CAMPANELLA:
NAPÁLLAM-NAPVÁROS

Bevezetés

„Arra születtem, hogy három szörnyet győzzek le:
zsarnokság, álokoskodás és alakoskodás ez...
gazdagság, háborúk, pestis, irigység, csalás,
igaztalanság, restség és paráznaság
nyomukban jár: legyőzöm mindegyiket,
bajaink gyökere gyermeki tudatlanság.”

(Campanella: A világ bajainak három gyökeréről)


Tommaso Campanella életét, sorsát talán az határozta meg leginkább, hogy a XVI. század végére, a XVII. század elejére az itáliai reneszánsz már a véget jelentõ végsõ válságba jutott. A kor két legfõbb jellemzõi - a gazdaság állandósuló válsága és a katolicizmus megreformálásával igen megerõsödõ Szent Inquisitio tevékenysége - közül az utóbbi volt döntõbb befolyással Campanellára. Az erõszakos Inquisitio mûködésénél elég ha utalunk néhány jelentõsebb reneszász elmével szembeni fellépésre: Carnasecchi kivégzése 1567-ben, Giordano Bruno megégetése 1600 Virágvasárnapján, Lucilio Vanini kivégzése 1617-ben, vagy Galileo Galilei üldözése.

Tommaso Campanella Dél-Itáliában, Calabria tartományban született, egy elég szegény családban. Ezen okból a kellõ mûveltség megszerzésére egyetlen lehetõsége volt: belépett a dominikánus rendbe, ahol tehetségének megfelelõen igen alapos oktatásban részesítették. Lázas gondolatai azonban, melyek egyre inkább feszültséget keltettek közte és a rend vezetõi között, 1591-ben a renddel való szakításhoz vezettek. Ekkor fogja perbe elõször a Szent Inquisitio, de 1593-ban a vádak alól még felmentik.
Ezután nagy vándorlásba kezd, mely során eljut Firenzébe, Rómába, Bolognába, Padovába. Ekkor ismerkedik meg Galileivel, ki igen nagy hatással van rá. Ismételten letartóztatják, de pártfógóinak befolyása ismét megmenti. Miután szabadon engedik elkezdi hirdetni próféciáit, melyek az általa is megjövendõlt, 1600-ban bekövetkezõ világvégére alapozódtak. Emelett szónoklatai a dél-itáliai spanyol uralom ellen is irányulnak, szervezkedni kezd annak megdöntésére. Mozgalmát elárulják, és 1599 november 8-n Nápolyban letartóztatják, és immár másodszor a spanyol Szent Inquisitio elé idézik. A halálos ítéletet csak úgy tudja elkerülni, hogy õrültséget színlel, így "csak" "örök idõkre" tömlõcbe vetik.
Támogatóinak azonban sikerül elérniük, hogy 1526-ban szabadon bocsássák. Ekkor a pápai udvarba megy, hol VIII. Orbán pápát /1623-1644/ próbálja meggyõzni igazáról. 1634-ben azonban összeesküvéssel vádolják, így a gyanú elõl ismételten menekülnie kell.
Immáron elhagyja Itáliát és az ultramontán területekre megy, ahol is a francia király udvarában lel menedékre. Itt élvezi Richelieu bíboros figyelmét, de gondolatai pusztán csak "érdekességek" az udvar számára, gyakorlati megvalósításuk lehetõségét senki sem veszi komolyan.
Campanella ekkor egyre inkább az asztrológia felé fordul, társadalmi, metafizikai kérdésekkel többé már nem igen foglalkozik. Az asztrológiában nem szerzett különösebb érdemeket, kivéve talán, hogy a fáma szerint megjósolta halálának napját: 1639 május 21..

