Payday Loans

Keresés

A legújabb

Gazdagok - Dugonics András: Magyar példa beszédek és jeles mondások PDF Nyomtatás E-mail
A gazdaság és a szegénység

dugonics_andrs_vu

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

TIZENHARMADIK SZAK.

Gazdagok.

 

Vékával méri a’ pénzt.

Tele van kincscsel, mint Csízió jövendöléssel.

Soknál több van a’ dúzsnak.

Ezerért nem megy a’ szomszédba.

Kis, vagy semmi kárával nagy haszna mindenkor.

A’ pénz éli világát.

Kinek pénzze van, mindene van.

Meg peníszedik pénzze, mivel nem forgathattya.

Több talán pénze, mint polyvája.

Bőven adgya a’ kanta.

Tömve iszákja.

Jól lakott a’ pénzzel.

Válogat a’ pénzben, mint jól lakott medve a’ vadzkorban.

Válogat a’ pénzben, mint jól lakott disznó a’ makban.

Szalonnára is kolbászszal hajgál.

Elég gazdag, ki a’ magájéval meg elégedhetik.[1]

Adott Isten! – Van!

Van mit aprítani a’ tálba.

Jó szarvas tögyes a’ tehene.

Se széle, se hoszsza kövér göbölyének.

Hat ökrös szekerek jönnek ki udvarábúl.

A’ gazdagnak akár ki is rokonnya.

A’ gazdagnak egere is kövérebb.

Ott leg többet szokott és akkor esni, a’ hol amúgy is nedves a’ gazdag főld.

Nem otthon gazdagodik a’ kalmár.

A’ gazdagság nem teszi szerencséssé az embert.

A’ pénz mind ártalmára, mind javára válhat a’ gazdagnak.

Több szegént látni jót, mint gazdagot.[2]

Szavábúl is ki teccik: hogy pénzze van.

Van a’ gazdagnál is gazdagabb.

Kinek mennyi pénzze; annyi hitele.

Tudgya Pál, hol kaszál.

Urak a’ Papok.

A’ ki jó magot vét, jó aratást vár.

Ott’ telik a’ hol van.

Hamarébb ugattya meg kutya a’ szegént, mint a’ gazdagot.

A’ ki pénzes kényes.

Ha HA nem volna, minden szegény gazdag volna.[3]

Nincs oly nagy gazdag, ki néha valakire ne szorúllyon.

Nem méltó méltatlant pénzzéjért dícsérni.

A’ gazdagság jó szolgáló, de rosz uralkodó.

Mondgyák: hogy egy se gavallér, a’ ki nem adós.

Hamisan gyűjtött pénzt el emészti a’ maradékot.

Fa pénzel várat nem épithetni.

Mindene van, madár tejen kívül.

Van csűrjében mint öszi, mint tavaszi.

Béressei is tőke pénzesek.

Dúzs gazdag.[4]

Nagy értékű ember.

158Van ennek pénzze is, esze is.

Pénzt terem a’ polyvábúl is.

Igyekezeten áll a’ gazdagság.

Van, mibűl adgyon.

Torkig úszik a’ pénzben.

Van: mint hétköz napi, mint ünneplő ruhája.

Minden nap’ más ruhába öltözik.

Van ám annak a’ mosóban szennyesse.

Annyi a’ pénzze, mint fösvénnye.

Annyi a’ pénzze, mint a’ hangya.

Számba se veheti pénzzét, mint a’ csillagot.

Hordókra veri a’ pénzt.

Krézusnál gazdagabb.[5]

Dúzsnál is gazdagabb.

Tömve van nem csak egy zsákkal.

Nincs száma göbölyös marháinak.

Minden erszénnyének kettős is a’ lelke.

Élire van verve ládájában a’ pénz.

Van annak a’ szűr újjában.

Magán áll a’ jó emberen, hogy gazdag légyen.

Okosság szüli a’ gazdagságot.

Szorgalom gazdagság, henyélés szegénység.

Van kenyere mellett sajttya is.

Van mind méhhe mind pénzze.

Több pénzze, mint pók hállója.

Nincs üres zsacskója.

Inkább pénzt adhat kölcsön, mint zsacskót.

Maga se tudgya mie van.

Maga se tudgya pénzzének számát.

Több pénzze, mint esze.

Pénzen eszét még nem vehetni.

Addég tündöklik a’ hóld, még a’ nap helyre ér.[6]

Pénz szüli a’ pénzt.

