A TAVASZI NAPÉJEGYENLŐSÉG ÉS A HÚSVÉT

Március 21-én a kora hajnali órákban érkezik vissza látszó évi útjáról a Nap a Kos csillagképbe eső Tavaszpontba, anonnan az elmúlt év március 20.-án pályájára indult. Ismét eltelt egy tropikus esztendő. Ezen a napon pontosan keleten kel és nyugaton nyugszik:- egyforma a nappal és az éjszaka hossza. Innen az elnevezés: n a p é j e g y e n l ő s é g, vagy e q u i n o x i u m ( equa + nox ). A hosszu tél után sokunk számára ez az év egyik legreménytelibb, a (csillagászati ) t a v a s z kezdetének napja, amelyhez számos, főként az újjászületésre vonatkozó elgondolás társul. Az is eléggé közismert és valamiként szerepel is tavaszi várakozásaink között, hogy a napéjegyenlőséget hamarosan követi az igen gyakran még márciusban, sok esetben pedig csak áprilisban beköszöntő húsvét. Az ünnepnek ez a naptári mozgása sokakat zavarba ejt. Mi köze a napéjegyenlőségnek a húsvéthoz és miért ez a mozgás? - teszik fel gyakran ezt a kérdést. Minthogy a húsvét-dátum meghatározása körül már az ősegyházban is nagy viták voltak, bizonyos esetekben pedig még napjainkban is vitatott a dátum, érdemes áttekinteni azokat a körülményeket, amelyek ehhez a helyzethez vezettek. Annál is inkább, mivel a hazai népszerűsitő irodalom még számos részletkérdés magyarázatával adós ebben a kérdésben.

Az alapvető nehézség az, hogy miként Jézus születésének, úgy szenvedéstörténetének pontos idejét sem ismerjük, következésképpen már az őskeresztények is bizonytalanok voltak a húsvéti eseményekre való emlékezés időpontjában. További nehézséget jelentett a számukra, hogy mig a zsidók az Egyiptomból való kivonulásra, addig a keresztányek Jézus halálára és feltámadására emlékeztek, vagyis keresztény tartalommal töltötték meg az ősi, és megkeresztelkedésük előtt saját maguk által is megtartott zsidó ünnepet. ( Hasonlóan jártak el az ősi pogány napkultusz esetén is, amikor a Jézus születésére való emlékezés napjává tették a téli napforduló napját ). A két húsvét belső tartalom szerinti szétválasztásának az igénye már a legkorábbi időkben is természetszerűen felmerült. De amig a keleti egyházak ( pl. az alexandriai és sziriai ) gyakran a zsidókkal együtt, a zsidó holdnaptár első hónapjának - Niszán - holdtöltéjekor (a hó 14.-ik napjának estéjétől) ünnepeltek, vagyis keresztényként is fenntartották a régi szokásokat, addig a római egyház, éppen azért, hogy a keresztény és zsidó húsvét dátum szerint is külömbözzék egymástól, saját dátumhoz ragaszkodott.

Az első hónap 14.-ik napján történő ünneplés mózesi törvény, mely szerint ezen a napon " estennen" kezdődött az előkészület a kovásztalan kenyér másnapi ünnepére. Minthogy a holdjárású naptár első hónapjának első napját mindig az újhold jelezte, a hónap 14.-ik napja, következésképpen a zsidó húsvét is az esetek többségében holdtöltére esett. Az ősi dátumhoz való ragaszkodás tehát érthető a zsidók, de a hagyományokat keresztényként is megtanulni kivánók részéről.

A századokon át zajló vitát csak a kr. u. 325.-ben megtartott niceai zsinaton sikerült lezárni és - legalább is a zsinati atyák hite szerint - egységes álláspontot kialakitani. A határozat a tavaszi napéjegyenlőség napját mércius 21-re rögzitette, majd akként rendelkezett, hogy a keresztény húsvétet az ezt követő holdtölte utáni vasárnapon kell megtartani. Ha a holdtölte és a napéjegyenlőség napja egybeesnek, akkor a következő telihold a húsvéti-hold. Ha a húsvéti telihold vasárnapra esne, úgy a következő vasárnap a húsvét vasárnap.Minthogy a holdtölte március 21. és április 21. között bármikor bekövetkezhet, legkorábban március 22.-én, legkésőbb április 25.-én lehet húsvét. A szabályhoz néhány további utasitás is társul. Szigorúan megtiltja a keresztény és a zsidó húsvét egybeesését, valamint azt, hogy egy naptári évre két húsvét essék!