Mûvei többnyire német területen jelentek meg, hol a reformációnak köszönhetõen a könyvnyomtatás igen nagy méreteket öltött, s így erre lehetõséget nyílott. Elgondolásaira a reformáció teoretikusai igen szívesen hivatkoztak, mint annak kiválló példájára, hogy a "pápista Itáliában" is léteznek "helyesen gondolkodók".
Campanella álláspontja azonban nem oly radikális mint ahogy ez a Napvárosból kitûnhet. "De Monarchia Hispanica"-jában /1600/ keresztes hadjáratért könyörög a spanyol királynak, melyet a Török Birodalom ellen kellene vezetni, így létrehozandó az Egyetemes Királyságot. 1638-ban íródott "Ecloga"-jában, melyet XIV. Lajos születésére írt, megjósolta egyrészt a "recuperatio Terrae Sanctae"-t , másrészt a "renovatio saeculi"-t. Szerinte XIV. Lajos király 1000 nap altt meghódítja a világot, majd teljesen kereszténnyé teszi azt, s ezzel beköszönt az "új Jeruzsálem" érája, amivel a kereszténység küldetése beteljesül.

Campanella Napvárosában igen sok antik és reneszánsz elemet fedezhetünk fel. Ez annál is inkább érthetõ, mivel a szerzõ fõleg e két korszak gondolkodói iránt érdeklõdött.
Az antik filozófusok közül legfõképpen Platón, Arisztotelész és a püthagóreusok elképzelései tûnnek fel. Platónra utal a Napváros dialógusformája és az "Állam" néhány gondolatának megjelenése /pl.: mindkét államot csak a filozófusok, tudósok vezethetik/. Arisztotelészre utal Campanella etikája: a Sztagirita "arany közõpútját" ismerhetjük fel a Napváros etikai felfogásánál.
Campanella azonban elég jól ismerte az Egyházatyák és a skolasztikusok - fõleg Aquinói Szt. Tamás - azon elképzeléseit, melyek belefértek az õ világképébe /pl.: a természetjog/. Rájuk fõleg a "Vitás kérdések a legjobb köztársaségról" címû részben hivatkozik.
A reneszánsz gondolkodók közül ,- kik talán a legnagyobb befolyással voltak rá - fõleg a firenzei újplatonistákat /Marsilio Ficino, Pico della Mirandola/ és Telesiot kell megemlítenem. Ez utóbbi azért is fontos, mert az õ hatására tanúsított Campanella igen nagy érdeklõdést az asztrológia iránt, melynek nyomát a Napváros szinte minden oldalán felfedezhetjük.
A szellemi atyák közül még megemlíteném Mórus Tamást, kinek "Utópiá"-ját Campanella ismerte és akit nagyon tisztelt.

Ha összehasonlítjuk a reneszánsz e két nagy képviselõjének utópiáját az újkor utópistáinak mûveivel, akkor fontos azonosságokat de különbségeket is fellelhetünk. Az azonosság abban mutatkozik meg, hogy mindkét korszak utópistáinál fontos szerep jut a természetességnek, caritasnak, tudományosságnak, de az azonosság legfõképpen az ésszerûség, ami szemünkben talán már túlzott propagálásában jelenik meg - gondoljunk csak Fourier Falanszterére.
A különbség leginkább az ideális állam tér és idõbeli elhelyezkedésében mutatkozik meg. Míg a reneszánsz gondolkodók utópiái a jelenben léteznek, csak a térben másutt /pl.: a Napváros valahol Szumátra környékén/, addig az újkori gondolkodók államukat, közösségüket az ideálisnak képzelt jövõbe, vagy a múltba helyezik.
Campanella mûveinek hatása tehát leginkább az újkor utópistáinál jelent meg, bár elõszeretettel hivatkoznak rá a nácizmus ideológusai is. Õk fõleg Campanella "fajtanemesítési programjában" látták elõfutáruknak e jeles gondolkodót.

E bevezetõt végül azzal zárnám, mintegy szubjektív magánvéleményként, hogy Campanella társadalmában valószínúleg a XX. század embere nem élne szívesen, azonban a mû számos elgondolása mindenféleképpen figyelemreméltó.