Pénztűl származik a’ pénz.

Pénz a’ pénznek attya.

Elég mind kenyere, mind bora.

Roka torok mentéjének kertelete.

Nem aba nadrágja.

Van annyi pénze: hogy ki fizethesse.

Válogatva veszi a’ leg szebb lovakat.

Lehet feleséget is pénzen venni.

Aranyat ád a’ koldúsnak alamizsnáúl.

Apjátúl is maradt, maga is szerzett.

Ha árúlnának, pénzen várakat is vehetne.

Nem olvassa, hanem mázsállya a’ pénzt.

Nem jó mindenkor csak a’ pénzre nézni.

Nem minden arany, a’ mi fémlik.

Tímár, Sörföző, Mészáros, Szappanyos tudnak ám valamit a’ pénzrűl szóllani.

160Pénzel várakat is vesznek.

Sokat tud a’ pénz.

A’ pénzes embert, értékesnek is szokták mondani.

Észbűl pénzbűl áll a’ kereskedés.

A’ dúzs gazdag ember kövér ökröt hizlal.

Nincs annyi hójag: hogy pénzel meg ne töltené.

Mi néki két három ezer?

A’ deákos ember, hamar gazdag is.[7]

Senkire se’ szorúlt.

Kincsre talált kertyében.

161Sokszor el mondotta Kristóf imádságát.[8]

A’ lidérc is tudgya, hová vigye a’ pénzt.

Kinek Isten akarja, az ablakon is bé veti.

Jókor érközött a’ pénz osztogatásra.

Többrűl több gyűl a’ csűrbe.

Már erszénnyében arany, másban ezüst.

Föl puffadott erszénnye.

Elég a’ pénz, mert mindenütt verik.

Ott a’ pénznek leg kevesebb böcse, ahhol verik.

A’ pénz is tartva tenyészik.

Ha a’ lónak pénze volna, abrakot fordítanak rajta.

Ki pénz nélkűl vesz, hamar fel akad.

Isten győzné pénzes máléval.

Ingyen veszi, pénzen adgya.

A’ patkó szeg is pénz.

Pénzen pénzt fordítanak.

Ha pénzemben kerűl is, legyen úgy.

Ha a’ piac nem jó pénz nélkűl, hogy lenne a’ sokadalom.

A’ búcsú és vásár pénzel jár.

Föl tartya magát a’ szatyor, ha pénzes is.

Ki a’ pénzt nem böcsülli, meg se érdemli.

Ha adhacc, maradhacc.

Annyi az áldás rajta, mint az égi harmat.

Kőből is pénzt csinál a’ magyar.[9]

162Itt ha a’ világot öszsze keresed, gazdagabbat nem találsz.

Pénzen menny országot is vehetni.[10]

Pénz vezeti a’ hadat.

Fel tartya magát, mint a’ pénzes szatyor.

Mindennek ád, még is marad néki.

Földes Úr.

Arany gyapjas vitéz.

Ha a’ sörtés pénzt rezelne; a’ kanász is gazdag lenne.

Dárius kincscse.[11]

Hat gyűrűje egy újján.

Egy nap el nem szállya földgyét egy kánya.

Úgy örül a’ gazdag ha sokat, mint a’ szegény, ha keveset nyer.

Ki a’ gazdagságot meg útálhattya, az annál gazdagabb.

Csordúlttig tele van.

Jó ez ingyen.[12]

Mindene van, a’ mit ki gondolhat.

Meg van, a’ mit szeme, szája meg kéván.

Tetézve adgya viszsza csapott vékát.

Van mind vaja, mind zsirja.

Néha a’ gazdagság is szemtelen.[13]

164Több a’ méze, mint salakja.

Van mind viaszsza mind fagygya.

Szolgálója alamizsnát ád.

Van mihez kapni a’ szükségben.

Van mire támaszkodni a’ síkon.

Zabáll a’ cselédgye.

Nálla a’ cseléd is koldúsokat étet.

Adhat a’ szegényeknek bőven.

Van mit morzsolni a’ tej alá.

Gazdag lehet, ha neve Lázár is.

Borral mosdik, kolbászszal törűlközik.

Van itt minden nagy szita, kis szita.

Ő találta fel az arany bányákat.

Reá se néz a’ lencsére.

Gazdag leánnak bőtben is esik farsangja.

A’ gazdag özvegy aszszony mindenkor harminc esztendős.

Van mindenkor fonni való lennye, mind szővni való cérnája.

