Payday Loans

Keresés

A legújabb

Jókai Mór idézetek szótára I. PDF Nyomtatás E-mail
Nyelvformák és életformák - Nyelvformák és életformák

jokaia_nagy_tkr

IDÉZETEK JÓKAI MÓR MŰVEIBŐL I.

géplakatos
"Nekem is van egy unokaöcsém, a ki géplakatos. Nagyon becsülöm azt az életpályát. "

/A nagy ellenség/

ellenség
"Itt jár végig országunkon. Mindnyájan ismerjük. Büszkeségünk és siralmunk. Szeretjük és rettegjük, pusztít bennünket és nem tudnánk nála nélkül élni. Temetőnk és újra alkotónk. Minden évben meg-megfélemlít bennünket. Hirlapjainkban állandó rovata van a gyászhírek között. Egész tábort mozgósítunk ellene. Miniszterek, alispánok, kormánybiztosok vezetik a hadjáratot. Az erős emberek harczolnak vele, a gyöngék seregestül futnak előle.
Ez a nagy ellenség a - Duna "

/A nagy ellenség/

luxus
"nekem is megvan a magam tékozlása. Az én lukszusom abból áll, hogy az ivóvizet a Svábhegyről hordatom, minden reggel frissen; a tejes asszonyom lát el vele. Ez én nálam olyan finnyásság, mint mikor az urak undorodnak az itthoni pezsgőtől s válogatnak a francia sampányikban. "

/Az asztalos családja/

életfilozófia
"Tudja nagyságos úr, nem kívánom én az olcsó nyereséget; megelégszem, ha a munkámért megfizetnek. Az a könnyen szerzett pénz olyan portéka, a mi az igaz keresményt is elviszi magával. Most én egészen jól vagyok. Felkelek hajnalban, dolgozom délig, akkor jól esik az ebédem, a mi bizony nem pompás, de nekem jóízű; aztán megint dolgozom estig, s a mint leteszem a fejemet, elalszom reggelig; ajtóm, ablakom nyitva, tolvajtól nem félek. A sok divatos nyavalyát nevéről sem ismerem. "

/Az asztalos családja/

köszön
"az a szokása volt, a mi rendes a magyar parasztnál, hogy ha úrral jön szembe, csak akkor köszönti, mikor már elment mellette, s a háta mögött van. "

/Az asztalos családja/

gazdag
"Gazdag az, a ki a sorsával meg van elégedve, s én az vagyok. "

/Az asztalos családja/

cigi
"Az a czigaretta egy hölgy szájában az a füstölő, a mivel azt jelzi, hogy maga magának tömjénez. "

/Az asztalos családja/

ventillátor
"a legfelső ablaktábla szegletében volt egy kis bádog szélkelep, melyet a belülről jövő meleg pára s a kivülről betörekvő friss levegő folytonos berregésben tartott. Ventillácziónak hivják azt a magyarok. "

/Az asztalos családja/

beköp
"Hanem előbb köpjünk be egy pohár somlyait. [Petőfi mondása volt.] "

/Hányan vagyunk még?/

nagy has
"A zeke ezüstgombos és zsinórra jár: de most ki van gombolva, mert ebéd előtt ez így tanácsos; az előre domborodó testrész ezt megkívánja, melyet nem egész akkurátusan fedez a kaoltaszegi varrottas mellény, úgy hogy az alatt a következő csattos szíj lyukait meg lehet számlálni. (Majd később szaporodni fognak.) "

/Hányan vagyunk még?/

bajusz
"Ez szabad: a bajuszt koromszinűre festeni. Szakáll, haj, szemöldök mind követheti a maga változatosság iránti szabad akaratát; de a bajusz a miénk, annak mi parancsolunk. "

/Hányan vagyunk még?/

isteni
"Eddig csak úgy szerettünk, a hogy férfi és nő szeret. Most jön még, hogy úgy szeressünk, ahogy az istenek szerettek hajdanában! Azok a pogány istenek: a kik nektárt ittak, ambróziát lélegzettek, a kiknek szárnyas gyermekük volt, s a kiknek még a bűne is dicsőség volt. "

