Herman Ottó
A magyar pásztorok nyelvkincse

TARTALOM, ELŐSZÓ


Tartalom

Előljáró szó
A kiindulás
Ázsiai homoksivatag
Hedin Sven
Stein Aurél
Pumpelli
A nyelvkincs
Az ember eredete
Az eredet
A valóság
Ősfoglalkozás
Ratzel vezérelve
Tagányi véleménye
Horváth Ignácz anyaga
Takáts Sándor véleménye
Pusztítók
Szilaj pásztorság
A tulipán
Mikes Kelemen
Színhatás
Kirgiz és tulipán
Magyar és tulipán
Pásztornyelv
Bitang, Petőfinél
Bitang karó
Nyájajuhász, képpel
Telepedés, rakodás
Juhsorrend
Változatok
Konda és változatok
Nehéz ustor
Ló szőre
A kutya
Ember és kutya
Kutya, elnevezés
Pásztor
Tolókasza
Rétikasza
Vesszőbárka
Kiolvasás
Időjóslás
Pásztorlelkület
Önérzet
Nyomorúság
Henczegés
Gyöngédség
A ló szeretete
Lovasbetyár
A petri gulyás
Csikósnóták
Pásztorszerelem
Ellentét
A káromlás
A bölcseség
Példabeszédek, közmondások
A szószedet eredete
A szószedet beosztása
Irodalmi források
Segítők
Sorrend
Függelékek
Rövidítések és jelek
A szószedet
A ház és tája
Járóművek és részek
Lófogat és szerszám
Debreczeni lófogatok
Debreczeni kocsi és igásszekér
Lóhajtás
A ház és szérűje
Eke
Iga és befogás
Ökörfogat és hajtás
Hangelemek
Rovás
Mérték
Vágószerszám
Kasza és sarló
Ironga, képpel
Hangszer
Pásztorszervezet
Pásztortanya
Eszköz és ruha
Ostor, ustor
Pásztorkonyha
Edény
Tűzhely
Jószág
Szín, ill. szőr
Hangok
Coitus
Betegség, orvoslás
A föld és a nyíl
A nyíl
Kút és kopolya
A ló szótára
A ló szőre
A ló bélyege
Lónevek
Szarvasmarha szótára
Tej és termékei
Szarvasmarha szőre
Szarvállások
Szarvasmarhanevek
Bikanevek
Tehénnevek
Ökörnevek
Bivaly
A juh szótára
Juh szőre
Juhnevek
Füljegyek
Juhtej termékei
Juh hangelemei
Kecske szótára
Kecske szőre
Kecske hangelemei
A disznó szótára
Disznó szőre
Disznónevek
Disznókergető
Disznóhívás
Disznómondókák
A szamár neve
A szamárról. Vegyes
Élősdiek
A lónál
A szarvasmarhánál
A juhnál
A disznónál
A kutyánál
Népies felfogás
A kutya szótára
A kutya szőre
A kutya szólása
Kutyaszólítás
A puli, képpel
Terelés
Puliszótár
Pulinevek
Bajszi puli
A pumi
Kutyanevek
A macska
Ismeret
Pásztorcsillagászat
Tájékozás
Időjárás, időjóslás
Pásztorállattan
Pásztormadártan
Madárszótár
Madárnévrendszer
Fa- és bokorismeret
Pásztorfüvészet
Vegyes

Függelékek
I. Tót anyag, Petényitől
Tót elemek, Istvánffitól
Állatnevek, Lányitól
II. Oláh anyag, leginkább Moldovántól
III. Halászat
Helyreigazítások
Szómutató


Előszó

Ime, második kötete indul útjára annak az érdekes munkának, a melyre csak olyan kutató vállalkozhatott, mint Herman Ottó, a ki mélységes szeretettel rajong a magyar népért, mert ismeri értékes tulajdonságait és küzdött egy merészen kitűzött czélért, a melynek eléréséhez vezető utakat és módokat lankadatlan kitartással jelölte ki és követte. Bámulatos ihlettség megelevenítette munkakedvét, megsokszorozta energiáját és a feje felett sokasodó időnek még mindég rendületlen önbizalommal kiáltja oda: "akarom!"

Herman Ottónak valóban alapos oka van akarni. A magyar nép történelmileg fel nem jegyzett idejéből kíván annyit a mennyit lehet, előnkbe varázsolni, de úgy, hogy állításaiban ne csak az ábrándozók higyjenek, hanem azok is, a kiket a tudomány megtanított kételkedni. Ő, a ki sohasem szeretett kitaposott utakon járni, a magyar nép eredetének helyét új módszer szerint kutatta. Sok híres elődje elment hazánk határain kívül messzire, hogy felfedezze a magyarok őshazáját. Sok becses nyelvészeti és egyéb adatokat gyűjtöttek össze, de az őshaza helyét kijelölniök nem sikerült, mert hiányzott az összehasonlító eljárásnak egyik főeleme.

Herman Ottó nem hagyta el hazánkat, hanem felkereste itthon az ősfoglalkozókat és itt kereste fel az összehasonlító eljárás hiányzó főelemét. Éles szemével megfigyelte a hajlékot, berendezését, a halászatot, az állattenyésztést, az eszközöket, a szervezetet, a szókincset, a köztörténet adatait stb. s ezeket összehasonlítva azzal, a mi más, különösen keleti népeknél ismeretes, megtalálni iparkodott az útjelzőket, melyek megmutatják majdan az utat a magyarság eredete felé.

Mily nagy szeretet, mily erős bizalom vállalkozásának sikerében, hajthatta őt évtizedeken át, hogy sokszor lemondva mindenről, a mit a műveltségben elfinomult ember megszokott, erdőn, mezőn, tó és folyam partján együtt éljen azokkal a magyarokkal, a kik az ősfoglalkozásokban sokat megőrizhettek az ősiségből.

Kutatásainak, gyűjtéseinek újabb eredményeként közli most "A magyar pásztorok nyelvkincse" czímű munkáját.

Úgy látszik, mintha ez a kötet tárgy és közfelfogás szerint inkább a nyelvészet, mint a természettudományok körébe tartoznék. Ámde az ősfoglalkozások már azért is, mert az emberi lét alapfeltételei, a szó magasabb értelmében véve, természettudományi szempontok alá tartoznak; a viszony kifejezője a nyelv, ennek hivatott kutatója és alkalmazója pedig az, a ki az ősfoglalkozásokat tüzetesen tanulmányozza.

Viszont a nyelv is, mint magasra fejlett emberi tulajdonság, természettudományi alapokon nyugszik: de a nyelvnek szerkezetét, szabályait, a rokon vonások alapján származását, a nyelvész kutatja, és így a két, inkább csak megszokás szerint különneműnek látszó szak, alapjában véve egybeesik. Ezért úgy vélem, hogy a Kir. Magy. Természettudományi Társulat jó szolgálatot tett a nyelvtudomány ügyének is akkor, a mikor e szótár megjelenését biztosította.

Herman Ottó munkáját négy kötetre tervezte; kettő már elkészült, a hátralevő részt most rendezi sajtó alá.

Vajha nemcsak vasakarata, hanem vasegészsége is lenne, hogy hatalmas tervét végrehajthassa.

Kelt Budapesten, 1914. augusztus havában.

Dr. Ilosvay Lajos,
a Kir. Magy. Természettudományi Társulat elnöke.

http://mek.oszk.hu/06900/06994/#