(1835. november 30. – 1910. április 21.)
MARK TWAIN: KIKÚRÁLOM A NÁTHÁMAT
Talán jó a közönség szórakoztatására írni, de okulásukat, hasznukat, mindenkori kézzelfogható javukat szolgálni százszorta magasabbrendű és nemesebb. Cikkemnek ez az egyetlen célja. Ha az emberiségnek csak egyetlen szenvedő tagja nyeri vissza általa az egészségét, ha csak egy ember megtörtfényű szemében gyújtja fel a remény és az öröm tüzét, vagy visszahozza dermedt szívébe a régi, eleven lüktetést, akkor bőséges jutalmat nyertem fáradságomért; s lelkemet átitatja a keresztény lélek szent gyönyörűsége, ha önzetlenül jót tesz.
Mivel tiszta, feddhetetlen életet éltem, joggal merem azt hinni, hogy senki, aki ismer engem, nem utasítja vissza javaslataimat aggodalmasan, mert tudja: nem akarom félrevezetni. A közönség tisztelje meg magát azzal, hogy figyelemmel kíséri a nátha gyógyításával kapcsolatos tapasztalataimat, amint alább következnek, s aztán kövesse nyomdokomat.
Mikor Virginia Cityben leégett a Fehér Ház, elvesztettem otthonomat, boldogságomat, egészségemet és poggyászomat. Az első két cikk elvesztése nem járt súlyos következményekkel, mert olyan otthont, ahol nincs anya vagy nővér, vagy egy fiatal távoli nőrokon, nem rakosgatja el senki szanaszét heverő szennyesedet, nem veszi le csizmádat a fogasról, így emlékeztetve arra, hogy van még, aki gondoskodik rólad és törődik veled - ilyen otthont könnyű szerezni. Elvesztettem a boldogságomat?... Nem vagyok költő, a búbánat nem tarthatott sokáig hatalmában. De a jó egészség és a még jobb bőrönd elvesztése súlyos szerencsétlenségnek bizonyult. A tűzvész napján egészségemet elnyomta egy súlyos nátha, mert szokatlan erőfeszítéssel nekikészülődtem, hogy csinálok valamit. Ráadásul céltalanul szenvedtem, mert a terv, amit a tűz eloltására kiagyaltam, túl részletes volt, és csak a következő hét közepére tudtam befejezni.
Mikor szipogni kezdtem, egyik barátom biztatott, hogy áztassam a lábam forró vízben s feküdjek le. Megcsináltam. Nem sokkal rá egy másik barátom azt tanácsolta, hogy keljek fel és álljak a hideg zuhany alá. Ezt is megcsináltam. Még ebben az órában kijelentette egyik barátom, hogy a legjobb politika: "tömni a náthát és éhen halatni a lázat." Volt nekem mind a kettő. Így hát azt gondoltam, legjobb lesz teletömöm magamat a nátha kedvéért, aztán elvonulok és éheztetem egy darabig a lázat.
Ilyen esetekben ritkán végzek félmunkát; meglehetős étvággyal ettem; étkezni egy idegenhez mentem, aki aznap reggel nyitotta meg a vendéglőjét; az idegen tiszteletteljes csendben várakozott mellettem, míg tele nem tömtem a náthámat, akkor megkérdezte, hogy Virginia City lakói gyakran kapnak-e náthát? Azt hiszem, igen, mondtam. Erre kiment és bevette a cégtábláját.
Elindultam az iroda felé s útközben találkoztam egy másik kebelbarátommal, aki azt mondta, hogy egy liter meleg sósvíz jobban meggyógyítja a náthát, mint bármi más a világon. Alig mertem remélni, hogy van még annyi befogadóképességem, de mindenesetre megpróbáltam. Meglepő eredménnyel. Úgy éreztem, kiadom a halhatatlan lelkemet is.
Már most csak azok javára adom át tapasztalataimat, akiket az írásom tárgyát képező betegség gyötör, s úgy érzem, ők helyénvalónak tartják, ha óvom őket a nálam hatástalannak bizonyult módszerektől; ebben a hitben beszélem le őket a meleg sósvízről. Lehet, hogy jó orvosság, de túl goromba. Ha még egyszer náthát kapnék, s nem volna más gyógyszer, csak a földrengés vagy egy liter sósvíz, inkább a földrengéssel próbálkoznék.