A Napváros

1. Politikai berendezkedés, társadalom

A Napváros államformája az ún. vegyes államforma /governo misto/. Ez az elnevezés arra utal, hogy az ilyen állam nem sorolható be tisztán Arisztotelész "Politikájá"-ban felsorolt tipusokba, tehát az oligarchiába, a monarchiába és a demokráciába, hanem ezeknek mintegy ötvözete. Ez az elgondolás elég elterjedt volt a reneszánszban.

A várost a papság irányítja, akik egyben a fõbb tisztségviselõk is. Ezek közül a legfontosabbak: a Nap /másnéven Metafizikus/, a Hatalom, a Bölcsesség és a Szerelem.
A Nap áll az állam élén, személyében Isten hatalma testesül meg, õ Isten földi helytartója. Neki egyszemélyben minden tudomány ismerõjének, tudójának kell lennie, õ a legbölcsebb ember a városban. Általában a papok közül választják, bár a társadalom egyéb rétegébõl is származhat, ebben az esetben megválasztásakor automatikusan pappá lesz. Nem lehet 35 évesnél fiatalabb. Az igazságszolgáltatásban õ a legfelsõbb fórum, halálra ítéltnek csak az õ beleegyezésével adhatnak kegyelmet. Tisztségét addig tölti be, míg nála bölcsebbet nem találnak. Ebben az esetben önként lemond hatalmáról annak javára.

A Nap mellé három tisztségviselõ van rendelve. Az egyik a Hatalom /másnéven Pon, ez az olasz possanza szóból ered/. Alája tartozik a hadügy. Háború esetén mindenki felett áll, kivéve természetesen a Napot. Számos beosztottja van, pl.: Stratéga, Bajnok, stb. A második fõtisztviselõ a Bölcsesség /Sin - Sapienza/. Õ felelõs a mûvészetekért, mesterségekért, a tudományokért. Annyi tisztségviselõje van, ahány tudomány és erény létezik. Az õ birtokában van a "Bölcsesség Könyve", melyben bennefoglaltatik minden tudás.A harmadik fõtisztviselõ a Szerelem /Mor - Amore/. Egyetlen feladata a nemzés felügyelete. Õk hárman a fellebbviteli bíróság, hozzájuk lehet az ügyek újratárgyalásáért folyamodni. A Nap és a mellérendelt tisztségviselõk döntése törvényerejû.
Minden feladatra nekik alárendelt és hozzáértõ hivatalnokok és mesterek vannak. Felelõsségrevonásnál õk a bírák - elsõfokú bíróság. Azonnal ítéletet hoznak, jogukban áll fizikai kényszert is alkalmazni. Érdekesség, hogy a bizonyításhoz minimum öt tanú kell.


Az államban három tanács mûködik. Az ún. Nagytanács, melynek minden húsz énnél idõsebb ember a tagja. Fontos, hogy a nõk is tagok! Itt határozatot hoznak a háborúk kérdésében, és itt jelölik ki a tisztségviselõket is. Ez egyértelmûen a kr. e. V. századi Athén hatása a mûben. A másik az ún. negyven fõs tanács. Ennek a négy fõbb tisztviselõ és más magasrangú hivatalnokok a tagjai. Itt nevezik ki a Nagytanács által jelölteket. S végül a négy legfõbb tisztviselõ tanácsa, melyet minden második nap tartanak. Az õ döntésük már törvényszintre emelkedik.

