Payday Loans

Keresés

Tiborc panasza a zsidókra (is) PDF Nyomtatás E-mail
ZSIDÓ SORS ÉS LÉLEK

bank_ban

A fiatal Kossuth Lajos ezeket írja: „A megyénkben tanyát vert sok zsidó, valamint az iparkodással egybeköttetett erkölcsiségnek valóságos mételye, úgy a földművelő népnél, amellyel legszorosabb egybenköttetésben él, súlyos ostora, a bővelkedésnek telhetetlen sírja, iparkodásának rothasztó nyavalyája… (Ezen néptípus) …kit vallásának különössége, nyelvének minden mások előtt érthetetlen volta … századok óta megtartott anélkül, hogy azon nemzetekkel — kiknek közepette — mint a növény tápláló nedvét elszívó gomba — él, egybeolvadott, vagy a nationalismushoz tsak egy gondolattal is közelített volna… Egész helységeket tudok, hol a szegény földművelő nép nem magának, de a kortsmáros zsidónak szánt, vet és arat… Creditum ígéretével bétudja tsalni küszöbén s ha egy lépést tett a szegény paraszt, menthetetlen oda van… Nints azon törvény, melynek célját, végét a fortélyos zsidó kijátszani ne tudná — valamint nints egy tsalás, nints egy tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra, titkolóra ne találna…” („Éhségmentő intézetek.”)

Tiborc panasza
Katona József: Bánk Bán

(részlet)



Második szakasz

HARMADIK JELENET



TIBORC (bizodalom s félelem közt besompolyog).
Bánk bán, nagyúr! jó reggelt.

BÁNK
Útonálló!

TIBORC
Igazán? lehet meglátni képemen?

BÁNK
Minek is becsület emberek között!

TIBORC
Való igaz; megőszült a fejem.

BÁNK
Miért?

TIBORC
Időm eljárt, jaj s panasz közt.

BÁNK
Azért teremtettem -

TIBORC
Köszönöm. Ma már
Nem háborogsz úgy, mint az éjtszaka.

BÁNK
Munkálkodó légy, nem panaszkodó -

TIBORC
Oh, istenem! tekéntenél csak egyszer
Hazámba - élve látnád a panaszt
Előtted. Mért valék becsűletes!
Holott gazember lévén, mostan is
Tied lehetnék.

BÁNK
Mely boldogtalan
Az, akinek bármely bilincsei
Boldogtalan módon oldóznak el!

TIBORC
Oh, mint örültem, hogy szabad levék!

BÁNK
Mikép örültem és bilincseimnek!

TIBORC
Hiszen való, hogy jó is az: de már
Mióta a merániak -

BÁNK
Hah! - oh!

TIBORC
Sok pénzre van szükségek: és mivel
Mi annyit adni nem tudunk, tehát
Sovány nyakunkra izmaelitákat
Ültettek - ez már égbe kiált.

BÁNK
Piha!

TIBORC
Míg tűrhetém, tűrtem becsűletessen:
Most már gazember is lennék; de késő -!
Ősz fő, kiszáradt kar: hová megyek?

BÁNK
Haramia - nincs itt más kigázolás.

TIBORC
Ma éjtszakán először kezdtem el
Próbálni azt a mesterséget; oh
Hiszen beteg feleségem és öt éhes
Porontyaimnál szívem majd kiugrott.
De látja isten, hogy nem értem azt.
Lenn a királyi ház előtt soká
Ólálkodék. Vígan valának abban.
És sokszor azt vettem csak észre, hogy
Nyelvem kiöltém, mintha azt akarnám
Felnyalni, amit ott fenn ellocsoltak.
Akkor lopózkodtál be a kapun -
Hallám az őrzővel beszédedet -
Én is tehát utánad mentem, és
Mivelhogy azt meg tudtam mondani:
Ki me nt be oly titokba, mindenik
Azt hitte, hogy Bánk bánhoz tartozok.

BÁNK
Pih! minden e szerént tehát hamis
S megcsal, - keresse bár az ember a-
Hol akarja - legtisztábbnak mutassa
Magát, de egyben mégis mocskos az.

