Történelem jelenidőben

http://www.huszadikszazad.hu/

A jó pumpalany

A szükség elnézővé teszi az embert. Különösen saját magával szemben. Azért mégis egy kicsit háborodott Mátyus bátya lelkiismerete, mikor a két vitéztől megvette a lopott cipőtalpakat. De nem lehetett másként a vidéki csizmadiamester, aki hiába szaladgált becsületes uton csizmatalp után... s már ugy volt, hogy becsukja a boltot, amikor két sunyi katona hozta a cipőtalpakat. Annyit, hogy egy félesztendőre elég lesz minden kundsaftnak. Vagy ötszáz koronát adott értük a csizmadia. Nem szivesen tette – mert hát mégis becstelen dolog tolvajt pártolni – de hát a háboru már igazán huncuttá teszi még a becsületesebb embert is.
Elmult azután három-négy nap. Mátyus épp javában talpalt, amikor megint két vitéz állított be hozzá.
- Baj van! kezdte a mondókáját az egyik – maga lopott talpakat vásárolt. Jöttünk házkutatni, aztán gyün kend velünk, befelé!
A csizmadiamester nagyon megijedt és könyörgőre vette dolgot. Megfizet, csak ne bántsák, ne tegyék vele azt a csufságot.
A vitézek közül a beszédesebb jólelkünek látszott, a másik meg ráhagyott mindent. – Ötszáz koronárét! – mondta – el lehet intézni, mert annyi a csizmatalp ára, azt beszolgáltatják a kincstárnak, aztán rendben van.
Mátyus bácsi tehát fizetett ötszáz koronát. Most már a cipőtalp ezer koronába került. Drága volt, de hát nem olyan nagy baj, majd megveszi a Mátyus a kundsaftokon. És vidáman tovább dolgozott.
Csakhogy egy pár nap mulva megint beállítottak katonáék. Most már hárman voltak. Elől egy kifent bajuszu káplár, nagyon mérges és kiabálós ember.
- Kend az a tolvaj! – rivall rá a csizmadiára – aki megrontja az ármándia becsületét. Nem elég, hogy a kincstártól lopott talpat vesz, hanem még veszteget is.
A csizmadia szabadkozni kezdett. Ő nem hibás, meg ő nem vesztegetett...
Nem sokáig beszélhetett, mert a káplár felszólítására szemébe mondták neki a káplár kiséretében lévők – feszes haptákban állva – hogy igen is megvesztegette őket, még aznap el is mulatták a pénzt.
- Tiz esztendei fogház! Legalább ennyi néz ki kendnek! – biztatta a káplár a végképp összezavarodott csizmadiát. De egyképpen még ellehet intézni. A rokkant katonáknak ide ötszáz korona, s én megkegyelmezek az egész bandának.
A csizmadia tehát megint fizetett ötszáz koronát. Becsületére legyen mondva nagyon sajnálta – a közönségét, mert hát mennyivel drágábba fog most megint kerülni a cipő talpalás...
El is mondta egy jó barátjának, akinek pékmester létére több sütni valója akadt, s hamarosan felvilágosította Mátyus bátyánkat, hogy egy egymással összejátszó, agyafurt társaság kitünő pumpalanyának állt be és jó lesz feljelentést tenni. Igy sült ki a kombinált turpisság. A három vitézt lecsukták, de a csizmadiától is elvették a lopott cipőtalpat. Maradt tehát: se pénzt, se talp!

1918 | Március

*

Gömbös a zsidókérdésről

Nagyatádi Szabó István földmívelésügyi miniszter Gömbös Gyula kiséretében vasárnap délelőtt 11 órakor Barcsra érkezett Ulain Ferenc támogatására.

- Lesznek talán olyanok Barcson – mondotta – akik Gömbös Gyula megjelenését arra szeretnénk magyarázni, hogy bizonyos erős, keresztény, nemzeti irányzat hangoztatója vagyok, melyet ők nem nagyon helyeselnek. Ezeknek azt mondhatom, hogy jól tudják a barcsiak, mi az én politikai irányom és ha együtt tudok müködni Gömbös Gyulával, legyenek meggyőződve, hogy ezt csak a nemzet érdekében történik. Akik a jogrendről és az atrocitásokról beszélnek, azoknak azt mondhatom, soha nem volt még miniszterelnök, aki olyan erősen kezébe tudta volna tartani a jövő megóvását, mint Bethlen István gróf.