Kész már akkor ebédgye, midőn mások ahhoz látni akarnak.

Bőven talállya azt otthon, a’ mit mások kint keresve nem látnak.

Bocskorban kereste, csizmában gyűjtötte.

Nem volt, de van.

Talán az ablakon hánnyák be néki azt, a’ mitűl meg gazdagodik.

Pofáján is ki csordúl a’ zsír.

Kövér, mint a’ mongolica.

Nem étették ezt zsíókkal, hanem korpával.

Mikor izzad is, zsírt izzad.

Ha a’ leánnak sok a’ pénzze, ritkán van esze.

Jaj kinek se esze, se pénzze.

Pénz a’ bolondot is ki segíti a’ bajbúl.

Van annak, a’ ki meg nem iszsza.

Nem csak eszem iszombúl áll a’ gazdagság.

Nem kereshet annyit a’ jó gazda, a’ mit a’ rosz gazd’ aszszony el nem tékozolhat.

Föl termeszti az aranyat is.

Bánya városi gazdag.

Mint ha pénzt ásott volna az apja.

Több cúkora mint sava.

Ura aranyba, szolgája ezüstbe jár.

Elég gazdag, ki senkinek se adós.

Késő a’ takarékosság, mikor üres a’ szekrény.

Nincs még fogytán arannya.

Még az orvosságot is meg aranyozhattyák néki.

Farkas fog is végre aranyat símít.

Kocsia is meg van aranyozva.

Szőllejében is terem az arany.

___________________________________

 

[1] Kérdezték Diogenest: lenné é szolgája? azt felelé: hogy nem volna. Midőn ismét kérdeznék: ha meg találna halni, ki fogná el temetni? az (úgymond) ki házamban lakni kívánkozik. Ugyan csak egy szolgát ajándékoztak néki jó baráttyai, kinek Mantes vala neve. De ez hamar észre vévén új Urának hideg vette konyháját, még az nap el szökött. Kérdezték tőlle, mért utánna nem esik, és föl nem keresteti? rendes volna (úgymond) ha szolgám nállam nélkül el élhetne, én nálla nélkül el nem tudnék élni. Ezt a’ szegény Filozofust elég gazdagnak lehet mondani; mert magájéval meg elégedett, többet nem kívánt.

[2] Krisztus mondássa: hogy a’ gazdag nehezen mégyen a’ Menyországba; ellemben a’ szegényeknek hirdettetik az Evangéliom.

[3] Midőn Fülöp (N. Sándornak attya) hoszszú levelet írt volna a’ Spartaiaknak, ’s azzal fenyegetné őket: hogy HA hozzájok viszi táborát, nagy vér ontásokat, és pusztitásokat fogna városokban tenni. A’ Spartaiak (szokások szerént) kurtán feleltenek; csak azt írván viszszá: HA.

[4] Dúzs gazdagnak mondgyuk azt, kinek kölletinél is több jószága és pénze van. Gazdagnak azt: kinek mindene, csak a’ szükségén fölül van. Szegénnek azt: kinek csak szükséges holmie van. Szűkölködőnek azt: kinek szükségére sincs elég. Koldúsnak azt: ki magát csak kéréssel táplálhattya. Nyomorúltnak azt: ki fekvő betegsége miat nem is kérhet valamit, hanem mások hoznak élelmére valót. El hagyatottnak, kinek semmit se hoznak, ’s meg hal.

[5] Krézus Lidiában ötödik és utólsó király, leg gazdagabbnak tartatott élete napjában. Midőn minden kincseit meg mutatta egy Filozofusnak (Sólonnak) ez azt mondotta néki: holta előtt, senki se mondhattya magát boldognak. Nem sok üdő múlva Cirústúl meg veretett Krézus; kit is midőn egy katona meg akart ölni; Krézusnak fia (egy néma herceg) így szóllította meg őket: katona! ne báncsd azt atyámat, mert ő király. Cirus halálra itélte Krézust, és midőn ki vitetett, és szünetlen azt mondani: oh Sólon! Sólon! be igazat mondottál; a’ történetet tölle meg értvén Cirus, néki nem tsak meg kegyelmezett, hanem ezután leg nagyobb baráttyának tartotta.

[6] Az az: addég mondgyák az embert gazdagnak, még más gazdagabbat nálánál nem látnak.