Az államban mindenki egyenlõ jogokkal bír és csak közösségi tulajdonnal rendelkezik. Ennek az egyik - a kortársak közt, de napjainkban is - legnagyobb vitát kiváltó következménye a nõ- és gyermekközösség. Ez sem minden elõzmény nélküli gondolat: emlékezzünk csak az ókori Spártára, vagy Platón "Államá"-nak nõközösségére. Campanella elgondolása azonban igen radikális. Az államban minden nõ közös, de a nemi aktus csak igen szigorúan szabályozott keretek közt történhet. A Szerelem szabja meg hivatalnokai segítségével, szigorúan tudományos alapon a szeretkezés idejét - igen fontos szerepet kap az asztrológia. A párokat az aktus elõtt, alatt és után ellenõrzik. Fontos a higénia, de tilos a paráználkodás, például a szodomia. Nemzést csak minden tekintetben egészséges, huszonegy évnél idõsebb férfi és tizenkilenc évnél idõsebb nõ folytathat. E kor alatt, vagy pusztán örömszerzés céljából is történhet szexuális kapcsolat, de csak terhes vagy meddõ nõkkel és szintén szigorú ellenõrzés mellett. A nemzés célja a fajtanemesítés, és ezért a párokat úgy állítják össze, hogy azok együttes tulajdonságai a lehetõ legtökéletesebbek legyenek /pl.: kövér nõt sovány férfival fektetnek össze/.

A Város törvényeiben a római jog és a görög szokásjog érvényesül. Ennek kitûnõ példája a talio-elv széles körû alkalmazása, vagy a vendégbarátság intézménye. A peranyagot nem foglalják írásba, azonnal döntenek az ügyekben.
A hadviselésre, hadfelszerelésre az jellemzõ, hogy rendkívül kifinomult eszközökkel és stratégiával rendelkeznek. Minden lakost kiképeznek, bár harcban csak a férfiak vesznek részt, kik magukkal visznek néhány idõsebb gyermeket tapasztalatszerzés céljából. A nõk csak a város védelmében kapnak szerepet. A katonai kiképzést tizenkét éves korban kezdik meg, e koron felül mindenki hadköteles és hadrafogható. Itt is erõsen érezhetõ a spártai hatás. Háborúban a napvárosiak igazságosak és megbocsátók, általában õket szokták megtámadni a környezõ hatalmak. A csata után nincs rablás, harácsolás, a szerzett vagyon közös tulajdonba kerül. A napvárosiak végsõ célja, hogy elveiket az egész világon eltejesszék.

2. Gazdaság

Az általuk legnemesebbnek tartott foglalkozásokhoz mindenki ért az államban. Ezek a pásztorkodás, katonáskodás, illetve a földmûvelés. Nemesnek nem az számít aki annak születik, vagy gazdag, hanem az aki minél több mesterséget ismer. Mindenki azt a foglalkozást ûzi, amelynek végzésére a leginkább hajlamos. Ezek a gondolatok leginkább egy idealizált szerzetesi közösségre emlékeztenek, ne felejtsük Tommaso Campanella szerzetes volt !

A mezõgazdaság, mint szinte minden más igen fejlett. Ez a domináns ágazat a gazdaságban, s ez tipikusan középkori felfogás. Minden termõföldet megmûvelnek, ami azt jelenti, hogy vagy növénytermesztés vagy állattenyésztés folyik rajta. Az állattartásban is igen fontos a nemesítés, tenyésztés. Ebbõl kiindulva tartja egyértelmûen helyesnek Campanella az emberek nemesítését is, hisz ha az állatoknál is így járnak el, akkor az embereknél még inkább ezt kell csinálni. A mezõgazdaság két könyve a Georgica és a Bucolica, melyekben minden megtalálható, amit tudni kell ezen ágazatról.

A Napváros iparát a szerzõ nem igazán ismerteti, csak annyit tudunk meg, hogy mindenük megvan amit eddig az emberiség feltalált, sõt olyan eszközöket is ismernek melyek más országokban nem találhatók meg. Meglévõ tárgyaikat is folyamatosan fejlesztik.
A kereskedelem azonban nem tölt be központi szerepet. Pénzük belsõ használatra nincs, bár ismerik a pénz fogalmát. Sõt alkalmazzák is, de kizárólag követeik, kémeik számára tartanak belõle.Belkereskedelem nincs, mivel minden szükségletüket központi raktárakból szerzik be, elosztás útján. Kereskedni csak a külföldrõl hívott kereskedõkkel szoktak. Fölöslegüket elcserélik olyan dolgokra amikre épp szükségük van. Tehát kereskedelmük barter jellegû. Annak ellenére, hogy nem kereskednek hajózásuk is nagyon fejlett, a hajóikat ismeretszerzésre használják.