TIBORC
Mért bélyegez meg a szükség vele!

BÁNK
De hogyha jól meggondolom: maga
A tiszta hívség, oh! - de, ej, mi meg-
Gondolni is való van itten? a
Hívség? Kisértet, melyről minden ember
Fecseg; de még nem látta se nki is.

TIBORC
No, édes istenem! Ismét azt hiszem, hogy
Velem beszél. -

BÁNK
Beszélj, beszélj; igen
Jól hallom én panaszod; de magam
Panasza is beszél -

TIBORC
Uram teremtőm
Még a nagyúrnak is van? - No hát
Nem vétek a szegény Tiborcnak, egy
Titkos szövetségben hitét letenni.

BÁNK
Ha! - ezt hogy elfelejthetém - istenem!

TIBORC
Van más kigázolás? - vitézkedést
Ugyan ne várjanak tőlem; de hisz '
A háborúban szabad fosztani.
E gondolat legjobbnak látszatott.

BÁNK (búsan néz ki az ablakon).
Magyar hazám! -

TIBORC
A jó merániak
Azt háború nélkül is megteszik; mert
Hisz' a zsidók eleget fizetnek; a-
Kiket tulajdonképpen tán nem is
Lehetne embernyúzóknak nevezni,
Nyúzásra bőr kivántatik, holott
Azt a merániak magok lehúzták
Már csontjainkról; így tehát ezek
A húsba kénytelenek bemetszeni -
Igaz, hogy a metéltetett sikolt; de
Hisz' arra nem szükség hallgatni, csak
Haszon lehessen. - S a nagyasszony -?
(Keserű megvetéssel lódítja el a kezét.)

BÁNK (fejét az ablakfához nyomván).
Oh!

TIBORC
Ő cifra és márványos házakat
Épittet; és mi - csaknem megfagyunk
Kunyhónk sövényfalai közt -

BÁNK
Átkozott!

TIBORC
Ő csorda számra tartja gyűlevész
Szolgáit! éppenséggel mintha minden
Hajszála egy őrzőt kivánna; sok
Meránit, olykor azt hinné az ember,
Hogy tán akasztani viszik, úgy körül
Van véve a léhűtőktől, s mi egy
Rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.
Ő táncmulatságokat ád szűntelen,
Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy
Keresztelője volna: és nekünk
Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az
Utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy
A tartozás mindjárt eszünkbe jut.
A jó merániak legszebb lovon
Ficánkolódnak - tegnap e gy kesej,
Ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk
Feleség- és porontyainkat kell befogni,
Ha veszni éhen nem kivánkozunk.
Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztúlnak a
Gólyák, mivel magunk emésztjük el
A hulladékot is. Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a-
Hová nekünk belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vag y egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.

BÁNK
Hogy úgy van!

TIBORC
Ők monostort, templomot
Építenek, hol úgy sípolnak, úgy
Megzengenek, hogy a zarándokok
Táncolni kénytelenek a sáros útcán;
Nekünk pedig nincs egy jó köntösünk,
Melyben magát az ember egy becs es
Védszent előtt mutathatná meg a
Templomban.

BÁNK
Oh, buzogj vér! csak buzogj!

TIBORC
Hahogy panaszkodni akarunk, előbb
Meg kell tanulnunk írni; mert az ily
Szegény paraszt az úr elébe nem
Mehet be többé - úgy rendelte Béla
Király, s merániak hasznát veszik -
Hisz' öszvekarmolázná a sz egénynek
Patkója a szép síma padlatot!
S ha tán utolsó fillérünkre egy
Törvénytudó felírja a panaszt:
Ki írja fel keserves könnyeinket,
Hogy jó királyunk megláthassa azt. - -

BÁNK
Te Isten!