Miután a gyomromban dühöngő vihar elült, és nem ütköztem több irgalmas szamaritánusba, egyre-másra kértem kölcsön a zsebkendőket s valamennyit atomjaira fújtam szét, mert ez volt a szokásom náthám kezdeti szakaszában, míg össze nem futottam egy hölggyel, aki éppen akkor érkezett a síkságról s aki azt mondta, hogy az országnak azon a részén, ahol ő lakik, ritka az orvos, és ő e kényszerítő körülmény folytán meglehetős ügyességre tett szert az egyszerű "családi panaszok" kezelésében. Biztosra vettem, hogy igen tapasztalt, mert százötven évesnek látszott.
Melaszból, aqua fortis-ból, terpentinből és különféle más gyógyszerekből valami keveréket kotyvasztott és rám parancsolt, hogy igyak meg belőle negyedóránként egy teli borospohárral. Csak egy adagot vettem be, az is elég volt; megfosztott minden erkölcsi elvemtől és felébresztette természetem összes nemtelen szenvedélyét. Gonosz hatására agyam csodálatos aljasságokat tervelt, de kezem túlságosan gyenge volt, hogy végre is hajtsam őket; ha erőm akkoriban nem törik meg a csalhatatlan gyógymódok sorozatos támadásai alatt, biztosra veszem, hogy sírrablásra vetemedtem volna. Mint annyi más ember, én is gyakran érzem aljasnak magamat s ennek megfelelően cselekszem; de amíg azt az orvosságot be nem vettem, sose tobzódtam még ilyen természetfeletti romlottságban és hozzá büszke is voltam rá. Két nap múlva újra nekikezdtem az orvoslásnak. Alkalmaztam még néhány biztos gyógymódot és a hűlést végezetül is a fejemből a tüdőmbe hajtottam.
Szüntelenül köhögtem s a hangom zérus alá esett; mennydörgő basszusban társalogtam, két oktávval a természetes hangom alatt; szokott éjszakai pihenésemet csak akkor élvezhettem, ha már a tökéletes kimerültség állapotába köhögtem magam s abban a pillanatban, mihelyt beszélni kezdtem álmomban, idegenszerű hangom újra felébresztett.
Esetem napról napra súlyosabbá vált. Tiszta gint[147] ajánlottak; bevettem. Aztán gint és melaszt; azt is bevettem. Aztán gint és hagymát; hozzátettem a hagymát és bevettem mind a hármat. Nem vettem észre semmi különös eredményt, ha csak azt nem, hogy olyan lett a lélegzetem, mint a dögtemető.
Rájöttem, hogy egészségem érdekében utaznom kell. A Bigler-tóhoz mentem egy riportertársammal, Wilsonnal. Jóleső arra emlékeznem, hogy meglehetősen nagyvonalúan utaztunk; a Pionir-batárral mentünk s barátom magával hozta az összes cókmókját: két elsőrendű selyemzsebkendőt és a nagymamája pofalemezét. Naphosszat hajókáztunk, vadásztunk, horgásztunk, éjjel pedig a náthámat kúráltam. Ami a napi programot illeti, annál jobbat el sem tudnék képzelni. Csak a nyavalyám fordult egyre rosszabbra.
Lepedő-fürdőt ajánlottak. Eddig semmiféle gyógykúrát vissza nem utasítottam és rossz politikának látszott, hogy éppen most kezdjem el, épp ezért úgy határoztam, alávetem magam a lepedőkúrának, jóllehet halványlila gőzöm sem volt, miféle alkalmatosság is az. Fagyos éjfél-időben kezdték el rajtam a gyógymód alkalmazását. Meztelen mellel és háttal lefeküdtem, egy négyzetkilométernyi fehér lepedőt tunkolgattak jeges vízbe, aztán körém csavarták. Olyan voltam, mint egy kiterített Veszta-szűz.[148]
Ez sem akármilyen cirkusz volt. Mikor az a jeges rongy hozzáér a finom meleg húshoz, az ember majd kiugrik a világból, s közben levegő után kap, mintha a halállal tusázna. Megfagyott bennem a fülzsír, s a szívverésem is elállt. Úgy éreztem, ütött az óra.
Wilson komámnak eszébe jutott erről egy kis történet: egy négert kereszteltek, közben kicsúszott a lelkész kezéből, s majdnem hogy belefúlt a folyóba. Kétségbeesetten kapálódzott egy darabig, míg végre megtalálta a talajt a talpa alatt és félig elhülyülve a víztől meg a dühtől, egyszeribe kimászott a partra, aztán keményen kivágta: "a minap is az egyik nagyságos úr szolgája pont egy ilyen marhaság miatt patkolt el."
