Payday Loans

Keresés

A legújabb

Humor, kabaré, szatíra - a Magyar Rádióban 1998-ig PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2010. november 07. vasárnap, 08:30

radiokabare

A Rádiókabaré felvétele előtt (Kaposy Miklós, Farkasházy Tivadar, Sinkó Péter, Déri János)

Humor, kabaré, szatíra - a Magyar Rádióban

Rádiónk már egy hónappal első megszólalása után, 1925 szilveszterén vidám bált közvetített a stúdióból. Johann Strauss Denevérje az Operaházból öt éven át megkerülhetetlen nyitánya volt az évbúcsúztatónak, de utána hagyományosan kabarét követelt a közóhaj, a színházakban bevált szerzők számait előadó komikusok felléptével. A rádiókabaré első korszakának az 1925 és 1943 közötti éveket tekinthetjük. 1927-ben Petőfi születésnapjáról szóló énekes jelenet, 1928-ban Zilahy Lajos drámai játéka szerepelt az ünnepi műsoron, de 1929-től már többórás kabaré és sztárparádé hangzott éjfélig, illetve hajnali 2 óráig. 1933-ban főleg zeneszámokból állott a Szilveszter-est, mert részleteit a francia rádió is közvetítette. 1936-ban Kacagóversenyt adtak, 1937-ben híres múlt századi egyfelvonásosokat, 1938-ban vidám hangjátékot és a pécsi öregdiákok estjét.

{III-437.} 1945-től új generáció élmezőnye kapott szerepet a szilveszteri és évközi kabarékban. 1947-ben Fábri Zoltán rendezte a vidám farsangi revüt. A BBC 20 európai rádióállomás között Budapestet is kapcsolta. 1948 szilveszterén hangzott el Darvas Szilárd első, nagy sikerű slágermagyarázata. 1949. április 1-jén jelentkezett Örkény István összeállításában a Kancsal Parnasszus. Az 1951-es szilveszteri műsor címe Pol-Ka – vagyis Politikai kabaré. 1952-ben indult a Tüske c. szatirikus sorozat, afféle „rádiós faliújság”. Szilveszterkor: Láttuk, hallottuk, olvastuk. Írta: Boldizsár Iván, Ránky György, Sugár Rezső, Szervánszky Endre, Vincze Ottó. 1953-ban vezették be a Jót nevettünk sorozatot, amelyben a szórakoztató színházak produkcióiból kiválogatott, rádiószerű kabarészámok kaptak helyet. Ekkor jelentkezett először Brachfeld Siegfried mint konferanszié, és kedvesen tört magyarságával országos sikert aratott. Az év sorozata a Ki a ludas?, amelyben a szatirikus hetilap munkatársai egy-egy hónap visszásságait poentírozták ki. Öten konferálták a szilveszteri kabarét: Darvas Szilárd, Gádor Béla, Kellér Dezső, Kovács Dénes, Vajda Albert. A műsor a Csinn-Bumm cirkusz különkiadása volt, felnőtteknek. 1954-ben Tarkabarka címmel rendszeres havi kabarét indított Éger Zsuzsa és Kékvölgyi Vilmos szerkesztő. Állandó szerzőik Stella Adorján és Tardos Péter, a konferanszié Kellér Dezső.

1955-ben Vadnai László, Hajdú Júlia, Török Rezső és a Vaj-Ko páros művei a legsikeresebbek. 1956-ban Gádor Béla, Kellér Dezső, majd Palotai Boris szerzői estje képviselik a kabarét, továbbá egy egész estét betöltő rádióparódia. 1957-ben országos humorpályázatot írt ki a kabarészerkesztőség. Az óvatosan politizáló szilveszteri kabaréban Kállai István Vállalati mulatság c. jelenetében elsőként merészkedett a személyi kultusz bírálatáig. 1958-ban megalakult a rádió politikai kabaréjának szerkesztő bizottsága, tagjai: Fejér István, Gádor Béla, Király Dezső, Tabi László. Komikusok sorozata is indult Legnagyobb sikereim címmel. 1959-ben új, meghatározó tehetségű szerzőkkel bátrabb hangvételű, kritikusabb és mulatságosabb szilveszteri kabaré készült. Királyhegyi Pál, Peterdi Pál, Soós András művei jelentették a műsor pilléreit. Az 1960-as szilveszteri műsorba több élesen politizáló magánszám került. 1961 szilveszterén az Éger Zsuzsa szerkesztette, Horváth Tivadar rendezte műsor maradandó részeit az új, szókimondó stílust meghonosító Róna Tibor írta.

1962-ben a Fejjel a falnak c. politikai kabarét Tolnay Klári konferálta.