A gazdaság egészében az egészséges versenyszellem uralkodik, mely egyébként az élet minden területére érvényes. Feletteseiknek azonban feltétlen engedelmességgel tartoznak. Mindenütt nagyon magasfokú a szervezettség, ezért is mûködik a gazdaságuk igen ésszerûen és hatékonyan. A vagyoni helyzetet úgy jellemezhetnénk, hogy mindenki egyszerre gazdag és szegény, mivel minden egyénnek megvan mindene, bár a luxust nem ismerik. Ez az életmód az Apostolok életére emlékeztet. Minden ember a szószoros értelmében vett munkával napi négy órában foglalkozik. Érdekesség, hogy bár ismerik a rabszolgaság inézményét, nem használják azt.


3. Vallás, kultúra, nevelés

Mint már említettem az állam legfõbb papja a Nap, rajta kívûl még huszonnégy pap van , kik a Város közepén elhelyezkedõ Templomban élnek és szinte kizárólag asztrológiával foglalkoznak. A vallás monotheista, a kultusz központja a már említett Templom, mely egymagában a Kozmoszt szimbolizálja. Ismerik a világ összes vallását, bár az övék egyikbe se sorolható, azokból csak példákat emelnek át a sajátjukba. Habár más vallások kulcsszemélyiségeit ismerik s tisztelik, de csak mint bölcs embereket, s nem mint messiásokat vagy prófétákat, ugyanis az õ vallásuk nem kinyilatkoztatott. Istent imádják, ki a Nap személyében és a fényben jelenik meg elõttük.

Szentháromságuk sajátos, és a katolikus egyház dogmájától meglehetõsen eltérõ. Az Atyát a Hatalom, a Fiút a Bölcsesség, a Szentlelket a Szerelem jeleníti meg. Ezek Isten attríbutumai, tehát annak elidegeníthetelen részei. Hiszik a lélek halhatatlanságát. Ez azért fontos, mert így nem ismerik a félelmet a harcban, bátran vállalják akár a halált is városuk érdekében. A szabad akarat teljességét hirdetik. Az ember akarata olyannyira szabad, hogy az igaz ember akár az égi jelekkel is szembeszegülhet , ami igen figyelemreméltó, ha felidézzük milyen fontos szerepet tölt be az asztrológia a Város mindennapjaiban, a harcászattól a nemzésig bezárólag. A világot nem örökkévalónak képzelik el, várják az utolsó nap eljövetelét.
Isrenüket félik és rendszeresen engesztelõ áldozatot mutatnak be neki. Ez a szertartás egy sajátos emberáldozat. Rendszeresen, szent ünnepeiken egy önként jelentkezõt kifeszítenek a Templom tetején, ki ott harminc napig böjtõl. Ha Isten megbocsátott, akkor az áldozat túléli, és ettõl fogva igen megbecsült tagja lesz a társadalomnak. Ha nem éli túl, akkor az engesztelést addig folytatják, míg Isten meg nem bocsát a Városnak.
Az állam életében jelentõs szerepet tõlt be a gyónás is. Ez nem csak az egyes ember vezeklése a bûnbocsánatért, hanem fontos információforrás is a Napváros vezetõinek. Ugyanis mindenki a felettesének gyón, ki a hallottakat saját gyónása során továbbmondja felette állónak, igaz név nélkül. Így az információ végül eljut a hierarchia legfelsõbb fokára, a Naphoz, ki ilymódon betekintést nyer az állam problémáiba. Halottaikat nem temetik, hanem elhamvasztják.
Campanella ezen vallási tézisei sokban emlékeztetnek a keresztény dogmatikára, azonban igen fontos eltérések is vannak. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: Campanella nem ismeri el Jézus Krisztus messiás mivoltát, s ezzel isteni személyiségét; Szentháromság-felfogása is új, hisz az Atya-Fiú-Szentlélek hármast felváltja a Hatalom-Bölcsesség-Szerelem hármassal. Ha csak ezt a két eltérést vesszük, az is elégnek tûnik, hogy az akkor már hatalma teljében lévõ Inquisitio a színe elé citálja a szerzõt.


