Payday Loans

Keresés

Dosztojevszkij: Ördögök - "világmegváltó eszmék" Isten nélkül PDF Nyomtatás E-mail
Ördög és pokol elképzelések - Egy/ezer ördög és pokol képei

dostoevsky_1872

Cseh Tamás :

F. M. Dosztojevszkij és az ördög

- dalszöveg

Egy hófehér éjszakán Fjodor Mihajlovics
Pétervárott megállt, mögötte senki sincs
Csak egyvalaki, s mert sejti hogy ki,

Hátra se nézve szól Fjodor Mihajlovics:
"Szólj ördög, mi dolgod velem? Röviden szót keríts,
Aztán iszkiri! Nem állhatlak ki!"

"Még ifjú író ön, Fjodor Mihajlovics!"
Szólt egy hang a hát mögül "jövője drága kincs,
S a cár ellen itt összeesküszik!

Vészes e társaság amelynek tagja lett
Párizst képzel ide Pétervár helyett
Mind csupa hű összeesküvő!

De már holnap reggelen láncban lesz bizony,
És lakni fogja majd - megjósolhatom -
Nyolc éven át Szibériát!"

"Hohó" nevet föl erre fel Fjodor Mihajlovics
"Írónak a tapasztalat, a szenvedés drága kincs,
Lássuk tehát Szibériát!"

"Még ifjú író ön" szólt az ördög ott
"Jobb hát, ha folytatom még a jóslatot,
Mert lesz egy fanyar, fura kanyar...

Mert jó, mondjuk szenved ott Fjodor Mihajlovics,
És midőn visszatér, sok akadálya nincs
A nagy könyveket írhatja meg (de most figyeljen bátyuska)

Ám e nagy művekben káromolja majd
Régen volt társait, kikkel most összetart
S a cár ellen itt összeesküszik.

És Párizs fertő lesz az új eszméivel,
A Miért helyett csak a Hogyant keresi majd, mivel
Érdekesek az emberek!

Így jut el az Emberhez az Intézmény helyett."
Szólt a hang és nevetett ott a hát megett:
"Hihihihi, Dosztojevszi"

Így maradt végül ott Fjodor Mihajlovics,
Rázva zúgó fejét, gondolata sincs...
"Hogy itt mi lesz, ki érti ezt?
Hogy itt mi lesz, ki érti ezt?
Gondolat helyett gondolatmenet...
Ki érti ezt? Hogy itt mi lesz...?"

szövegíró : Bereményi Géza

________________________

Dosztojevszkij
Ördögök

TARTALOM, ISMERTETŐ

Tartalom

Első rész

Első fejezet
Bevezetés helyett: néhány részlet a nagyra becsült Sztyepan Trofimovics Verhovenszkij életrajzából

Második fejezet
Harry herceg. Házasságszerzés

Harmadik fejezet
A mások bűnei

Negyedik fejezet
A sánta lány

Ötödik fejezet
Az okos kígyó


Második rész

Első fejezet
Éjszaka

Második fejezet
Éjszaka (Folytatás)