Idővel kiderült, hogy ezt a szabályt több, még napjainkban is ható, rejtett hiba terheli: a / egy szüntelenül változó időpontban bekövetkező holfázishoz, a tavaszi holdtöltéhez köti az ünnepkör valamennyi ünnepének a dátumát: -b/ csillagászati szempontból kétszeresen is hibás.

A tavaszi holdtöltéhez való kapcsolódással a zsidó hagyományt követi, akik az év első hónapja első napját, következésképpen első holdtöltéjét is egy, még a holdtölténél is nehezebben meghatározható holdfázishoz, az újholdhoz kötötték, amivel több, mint egy holdhónap tartamú naptári mozgással sújtották az ünnepet. Emellett hibás volt a napéjegyenlőség dátumának március 21-re való rögzitése is, mivel a napéjegyenlőség gyakran már 20.-án, esetleg 19.-én bekövetkezik! Ilyenkor szombati napra eső követő holdtölte esetén március 21-re kellene a húsvét ünnepét tenni, ami azonban csak csillagászatilag lenne helyes, a zsinati szabály szerint azonban ebben az esetben csak a következő teliholdat szabad figyelembe venni. A napéjegyenlőség közvetlen közelébe eső tavaszi holdtölték éveiben emiatt még napjainkban is vita tárgyát képezheti a húsvét dátuma. Legközelebb pl. 2008-ban, amikor a napéjegyenlőség március 20.-án lesz, a következő holdtölte pedig a zsinati napéjegyenlőség napján, igy csak a legközelebbi, április 20.-ai holdtöltét szabadna figyelembe venni. Mivel azonban ez vasárnapi nap, a szabály következetes alkalmazása esetén április 27.-re kellene a húsvét dátumát tenni, ami viszont két nappal túllépi a húsvét legkésőbbi zsinati napját! A jelenlegi liturgikus kalendáriumok szerint 2008-ban március 23.-án, azaz a csillagászatilag, nem pedig a zsinat szerint helyes időben! Mindezeken felül: a zsinat rögzitette ugyan a napéjegyenlőséget március 21-re, de elfelejtett intézkedni a szökőnapok beiktatásának rendje felől, azaz elfeledte meggátolni a napéjegyenlőség naptári elcsúszását, amely a XVI. századra már március 11.-ére esett 21.-e helyett. Ezt a rendellenességet korrigálta 1582-es naptárrefomjával XIII. Gergely pápa, amikor a felesleges tiz napot elhagyta a naptárból. A húsvét dátum körüli bizonytalanságok azonban ennek ellenére is fennállnak, mivel sem a napéjegyenlőség, sem az azt követő holdtölte időpontját nem tudták pontosan meghatározni, s igy lényegében a Gergely naptár bevezetése csak csökkentette, de teljesen megszüntetni nem tudta a problémákat. Az egyház végül is kénytelen volt egyszer s mindenkorra szakitani mind a napéjegyenlőség, mind a Hold csillagászati valóságával és húsvéti táblázatait (canon paschalis ) az ún. egyházi-hold, vagyis egy képzeletbeli égitest képzeletbeli (egyenletesnek tartott) mozgására alapozni. Ám ezt sem vitték következetesen végig, mivel az egyházi-hold mozgásainak táblázatokba foglalásához a valóságos Hold és a Nap különféle ciklusait is felhasználták. Mindenek előtt az ún. Meton-ciklust, amelyet Meton görög csillagász fedezett fel és amelynek lényege az, hogy a Hold fázisváltozásai, az ún. lunációk 19 év elteltével azonos sorrendben ismétlődnek: mivel 1995 első napján újhold volt, legközelebb 2014-ben kezdődik újholdal az év és a további holdfázisok is azonos naptári napokra fognak esni. Igy a Hold újév napi fázisából ("korából"), az ún. epektából ciklikusan meghatározhatók az egyes évek azonos holdfázisai és a ciklus átlagosan négy szökőévét valamint a napéjegyenlőséget is figyelembe véve, a húsvétdátumok is. Dionysius Exiguus római apát Kr. u. 532.-ben a naptári napok 28 éves és a Hold 19 éves ciklusát kombinálva alkotta meg 532 éve (28 x 19) nagyperiódusát, melynek segitségével már évszázadokra előre végezhetett számitásokat. Az ötlet zseniális, hiszen 28 évenként a naptári napokat, 19 évenként a holdfázisokat tekintve kezdődnek egyformán az esztendők. Táblázatai azonban a zsinati szabály ellentmondásosságai miatt nem lehettek abszolut pontosak.