/Nazli-Hánem/

fehér
"Azon idők divatja szerint jól illett a fehér hajzat a fiatal archoz férfiaknál, nőknél egyaránt. A tulajdon hajszínével civilizált ember nem jelent meg a világ előtt. Ha ezt a Pentateuch szerzője tudta volna, Ádám és Éva mindjárt, ab orogine, fehér hajjal jött volna elő a föld méhéből – és egymás oldalából. "

/A barátfalvi lévita/
[Pentateuch = Tóra]

munkakedv
"A pénz elgurul, a földbirtok elszalad a kényeztetett úrfiak kezéből és lába alól; hanem a szegény ember fiának a munkakedve dominium és kapitális, ami nem vész el soha. "

/A barátfalvi lévita/

varjú
"Kálvinista varjúk voltak. Így hívja őket a népajk azért, hogy ezek hússal élnek (odaértve a férgeket is), megkülönböztetésül a pápista varjúktól, akik a vetést eszik. Amazok egészen feketék, emezeknek a hátuk szürke. "

/A barátfalvi lévita/

anarchia
"A mogyorópagonyon túl kezdődik aztán a növényanarchiának az országa. Minden elátkozott bozót egymással összegubancolva: galagonya, kökény, bangita, ostormén, veresgyűrű, som, borbolya, bodza, csipkerózsa, kecskerágó összeszőve-fonva a vadszeder indáitól, az iszalag köteleitől, vadkomlótól: egy félelmetes berek. S ennek a bozótnak még télen is tarka színe van; nem hull le a levele, megmarad zöldnek, vagy megsárgul, megveresedik, közte a korallpiros bogyók, csipkék, méregcseresnyék, miktől még a madár is elriad. Az egészet fölveri az a nehéz bűz, amitől az embert a hideglelés kerülgeti. – Jó lakás ez a farkasoknak. "

/A barátfalvi lévita/

vacsora
"Mert a kisgyereknek nem kell a vacsoráló asztalhoz ülni; annak elég volt az uzsonnára kapott bögre teje; ha vacsorát kapna, bikával álmodnék; "

/A barátfalvi lévita/

rágyújt
"Addig nem kezd diskurzushoz magyar ember, amíg rá nem gyújtott. "

/A barátfalvi lévita/

kézfogás
"A régi magyaroknál nem volt szokás az üdvözlésnél a kézszorítás; parolázni csak adás-vevésnél szoktak vagy fogadásból; férfiak egymással össze nem csókolóztak. "

/A barátfalvi lévita/

kézcsók
"pedig tanult embernek szokása volt a feleségnek kezet csókolni. "

/A barátfalvi lévita/

táti
"Hát bizony „táti”-nak hívtuk az apánkat még az én gyerekkoromban is, s nagyot bámultunk, mikor a jogász bátyánk hazatért a kollégiumból, s „apám”-nak merte szólítani. Ez már újítás volt. "

/A barátfalvi lévita/

fiú
"A fiúgyereket nem szokta az apja csókolgatni, annak nem jó a kényeztetés. "

/A barátfalvi lévita/

földes padló
"szükséges az nekünk, hogy földes legyen, mert az asszonyaink gyertyaszentelőkor bevetik a szoba földjét rozzsal, az csakhamar kicsírázik, mire fűbe megy, akkora a kislibák kikelnek a tojásból, ott a szobában kész legelőre találnak, azon elcsipegetnek; amint kitavaszodik az idő, már akkorra kitollasodtak, mehetnek az anyjukkal a mezőre. Ezzel a móddal a mi fehérnépünk hat héttel hamarább viheti a vásárra a libáit, mint a többi parasztnép, amikor még lázsiás tallért adnak értük a városi urak, asszonyságok. "

/A barátfalvi lévita/

hazugság
"Hazudni csak „kő”. Ha az emberek nem hazudnának egymásnak, olyan marakodás volna a világon, hogy sohase lenne vége. "

/A barátfalvi lévita/

tutul
"– Ördög szánkázta lelke! Hogy a kutya tutulja meg kendet!
– No csak ne szánkáztassa a méltóságos úr az ördögöt az én lelkemen; a kutyával se tutultasson meg engem, ami igen nagy káromkodás, mivelhogy a kutya akkor tutul, mikor valakinek a halálát érzi. "

