Bánk Bán - Hazám, hazám Erkel Ferenc - Egressy Béni
Mint száműzött, ki vándorol A sűrű éjen át, S vad förgetegben nem lelé Vezérlő csillagát, Az emberszív is úgy bolyong, Oly egyes-egyedül, Úgy tépi künn az orkán, Mint az önvád itt belül. Csak egy nagy érzés éltetett Sok gond és gyász alatt, Hogy szent hazám és hős nevem Szeplőtlen megmarad. Most mind a kettő orvosra vár, S míg itt töprenkedem, Hazám borítja szemfödél S elvész becsületem!
Hazám, hazám, te mindenem! Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem. Arany mezők, ezüst folyók, Hős vértől ázottak, könnytől áradók. Sajgó sebét felejti Bánk, Zokog, de szolgálja népe szent javát.
Magyar hazám, te mindenem! Te érted bátran meghalok, Te Szent Magyar hazám!
_____________________________
az utolsó három sor másik változata:
Magyar hazám, megáldalak! Szép érted élni, érted halni, Te hős magyar hazám!
http://video.google.com/videoplay?docid=-3587960320969997#
*
Keserű pohár - Petur bordala Erkel Ferenc - Vörösmarty Mihály
Ha férfi lelkedet Egy hölgyre föltevéd, S az üdvösségedet Könnyelműn tépi szét; Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyűt, S míg az szivedbe vágyat olt, Ez égő sebet üt; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha, mint tenlelkeden, Függél barátodon, És nála titkaid: Becsűlet és a hon, S ő sima orgyilkos kezét Befúrja szívedig, Míg végre sorsod árulás Által megdöntetik; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha szent gondok között Fáradtál honodért, Vagy vészterhes csatán Ontottál érte vért, S az elcsábúltan megveti Hű buzgóságodat, S lesz aljas -, gyáva - és buták Kezében áldozat; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha fájó kebleden A gondok férge rág, S elhagytak hitlenűl Szerencse és világ, S az esdett hír, kéj s örömed Mind megmérgezve van, S remélni biztosabbakat Késő vagy hasztalan; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég.
S ha bánat és a bor Agyadban frígyre lép, S lassanként földerűl Az életpuszta kép, Gondolj merészet és nagyot, És tedd rá éltedet: Nincs veszve bármi sors alatt Ki el nem csüggedett. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; De amig áll, és amig él, Ront vagy javít, de nem henyél.
1843
http://www.youtube.com/watch?v=xjeCGV4Hf-I&feature=related
|