Campanella nevelésrõl írott gondolatai rendkívûl "modernnek" tûnnek, legalábbis gyökeresen eltérnek a korban bevett módszerektõl. A Napállamban mindenki számára kötelezõ az írni-olvasni tanulás és az úszásoktatás (!). Ez utóbbi elég váratlan ötlet, hiszen a XVI-XVII. században rendkívül kevesen tudtak úszni , bár mondjuk az alfabétizmus is csak kevesek kiváltsága. A gyermekek anyjuknál két-három éves korukig maradnak, majd dajkákhoz adják õket. /A társadalomnak tehát nem a család az alapsejtje, mint Morusnál, mindenfajta családi kötelék - bármily csonka legyen is az - legkésõbb a gyermek három éves korában megszûnik./ A fiúkat férfiak nevelik, a lányokat nõk. Háromtól hét éves korukig írni-olvasni tanulnak. Sok a fizikai játék, és ekkor ismertetik meg velük a különféle mesterségeket, hogy kiismerjék miben tehetségesek. Hétéves koruktól kezdenek megismerkedni a tudományokkal. Tanulmányi elõrehaladásuk igen gyors, s emellett az elsajátított tudásanyag mennyisége is káprázatos. Ennek ellenére a tananyag megtanulása elég egyszerû számukra a szemléltetõ oktatásnak köszönhetõen. A Városban mindenütt szemléltetõeszközök /táblák, térképek, feliratok, stb./ vannak kiállítva, és ezek között sétálva /Arisztotelész peripatetikus módszeréhez hasonlóan, valószínûleg ez annak hatása a mûben/ sajátítják el a tudást. Fontos, hogy mindenkibõl lehet minden, a késõbbi foglalkozást az egyén hajlamai határozzák meg, s nem a vagyoni helyzet vagy a származás. Ez nem volt jellemzõ Campanella korára, neki is szegénysége miatt kellett egyházi pályára lépnie, ha tudásvágyát ki akarta elégíteni.
Szellemi életük fontos jellemzõje, hogy állandóan javítják, fejlesztik magukat. A tudományosságban páratlanul magas szintet értek el. Erre talán a legjellemzõbb példa, hogy képesek voltak repülõ eszköz elõállítására. Ismereteiket fõként a maguk vizsgálódásaiból szerzik, bár nem zárkoznak el semmi hasznos elõl, így minden más ország népének eredményeit felhasználják, ha nekik megfelel.
Ezért töltenek be fontos szerepet a jólképzett követek és kémek.
A világ minden országának történelmét jól ismerik, így tudnak minden jelentõsebb történelmi figuráról, kiknek helyes cselekedeteit példaként állítják maguk elé. Természettudományos ismereteik páratlanok, azonban a legfõbb tudomány mégis a metafizika. /A tudományok közötti rangsorállítás igen elterjedt volt a középkori gondolkodóknál, de mondjuk a reneszánsz szerzõknél is - ez is az antik korba nyúlik vissza, pl. Arisztotelész és Platón./ Igen elõkelõ helyet foglal el a tudományok rangsorában - mint már többszõr hangsúlyoztam - az asztrológia. Könyvtáraik a lehetõ legteljesebbek, nagy gondot fordítanak állandó fejlesztésükre, állandóan bõvítik õket, akár külföldi szerzõk mûveivel is.
Az ország milyenségét azonban leginkább életmódjuk határozza meg: az élet minden területén állandóan tevékenykednek, s ez a magyarázata fejlettségüknek. Tevékenységet soha nem az egyéni érdekeknek vetik alá, hanem mindig a közösségnek.