Írásbeli reagálások az Orbán Viktorhoz írt levélre


Kedves Jenő!

A bölcselkedés mainapság sem fizetődik ki, aki effélére adja fejét, arra nyomor vár, és furcsálkodó pillantások. „Többre” csupán akkor viheti, ha – mint egyik kitűnő írónk – elmemunkáját holmi színpadi show-val köti össze, akkor kereshet valamicskét, sőt, talán megélhet belőle, egyébként nem. Elszántságodért tisztellek is, majdnem annyira, mint egykori tetteidért, és kívánom, hogy tudj segíteni másokon és magadon! De bármennyire szeretném is, nem hihetek leveled sikerében, amire legalább két okom van:

1. próbálkozásod visszás, úgy veszem ki soraidból, hogy nem csekély erkölcsi dilemmát okozott Neked is az önmenedzselés tolakodó vádja. Akármennyire meggyőző másokért szólásod vélelme, ebben csak az hihet igazán, aki személyesen ismer Téged, mindenki másban ott motoszkál a kisördög: miért nem vallja be, hogy a húsosfazekakhoz kívánkozik? Bizonyára dögre kereste magát az elmúlt évtizedekben és most régi partizánként lenyúlná a maradékot is!

2. Eddigi tapasztalataim föltevéseid ellenkezőjét bizonyítják. Már az is meglepne, ha leveled eljutna a címzetthez és nem egy harmad-titkár képernyőjén végezné a delete gomb megnyomásakor. Még ha valamilyen csoda folytán elébe is kerülne, kötve hiszem, hogy az ország jelenlegi állapotában akár kétpercnyi időt szakítson átolvasására, megértésére pedig ennyit sem. De tegyük föl, hogy rendhagyó módon mindez megtörténik, a személyes (diktált, gumibélyegzős aláírású) válasz akkor is elképzelhetetlen számomra. És nem az elfoglaltsága miatt! Nem ismerek példát arra, hogy bárkinek is válaszolt volna az elmúlt húsz év során. Egy dél-amerikai ismerősöm mesélte, hogy ott hasonlóként hallgatnak a vezetők, akik így mutatnák meg alattvalóiknak: hol a helyük.

De mi van akkor, ha - föltéve, de meg nem engedve - a kívánt válasz megérkezik és az mindenben igazat ad Neked, sőt, támogatásáról biztosít: talán nemzetiszín szalaggal átkötött csomagban küldik el a húsz esztendeje esedékes „jóvátételt”? Mégis csak a személyes példára szorulok. Egy cikkem nyomán valamikor a kilencvenes évek derekán Orbán Viktor megtisztelt soraival. Olyasmit írt benne, hogy ha lesz demokratikus sajtó, akkor ott a helyem. 2000-ben viszont a Fidesz félhivatalos lapjától azzal rúgtak ki, hogy vegyem már észre, ide nem valók a magamfajta önjáró hülyék, ide pártkatonák kellenek, akik gondolkodás nélkül, fegyelmezetten végrehajtják az utasításokat. Lehet, hogy a levélíró sem a Magyar Nemzetre gondolt?

Példátlan jámborságra vall, ha érdemeidből élnél meg. A jelen erőfeszítéseit sem díjazzák, hát még a múltbelieket! Azokról rég megfeledkeztek, és jobbára azok, akik anno kevéssel dicsekedhettek volna. Biztosabban számíthatsz az utcán sétálók jó szívére, mint az egyetemes emlékezetre. (Mellesleg ezért is kellene összeállítani a Demokrata reprintjét, ameddig egyáltalán még lehetséges!)

Kedves Jenő! Bármennyire nehezünkre esik, ideje észrevennünk, hogy ez a világ nem az a világ, ahová készültünk. A múlt relikviái közé számítunk, és igaz ránk, amit hajdan az amerikai indiánokra mondtak: csak a halott indián a jó indián. Mihelyst földobjuk a bakancsunkat, kedvesek leszünk. Addig viszont mintha nem is léteznénk, tetszhalottnak ítélnek, átsiklik fölöttünk a tekintetük. Nem érdemes ránk időt, erőt, pénzt fecsérelni! Az uralkodó nézetek szerint a múlt nem jó befektetés.

Egy fejcsóváló mihaszna kíván boldogabb nyarat Néktek!

Budapesten, 2010. július 21-én

Sneé Péter


*

Emberek!
Bejelentem, hogy aláírásommal csatlakozom Nagy Jenőnek, a Miniszterelnök
Úrhoz írott leveléhez. A levél tartalmával, az abban foglaltakkal
maradéktalanul egyetértek.
Egyben felszólítok minden rendes magyar embert, hogy aláírásukkal álljanak
Nagy Jenő mellé, ugyanis egy talpig bátor, és soha meg nem alkuvó embert
támogatnának. Jenő igen nagyban hozzájárult, hogy a rohadt Kádár-rendszer
eltünt a társadalom pöcegödrében.

Dr.Miklós György főisk. tanár
6300 Kalocsa Gém u. 7. fszt. 1.