Harmadik fejezet
A párbaj

Negyedik fejezet
Mindenki várakozik

Ötödik fejezet
Az ünnepély előtt

Hatodik fejezet
Pjotr Sztyepanovics munkában

Hetedik fejezet
A mieinknél

Nyolcadik fejezet
Ivan cárevics

Kilencedik fejezet
Tyihonnál

Tizedik fejezet

Tizenegyedik fejezet
Sztyepan Trofimovicsnál foglaltak

Tizenkettedik fejezet
Flibustier-k. A végzetes délelőtt


Harmadik rész

Első fejezet
Az ünnepély. Első szakasz

Második fejezet
Az ünnepély vége

Harmadik fejezet
Befejezett regény

Negyedik fejezet
Végső döntés

Ötödik fejezet
A vándor asszony

Hatodik fejezet
Vesződséges éjszaka

Hetedik fejezet
Sztyepan Trofimovics utolsó kóborlása

Nyolcadik fejezet
Befejezés


Ismertető

Mi lesz a vége, ha a nagy eszmékből kivesszük az Istent? - Gyilkosság, s az álarc mögül az ördög vigyorog ránk. Ez Dosztojevszkij egyik megélt rögeszméje volt. Ugyanez az alapképlet motiválja az Ördögök című művét is, melynek főhőse Raszkolnyikov párja: Dosztojevszkij a hatalmi pszichózissal foglalkozik ebben az anti-nihilista regényében is, a Raszkolnyikov-problémát a forradalommal, mint történelmi kérdéssel köti össze. A Nyecsajev-féle terrorista szervezet 1871-es peranyagának felhasználásával egy összeesküvő társaság kollektíve elkövetett gyilkossága köré csoportosítja a történetet - mint Dosztojevszkij legtöbb regénye - elsősorban az eszmék világában játszódik.

A regény központi figurája, Nyikolaj Sztavrogin elegáns, okos és gőgös, ám intellektualizmusa, mint minden Dosztojevszkij-hőst, pokoli kétségekbe hajszolja. Lassan-lassan minden erkölcsi korlátot lerombol, ami azután gyilkossághoz vezet, melyet a történet helyszínéül szolgáló orosz kisvárosban szerveződő anarchista csoport közösen követ el. Ám végül rádöbben: képtelen elviselni a nihil borzalmas súlyát. Rá kell jönnie, hogy belőle "csak tagadás fakad, de minden nagyvonalúság és minden erő nélkül. Sőt még tagadás sem fakad" - miként a szerelmével-szeretetével őt megváltani akaró Darjának írja búcsúlevelében. Mert még az anarchizmusban is hinni kell, ha máskét nem, hát a józan ész elvesztése által. De Nyikolaj Vszevodolovics Sztavrogin sosem veszítette el a józan eszét, még akkor sem, amikor mindent gondosan előkészítve felakasztotta magát.

Dosztojevszkij Sztavrogin figurájában előrevetíti az emberekkel szembeforduló, tudatos aljasságokig és bűncselekményekig eljutó világfelfogás és magatartás csödjét.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői http://legeza.oszk.hu

http://mek.oszk.hu/05200/05281/#

*

Oláh Tibor; Színház:
Albu István: Ördögök – Kolozsvári Állami Magyar Színház

Az évad első előadására sietek. Végre kaptam jegyet én is. Különben ez alaphangulat Kolozsvárott, nehéz jegyet kapni a Magyar Színház játékaira, különösen ha stúdió előadásról beszélünk, mégis egyedüli indokként kevés lenne a jegyek igen-igen korlátozott számát fölemlegetni. Előre kell foglalni általában a nagytermi előadásokra is. Tavaly november végén volt a bemutató előadás, azóta töretlen az érdeklődés. Talán a magyar szó szeretete, a színház közelsége az oka – mondanák egyesek–, azonban mi mégis úgy látjuk a témaválasztás végett: Dosztojevszkij Ördögök c. regényének bemutatására minden jegy elkelt. Dosztojevszkij alapgondolatait tükröző egyik főműve Albu István rendezésében került megértésre, bemutatásra a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében.

Színház, színi kritika esetén leginkább a tetszett illetve nem, minősítéseknek adhatunk helyt akkor, ha nem akarunk értelmezés értelmezéseként fölszólalni. Különösen korunkban, amikor az ember elveszti normáit; mindent megkérdőjelezhet majd újraértelmezhet, korunkról írt Dosztojevszkij.

