Payday Loans

Keresés

HELTAI GÁSPÁR FABULÁI
Az emberi életminőség/boldogság
2011. május 28. szombat, 18:12

esopus 15. sz metszet

A BÖLCS ESOPUSNAK
ÉS MÁSOKNAK FABULÁI ÉS OKTATÓ BESZÉDEI
VALAMINT AZOKNAK ÉRTELME
MELLY FABULÁKAT EGYBESZERZETTE
ÉS KOLOSVÁROTT ANNO MDLXVI. KIADTA


HELTAI GÁSPÁR

Képtalálat a következőre: „heltai gáspár”

A Fabuláknak Mutató Táblája.

A kakasról meg a gyöngyről.
A farkasról meg a bárányról.
Az ebről meg a juhról.
Az oroszlánról, a rókáról meg a szamárról.
Az egérről, a békáról meg a héjjáról.
Az ebről meg az konc húsról.
Az két ebekről.
Két egérről.
A keselyűről, a varjúról meg a csigáról.
A hangyáról meg a tücsökről.
A békáról meg az ökörről.
A farkasról meg a daruról.
A békákról, amikor Jupitertől királyt kévántanak és kértenek.
A galambokról, a héjjáról meg az ölyvről.
A farkasról meg az képről.
Az oroszlánról meg az egérről.
A szamárról meg a kutyáról.
Az agg lóról meg az agg agárról.
A hollóról meg a rókáról.
A nyulakról meg az békákról.
A rókáról meg a gólyáról.
A farkasokról, a juhokról meg a komondorokról.
A fecskéről meg egyéb madarakról.
A szarvasról, az ökrökről meg a gazdáról.
A keselyűről meg egyéb apró madarakról.
A farkasról meg a kecskegödölyécskéről.
Az oroszlánról meg a pásztorról.
A varjúról meg a veder vízről.
Az orvról meg a komondorról.
A farkasról meg az rókáról.
Egy emberről meg az oroszlánról.
Két héjjáról.
A farkasról, a vadászról meg a pásztorról.
A légyről meg a hangyáról.
A hollóról meg a pávákról.
A szegény emberről meg a kígyóról.
A farkasról meg a komondorról.
Egy pórról, a sárkányról meg a rókáról.
A fülemiléről meg az ölyvről.
A négylábú lelkes állatokról, a madarakról meg a denevérről.
Az oroszlánról meg az majomról.
A farkasról, a rókáról meg az jó bárányhúsról.
A madarászról meg a madarakról.
Egy szamárról meg az oroszlánról.
A férfiúról, a fejszéről meg a fákról.
A majmokról meg két emberről, egyik igazmondóról, másik hízelkedőről.
A keselyűről meg a hollóról.
A majomról meg a rókáról.
A komondorról, a farkasról meg az kosról.
A lóról meg a szamárról.
A lóról, a szarvasról meg a vadászról.
A nyúlról meg a kékkáposztáról.
A bolháról meg az tevéről.
A macskáról meg a rókáról.
A juhról meg a varjúról.
A kezekről, lábakról meg a gyomorról.
Egy rókáról meg egy bakról.
A fenyőfáról meg a nádszálról.
Egy oroszlánról meg a rókákról.
Egy farkasról meg a pórokról.
Egy öszvérről, a rókáról meg a farkasról.
A farkasról meg az bakról.
Két rákról.
A hangyáról meg a galambról.
Az oroszlánról, az ökörről, a kecskéről meg a juhról.
Az egerekről meg a macskáról.
Egy farkasról meg egy éh komondorról.
A méhről meg Jupiter Istenről.
A kakasról meg az macskáról.
Az oroszlánról meg a lóról.
Egy asszonyi állatról meg a farkasról.
A rókáról meg az okos kakasról.
Egy gyermekded vadkanról, a disznókról meg a bárányokról.
A szegényből lett gazdag emberről meg a gazdagból lett szegényről.
Az emberről meg a bálványról.
Az okos szamárról meg a megcsalt farkasról.
A rókáról meg az kakasról.
Egy juhpásztor gyermekről.
Négy ökörről meg egy oroszlánról.
Egy férfiúról és annak két feleségéről.
Egy farkasról, a rókáról meg a róka fiáról, a Farkaskáról.
A páváról meg a daruról.
Egy valamelly farkasról.
A tekenős békáról meg a keselyűről.
Az rókáról meg az szederjbokorról.
Két társról.
A pórról meg a szép madárkáról.
A szarvasról meg a vadászról.
A pacsirtáról meg annak fiairól.
Az agg kosról meg három gyermekded kosokról.
A pórról, a farkasról, a rókáról meg az kútbéli sajtról.
A rókáról, a farkasról meg az nyavalyás oroszlánról.
Egy lúdról meg az arany lúdtojásról.
Egy emberkéről meg egy oroszlánról.
Az oroszlánról, a tulokról meg a szamárról.
A fenyőfáról meg a galagonyáról.
A madarászról meg a rigóról.
Egy nemesemberről meg az ördögről.