TIBORC
El kellene pirúlniok,
Midőn ezüst-arannyal varrt övek
Verődnek a lábszáraikra, mert
Véres verejtékünk gyümölcse az.
Lelkemre mondom, egy halotti fátyolt
Kötnének inkább a hasokra, - leg-
Alább csak úgy külsőkép is mutatnák
A gyászt azon szegény nyomorúltakért
Kiket kiállhatatlan sajtolásaikkal
A sírba döntenek -

BÁNK
Tűrj békességgel -

TIBORC
Tűrj békességgel, ezt papolta az
Apáturunk is sokszor: boldogok
A békességesek, mert isten fiainak
Hívatnak, - úgy de tömve volt magának
A gyomra. Istenem! mi haszna! ha
Szorongat a szegénység: a poko lt
Nem féljük - a mennyország sem jön oly
Szép színben a szemünk elébe.

BÁNK
Kirontjuk a korlátokat, lezúzzuk
A jó barátot, ellenséget; és
Aztán ha célra értünk, sírni kell csak:
Szánom keserveiteket, emberek!

TIBORC (nevetve).
Te szánsz nagyúr? oh a magyar se gondol
Már oly sokat velünk, ha zsebe
Tele van - hisz' a természet a szegényt
Maga arra szánta, hogy szülessen, éljen.
Dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és -
Meghaljon. Úgy van, úgy! ismérni kell
Az élhetetlenek sorsát, minek-
Előtte megtudhassuk szánni is.

BÁNK (haraggal teként reá, de szeme Tiborc homlokán lévő sebhelyen akad fel).

TIBORC (észreveszi, s kevés hajával igyekszik eltakarni).
Huszonhat esztendő előtt vala ez
Még gyenge ifjonc voltál. - Jáderánál
Egy rossz velencei akart tégedet s
Atyádat - Ej, hisz' az régen vala!

BÁNK (Tiborc homlokát megölelvén, melléhez szorítja, majd egy
erszényt nyom a markába).
Engem s atyámat - menj, menj, menj Tiborc.

TIBORC
Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik
Szűkölködőnek? visszaadja-é
Ez a halottakért hullt könnyeket?
Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek
Adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy
Zsivány, tömött erszényeiddel együtt
Ne lopja el nagylelkűségedet.

BÁNK (méltósággal).
Tiborc! Tiborc! kivel beszélsz?

TIBORC (térdre rogyik).
Uram-
Isten! hisz' azt karom, hogy vesszek el.
Én nem vagyok gonosztevő - azért nem
Bátorkodom magamat elölni, mert az
Isten haragjától félek.

BÁNK
Tiborc!
Menj, menj; keresd fel asszonyomat, s ha meg-
Találtad, úgy jöjj, s várakozz reám.
Haza mentek - ott megmondhatod, hogy él
Még Bánk.

TIBORC
Igen - kedves szomszédok! él
Még Bánk, atyánk - fogom kiáltani.
(Sírva elmegy.)

BÁNK
Atya? - úgy - ez is még hátra van -
(Megáll a belökött ajtónál.)
Hah! fel,
Fel puha ágyadból gyermek, nehogy
Megvesztegessen udvarunk szele. (Bemegy.)

TIBORC (bizodalom s félelem közt besompolyog).
Bánk bán, nagyúr! jó reggelt.

BÁNK
Útonálló!

TIBORC
Igazán? lehet meglátni képemen?

BÁNK
Minek is becsület emberek között!

TIBORC
Való igaz; megőszült a fejem.

BÁNK
Miért?

TIBORC
Időm eljárt, jaj s panasz közt.

BÁNK
Azért teremtettem -

TIBORC
Köszönöm. Ma már
Nem háborogsz úgy, mint az éjtszaka.

BÁNK
Munkálkodó légy, nem panaszkodó -

TIBORC
Oh, istenem! tekéntenél csak egyszer
Hazámba - élve látnád a panaszt
Előtted. Mért valék becsűletes!
Holott gazember lévén, mostan is
Tied lehetnék.

BÁNK
Mely boldogtalan
Az, akinek bármely bilincsei
Boldogtalan módon oldóznak el!

TIBORC
Oh, mint örültem, hogy szabad levék!

BÁNK
Mikép örültem és bilincseimnek!

TIBORC
Hiszen való, hogy jó is az: de már
Mióta a merániak -

BÁNK
Hah! - oh!

TIBORC
Sok pénzre van szükségek: és mivel
Mi annyit adni nem tudunk, tehát
Sovány nyakunkra izmaelitákat
Ültettek - ez már égbe kiált.