Soha, soha de soha ne végy lepedő-fürdőt, ó ember! Utána találkozol egy hölgyismerősöddel az utcán, csak néz, néz, nem tudja, hova tegyen, s mikor már tudja, hova tegyen, akkor sem tudja, ki fene vagy - nincs ennél kellemetlenebb dolog.
Szóval mikor a lepedő-fürdővel fiaskót vallottam, egy barátnőm mustár-flastromot[149] ajánlott a mellemre. Talán meg is gyógyít vele, ha ez a Wilson-kölyök nincs ott. Lefeküdtem, a mellemre tapasztotta a mustár-flastromot - alig lehetett nagyobb, mint egy hatszemélyes ebédlőasztal - aztán vártam a hatást. De a Wilson-kölyök megéhezett éjjel - a többit a fantáziájukra bízom.
Miután egy hetet üdültünk a Bigler-tónál, elmentem a Gőzhajó-forrásokhoz s a gőzfürdők mellett egy sereg olyan komisz gyógyszert szedtem, amilyet még sose kotyvasztottak. Meg is gyógyítottak volna, de vissza kellett mennem Virginia Citybe, ahol a különféle új gyógyszerek ellenére - minden nap faltam őket - gondatlansággal és túlerőltetéssel sikerült súlyosabbá tennem betegségemet.
Végül is elhatároztam, hogy ellátogatok San Franciscóba, s az első nap, mikor odaértem, egy hölgy a szállodában azt tanácsolta: igyak meg egy liter whiskyt minden huszonnégy órában, s egyik barátom a felső lakónegyedben pontosan ugyanezt az eljárást ajánlotta. Mindegyik figyelmeztetett, hogy egy egész litert igyak meg; azaz összesen kettőt naponta. Megittam, és mégis élek.
Mármost, a lehető legjobb szándékkal figyelmébe ajánlom köhögő betegeknek azt a változatos kezelést, amin én nemrég keresztülmentem. Próbálják meg: vagy meggyógyítja, vagy megöli őket, nagyobb baj nem történhet.
Szász Imre fordítása
____________________________________________________________
MARK TWAIN A MEK-EN
Twain, Mark: Ádám és Éva naplója http://mek.oszk.hu/00500/00515
Twain, Mark: Az egymillió fontos bankjegy és egyéb írások
TARTALOM
I. ELBESZÉLÉSEK TUDÓS MESÉK JÓ ÖREG FIÚCSKÁKNAK ÉS LÁNYKÁKNAK A LÓVÁTETT VÁROS AZ EGYMILLIÓ FONTOS BANKJEGY A HARMINCEZER DOLLÁROS ÖRÖKSÉG AZ ELLOPOTT FEHÉR ELEFÁNT MENNYEI UTAZÁS
II. CIKKEK SZÉGYENTELEN HAJSZA EGY KISFIÚ ELLEN GYILKOSOK ÜNNEPLÉSE ÚJ BŰN POHÁRKÖSZÖNTŐ EMBERI HANG - A SÁTÁNTÓL SZERENCSE LINCSELŐ AMERIKA A SÖTÉTSÉGBEN BOTORKÁLÓHOZ PÁR SZÓ A HAZAFIASSÁGRÓL A DERVIS ÉS A KOTNYELES CIVIL BIBLIÁS BOSZORKÁNYÉGETŐK IMA HÁBORÚ IDEJÉN LEVELEK A SÁTÁNHOZ DR. LOEB HIHETETLEN FELFEDEZÉSE LEVÉL A SZENT PATRIK LOVAGREND NAGYMESTERÉHEZ A NAGY FORRADALOM PITCAIRNBAN
III. KROKIK, HUMORESZKEK BURLESZK BIOGRÁFIA MEGJAVÍTTATOM AZ ÓRÁM ÚJSÁGÍRÁS TENNESSEE-BEN TUDOMÁNY KONTRA SZERENCSE LEMONDÁSOM HITELES TÖRTÉNETE MCWILLIAMSÉK ESETE A TOROKGYÍKKAL TUDÓSÍTÁS JULIUS CAESAR MEGGYILKOLÁSÁRÓL A NAGY MARHAHÚS-SZERZŐDÉS OKNYOMOZÓ TÖRTÉNETE SZENÁTORI TITKÁR VOLTAM NEMZETGAZDASÁGTAN A CALAVERASI CSODABÉKA A ROSSZ KISFIÚ TÖRTÉNETE A JÓ KISFIÚ TÖRTÉNETE BORBÉLYOKBÓL A KAPITÓLIUMI VÉNUSZ HOGYAN SZERKESZTETTEM MEZŐGAZDASÁGI LAPOT? A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ CSEVEG A KÉPMUTOGATÓ VÁLASZTÁSI HADJÁRAT KIKÚRÁLOM A NÁTHÁMAT TITOKZATOS LÁTOGATÁS KÉT APRÓ TÖRTÉNET MCWILLIAMSÉK ÉS A VILLÁM EGYSZER VOLTAM IDEGENVEZETŐ MEGSZELÍDÍTEM A KERÉKPÁRT A HÁZALÓ TÖRTÉNETE INTERJÚ A VÉSZCSENGŐ MEGHATÓ TÖRTÉNET GEORGE WASHINGTON GYERMEKKORÁBÓL