FINIS

farkasbarika
HELTAI GÁSPÁR
MINDEN JÁMBOR OLVASÓKNAK
kéván Istentől mind lelki s mind testi jókat

Szerető uraim és szerelmetes atyámfiai! Im mind egybegyüjtöttem és egybeszedtem jónéhány fabulákat, régieket és újakat. Mi okból műveltem légyen ezt, minden jámbor olvasó megértheti az értelmekből, mellyeket minden fabula mellé szerzettem és utánna vetettem. Senkinek e munkámmal nem akartam ártani. Senkit nem akartam bosszantani, senkit is megkissebbíteni: És azt vélem, hogyha valaki e fabulákat jó szívvel meg akarja olvasni, bizony sok jó hasznot vehet belőlek. Mert noha e fabulák embertől kitalált és kigondolt dolgok, de azért ugyan velejesek és különb-különb szép és hasznos tanulságok vagynak bennek.

De noha nekem igen kedves és igen jó akaratból vállaltam fel ezt a munkát, bizony nem igen kicsiny és nem igen alávaló az és noha nem kevés haszon jő a jámbor olvasóknak belőle, de mindazáltal tudom, hogy sokan lesznek, kik az én jó szándékomat és nehéz munkámat mind visszájára és gonoszra magyarázzák. Mert a szája veszetteknek akármit adj eleikbe, azért ugyan nem kedvelik, mert a szájoknak íze elveszett. Illyen az irigységnek a természete. Ennekokáért semmit nem mondok, hanem csak ezt: ha a munkám nekik nem tetszik, legott üljenek le és csináljanak jobbat. Én bizony nem irigylem őket.

Ha ezokáért én is úgy járok akkor, mint az egyszeri szegény ember fiával és szamarával járt volt, akkor nincs mit tennem. Mert mikoron a szegény vén ember magához vette volna az ő gyermek fiát és az ő egyetlenegy szamarát, hogy a városba hajtaná eladni, megláták őket az út mellett cselekedő és munkálkodó emberek és megneveték a szegény vén embert, mondván: Bezzeg bolond agg eb ez. Lám, mint hajtja maga előtt a szamarat. Nem tud az agg eb reája ülni, avagy a gyermeket reá ültetni, aki nehezen járhat, ő maga is csak alig ballaghatik.

Hallván ezt a szegény vén ember, felülteté a gyermeket a szamárra, maga pedig utánnuk ballaga. Látván ezt az út mellett való dolgozók, mondának: Bezzeg bolond vén ember ez, mert csak alig ballaghat, mégis nem ült fel a szamárra, hanem a gyermeket ülteté fel reája, pedig a gyermek könnyebb volna és könnyebben is járhatna, hogynemmint az öreg.

