ÚJ GALAXIS

http://ujgalaxis.scifi.hu/

Utópia
Írta: Antal József
2008. September 10.

Utópia témánk – legújabb tapasztataim szerint egy kis kiegészítére szorul. Úgy tűnik, talán nem világos a fogalom, hogy mi is az utópia. Ezért megkértem LN Peters Tanár Urat, aki a téma egyik tanulmányát fogja majd írni, hogy vázoljon föl egy rövid munkadefiníciót. Íme:

UTÓPIA



Az utópia szót Thomas More (Morus Tamás) használta először 1516-ban megjelent De Optimo Reipublicae Statu deque Nova Insula Utopia (közismert rövidebb nevén „Utópia”) című könyve címében. Morus 1516-ban, egy távoli, általa kitalált sziget megnevezésére használta.



Az Utópia megjelenése óta többé-kevésbé különbség nélkül ezzel a címmel foglalják össze minden idők olyan irodalmi, politikai és filozófiai műveit, amelyek dialógus, regény, vagy valamely más formában egy ideális, de a gyakorlatban megvalósíthatatlan társadalomról szóltak és szólnak.

A szó eredete szerint görög. Az „utópia” kifejezés két görög szó, a „nem” (ou – ου) és „föld / hely” (toposz – τόπος) egyesítéséből származik, a jelentése „sehol sem” vagy „sehol-hely”. Olyan hely, amely nem lokalizálható, amely nem található sehol. A szót úgy alkották meg, hogy az eutopia — azaz jó hely — szóra is hasonlítson. Az eredeti kontextusban a szó mindkét jelentéstartalommal bírt.

Az utópia szó jelentése – a legjellemzőbb gondolati vonásokat megtartva – sokféle lehet. A mindennapi szóhasználatban az utópia illetve „utópisztikus” olyan vágyat, cselekvéstervet fejez ki, mely törekvés eredményessége, az álom megvalósítása felettébb kétséges. Az utópia illetve „utópisztikus” szó egyfelől tehát a „valószínűtlen”, „reménytelen” szinonimájaként jelentkezhet.

Az utópiát eredetileg nem a valóságtól időben, hanem a térben megkülönböztetve képzelték el. Nem a fennálló társadalom előtt álló elkerülhetetlen vagy kívánatos jövőként, hanem a társadalmon kívül elhelyezkedő, a társadalom mellett létező, nem lokalizálható terrénumként, esetleg szigetként jelent meg még maga a keresztény paradicsom és pokol is. Irodalmi szempontból szélesebb értelemben utópikusnak lehet nevezni minden olyan művet, amely az éppen adott társadalomnál – valamilyen vonatkozásban – tökéletesebb társadalom életének bizonyos mozzanatait mutatja be.


Az utópia olyan kitalált dimenzió, amelynek segítségével az irodalmi fikció eszközét használva a szerző megjelenít olvasói előtt egy olyan társadalmat, amely mentes kora társadalmának valós vagy vélt hibáitól, illetve amelyben azokat a problémákat, amelyeket ő a saját világában megoldhatatlanoknak vél, megoldották.


Irodalmi értelemben az utópia mindig közvetett társadalombírálat, amennyiben szerzője elsődlegesen saját kora társadalmából indul ki, annak fonákságait véli egy elképzelt helyen vagy elképzelt időben megoldani. Az utópia erőteljesen kötődik megírásának társadalmához, illetve szerzőjének arról kialakított képéhez. Az általa megjelenített világ túljuthat a szerző szemében hibának minősülő jelenségeken (utópia); vagy a valóságos társadalomban lappangó negatív jelenségek megvalósulásával a jelenbeli negatív tendenciák kiteljesedését, a társadalom abból fakadó eltorzulását is bemutathatja (antiutópia, disztópia). Mindkét esetben kötődik megírása jelenéhez, kiindulópontjának, viszonyítási alapjának az tekinthető.


Utópiák és disztópiák közös sajátossága: mozdulatlan világot ábrázolnak, hiányzik a fejlődés mozzanata — fiktív térbe vagy időbe helyezett világuk problémái csupán a jelenbe transzformálva értelmezhetők. A disztópia sem egyszerűen egy sivár jövő, hanem a jelen negatív tendenciáinak fiktív továbbgondolása.

Bizonyos esetekben nemcsak szépirodalmi, hanem filozófiai, esetleg tudományos célzatú művek is utópiává válhatnak.


Az utópia fontos szerepet tölt be az emberi kultúrában. Mannheim Károly szerint az eddigi utópia-tudatformák (az újrakeresztelők orgiasztikus chiliazmusa; a liberális-humanitárius eszme; a konzervatív eszme; a szocialista-kommunista utópia) egyre jobban igazodnak a társadalmi, történeti folyamatokhoz, ám sohasem szűnnek meg. Ezt látszanak igazolni napjaink feminista és ökoutópiái is.