BÁNK
Piha!

TIBORC
Míg tűrhetém, tűrtem becsűletessen:
Most már gazember is lennék; de késő -!
Ősz fő, kiszáradt kar: hová megyek?

BÁNK
Haramia - nincs itt más kigázolás.

TIBORC
Ma éjtszakán először kezdtem el
Próbálni azt a mesterséget; oh
Hiszen beteg feleségem és öt éhes
Porontyaimnál szívem majd kiugrott.
De látja isten, hogy nem értem azt.
Lenn a királyi ház előtt soká
Ólálkodék. Vígan valának abban.
És sokszor azt vettem csak észre, hogy
Nyelvem kiöltém, mintha azt akarnám
Felnyalni, amit ott fenn ellocsoltak.
Akkor lopózkodtál be a kapun -
Hallám az őrzővel beszédedet -
Én is tehát utánad mentem, és
Mivelhogy azt meg tudtam mondani:
Ki me nt be oly titokba, mindenik
Azt hitte, hogy Bánk bánhoz tartozok.

BÁNK
Pih! minden e szerént tehát hamis
S megcsal, - keresse bár az ember a-
Hol akarja - legtisztábbnak mutassa
Magát, de egyben mégis mocskos az.

TIBORC
Mért bélyegez meg a szükség vele!

BÁNK
De hogyha jól meggondolom: maga
A tiszta hívség, oh! - de, ej, mi meg-
Gondolni is való van itten? a
Hívség? Kisértet, melyről minden ember
Fecseg; de még nem látta se nki is.

TIBORC
No, édes istenem! Ismét azt hiszem, hogy
Velem beszél. -

BÁNK
Beszélj, beszélj; igen
Jól hallom én panaszod; de magam
Panasza is beszél -

TIBORC
Uram teremtőm
Még a nagyúrnak is van? - No hát
Nem vétek a szegény Tiborcnak, egy
Titkos szövetségben hitét letenni.

BÁNK
Ha! - ezt hogy elfelejthetém - istenem!

TIBORC
Van más kigázolás? - vitézkedést
Ugyan ne várjanak tőlem; de hisz '
A háborúban szabad fosztani.
E gondolat legjobbnak látszatott.

BÁNK (búsan néz ki az ablakon).
Magyar hazám! -

TIBORC
A jó merániak
Azt háború nélkül is megteszik; mert
Hisz' a zsidók eleget fizetnek; a-
Kiket tulajdonképpen tán nem is
Lehetne embernyúzóknak nevezni,
Nyúzásra bőr kivántatik, holott
Azt a merániak magok lehúzták
Már csontjainkról; így tehát ezek
A húsba kénytelenek bemetszeni -
Igaz, hogy a metéltetett sikolt; de
Hisz' arra nem szükség hallgatni, csak
Haszon lehessen. - S a nagyasszony -?
(Keserű megvetéssel lódítja el a kezét.)

BÁNK (fejét az ablakfához nyomván).
Oh!

TIBORC
Ő cifra és márványos házakat
Épittet; és mi - csaknem megfagyunk
Kunyhónk sövényfalai közt -

BÁNK
Átkozott!

TIBORC
Ő csorda számra tartja gyűlevész
Szolgáit! éppenséggel mintha minden
Hajszála egy őrzőt kivánna; sok
Meránit, olykor azt hinné az ember,
Hogy tán akasztani viszik, úgy körül
Van véve a léhűtőktől, s mi egy
Rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.
Ő táncmulatságokat ád szűntelen,
Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy
Keresztelője volna: és nekünk
Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az
Utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy
A tartozás mindjárt eszünkbe jut.
A jó merániak legszebb lovon
Ficánkolódnak - tegnap e gy kesej,
Ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk
Feleség- és porontyainkat kell befogni,
Ha veszni éhen nem kivánkozunk.
Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztúlnak a
Gólyák, mivel magunk emésztjük el
A hulladékot is. Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a-
Hová nekünk belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vag y egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.

BÁNK
Hogy úgy van!