http://mek.oszk.hu/07000/07074
Twain, Mark: Élet a Mississippin
TARTALOM
A folyam és története A folyó és felkutatói Képek a múltból A kisfiúk álma Kormányos szeretnék lenni Egy kormányosinas viszontagságai Egy bátor tett Nehéz leckék A megdöbbenés folytatódik Kiegészítem tanulmányaimat Árad a folyó Szondázás Mire van szüksége egy kormányosnak? A kormányzás rangja és méltósága Szervezkedésben az erő A versenyek kora Az átvágások - no meg Stephen Néhány különórát veszek Leszámolok Brownnal A katasztrófa Életrajzom egy szakasza Visszatérek kecskéimhez Utazás inkognitóban Inkognitómnak vége Cairótól Hickmanig Tűzkeresztség Szemelvények Mumford bácsi "kipakol" Egy-két érdekesség Néhány úti karcolat Egy ujjlenyomat és következményei Egy kincs sorsa Frissítők és erkölcsök Különös históriák Vicksburg viharos napjai A professzor históriája A "Gold Dust" pusztulása Szépséges paloták Iparról és iparkodó zsiványokról Kastélyok és a kultúra A Dél metropolisza Közegészség és közérzület A temetés művészete Városnézés Déli sportok Mulatságok és mulattatók Remus bácsi és Mr. Cable Cukor- és postaügyek Epizódok a kormányoséletből Egy s más "Mark Twain"-ről Emlékezések A bűnbánó betörő Gyermekkorom vidéke Múlt és jelen Vérbosszú és egyebek Egy jogi kérdés Egy arkangyal A felső folyón Legendák és tájképek Töprengések és következetések
http://mek.oszk.hu/02400/02430
Twain, Mark: Huckleberry Finn kalandjai Regény http://mek.oszk.hu/04200/04237
Twain, Mark: Jeanne d'Arc Sieur Louis de Conte emlékiratai http://mek.oszk.hu/02100/02142
Twain, Mark: Koldus és királyfi
TARTALOM
I. FEJEZET A KOLDUS ÉS A KIRÁLYFI SZÜLETÉSE II. FEJEZET TOM IFJÚSÁGA III. FEJEZET TOM TALÁLKOZÁSA A KIRÁLYFIVAL IV. FEJEZET A KIRÁLYFI VISZONTAGSÁGAI V. FEJEZET TOM MINT NAGY ÚR VI. FEJEZET TOMOT TANULÁSRA FOGJÁK VII. FEJEZET TOM ELSŐ KIRÁLYI LAKOMÁJA VIII. FEJEZET A PECSÉT IX. FEJEZET ÜNNEPSÉG A TEMZÉN X. FEJEZET A KIRÁLYFI KOLDUSSORBAN XI. FEJEZET A GUILDHALLBAN XII. FEJEZET A KIRÁLYFI ÉS MEGSZABADÍTÓJA XIII. FEJEZET A KIRÁLYFI ELTŰNIK XIV. FEJEZET "LE ROI EST MORT! - VIVE LE ROI!" XV. FEJEZET TOM MINT KIRÁLY XVI. FEJEZET A DÍSZLAKOMA XVII. FEJEZET ELSŐ FUFU XVIII. FEJEZET A KIRÁLYFI A CSAVARGÓK KÖZÖTT XIX. FEJEZET A KIRÁLYFI A PARASZTOK KÖZÖTT XX. FEJEZET A KIRÁLYFI ÉS A REMETE XXI. FEJEZET HENDON, AZ ÉLETMENTŐ XXII. FEJEZET ÁRULÁS ÁLDOZATA XXIII. FEJEZET A KIRÁLYFI FOGSÁGBAN XXIV. FEJEZET A KIRÁLYFI SZÖKÉSE XXV. FEJEZET HENDON-HALL XXVI. FEJEZET KITAGADVA XXVII. FEJEZET BÖRTÖNBEN XXVIII. FEJEZET AZ ÁLDOZAT XXIX. FEJEZET LONDON FELÉ XXX. FEJEZET TOM SZÉPEN HALAD XXXI. FEJEZET A BEMUTATKOZÓ FELVONULÁS XXXII. FEJEZET A KORONÁZÁS NAPJA XXXIII. FEJEZET EDWARD MINT KIRÁLY BEFEJEZÉS IGAZSÁG ÉS MEGTORLÁS