A fentiek alapján nem véletlen, hogy a húsvét dátumában még évszázadokkal a zsinat után sem tudtak megegyezni a keleti és a nyugati egyházak. Bizonyos kisázsiai keresztény csoportok pl. ragaszkodván a zsidó húsvét-naptárhoz, az ünnepet Nisan hó 14.-ik napján tartották, függetlenül attól, hogy a kérdéses nap vasárnap volt-e vagy sem, vagy, hogy a napéjegyenlőség alőttre, illetve utanra esett e. Ezeket a csoportokat quartodecimánoknak (tizennegyedekéseknek) nevezték és sokáig harcoltak helytelen gyakorlatuk ellen. A valóban egységes gyakorlat még a Gergely-naptár bevezetése után sem valósult meg, mivel az orthodox nemzeti egyházak mind a mai napig a Julián-naptárt használják, amelyben jelenleg április 3.-ra esik a napéjegyenlőség s ennek megfelelően akár májusra is eshet az orthodox húsvét dátuma.(1995-ben szemben a nyugati egyházak április 16-ra eső ünnepével, április 23.-án lesz az orthodox húsvét).

A viták tehát folytatódnak. Nem csupán a húsvét dátumról, de magáról a niceai zsinatról is. Már egy Kr. u. 575-ben kiadott konstantinápolyi dokumentum is felrója a zsinati atyáknak, hogy a dátum meghatározásához szükséges csillagászati részletekkel annak ellenére sem tőrődtek, hogy a meghatározás módját csillagászati alapokra helyezték. Ez nagy ellentmondás és súlyos hiba. A zsinat egyetlen kézzelfogható eredménye annak elrendelése volt, hogy az ünnepet minden gyülekezetnek " pontosan és öszhangban" a mapéjegyenlőség után kell megtartani. A másik pedig az, hogy nyomást gyakorolt a zsidókkal együtt ünneplő csoportokra, melynek révén megakadályozta, hogy egyazon évben kétszer tartsák meg az ünnepet! Mert ilyen is gyakran fordult elő, és nem kis részben ez is a zsinati szabályok már emlitett gyengeségeiből következett.

Nálunk, akik januárral kezdjük és decemberrel búcsúztatjuk az évet, még akkor sem fordulhatna elő kettős húsvét, ha a napéjegyenlőség előtt tartanánk. De azoknál, akiknél napéjegyenlőségtől - napéjegyenlőségig tartott az esztendő, akár minden második évben bekövetkezhetett ez a jelenség.

"Normális körülmények között a holdtölte napéjegyenlőség után következik be,mely esetben az ünnep is követni fogja. Ámde még az év vége, vagyis a következő napéjegyenlőség előttre is eshet holdtölte, és ha ezt tekintik a húsvéti - holdnak, és miként a quartodecimánusok, erre a napra tűzik ki az ünnepet, ez már a második húsvét lesz abban az évben! A dolog legfurcsább, de természetes következménye az, hogy a rákövetkező évben,amelyben ismét a napéjegyenlőség utánra esik a húsvéti - hold, egyáltalán nem lesz húsvét!

