Petőfi Sándor
SZEGET SZEGGEL
Jaj, a hátam, Jaj, a hátam Odavan! Szomszéd bácsi kiporozta Csúfosan. Átkozott a görcsös fütykös Somnyele! Mellyel engem oly pogányul Cséplele.
Mért is tart hát kertet s benne Körtefát? És az isten rá gyümölcsöt Minek ád? Csábitólag kandikált a Körte rám; Csábjait ki már sehogysem Állhatám.
Átugrottam a plánkon - Átesém! Hogy megingott bele májam És vesém. S nem elég ez; szomszéd bácsi Rajtakap, S akkor jön még a valódi
Haddelhadd.
Én teremtőm! mért is értem E napot? Megrakott, hogy minden csontom Ropogott. Nesze, monda, nesze másik, Harmadik! E a mindentudó tudja, Hányadik.
Jelen volt a holdvilág a Lakzinál; Búsan nézte: szomszéd bácsi Mit csinál. Fellegekbôl vett magára Gyászmezet, És megosztva szenvedésem Könnyezett.
Ő, csak ő nem könyörűle Egyedűl; Három a tánc! monda, s egyre Hegedűlt, - Hegedűlt a bottal hátam Közepén, Keservesen, siralmasan Jártam én.
...De 'szen jól van! kiheverem Én e bajt, S visszakapja még a kölcsönt, Vissza majd. Tudjuk, hányat vert az óra, Tudjuk ám! Ön is rak a tüzre rossz fát Bácsikám.
Ablakunkhoz estenként mért Sompolyog? Vettem észre, hányadán van A dolog. Más szemében ő a szálkát Megleli, S az övében a gerendát Feledi.
A deákné vászonánál Ő se jobb: Engem dönget a lopásért S szinte lop: Lopni jár ő, csókot lopni Nénihez, Míg anyánk a bibliában Levelez.
Tegye lábát ablakunkhoz Ezután: Fogadom, nem nézek által A szitán. Megugratni vagy anyánkat Hívom át, Vagy leöntöm dézsa vízzel A nyakát!
Puszta-Palota, 1843. (április 15 körül)
*
Lackfi János
Kölcsön kenyér
Ad notam „Szeget szeggel"
Jaj, a mecsboksz, jaj, a mecsboksz, Odavan! Diri néni elkobozta Csúfosan! Átkozott igazgatói Iroda! Mért evett a fene engem Be oda?
Nem magamtól! Diri néne Rám rivallt, Akkor én már sejdítettem Ám a bajt! Köz tulajdonát rongálom, Így visít! Mert a falon gurigázom A kocsit.
Még hogy a köz tulajdonát, Közröhej ! A falat tán a köz festi Pemzlivel ? És a puha mecsboksz-kerék Kinek árt? A hölgy ingyen ajándékoz Unokát?
Jó, én is ingyen szereztem, De talált Tárgyak között ez az autó Engem várt! Átfestettem gondosan fém- Részeit, Zöldebb versenyautó nem is Létezik.
Sebesebb volt, mint egy ferde Gondolat, Verhetetlen pad felett és Pad alatt. Betelni sehogy sem tudtam Én vele, Hát most aztán fújhatom már, Ég vele!
A napvilág ablakon át Bélesett, Dirinére kést hajított, Éleset. Nem segített rajtam persze Mégsem ez, A napfény nem dobócsillag, Nem sebez.
Na de várj csak, Diri néne, Csendesen, Suli után merre ballagsz, Meglesem. Házad körül ott sündörgök Napra nap, Ne is álmodd, hogy kutyád majd Megharap !
Ások neki én hatalmas Gödröket, Beléesik s hetek hosszat Döglöget. Engem ilyen vén szipirtyó Nem ver át, Láttam én már hamuban sült Unokát!
Tudok jobbat, autójának Féke van, Szétkapom én szerelőként Gondosan. Elgurul majd le a völgybe Féktelen, Mérges lesz a diri néne Éktelen.
Ott leszek én, végignézem Fa mögött, Látom robbanni az autót, S röhögök. Nézem, ahogy diri néne Sírdogál, Kölcsön autó, kölcsön kenyér Visszajár!
|