/A barátfalvi lévita/

görög ebéd
"Az első szavaknál a görög meginvitálta az asztalához ebédre a bárót, s föltette eléje a drága jó hajvárit (kaviár), amire következett a hatalmasan fölvereshagymázott olajos bab; de amint a Sámson még tovább beszélt, már akkor csíramálé és zucsok is került az asztalra (az előbbi csírás búzából, az utóbbi mustba mártott dióból készült), sőt végtére annyira ment a vendégszeretet, hogy böjtmegszegéssel még disznósajtot is tett föl a báró elé, amivel az aztán tökéletesen jóllakott. Italul szolgált a márc. (Ez meg alighanem mézből támad.) "

/A barátfalvi lévita/

mészégető
"Ahány mészégető, szénégető van a világon, az mind eltagadja, hogy hol lakik. Hisz a többi parasztok mind őrajtuk élesítik a nyelvüket; azt danolják: „Dudariak nem élhetnek, ha csak szenet nem égetnek; akkor is csak úgy élhetnek, ha bükkfaszenet égetnek.” A magyar paraszt ezt tartja a legalávalóbb keresetmódnak a világon. "

/A barátfalvi lévita/

áldomás
"– Vagyon egy főváros, melynek neve Buda, Buda mellett egy víz, melynek neve Duna, a Dunában egy hal, melynek neve harcsa; – vicispányunk, vicispánynénk az Úristen tartsa!
Volt, aki vissza tudott rá kontrázni, a vicefiskális.
– Adjon Isten minden jót, bort, pecsenyét, olcsó sót; a lengyelnek sok borsót, ellenségnek koporsót. "

/A barátfalvi lévita/

ülésrend
"Régi szokás szerint a ház ura az asztal túlsó végén telepedett le. Talán baráti jóakaratból tették ezt, hogy senki se érezze magát degradálva azáltal, hogy az utolsó helyre jutott; de ahogy némelyek emlékezünk még rá, ez inkább azért történt, hogy a házigazda joga és kötelessége volt a pulykát, libát, nyulat föltrancsírozni ott az asztalon, amiket nagy fatálra téve eléje hoztak derék kétágú villával s hatalmas szeletelő késsel, a nyúlnál kétfogantyús vágó bárdot is mellékelve hozzá. Annak tehát szabad helyen kellett ülni, hogy hivatala közben a szomszédjait oldalba ne könyökölje. "

/A barátfalvi lévita/

tálalás
"Nemcsak abban áll a magyar szakácsművészetnek a titka, hogy egyes ételeket milyen ízlésesen tud előállítani, hanem hogyan tálalja föl egymás után úgy, hogy az elköltött étel valósággal kívánja az utána következőt, s mikor már az ember azt hiszi, hogy egészen jóllakott, akkor hoznak megint valamit, amire azt kell mondani, hogy „de már ebből eszünk!” "

/A barátfalvi lévita/

ősök
"(Héj, gyerekek! Mostani gyerekek – ősz szakállú gyerekek! Mikor most azt hirdetitek, hogy Magyarország elpusztult, nem féltek, hogy ősanyáitok (nem is apáitok) föltámadnak a sírból, s főzőkanállal vernek benneteket agyon?) "

/A barátfalvi lévita/

érme
"kivett belőle egy viselt ezüst máriást, melyen a fejedelmi arckép pirulni látszott afölött, hogy nagyon sok réztartalma van az ezüstpénznek. "

/A barátfalvi lévita/

poszpász
"a két hajdú fölhordta ezüsttálcákon azt, amit a régi magyarok poszpásznak híttak.
A báró holmi süteményféléket képzelt alatta.
Aztán az egyik hajdú hozott a tálcán egy nagy fekete retket meg egy tányér diót; a másik pedig kevélyen mutogatott egy egészen jól kinőtt ostyepkát.
Ez utóbbit nem kísértjük meg leírni, mert úgyis tudja minden ember, hogy mi az, aztán meg nem is tudnánk hozzá.
A vicispán nagyon bőkezű volt a klasszikus mondásaival; a fekete retket meghámozta egy olyan furfangos masinával, mely azt egyúttal vékony szeletekre felaprózza.
„Omnia cum sale, raphanum sine sale comede.” (Mindent sóval egyél, de a retket sótalanul fald.)
A bárónak nem kellett az sem sóval, sem só nélkül.
Amíg pediglen a diót feltörte a vicispán egy furfangos csavarvégű géppel:
„Prima nux prodest, nocet alter, tertia mors est.” (Jó a dió egyben, kettő árt, harmadik öl már.) "