TIBORC
Ők monostort, templomot
Építenek, hol úgy sípolnak, úgy
Megzengenek, hogy a zarándokok
Táncolni kénytelenek a sáros útcán;
Nekünk pedig nincs egy jó köntösünk,
Melyben magát az ember egy becs es
Védszent előtt mutathatná meg a
Templomban.

BÁNK
Oh, buzogj vér! csak buzogj!

TIBORC
Hahogy panaszkodni akarunk, előbb
Meg kell tanulnunk írni; mert az ily
Szegény paraszt az úr elébe nem
Mehet be többé - úgy rendelte Béla
Király, s merániak hasznát veszik -
Hisz' öszvekarmolázná a sz egénynek
Patkója a szép síma padlatot!
S ha tán utolsó fillérünkre egy
Törvénytudó felírja a panaszt:
Ki írja fel keserves könnyeinket,
Hogy jó királyunk megláthassa azt. - -

BÁNK
Te Isten!

TIBORC
El kellene pirúlniok,
Midőn ezüst-arannyal varrt övek
Verődnek a lábszáraikra, mert
Véres verejtékünk gyümölcse az.
Lelkemre mondom, egy halotti fátyolt
Kötnének inkább a hasokra, - leg-
Alább csak úgy külsőkép is mutatnák
A gyászt azon szegény nyomorúltakért
Kiket kiállhatatlan sajtolásaikkal
A sírba döntenek -

BÁNK
Tűrj békességgel -

TIBORC
Tűrj békességgel, ezt papolta az
Apáturunk is sokszor: boldogok
A békességesek, mert isten fiainak
Hívatnak, - úgy de tömve volt magának
A gyomra. Istenem! mi haszna! ha
Szorongat a szegénység: a poko lt
Nem féljük - a mennyország sem jön oly
Szép színben a szemünk elébe.

BÁNK
Kirontjuk a korlátokat, lezúzzuk
A jó barátot, ellenséget; és
Aztán ha célra értünk, sírni kell csak:
Szánom keserveiteket, emberek!

TIBORC (nevetve).
Te szánsz nagyúr? oh a magyar se gondol
Már oly sokat velünk, ha zsebe
Tele van - hisz' a természet a szegényt
Maga arra szánta, hogy szülessen, éljen.
Dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és -
Meghaljon. Úgy van, úgy! ismérni kell
Az élhetetlenek sorsát, minek-
Előtte megtudhassuk szánni is.

BÁNK (haraggal teként reá, de szeme Tiborc homlokán lévő sebhelyen akad fel).

TIBORC (észreveszi, s kevés hajával igyekszik eltakarni).
Huszonhat esztendő előtt vala ez
Még gyenge ifjonc voltál. - Jáderánál
Egy rossz velencei akart tégedet s
Atyádat - Ej, hisz' az régen vala!

BÁNK (Tiborc homlokát megölelvén, melléhez szorítja, majd egy
erszényt nyom a markába).
Engem s atyámat - menj, menj, menj Tiborc.

TIBORC
Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik
Szűkölködőnek? visszaadja-é
Ez a halottakért hullt könnyeket?
Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek
Adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy
Zsivány, tömött erszényeiddel együtt
Ne lopja el nagylelkűségedet.

BÁNK (méltósággal).
Tiborc! Tiborc! kivel beszélsz?

TIBORC (térdre rogyik).
Uram-


Isten! hisz' azt karom, hogy vesszek el.
Én nem vagyok gonosztevő - azért nem
Bátorkodom magamat elölni, mert az
Isten haragjától félek.

BÁNK
Tiborc!
Menj, menj; keresd fel asszonyomat, s ha meg-
Találtad, úgy jöjj, s várakozz reám.
Haza mentek - ott megmondhatod, hogy él
Még Bánk.

TIBORC
Igen - kedves szomszédok! él
Még Bánk, atyánk - fogom kiáltani.
(Sírva elmegy.)

BÁNK
Atya? - úgy - ez is még hátra van -
(Megáll a belökött ajtónál.)
Hah! fel,
Fel puha ágyadból gyermek, nehogy
Megvesztegessen udvarunk szele. (Bemegy.)