Nagyatádi után Ulain Ferenc, majd Gömbös Gyula mondott beszédet.

- Ha vannak a kerületben olyanok, - mondotta, - akik azt mondják, hogy én erőszakos ember vagyok, azoknak azt mondom, igenis, erőszakos vagyok mindenben, ami a magyar nemzet érdekét szolgálja és erőszakos vagyok mindenkivel szemben, aki a nemzet egységét meg akarja bontani.

- Valószinüleg azt is mondották, hogy nem szeretem a zsidót. A zsidó is épp ugy van teremtve, mint én, tehát neki is joga van épp ugy élni, mint nekem.

Én a zsidósággal nem is mint felekezettel foglalkozom, mert véleményem az, hogy mindenki ugy tisztelheti Istenét, amint akarja. Gazdaságpolitikai szempontból nézem a zsidóságot és a magyar faj érdekének szempontjából. Azt mondom, hogy a magyar faj, mely ezer évvel ezelőtt elfoglalta e hont, van hivatva elsősorban, hogy itt a hazában parancsoljon és vezessen és ennek van joga ahhoz, hogy minden téren kezében tartsa a hatalmat. Ezt elsősorban a gazdasági térre vonatkoztathatom, mert tudom, hogy akinek a zsebe tele van bankókkal, az parancsol.

A zsidó is magyarországi állampolgár, azonban a zsidóság érdekei a magyar érdekekhez ugy aránylanak, mint a 8:1. Amikor ezt az arányt megállapítom, nem vagyok igazságtalan a zsidósággal szemben, de viszont kötelességemet teljesítem saját fajommal szemben.

Azt látom, a bankok kilencven százaléka, a sajtó hetven százaléka zsidókézben van, szóval, ahol haszonról van szó, ott a magyar faj nincs ugy képviselve, mint ahogy a 8:1-es arány diktálná. Hazaárulást követ el mindenki, aki nem fordul szembe oly irányzattal, mely ezt a magyar fajt elárulja.

1922 | Július

*

Ruhát lopott egy nyomorgó orvos fiatal felsége, hogy kimehessen az uccára

Szombaton estefelé, kevéssel üzletzárás előtt, a Fenyves Áruház felűgyelőnője észrevette, hogy kopottan öltözött fiatalasszony hirtelen mozdulattal kabátja alá rejt egy összehajtogatott női ruhát.
Azonnal odaugrott, lefogta a kezét, elvette tőle a lopott árút, és a következő pillanatban a remegő, halálsápadt fiatalasszonyt már egész ember gyűrű vette körül. Kezével eltakarta az arcát, a hozzá intézett kérdésekre alig tudott felelni és csak nagysokára buggyant ki belőle s szó:
Még sohasem tettem ilyent...

A rendőr kérdéseire nem akarta megmondani a nevét. Végigvezették a forgalmas uccán az úrias külsejű, de nagyon megkopott fiatalasszonyt, aki folyvást sírva, arcát eltakarva utazott a rendőr mellett.

A főkapitányságon már egészen megtört, lerogyott egy székre és elkezdett beszélni:
A férjem orvos..A legszörnyűbb nyomorban élünk. Nincsen betevő falatunk! Nézzék: Így lerongyolódtam!...Kétségbeesésemben szántam rá magam arra, hogy lopok egy olcsó ruhát, mert már nem mehettem ki az uccára sem..

A ruha egyébként, amelyet ügyefogyottan, a gyakorlatlan tolvaj félszegségével akart kabátja alá rejteni, 15 pengő 80 fillérbe kerül...

A detektívek azonnal kimentek a lakására, házkutatást tartottak, de semmiféle lopott holminak nyomára nem akadtak. Nyilvánvaló volt, hogy a szerencsétlen fiatalasszony -akinek nemcsak ruházatáról, de az arcáról is az ínség beszél! -először életében követett el ballépést. A főkapitányságon általános szánalmat keltett a sorsa. El is bocsátották.

Valószínű, hogy az áruház tulajdonosa nem tesz ellene följelentést, de azért az eljárást folytatni fogják., mert a lopás bűntette hivatalból üldözendő. Az orvos felesége, aki nyomorában lopott, 30 éves..
1936 | Április