Az egyház a leghatározottabban tiltakozott a helytelen gyakorlat ellen. A Kr. u. 400-ban megjelent Apostoli Constituciúk 17. fejezete pl. kimondja: a napéjegyenlőség utáni holdtöltét kell " gondosan és nagy szorgalommal" figyelni, ellenkező esetben kétszer lesz húsvét. Krisztus azonban csak egyszer szenvedett és csak egyszer halt meg, következésképpen csak évente egyszer kell megemlékezni róla. Azt is hangsúlyozza a dokumentum, hogy a tavaszi holdtölte napján tartott ünnep szükségszerűen egybeesik a zsidókéval, hiszen az a Nisan hónap 14.-ik, vagyis a zsidó ünnep előkészületi napja. A korai liturgikus hagyomány az egymás mellett fejlődő éves és heti ciklusokra alapozódik. Egyfelől minden vasárnapot ún. "kis - húsvétnak tekintett és tekint ma is, másfelől a szenvedéstörténet és a feltámadás misztériumára való emlékezést szorosabban kapcsolja az évi, mint a heti ciklushoz, pontosan úgy, ahogy mi is szivesebben kapcsoljuk pl. családi évfordulóinkat az évekhez, mint a hetekhez. Ezért hangsúlyozza a dokumentum az évi és az egyszeri megemlékezést. A zsinati szabály áthágása súlyos büntetést von maga után: Ha bármely püspök, presbiter, vagy diákonus a tavaszi napéjegyenlőség előtt ünnepli a húsvét szent napját, mondattassék le".

Csak kevesen tudják, hogy a zsinati atyák a napéjegyenlőség és a húsvét kapcsolatának egy másik, mélyebb értelmű jelentőséget is tulajdonitottak: a nappal és az éjszaka, a világosság és asötétség kényes és rövid egyensúlya a teremtés kezdő időpontját testesitette meg számukra.

A Kr. u. 387-ben tehát a zsinat után 52 évvel kiadott ún. Paschal Homilia fejtegetései szerint: "... harmónia, rend és egyensúly jellemezte a természet elemeit a káoszból a kozmoszba való átmenet idején." Az idő az egyensúly állapotában keletkezett. Ha visszatérnénk a teremtést megelőző mozdulatlan pillanatokhoz, feltárhatnánk a nappal és az éjszaka között fennállott eredeti harmóniát, az egyensúlyt, melyet a teremtő a teremtéstörténet negyedik napján bontott meg, amikor a világitó égitestek megteremtésével szétválasztotta a világosságot és a sötétséget. A post - zsinati atyák ennél fogva rendkivül felértékelték a Szentirás első könyvét, amely azt sugallta nekik, hogy a VILÁG a tavaszi napéjegyenlőség idején keletkezett Az afrikai Cyprián Kr. u. kb. 243-ban revizió alá vette az addigi húsvét táblázatokat, újra definiálta a Nisan hónap naptári helyét és a húsvét dátum legszélső naptári határnapjait. Úgy vélte, hogy ha az első hónap Nisan volt, akkor naptári helye meghatározható a teremtés első napján, vagyis a napéjegyenlőségen keresztül. Ez, vagyis a "Cyprianizmus"-nak nevezett elgondolás késztette Hilariust, hogy a húsvét napjáról és hónapjáról irt értekezésében kijelentse: "Kénytelenek vagyunk visszamenni a világ eredetéig, hogy felismerjük: a törvény az első hónapot szánta nekünk a húsvét megünneplésére". Jóllehet ez a törvény nem a világ kezdetétől, hanem csak Mózes idejéből származik, dátumát csak a világ eredetének számitásba vételével állapithatjuk meg,- vallotta a szerző.

A patrisztikus irodalmat a húsvétet a március 25-re eső Julián - naoéjegyenlőséghez kapcsolódó kettős tradició jellemzi. Az egyik szerint húsvét napján Krisztus szenvedésére és halálára, a másik szerint csak feltámadására emlékezünk.