http://mek.oszk.hu/00500/00530
Twain, Mark: A lóvátett város elbeszélések
TARTALOM
A lóvátett város Az őrangyal levele Az egymillió-fontos bankjegy Az ellopott fehér elefánt A kapitóliumi Vénusz McWilliamsék esete a torokgyíkkal Megjavítottam az órám Interjú Hogyan szerkesztettem mezőgazdasági lapot? Kormányzóválasztás Szégyentelen hajsza egy kisfiú ellen Egy kínai levele
http://mek.oszk.hu/00500/00517
Twain, Mark: Megszelídítem a kerékpárt
TARTALOM
BÖRLESZK BIOGRÁFIA SZERENCSE POHÁRKÖSZÖNTŐ A CSECSEMŐKRE ÚJSÁGÍRÁS TENNESSEEBEN HOGYAN SZERKESZTETTEM MEZŐGAZDASÁGI LAPOT? A NAGY MARHAHÚSSZERZŐDÉS OKNYOMOZÓ TÖRTÉNETE LEMONDÁSOM HITELES TÖRTÉNETE SZENÁTORI TITKÁR VOLTAM NEMZETGAZDASÁGTAN TITOKZATOS LÁTOGATÁS VÁLASZTÁSI HADJÁRAT A CALAVERASI CSODABÉKA A ROSSZ KISFIÚ TÖRTÉNETE A JÓ KISFIÚ TÖRTÉNETE A KAPITÓLIUMI VÉNUSZ MEGJAVÍTTATOM AZ ÓRÁM BORBÉLYOKRÓL KIKÚRÁLOM A NÁTHÁMAT MEGSZELÍDÍTEM A KERÉKPÁRT A TEVE MINT IRODALOMKRITIKUS A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ CSEVEG KÉT APRÓ TÖRTÉNET MCWILLIAMSÉK ESETE A TOROKGYÍKKAL MCWILLIAMSÉK ÉS A VILLÁM A VÉSZCSENGŐ AZ A FRÁNYA NÉMET NYELV HOSSZÚ ÚT AZ ÉJSZAKÁBAN EGYSZER VOLTAM IDEGENVEZETŐ MEGHATÓ TÖRTÉNET GEORGE WASHINGTON GYERMEKKORÁBÓL A HÁZALÓ TÖRTÉNETE INTERJÚ
http://mek.oszk.hu/04200/04258
Twain, Mark: Önéletrajz http://mek.oszk.hu/00500/00518
Twain, Mark: Tom Sawyer kalandjai Regény http://mek.oszk.hu/04100/04170
____________________________
PÁSZTOR ÁRPÁD: MARK TWAIN
Bizonyos megindultsággal és majdnem szentimentális gyöngeséggel olvastam az április 23-iki Daily Telegraphban néhány sort. "Mark Twain halála hírét különös szomorúsággal hallották Hannibalban, (Missouri) ahol Clemens Samuel Langhorne gyermekéveit töltötte el. Néhányan felkeresték a tiszteletreméltó Mrs. Laura Frasert (Becky Thatchert), a humorista első szerelmét. Szeme könnybe lábadt és szaggatott, csukló hangon mondta: Eszembe jut, mikor több, mint hatvan év előtt először mentünk iskolába. Mezítláb volt, kezét lilára festette az eper, amelyet megosztott velem... Emlékszem, mint mászkáltuk be a dombokat virágokat tépve...
És San Franciscóban, a "golden landban" nem egy "old timers", a régi idők bajtársai közül csapta össze sajnálkozva kezét a hű Sam halála hallatára, aki azóta talán nem is látta, amióta neve Mark Twain lett. És Mr. Joseph Goodman, aki 1862-ben először szerződtette hírlapírónak az Alemada Pioneerhoz, könnyek között írta meg nekrológját az egyetlen világnagyságnak, aki messze, messze túlszárnyalta az Alemada Pioneer hírét. És félárbocra eresztették New-York vizein és palotáin a csillagos-sávos zászlót, Roosevelt Európából kondoleált, Taft odahaza siratta el az Egyesült Államok nagy fiát s egy-egy öreg hajós a Mississippin elgondolkozva jegyezte megy:
- A legjobb révkalauz volt a Mississippin...