*

Üzenet szövege (Iwiw)

Szia Jenő, én sem állok valami jól anyagilag. S nem úgy terveztem az életem, hogy ha majd felnőtt leszek, szegény ember leszek. Jó nagy 2M Ft adóságot sikerült összehoznom az elmúlt 2 év alatt. 48 E-t sem kapok, csak ennyivel nő az adóságom hónapról-hónapra. Ennyi járulékot kellene befizetnem havonta. De mindig kijöttem a bajból az utolsó pillanatban. És van mögöttem 15 nemzetközi díj. És sok jó, 10 év után is emlegetett, sikeres rajzfilm. Ráadásul ma már egyedül stúdió nélkül képes vagyok rajzfilmet készíteni a tablet-monitoromon. Apuval néha festünk képeket. Nász kén Henri Rousseau, Klimt másolatokat, meg a képbe belefestve a fiatal párokat. A Bence régebben foglalkozott képeladással, ha jól emlékszem. Ha érdekel benneteket, és még megvannak a régi kapcsolatok, ha hoz nekünk megrendelést valaki, fizetek 10%-ot.

Én a kormány helyében azt tenném, hogy törvényt hoznék, a pár átkosban pártag még mindig „járó” kiemelt „fizetését” simán átutalnám neked. (Nagyon jól járnál, de abban is biztos vagyok, hogy ez nem menne könnyen. ) Az idő neked dolgozik. Meg nekem. Meg nekünk. Eljön az időnk, ha lassan is, de biztosan. Csak az egészségünk kitartson. Nekem most nem volt pénzem kajára, és azt találtam ki, hogy akkor szálkásítok. Máris hasam van. Hidd el élettanilag egészségesebb és jobb élet a Tied, mint dagadtan egy A8-as Audiban pöffeszkedni, úgy, hogy közben az ország háromnegyede megvett, na meg rendszeresen elázni megérdemelten, Március 15.-én tojászáporban.
Ez a leveled jó, nem baj az sem, hogy panaszkodó, mert igaz. Csak miután megírtad nehogy belegondolj nagyon, hogy tényleg ez az anyagi helyzeted most. Még mindig ugyanazt írom, mint múltkor, inkább lennék Nagy Jenő, mint Demszky.

Van egy pár ismerősöm az iwiw-en, akinek továbbküldhetem a leveledet. Egyik a Heti Válaszban, másik a Magyar Hírlapban ír. Ezt azért gondolom, mert szerintem jó cikkeket tudnál írni. A húsz év alatt sem elkurvuló, gondolkodó, fejét nem homokba dugó értelmiségi nagy kincs.

Pál Balázs
http://www.palbalazs.hu

*

Kedves Jenő!

Remélem nem sértő számára a megszólításom. Olvastam levelét a Nemzeti Hírháló-n, amelyet természetesen folyamatosan olvasok.

Először is úgy illik, hogy bemutatkozzam. Mezey Rozália vagyok, kárpátaljai születésű, Több, mint három évtizede élek Budapesten. Kárpátalján végeztem középiskolai tanulmányaimat - három osztályt magyar tannyelvű iskolában, majd negyediktől az érettségiig ukrán tannyelvűben folytattam. Az egyetemet Ungváron kezdtem, majd Voronyezsben fejeztem be - orosz nyelv és irodalom szakon. Annyit még hozzáfűznék, hogy szüleim nem beszélték az állami nyelvet, tehát a tudtukon kívül iratkoztam át az ukrán tannyelvű iskolába. A tanulás terén nem voltak nehézségeim, mivel az állami nyelveket (ukrán-orosz) anyanyelvi szinten beszéltem, ugyanakkor az volt a legnagyobb bűnöm, hogy nem voltak párttagok a családomban, az édesapám pedig az USA-ban született, az utóbbi volt a gátja annak, hogy nem vettek fel a jogi egyetemre. Állandóan reformálni akartam a környezetemben tapasztaltakat, de a középiskola befejezése után rájöttem, hogy a leírtak egy merő hazugság, a valótlanság, az elferdítettség halmaza. Ekkor úgy döntöttem, hogy elmegyek ebből az országból.....

Most viszont visszatérnék az Ön által írt levélhez, mert mélyen felháborított, nem a levele, hanem egy értelmes ember sorsa. Hozzá kell tennem, hogy nekem két fájó "pontom" van, ami a többiből magasan kiemelkedik - az egyik az oktatásügy, a másik az egészségügy, amit a lehető legjobban tettek tönkre. Radikálisan gondolkodó ember vagyok, - ha halálbüntetés lenne, akkor azok, akik tönkre tették és némi részt is vettek a tönkretételében, halálbüntetéssel sújtanám, bár erőszakellenes vagyok.