/A barátfalvi lévita/
[poszpász: ízigazító, evés utáni édesség]

ezüst
"egy ezüstkancsóból töltve tele az ezüstpoharát. (Arra jó ez az ezüst ivószer, hogy az ember nem tudja előre, mit fog inni.) "

/A barátfalvi lévita/

csíkos káposzta
"kétfülű porcelán tálban hozott föl valamit, ami messziről látva igen hasonlít, de közelből nézve még jobban hasonlít egy fészek kurtakígyóhoz, lében úszó széna közé elhelyezve. "

/A barátfalvi lévita/

cibereleves
"Valami furcsa áporodott savanyú illat szállt föl a tálból. […] (Tudva van, hogy a cibere nyolc napig posajtott korpa levéből készül.)"

/A barátfalvi lévita/

fiam
"a magyaroknál ez a megszólítás a bizalom kifejezése. „Fiam”-nak nevezi a férj a feleségét s a feleség az urát. "

/A barátfalvi lévita/

"Holberdó! Ki vagy, ha Istentől vagy? "

/A barátfalvi lévita/

sors
"Ha a születésem napján megmutatták volna azt a sok tiszta papirost, a mit nekem majd mind tele kell irnom, bizony azt mondtam volna rá, hogy: Visszaszületek! "

/A ki holta után áll boszut/

francia
"Petőfi bemutatott bennünket egymásnak, s rólam így szólt: - Íme, az igazi francia író a magyarok között. Ez volt ő nála a non plus ultrája a magasztalásnak. "

/A ki holta után áll boszut/

csiga
"Szinház után elmentünk vacsorálni a Sperlbe (ott volt a váczi-utczán egy kurta kocsma); oda járt Petőfi rendesen. Télen szerette a csigát, nem a tésztát, hanem a valóságos csigabigát, (helix hortensis), eczettel, tormával, a mitől én irtóztam, és hozzá karlóczai ürmöst ivott (egy pisztolyt esténkint = 2 deci). "

/A ki holta után áll boszut/

19 évesen
"Aztán még egy nagy alapokom volt keresni ezt a magányos kastélyt s nem félni a kísértetektől; hiszen magam is kisérteteket csináltam, regényt írtam titokban. Itt készültek legborongósabb részletei a Hétköznapok-nak. Úgy tudom, hogy a bántódi kastély maga is le van benne irva apróra, egész valóságában. Már három vármegyében ismertek akkor: Veszprémben, a hol első novellám megjelent a Tavasz-ban, Komáromban, a hol nyílt titok volt, hogy a Pesti Divatlapban az --ó--ó aláírású leveleket én írom, és abban a vármegyében, ahol a bántódi uradalom volt."

/A ki holta után áll boszut/

19
"Tizenkilencz éves korában az ember olyan óriásnak képzeli magát, hogy mikor felhős idő van, kénytelen lehúzni a fejét, hogy be ne üsse vele az eget! "

/A ki holta után áll boszut/

csillag
"az asztronomia szerint a föld is csak egyike a sok régi bolygóknak, és így a ki a csillagokba vágyik, gondolja el, hogy az egyiken már rajta van s nyugodjék meg benne. "

/A Magláy-család/

asszony
"Eddig csak négy évszakát ismerte meg Fülöp annak a szép földi világnak, a minek asszony a neve: epedni, élvezni, félteni, csalódni; egymásra következnek ezek, mint tavasz, nyár, ősz és most egy egészen új világra talált, a mi külömbözik minden eddig ismerttől: a minek a fogalmai közel járnak a hithez, az imádathoz. "

/A Magláy-család/

arany
"S a szerelem arany. A rágalom azt meg nem rozsdásítja. Ezt az aranyat a rágalom megacélozza. "

/Nincsen ördög/

fizetés
"Mert a magyar csak akkor fizet magátul, ha megharagítják. "