Íme, mindenki szerette és mindenki elismerte valamiért. Pedig ez a pár név, és ez a pár hely, amit felemlítettem, rengeteg sokat jelent. Jelenti először is az időszakot 1835-től 1910-ig, amely közben élt egy Sam Clemens nevű csöpp mezítlábú fiú, aki Becky Thachterrel (nem ösmerik a bájos jószágot Tom Sawyerből?) járt iskolába, aki később révkalauz lett a Mississippin, aranyásó a "golden Nevada"-ban, katona a szabadságharcban, újságíró Mr. Joseph Goodmennél, egy kis vidéki lapnál és meghalt, mint Mark Twain. akit meggyászol Európa, meggyászol Amerika s meggyászolnak valahány kolóniában angolul beszélnek.
Tehát kétség sem fér hozzá, hogy a kis meztéllábas fiú világirodalmi karriert futott be. Ahol igazán ismerték, ott a nagy írót, a szerető, meleg szívű költőt és tapasztalt bölcs embert tisztelték benne, nálunk pedig vicc-csinálónak, móka és tréfa embernek tartották. Sőt a halála után megjelent magyar nekrológok egy részében is lebecsülték, mert szerintük nem írt mást humoros apróságoknál és ostoba vicceknél. Szegény Mark Twain bizonyára nem tehet róla, hogy az élők jobban tudnak írni, mint a halottak és hogy az élők oly kevéssé ismerték a halottakat, míg azok éltek és oly kevéssé ismerik őket túlélő részüket: műveiket. Mert ha végigtekintünk Mark Twain könyvein, a humorista lassan-lassan háttérbe szorul s megjelenik a nagy író, a pompás, eleven szemű megfigyelő, a nagy tapasztalatú barangoló, aki bejárta az ötvenes évek fejlődésnek induló Amerikáját, nem egy víg kalandos történetet élt át az aranyásók közt, vagy a Mississippi partjain, ahol megjelenni látta az első gőzhajókat, nyugattól keletig keresztül kóborolta a prériket, részt vett a függetlenségi háborúban, látta felnőni és gyönyörűvé válni Amerikát, ezt a fiatal óriást, - és mikor először íróasztalhoz ült, hogy gazdag, kalandos és változatos életét megírja, - mert melyik író ír mást? - gondolata egyszerre visszatért gyermekkorára s megteremtette az első, igazi, őszinte és természetes gyermekregényeket, mindnyájunk legszebb emlékeit: a "Koldus és királyfit", "Tom Sawyert", "Huckleberry Finnt". Az eleven, igazi életet adta a gyermekeknek, szemünk elé varázsolta a bájos, rakoncátlan vad bájt, a lábujjhegyre álló, ágaskodó, vadalma ízű gyerekszerelmet, - és hatalmába vette az egész világot. Vagy tájleírásai, a Mississippin, az arany- és ezüstbánya vidéken eltöltött évek leírásai nem egy nagy, igazán nagy író művei-e? Nem szárnyal-e elő belőlük egy finom, nemes költői lélek, a természet egyik legmeghittebb ismerője és a stílus nagy művésze? Nem kell-e megbecsülni benne az őszinteséget, a virtuóz észrevevést, az igazság fanatikus szeretetét, az új vállalkozások tiszteletét, nemes, meleg szívet, a gonosz kegyetlen eltiprását, a cinikus gúnyt, hatalmas életerőt és előre törtetést, - csupa ragyogó amerikai erényt? Igen, Mark Twain amerikai volt és sokkal nagyobb mértékben, mint Irving Washington, vagy Bret Harte adta az irodalomnak Amerikát. Ez is csak irodalmi nagysága és jellemző ereje mellett szól. Hogy ezenkívül a megélhetésért való küzdelem arra is kényszerítette, hogy apró mókákat írjon, hogy tréfáit lefordítsák németre s németül nem tudók magyar Innen-onnanra, vagy Különfélékre a hírlapokba, arról Mark Twain nem tehet. A fiatal amerikai irodalomban korszaka nagyság, a világirodalomban pedig egy fennmaradó név.
Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 9. szám · / · FIGYELŐ
|