellátása érdekében.
A fennmaradt dokumentumok – Szily János püspökhöz intézett
levelek, királyi leiratok stb. – arról tanúskodnak, hogy a városvezetés
minden követ megmozgatott az árvaház fennmaradása érdekében. A
város számára tulajdonképpen presztízskérdés volt, hogy egy ilyen nagy
volumenű intézmény működött Kőszegen. Ugyanakkor bizonyos gazda-
sági érdekek is meghúzódtak a háttérben, amit egy, a helytartótanácshoz
1777-ben intézett folyamodvány is megmutat. Az árvaház többek között
a következőkkel érvel fennmaradásának szükségessége mellett:„Súlyos
kár érné a népet, különösen a kézműveseket és az élelmiszerárusokat,
akiknek az árvaház nagybani vásárló és fogyasztó közönsége. Ezek biztos
jövedelmi forrásoktól esnének el s a közterhek viselésére kevésbé lenné-
nek képesek…”36
A város feladata volt az árvaházzal kapcsolatos adminisztráció veze-
tése is. Továbbá egyfajta ellenőrző funkciót is ellátott: a püspök a helyi
plébánossal és a városi tanács megbízottjaival minden évben meglátogatta
– véletlenszerűen – az árvaházat, annak érdekében, hogy meggyőződjék
az intézmény előírásszerű működéséről.

Befejezés

E tanulmányban arra tettem kísérletet, hogy az országban elsőként meg-
alapított, intézményes árvaház létrejöttének körülményeit, indokait, illetve
működésének néhány jellemzőjét mutassam be. Történeti kutatásról lévén
szó, csupán néhány mozaikszerű kép felvillantására volt lehetőségem,
ugyanakkor bizonyos képet így is kialakíthatunk a korabeli árvaellátás
vonatkozásában.
Láthattuk, hogy az elhagyott, félárva gyermekek iránti érdeklődés
megjelenése mögött nem feltétlenül a társadalmi jótékonyság és a kato-
likus egyház emberbaráti céljainak megvalósítását kell keresnünk. Sőt, a
filantropikus céloknál sokkal nagyobb jelentőségűnek kell tekintenünk a
protestáns egyházak és a katolikus egyház követői közötti vallási konflik-
tusokat, hatalmi harcot.
A kőszegi intézmény létrejöttében, fennmaradásának elősegítésében és
jelentőségének növelésében a katolikus egyház keretei közé tartozó jezsu-
ita rendnek és rajtuk keresztül a rekatolizációs, ellenreformációs törekvé-
seknek tagadhatatlanul meghatározó szerepe volt. A vizsgált időszakban
egy összetett, oda-vissza ható kapcsolat elemei körvonalazódnak, hiszen
az árvaházi növendékek az esetek nagy részében az eredeti hitük feladá-
sáért cserében megmenekültek a biztos szegénységtől és tanulatlanság-
tól, míg a katolikus egyház a gyermekekről való gondoskodásért cserében
további elkötelezett követőkre tett szert.

36 Dr.Vecsey i. m. 80. o.Page 15

Irodalom

Bakay Kornél (2001): A középkori Kőszeg. Kőszeg évezredei 1. Kőszeg.
dr. Barcza Leander (1933): A kőszegi városi árvaház a Kelcz-Adelffy Árvaház elődje.
In: Kőszeg és vidéke, április 23-i szám
dr. Barcza Leander (1943): A kőszegi Kelcz-Adelffyanum konvertita-árvaház története.
In: Dunántúli Szemle. 1–2. szám 34. o.
Csepregi Zoltán: Magyar érdekességek a 250 évvel ezelőtti Bécsből. Forrás:
http://www.lutheran.hu/ujsagok/lelkipasztor/l960907.htm
dr. Vecsey Lajos (1943): A szombathelyi egyházmegye múltjából. A kőszegi római kato-
likus Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741–1941, Martineum Könyvnyomda Rt.
Szombathely.
Gönczi Magdolna (1933): Az árvaházak kialakulása Mária Terézia korában. Bölcsész-
doktori értekezés Budapest.
Gyáni Gábor (1998): A regulázó gondoskodás. In: „ A tettetésnek minden mesterségei-
ben jártasok…” Szerk.: Léderer Pál, Tenczer Tamás, Ulicska László. Új Mandátum
Könyvkiadó Budapest.
Juliane Brandt (2003): Felekezeti és nemzeti identitás a 19. századi Magyarországon: a
protestáns egyházak In: Századvég. 3. szám
Kelcz-Adelffy Árvaház iratai. Forrás: Püspöki Levéltár Szombathely
Kosáry Domokos (1990): Újjáépítés és polgárosodás 1711–1867. Magyarok Európában
III. Háttér Lap- és Könyvkiadó Budapest.
Kőszeg város tanácsának iratai 1741. január 2., tanácsülési jegyzőkönyv. Forrás: Vas
Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltár
Kőszeg város tanácsának iratai 1752. március 21., tanácsülési jegyzőkönyv. Forrás:
VaML Kőszegi Fióklevéltár
Kőszeg város tanácsának iratai 1752. július 14., tanácsülési jegyzőkönyv. Forrás: VaML
Kőszegi Fióklevéltár
Thirring Gusztáv (1936): Kőszeg népessége a 18. században. In: Vasi Szemle. 3. szám


LAST_UPDATED2