/Nincsen ördög/

gonoszság
"Nem hiszem, hogy volna szellem a világon, akár testben, akár anélkül élő, aki tegye a rosszat: elvből – csak azért, mert rossz –, aki fájdalmat okozzon valakinek csak azért, hogy annak a kétségbeesésében gyönyörködjék. A pokoli indulatot az szüli, ami az emberen aluli bennünk: az állat; ne kérkedjünk azzal, hogy emberen felüli lény nemzette azt: az ördög. "

/Nincsen ördög/

fekete
"Ez a „marokkói szultán”. A legfeketébb rózsa, amilyen még senkinek sincs az országban. "

/Nincsen ördög/

jótanács
"Csak három dolgot fogadj meg, amit tanácsolok. – Könyvbül ne gazdálkodj; – nagy úrral jót ne tégy; – asszonyra meg ne haragudj. "

/Nincsen ördög/

kémia
"Én se átokra, se áldásra nem adok semmit. Azokat a chemia már mind analyzálta. A Frauenhoffer-vonalak még azt is megmondják, hogy mi van a pokolban. "

/Nincsen ördög/

halogat
"Hiszen régi példabeszéd az a magyaroknál, hogy úgy húzza halasztja, mint a zsidó a halálát. "

/Nincsen ördög/

éjszakázás
"Most készítse el a samovárt a theának mandarin likőrrel. Tizenkét órakor hozza fel a punchot, gyümölcscsel, két órakor fekete kávét, öt órakor adja fel a fajdtyúkot hidegen, pezsgővel. "

/Nincsen ördög/

zötyög
"Igaz, hogy a leghátulsó kocsiban kaptam helyet, a mivel az a kellemetes helyzet van összekötve, hogy a ki nem tud másképen aludni, mint ha ringatják, hát ebből kaphat eleget; azonkívül ama nagy köralagutaknál, a melyek a Gotthard hegy mélyében körül forognak, a vasuti plesiosaurus farkán ülő folytonosan abban az érzésben részesül, mintha fejtetővel előre bele akarna repülni a holdba. "

/Nincsen ördög/

fagylalt

"De már azt, hogy Deák Ferencz ezt a czukorból csinált jeget szopogassa, ugyan el nem hiteted velem."

/Jocus és Momus/
hr />

Pest

"csak azért lakik itt Pesten, mert itt jobb port lehet nyelni, mint falun."

/Jocus és Momus/

Megette a pulykát

"Mire a nyomozásra megindult igazgató valamelyik Bacchus-templomban ráakadhatott, már akkor India tollatlan kétlábú magzatának csak a csontváza volt feltalálható, otyan szépen letisztogatva, mintha valami múzeum számára lett volna praeparálva."

/Jocus és Momus/

szegény
" Könnyű a szegényt kicsúfolni, de nehéz felruházni. Könnyű keeteknek onnan beszélni az akasztófárul, de nekünk „szíjmadzag: húzzad!" Aztán a tordai malacznak is több esze lehetett volna a maga idejéhez képest. De hát micsináljon a szegény ember, mikor odahaza azt mondja a sok gyerek: „apám uram, csináljunk puliszkát, vizünk már van!" Akkor találkozik az ember Bözsi bával a vásáron. Van az embernek a tarsolyában éppeg huszonöt piczula, aztán az ember számlálgassa, hogyan lehetne ebből egy uj zekét, egy süldő malaczot, egy pár csizmát, meg egy vaskondért venni rézbül ? "

/Jocus és Momus/

érdekházasság
" Az öreg ur séta közben a fiatal emberhez fordul s tréfásan kérdi, hogy tősgyökeres magyar ember létére mint tudott elvenni egy stocknémet lányt.
— Hát kedves urambátyám, nagyon utálom a fajtáját; s azt gondoltam, hogy ha egyet elveszek belőle: azzal is kevesebb lesz a német. "
[Deák Ferencz-adoma]

/Jocus és Momus/

Deák Ferenc a lányokról
" - A lány is csak olyan portéka, mint más portéka: akkor veszik, ha látják. Hozd fel őket a farsangra Pestre.
— No már azt nem teszem. Először is sokba kerül, másodszor meg az az elvem, hogy a jó bor czégér nélkül is elkel.
— El ám, ha megkóstolhatják, — felelt az öreg ur nagy komolyan. Hogy támadt a"

/Jocus és Momus/

LAST_UPDATED2