[7] Romában a’ keresztény Anyaszentegyháznak mindgyárt elején azokat az embereket, kik írni tudtak, és arra választattanak: hogy mind a’ történt dolgokat főképpen a’ szent Tanúknak halállokat fel jegyezzék, mind a’ templomokban Papjaiknak szolgálatot tegyenek, és őket az áldozat üdején segicscsék, Diakonusoknak nevezték. Még most is a’ Görög Anyaszentegyháziak azon mesterjeket, kik a’ gyermekeket írni és olvasni tanittyák, és a’ Papnak a’ templomban szolgálnak, így nevezik ők: Diakon. Meg lehet: mivel hozzánk a’ Magyarokhoz igen bé jött, még Sz. Istvány üdejében, a’ Római szertartás azon embereiket, kik Római nyelven írni, és mindent (mint a’ Jegyzők) fel tenni tudtak; mi is így nevezhettük, I-ször: Diakon, az után Diák. Végtére Deák. Mivel csak nem minden tudomány az ilyetén író embereink között forgott, a’ tanúltt embereket Deákoknak, neveztük. Innent eredett: hogy néha azon embereinket, kik írni tudtak vezetékjekrűl is meg feletkezvén őket Pál Deáknak, András Deáknak mondottuk. Innent származott tehát az is: hogy (üdő járttával) ez a’ szó: Deák, vezeték névre változott, kiket osztán deákúl Literatusoknak hívtanak. Sőtt: ezen Deák vezeték alatt Nemes embereink is vannak.

[8] Sz. Kristóf’ imádságárúl azt tartották régenten: hogy ki azt mindennap reggel ajtatosan el mondgya azon nap pénzre talál, de üdővel ezen gondolatnak módgya meg változott, el is múlt.

[9] A’ régi Sciták előtt pénz nem volt; hanem csere cserével éltek. Leg elsők voltak ezek, kik a’ kőre valamijelt vágtak, és ezen köveken vásároltak. Látván pedig: hogy az ő köveket sokan majmozzák: a’ főld’ gyomrába mentek, és a’ mi köveket ottan találtak, és különösök voltak, azokat azon köveknek lenni gondolták, melyek, a’ villámmal le húllanak, és kilenc singnyire el rejtik magokat. Ezekre a’ kövekre nyilat meccettek, mivel ők is nyilasok voltak. Innent származott a’ menykő szó; innent az Isten’ nyila is.

[10] Tudniillik: a’ ki alamizsnálkodik, házi szegényekkel jót tesz, ennek hasznát mennyországban veszi.

[11] Ez a’ Dárius (kinek nagy kincscsét máig is emlegetik a’ Magyarok) ezen név alatt első király vala Persiában, a’ Krisztus előtt öt száz, huszon öt esztendővel. Zorobabelnek meg engedte: hogy a’ Jerusálemi templomot fel építhesse; mely végre áldozatokat is kűldött. Babilont Zopirusnak ravaszsága által meg vette, kincscsébűl ki pusztitotta. Királyságának hetedik esztendejében, a’ Sciták ellen szándékozott, ugyan azért a’ mostani Konstancinapol mellett (ad Bosphorum Thracicum) a’ szorúltt tengeren hidat csináltatott. De a’ Scitáktúl kegyetlenűl meg verettetett. Tábora el fogattatott, minden kincscse a’ Scitáktúl el vétetett. Maga Persiában viszsza ment. Annyinak lenni mondották az ezüst arany pénzt; az arany ezüst láncokat: hogy mind azokat száz kocsikon el nem vihették, pedig azokon kivűl, melyeket a’ Sciták magok között gazdagon fel osztottak. Ezután a’ Sciták arany tálakbúl ettek. Soha osztán Dárius a’ Scitákat nem bántotta, noha több más országokat hódított.

[12] Egy Szolga Bíróval kocsizván egy Német országi Generális, szemére vetette Magyar országnak: hogy úttyai göröngyösök, kátyúsok, hidgyai csorbák, révjök disztelen, egy szóval oly darabosok az útak, hogy a’ kocsi szinte ki rázza lelkét a’ leg erősebb embernek is. Erre a’ Szolga Bíró csak azt felelte: Uram! jó ez ingyen. Tudniillik Német országon csak nem mindenütt pénzt kérnek az útakon.

[13] Ezt a’ valóságot meg ösmerték a’ régi bölcsek. Kérdeztetvén egy: mért mondaná szemtelennek a’ gazdagságot? azért (úgymond) mert az néha a’ vak (ugyan azért szemtelen) szerencsének adománnya.