A remesianai Nicetas igy ir:"Krisztus a tavaszi napéjegyenlőség napján, holdtöltekor és vasárnap támadt fel halottaiból, amit a Genezisből tanultunk meg a világ teremtésével egybeesőnek tekinteni". Később kijelenti: "Krisztus valóban az április kalendaeja előtti VIII. napon támadt fel", amivel azt mondja, hogy március 25-re esett a napéjegyenlőség napja, mivel a régi római naptárakban az április kalendae-ja április elsejét jelent. Mivel a zsinat a napéjegyenlőséget március 21-re helyezte, a 22 és 25 közé eső három nappal valamit kezdeni kellett. Ezért a szerző kiszélesiti a napéjegyenlőségről vallott felfogását a tridiummal, vagyis a negyedik napon történő teremtést megelőző három nappal, mely időszakot a teremtést megelőző napéjegyenlőségi állapotnak tekint. Ha a napéjegyenlőség éppen március 25-re esik úgy ez a három nap nem képezi a napéjegyenlőség után ünneplendő húsvéti misztérium részét. A szerző úgy véli, hogy a feltámadás március 25.-én történt, az utolsó vacsora azonban március 21.-én s igy a közbülső három nap is része a szenvedéstörténetnek. A szerző ezzel a megoldással igazolni akarta a nyugati egyház előtt azokat az eseteket, amikor a húsvét vasárnapját a Julián napéjegyenlőség, azaz március 25.-e előtt ünnepelték.

Mint emlitettük a másik hagyomány Krisztus szenvedését és halálát teszi március 25-re. Vajon miért választották a szenvedésről történő megemlékezést a feltámadásról való helyett, és forditva? Az előbbi választást nyilván a quartodecimánok szertartása befolyásolta, amelyet Krisztus szenvedése és halála uralt, mig a vasárnap történő ünneplés szertartásait a feltámadás gondolata. A quartodecimánok odáig mentek, hogy mindig március 25.-én tartották az ünnepet tekintet nélkül a hetinapra és a Nisan 14-re, vagy egyszerűen kijelentették, hogy minden március 25.-e Nisan 14.

A patrisztikus doktrina szerint tehát Krisztus a teremtés hetének megfelelő héten halt meg és támadt fel. Az atyák ennek megfelelően és szorosan követve a Genezis elbeszélését, nat napra húzták azt szét. Az első, a negyedik és a hatodik napnak különös jelentőséget tulajdonitottak. Az első (három!) a napéjegyenlőség, a negyedik a holdtölte (a világitó égitestek teremtése, a világosság és a sötétség szétválasztása, vagyis az egyensúly megbomlása), végül a natodik az ember teremtése. Ezek az események tehát jelentősen befojásolják a keresztény húsvét idő, de tartalmi elemeit is. Az atyák szerint ezeknek az elemeknek az egybeesése nem véletlen: a szenvedés, a halál és feltámadás, azaz Isten terveinek része.

Amikor meggyuladnak a húsvéti gyertyák lángjai, a napéjegyenlőség megszünését, a fény győzelmét szimbolizálják. Most értjük meg igazán, hogy miért kell a napéjegyenlőség után tartani a húsvét ünnepét: amig fennáll a fény és a sötét egyensúlya, egyforma hosszúak és egyformán erősek. A Canon Paschalis (a húsvét rendje, kánonja) igy fogalmaz:" A Nap és a Hold ezen egyensúlyi konkurrenciájának időszaka alatt a sötétség még nem győzetett le. A napéjegyenlőség nem lehet szimbóluma a keresztény húsvét sötétség és halál feletti győzelmének, ezért nem is ünnepelhető ebben az állapotban. Végül a napéjegyenlőség előtt a telihold még nem világit egész éjszaka, mivel későn kel és csaknem végig a sötétség uralja a Földet. Ha a húsvét a fény ünnepe, csak teljes fényesség mellett ünnepelhető".


Schalk Gyula

Ajánlott irodalom: IDŐK, KOROK, NAPTÁRAK c. könyv, mely megrendelhető a Bp.-ti Uránia Csillagvizsgálóban Schalk Gyulánál, cin: 1016 Bp. Sánc u. 3/b