Ehhez szerkesztői részről csupán két dolgot teszek hozzá: a fanatasztikus díszletek közé helyezett tásadalombírálat nem automatikusan utópikus mű, a sötét jövő nem okvetlenül disztópia. Ügyeljünk egy nagyon fontos részletre Mórus művének címében: „…Optimo Reipublicae Statu…“, ahol is a hangsúly a Statu-Állam szóra helyezendő. Az utópiákban az állam szerepe kiemelt fontosságú – egy demokrácia (vagy anarchia), legyen akármilyen torz is, sohasem léphet az utópiák vagy disztópiák szintjére, mert hiányzik belőle az az erő(szak), mely az államközpontú társadalmakban megtalálható. Tehát a mainál is torzabb fogyasztói társadalom még nem bír utópikus-disztópikus erővel – el kell tűnnie a demokráciának, és nyílz vagy rejtett parancsuralomnak (ennek aztán számtalan fajtáját megtalálhatod az ismert utópiákban, és a valós történelemben) kell fellépnie, hogy utópiáról/disztópiáról beszélhessünk

__________________________

Utópia pályázat
Írta: Administrator
2009. September 14.

Utópia pályázat értékelés



Az alábbi táblázat az Utópia pályázatra érkezett írások Irodalmi Térbe sorolását tartalmazza. Az előző szám kapcsán kitört, biliben tomboló orkán méretű skandalum miatt ezentúl nemcsak a közölt, hanem valamennyi értékelt novella besorolást közlöm, bár így is csak remélni tudom, hogy mindenkiben van annyi önismeret és önkritika, hogy pontszámokat és a közölt műveket összevetve levonjon bizonyos következtetéseket.

A táblázat zölddel jelölt mezői a nyomtatásban közlendő írásokat, a sárga mezők az esetleges internetes megjelenést jelölik, amennyiben ez utóbbi esetben a szerző hozzájárul ehhez. A fehér mezők: sajnos… De senki se adja fel az írást!

Azért, hogy írása elhelyezkedését az Irodalmi Térben mindenki magára vonatkozóan követhesse (és levonja a megfelelő tanúságokat), a Kisokosban külön is megtalálható “Irodalmi Tér” című lap ad segítséget a részpontszámok értelmezéséhez.

Az Utópia pályázat két kötetében az aktuális megjelenések a “Utópia téma megjelenési terv“ lapon követhetők.

Az utópia-számok novella megjelenési terve, a szerzők szerint betürendben.



Új Galaxis 15. szám, 2009 karácsony


B. Kósa Katalin
Tranzit

Bárdos Zénó
Jen világa

Bukros Zsolt
Szégyen

Bukros Zsolt
Kagylópénz

Dushan Lechky
Azonosság

Hantos Norbert
Aranykor

Jobbágy Tibor
Levél a teendőkről

Kódai Richárd
A mélység felett

Kontschán Jenő
Hogyan lettem hitetlen?

Kovács Ákos
Palánta

LN Peters SZÓLÓN ÚJ TÖRVÉNYEI
A minimálbörtön

LN Peters SZÓLÓN ÚJ TÖRVÉNYEI
A társadalmi megbízott

Martin Máté
Bukott Gedeon

Maruzs Éva
Szép új világ?

Nagy Éva
Nem-Rómeó és nem-Júlia

Ódor Ákos
Hasznos találmány

Pál József
Átadás előtt

Surman Erzsébet
Töltények

Szabó Tamás
Pax Humana

Valyon Tamás
Jogában áll…

Zsoldos Róbert
Nevetni, nevetni, nevetni

Új Galaxis 16. Szám, 2010. Ünnepi Könyvhét


Bihari Balázs
Zuhanás

Bojtor Iván
Az elveszett kolostor

Bukros Zsolt
Nesztelen fegyver

Bukros Zsolt
Ronin

F.Csóka Ferenc
A diliház kapuja

Gál Attila
Tumor

Imre Viktória Anna
Pax aeterna

Karádi Kázmér
A Guttenberg Galaxis

Kiss Orsi
Menekülés

LN Peters SZÓLÓN ÚJ TÖRVÉNYEI
A végső cella

LN Peters SZÓLÓN ÚJ TÖRVÉNYEI
Vagyoncsere

Ódor Ákos
Leszámolás

Pál József
Családi kör

Potozky László
A tisztaság benne lakik

Sümegi Attila
Rendszerhiba

Tóth Beáta
Hajnali műszak

Varga B. Bánk
Fojtott, néma csend