Buda Ferenc: Rigmusok a századra, századvégre
Egemen műfények másznak, műmicsodák planétáznak. Lövöldöznek. Rakétáznak. Vadludak harmonikáznak.
Ősök, ükök, tűnt elődök titkain most eltűnődök. Mélán nyomukba szegődök. Egyszer magam is ledőlök.
*
Földünk kérge egyet pattan – két kontinens összecsattan, s ki tegnap még ült a padban, ma már gyilkol lankadatlan. Majd: ürül a lövészárok. Hurkot vetnek a határok. Mindenfelől jönnek rátok, mohóbbak, mint a tatárok.
Ha gyalázat, hát gyalázat – van rá annyi magyarázat! Ez a század ilyen század – mint egy birsalmát, lerázat.
*
Egyik felől: vér a sebben. Másik felől: kéz a zsebben, hadar egyre sebesebben s hazudik, szeme sem rebben, nem ismeri, mi a szégyen, nincs benne csöppnyi szemérem, köpi csak a szót ledéren – nagykutya lesz, még megérem.
*
Úrral szegény nem komázhat, Ha esik, hát bőrig ázhat: alanyi joga, hogy fázhat. Ki védtelen, nem pofázhat.
Ha gyalázat, hát gyalázat – mindre akad magyarázat. Ez a század ilyen század – mint egy szem diót, lerázat.
*
Festett maszkok, mosoly-mázak. Letapossák, aki lázad. Szétdúlják a szülőházad? Vájd ki szemed, varrd be szájad,
s ím: a csörtetők hadában, idolok vak udvarában, zengő-bongó utcabálban ázunk tapsviharkabátban.
*
Bitang szőlő. Benne rókák. Tar fejeken prém-parókák. Zengzetes ódai strófák mögött sorban – a bitófák.
Ilyen század hát e század: ördögökkel paroláztat, könnyben úsztat, vérben áztat – a tied is rajta szárad.
*
Venyigeláng: forradalom – rátalpal egy Birodalom. Félkoporsó fekvőpadom. Mindenható a Hatalom: belesandít életedbe, belerondít ételedbe, belelapoz leveledbe, belekukkant a beledbe.
Ha gyalázat, hát gyalázat – mindenre van magyarázat. Ez a század ilyen század – akár egy makkot, leráznak. Rögvest megérjük a százat.
Fel ne szökjön – mérd a lázad, ám mint az eb, ha vadászhat, nyulak nyomán nyargalászhat, loholj, csaholj, el ne hallgass! – Szabadhídvég, nem Tilalmas! - S ha az etikád rugalmas, dolgod lesz majd diadalmas.
*
Lám csak, lám: való a látszat – friss hősöket nemz a század. Félre innét, bölcs alázat – aki mar, csak az kaszálhat.
Szólj, philosoph, tudsz-e jobbat? S míg a Föld magmáig rothad, szörfdeszkáin ím a jognak újgazdagék plébojognak.
*
Malmot nem hajt a kanális, az IC nem vicinális. Kvarcórám még ha megáll is, cifferblattja digitális. Ibrány, Kunhegyes vagy Párizs – interneten ott vagy máris. Minden transznacionális, sőt: globális – legalább is.
*
Mér´ vagy mán úgy megkukulva? Csóró igric, csapja a húrba! Tökmindegy, hogy mollba´, dúrba´ – az a menő, aki kurva!
S ha gyalázat? Hát gyalázat! Mire nincs itt magyarázat? Ez a század ilyen század – mint egy nyúlbogyót, lerázhat.
*
Jól sejtem? Jövő a mában rejtőzik, mint füst a fában, vagy: fenyőszál a csírában – remény az idő falában.
Szültek kiket garmadában, hátha nem éltek hiában. Magot a szérű porában – hagyj utódot a világban.
|