Hallván ezt a szegény vén ember, ismét megmásolá szándékját és leszállítá a gyermeket és ő maga üle fel a szamárra. Látván ezt az út mellett munkáló emberek, mondának: Micsoda hitvány kegyetlen vén ember ez, im maga ült fel a szamárra és utánna kell gyalogolnia a szegény gyermeknek. Lám ugyan rabbá tette az önnön fiát, semmiben nem kimélvén a szegény gyermeket.

A vén ember hallván a beszédeket, megharagvék és felvoná a gyermeket és maga mellé ülteté azt és így méne a város felé. Mikoron ezt látták volna az út mellett való dolgozó emberek, mondának: Micsoda bolond és kegyetlen vén ember ez? Lám a természet dolgát sem érti meg. Mert azért vagyon a szamárnak olly rövid háta, hogy csak egy ember üljön reá, ez pedig másodmagával hágott a szegény szamárra. Kár, hogy ollyan vén ember és hogy ollyan bolond.

Hallván ezt a szegény vén ember, mondá: Nagy dolog ez, hogy semmiképpen nem találhatom a módját, hogy úgy cselekedhessem, hogy az embereknek tessék. És megharagván, mind a négy lábát egybeköté a szamárnak és egy rudat húza által és mondá a fiának: Jer, vigyük, netalántán ez a mód majd tetszik nékik. És ketten vinni kezdék a rúdon a szamarat.

Látván ezt az út mellett való emberek, kacagni kezdének és mondának: Ó bolond vén ember mind fiastól, im mint viszik a szamarat. Ki látott valaha illyen dolgot? Mindketten felülhetnének a szamárra és az szépen el is hordozná őket. De látod-é, mint bolondultanak meg mind a ketten.

Hallván ezt, a szegény vén ember igen megbúsula és mondá a fiának: Ördög győzi ezeknek kedvekre cselekedni. Ha emezt műveljük, nem jó, ha amazt műveljük, az sem jó. Ha emígy cselekszünk, nem tetszik nekik, ha amúgy cselekszünk, az sem jó, sem ekképpen, sem amaképpen nem jó. Jer, vessük a rusnya szamarat a vízbe, hogy megmenekedjünk tőle. És béhajíták oda a vízbe és oda vesze a szamár a vízbe. És ekképpen az szegény vén ember az ő fiacskájával pénz nélkül és szamár nélkül tére haza.

Ha ezokáért én felőlem és az én munkám felől is így kezdenek ítélni: Bizony nincs mit tennem, ezt is, azt is el kell tűrnöm. Merthogy tudom és bizonyságot vettem róla, hogy az emberek ollyanok, hogy senki kedvekre nem cselekedhetik semmit, de mindazáltal nem leszek ollyan kába, mint a szegény vén ember, hogy munkámat az efféle harapásokért és mérges itéletekért a tűzbe vessem vagy a vízbe hányjam, bizony nem. Hanem beérem avval, hogy jó szándékból és jó lelkiismeretből cselekedtem. És az efféle tüzesnyelvű irigyeknek mondom: Dicatis meliora, azaz: Mondjatok jobbakat.

De mindazáltal hiszem, vagynak még jámborok, kiknek munkám majd tetszik és kik jó hasznot vesznek belőle.

Merthogy nemcsak a puszta fabulákat szerzettem egybe, hanem minden fabulának az értelmét is melléje tettem s megtűzdeltem és meg is ékesítettem azokat szent írásokkal és egyéb szép, bölcs mondásokkal és közbeszédekkel.

Ajánlom magamat az jámboroknak minden munkáimmal egyetemben, kiknek valamennyieknek kévánok Istentől mind lelki s mind testi jókat.

Kolosvárott, az Úr 1566-ik Esztendejében.

HELTAI GÁSPÁR

http://mek.niif.hu/05900/05925/05925.htm

Képtalálat a következőre: „heltai gáspár”

Képtalálat a következőre: „heltai gáspár”