Egy színházi darab mindig valaminek az olvasata, egyik a sok közül: Dosztojevszkij az Ördögök regényének, Albu István értelmezésében bemutatott darab is. Színpadra lehet vinni egy stúdióteremben is olyan klasszikus író munkáját, akinek a kérdései a filozófia, pszichológia és az egyes egyén életének alapjait érintik. A hely és a téma mégsem követelné meg a színház normáinak megkérdőjelezését. A rendezés sajátossága, hogy a színház hagyományosan értett fogalmával szemben eltűnni látszott a színpadot kijelölő szigorú határ a néző és a játéktér között. A közönség színpadra emelése a díszletet alkotó óriástükrökkel is inkább fölösleges és dramaturgiailag indokolatlannak látszik ott, ahol minden kérdésre sajátjaként ismer az ember. A videokamera és a nyugati, tengeren túli zene is disszonáns érzést kelt ott, ahol a kérdések megfogalmazódtak, Dosztojevszkij sajátos eszmékre éhes miliőjében. Ott, ahol talán fontosabb az eszme megléte, mint a betevő falat kenyér „mert minden igazi orosz ember filozófus” (A Karamazov testvérek; Tizenegyedik könyv 4.). Persze a kérdés ma már mindenkié, nem csak a büszke elhatározás kínjait cipelő mély lelkiismeretű oroszoké, tudjuk ezt is.

Az Ördögök és A Karamazov testvérek válaszért kiáltása azonos kérdésből ered, mégpedig; „mi az ember? (…) mármint Isten nélkül, síron túli élet nélkül? Hisz ez azt jelenti, hogy most már minden meg van engedve, mindent szabad.” – fogalmazódik meg Dmitrij Karamazovban az Ördögök alapgondolata (A Karamazov testvérek; Tizenegyedik könyv 4.). A nihilista életszemléletet hiába próbálja megvalósítani az értelmiségiekből álló anarchista csoport, az Ördögökben is elbukik mindenki, aki „elengedi Isten kezét”.

A tartalom nekifeszült a formának és magával ragadta, érzések viharában keresték a szereplők Isten létét, az ember értelmét, és a szabadság eszméjét ott, ahol minden mindegy, legalábbis szabályok nélküli világban, és mégis úgy tűnt, mintha pusztán úri passziók lennének a fent említett kérdéseknek a létük és a rájuk adható válaszok.

Kolozsvárott, Albu István rendezésében korunkba helyeződtek Dosztojevszkij kérdései. Láthatjuk korunkban is feltehetők a nagy kérdései az életnek, éppúgy rettent ma is a másik ember tekintete, önmagunk hite és mindazok, amelyek elsőre csupán szavak: jó, rossz, szeretet, gyűlölet, törvény és becsület. Dosztojevszkij mindig az egyén, az egyes ember életének tragédiájáról ír, Oroszország vagy a nemzet annyiban érdekelte, amennyiben az egyes ember életét meghatározza. A rendezés mégis a nézők figyelmét gyakran jelentéktelen dolgokra irányította: Oroszország politikai helyzetére, vagy az új világrend közösségi formájára. Ez mind mellékes ott, ahol az egyén tragédiája adódik, így még komikusabban hatott egy-egy szereplő világot megváltó új eszméje, az új rend megvalósulásának lehetetlensége. Az anarchista Kirillov (Bodolai Balázs) eszméjének hitétől ragadtatva képes még az öngyilkosságra is, csakhogy visszanyerje az elvesztett eszmék szerint uralt világot „mert két világ van: egy az Isten haláláig, és egy onnan számítva”, azonban csak ott van „világ”, ahol van rendező elv is. Lelkében dúló harc, reszkető tekintete még mindennek háttal is látható, meghal, vállalja a nem is oly komikus halált a világért. Az ember most, vagy amint volt egykoron a kereszten, vagy elkövetkező kor gyermekeként vállalta és vállalni fogja a halált az életért.

Albu István rendezése, a kolozsvári társulat játéka színpadra vitt egy olyan művet, amihez ritkán mer nyúlni értelmező. A színdarab megvalósította az értelmezést, amely újraalkotás is. A darab érintettségében kértem szót és fogalmaztam meg félmondatokban érzelmeimet.

Dosztojevszkij: Ördögök – Kolozsvári Állami Magyar Színház

LAST_UPDATED2