Gyóni Géza: Betlehemesek
Zakatol, zúg, dübörög a város. Kormos kenyeret izzad a gép. Kavarog, búg az életi vásár, Gyönge a gyöngébbet löki odébb. Vézna, csigázott testek inognak. Vérbefutottan bús szemek égnek. Szöges korbácsát nekieresztve Gyermekeit csak veri az élet.
Sírva, sikongva, bukdosva rohannak, Kidől az egyik, helyibe más áll. – S ím, egy torlódó nagy utca sarkán Egy percre megáll az életi vásár. Egy percre bámész szemekkel állnak Vézna, csigázott, igázott testek, S utat engednek három kis tömzsi, Piros orcájú betlehemesnek.
Három apróság hidegtől csípett Piros orcával nagy-komolyan Átballag köztük, s újra bezárul A szennyes, könnyes emberfolyam. A lelken régi pásztorzsoltárok, Halk imák hangja száll halkan át – Egy pillanatra – s megint az élet Harsogja bősz, vad, harci dalát.
Nincs itt karácsony. Minek kísértesz, Babonás mese, szép Betlehem? Örök nagypéntek szomorúsága Ül hiteroppant, bús lelkemen. Három királyok maguk osztoznak Tömjénen, myrrhán, lopkodott kincsen, És jászolokban milljók születnek, És millióknak jászola sincsen.
Nincs itt karácsony. Mit is kerestek Még itt, ti apró betlehemesek? Kik Jézustok holtra keresték, Meg is találták a Heródesek. Mert eljött volna, már eljött volna, Kit sok hazug ajk fennen sóvárog – S szólna – ostorát megsuhogtatva – „A templomból ki, kufárok!”
Nincs már karácsony. Menjetek innen Sietve, apró betlehemesek, Szíjostorával a cudar élet Ugyis mihamar elér titeket. Gömbölyű, gyönge kis kezetekben Összetörik a betlehem-játék, Mint az enyémben. S lesztek ti is majd Bús, hiteroppant, lézengő árnyék.
Gyóni Géza: Csak egy éjszakára...
Csak egy éjszakára küldjétek el őket; A pártoskodókat, a vitézkedőket. Csak egy éjszakára: Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk, Mikor a halálgép muzsikál felettünk; Mikor láthatatlan magja kél a ködnek, S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,
Csak egy éjszakára küldjétek el őket; Gerendatöréskor szálka-keresőket. Csak egy éjszakára: Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák, Robbanó golyónak mikor fénye támad S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket. Az uzsoragarast fogukhoz verőket. Csak egy éjszakára: Mikor gránát-vulkán izzó közepén Ugy forog a férfi, mint a falevél; S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, – Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A hitetleneket s az üzérkedőket. Csak egy éjszakára: Mikor a pokolnak égő torka tárul, S vér csurog a földön, vér csurog a fáról Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…
Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket. Csak egy éjszakára: Vakitó csillagnak mikor támad fénye, Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe, Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget, Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára. Csak egy éjszakára: Hogy bujnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak! Hogy esküdne mind-mind, S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert, Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent: Magyar vérem ellen soha-soha többet! - - Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
(Przemysl, november.)
__________________
GYÓNI GÉZA VERSEI http://mek.niif.hu/00600/00664/00664.htm
|