Az írásából számomra kiderült, hogy 1952-ben született, (az öcsémmel egyidős, én hárommal több vagyok, de ezt hála Istennek nem érzem, de tudni sem akarok róla). A levele kapcsán az háborított fel a legjobban, hogy nem vesznek tudomást egy ilyen szellemi képességű személyről, mint Ön, aki értéket tudna nyújtani a mai félrevezetett és tévúton haladó fiatalságnak. A leveléből kiderül, hogy nem alamizsnáért esdekel, hanem munkát szeretne. Sajnos, a rendszerváltás pontosan ezeket az embereket tette félre és azokat, akiknek jó vastag-barna nyelve van előtérbe helyezte. Ugyanakkor én azt gondolom, hogy vastag-barna nyelvvel nem lehet értelmes ember. Az ilyen ember eladja magát - hol ide, hol oda, épp oda, ahol nagyobb a "konc", vagy többet remél. Az ilyen ember csatlós, kiszolgál, elárul, de semmi esetre sem tanít, ill. tanulni sincs mit tőle. Az én szememben az ilyen ember nem méltó az "EMBER" elnevezéshez! Az utolsó nyolc évben az ember szolgálta a pénzt és nem fordítva, márpedig az én olvasatomban fordítottnak kell lenni a helyzetnek. Erre tanítják a jövő generációját, erre nevelik és belekényszerítik egy kilátástalan helyzetbe, majd a nyomorba, de nem veszi észre, hogy hová vezet ez az út, csak akkor jön rá, amikor már csúszik a lejtőn és adósrabszolgaságba kerül. Sajnos ide került ma kicsinyke országunk is, de én még mindig remélem, ha nehézségek árán is, de van kiút, csak most már tényleg fel kell ébrednünk "Csipkerózsika" álmából. Lehet, hogy közel két hónap alatt még nem sikerült kormányunknak nagyot alkotni, hisz az idő kevés volt hozzá, de nem látom, hogy a korábbi pártpolitikusok elkerültek volna bizonyos helyekről, nem látom csak a megalkuvást és semmi mást. Most itt folytathatnám, hogy mi lett volna az elsődleges lépés, de hát engem senki sem kérdez meg, ill. minket. Bízom a kormányban, de a bizalmam eléggé labilis, amiről nem én tehetek, hanem mindig jön egy olyan lépés, ami megingatja a bizalmamat.

Abban viszont nem bízom, hogy Orbán Viktorhoz eljut a levele. Amennyiben tényleg elakarja juttatni hozzá a levelét, azt másként kellene megoldani. Higgye el, harcolnia kell a jogaiért és ne essen kétségbe, mert bármit tesz senki sem fogja megfogni a kezét és odavezetni, ahová szükséges. Az emberek szánalmára biztosan nincs szüksége! A munkaerőt nem becsülik meg, a munkavállaló ki van szolgáltatva a munkaadónak holmi alamizsnáért, - örüljön mindenki, ha munkája van, hallgasson, fogja be a száját, mert az utolsó húsz évben nálunk eluralkodott a korrupció, azaz jól fizető állásokat feltölteni "kinek a valakijével" az már harmadlagos, hogy az illető semmihez sem ért azon kívül, hogy le tudja írni a nevét és funkcionális analfabétaként szerzett diplomát. Ezért nincs Önnek sem munkája, hiába nem pályázott az ostoba protekcióval odakerült főnöke helyére, de szorgalmasabb, értelmesebb volt nála, voltak ötletei és így természetesen féltette önnel szemben a pozícióját - nem tudom, hogy hasonlóképpen zajlott a története vagy sem, de ez az álláspont a leggyakoribb Magyarországon. Az ostobát kitüntetik, a szakembert elbocsátják. Ez a módi a "kinek a valakije" alapon felelős állásokat feltöltetni hozzá nem értő személyekkel. Itt nem a szaktudás a fontos, hanem ki tud jobban nyalni sok esetben az ostoba protekció által odaültetett főnöknek. Itt az a jó, ha a főnök barátinak nevezett értekezletet tart egy büdös kocsmában. Aki ezt a stílust megveti, annak - hiába jól végzi a feladatát - útilaput kötnek a talpára. Nem látom, hogy ez a rossz példa a megváltoztatás útjára kerülne. Itt mindenki remeg, mert nem tudja, hogy mikor kerül utcára. Ennek az ára az, amit jelenleg a környezetünkben látunk. A kilátástalanság.

Én azt javaslom, hogy ne adja fel, ha Orbán Viktornak címzi a levelet, tőle vár segítséget, akkor azt személyesen tegye meg. Akkor elolvassa és segíteni fog, de a környezetéhez hiába fordul, nem juttatják el a levelet. Lehet megválaszolják, de akkor sem Orbán Viktor kezébe kerül. Biztatom arra, hogy egyedül vigye el és adja a kezébe. Fog találni egy olyan helyzetmegoldást, hogy meg tudja tenni. Nagyon kérem, most ne adja fel! Tudom, hogy nehéz az első lépés, de csak az első - sikerülni fog és dolgozhat!


Kívánok Önnek és mindnyájunknak erőt, egészséget és szebb jövőt!

Üdvözlettel
Mezey Rozália