1963 elején megalakult az Összetett Műsorok Szerkesztősége, s annak keretében a Marton Frigyes–Szilágyi György–Kaposy Miklós trióból álló kabarérovat. A kádári konszolidációban mind nagyobb szerep jutott a rádiókabarénak. A szilveszteri műsorokban mondták be elsőnek az áremeléseket, a várható személyi változásokat, és ekkor volt valamennyivel szabadabb a tabuk (pl. nyugdíjak, pedagógusok helyzete, visszaélések) említése. A politikai hatalom afféle biztonsági szelepként engedélyezte ezeket a műsorokat. A közéleti kabaréban a rádió megtalálta azt a szórakoztató műfajt, ami valóban mindenkihez szól és igazán közérdekű. Ez a közügyeket érintő, fanyar-ironikus, belülről bíráló politikai kabaré idővel egyfajta nemzeti sajátosságunk lett. A rádiókabaré igen hamar össznépi derűforrássá vált. Népszórakoztató intézményként része volt a műfaj többször megingatott hitelének visszaszerzésében. A határainktól keletre, északra és délre játszódó eseményekről, a kínai–szovjet, szovjet–albán, nyugatnémet–keletnémet viszonyról, az arab államok 1967-es vereségéről, a disszidálásokról {III-438.} persze nem lehetett beszélni, akárcsak a 1968-as és 1980-as szovjet bevonulásokról, a kábítószer-élvezőkről és a szegényekről. Ha e tilalomfákat a műsorkészítők elkerülték, a Rádió vezetői csak egy-egy kényesebb mondat erejéig avatkoztak a műsorokba. A helyzet felpuhulásával ezek a felsőbb észrevételezések barátságos polémiákká enyhültek, több kérdésben érvényesülhetett a szerkesztők álláspontja is.

A Rádió szilveszteri kabaréit a közönség zöme az ismétléskor, vagyis józan állapotban hallgatja meg. Szilveszter éjjelén ugyanis a tévét nézik, ezért a rádió nagyobb felelősséget vesz magára.

1968-ban a szerkesztőség megszavaztatta a Rádióújság olvasóit, kiket szeretnének hallani és kérdésekkel megszólítani a szilveszteri kabaréban. A népszerűségi sorrendben első lett Dobos Attila, második Albert Flórián, harmadik Kabos László, negyedik Darvas Iván, ötödik Latinovits Zoltán. Az írók élmezőnye: Berkesi András, Passuth László, Németh László. Politikusok: Kádár János, Szépvölgyi Zoltán, Czinege Lajos(!).

Végül Kádár megnyilatkozását a kabaréban a Politikai Bizottság nem engedélyezte, helyette újév délutánján adott egyórás interjút Szepesi Györgynek a rádióban, illetve Megyeri Károlynak a tévében. 1968-tól meg is szűnt a párt KB küldötteinek delegálása a műsorok lehallgatására.

1969 márciusától évi 7–8, mindig megismételt bemutatóval indult a Rádió Kabarészínháza (szerk.: Marton Frigyes–Szilágyi György). Ettől kezdve már lehetett előre tervezni, koncepciót, szellemi arculatot kialakítani, állandó rovatokat nyitni, mindennapjainkba beleszólni, nyilvános fórumon részt venni a világ dolgairól folytatott permanens vitában.

A műfaji többszínűség érdekében született meg 1973 őszén a Magyar Rádió Karinthy Színpada (szerk.: Kaposy Miklós), évi 13 bemutatóval és ugyanennyi ismétlés lehetőségével. Műfaji skálája eredeti magyar szatírákon, időnként külföldi szerzők régen játszott vígjátékainak rádióra átdolgozott változatain és regény-adaptációkon át a riport-szatíráig terjed. Az évente 2-3 alkalommal jelentkező Karc sorozatban karcolatok, glosszák, paródiák, humoreszkek, krokik, aforizmák és villámtréfák keverednek, olykor tematikus összeállításokban. A műsorok felvétele mindig közönség előtt történik, többnyire hivatásos színtársulatok által ritkán látogatott művelődési házakban. A vasárnap, illetve szombat délelőtti bemutatókat általában 5–600 ezer, a csütörtök esti ismétléseket 150–200 ezer előfizető hallgatja (a Gallup Intézet adata). A Karinthy Színpad megteremtette ennek a sajátos törvényű műfajnak a szuverén fórumát, következetesen eltérve attól a szórakoztatóipari formától, amit a kritika általában ostorozni szokott, s elkerülve a humorkeltés konvencionális és banális formáit. A nevetés jogos tömegigényének kielégítése mellett a differenciáltabb komikum is törzshelyet kért magának a szórakoztatás asztalánál. S a „differenciált” nem minőségi kategóriát jelent, hanem kötetlenebb műfajt, melyben a fanyarabb, intellektuális tolmácsolás, a szárazabb, rejtettebb poentírozás és az áttételesebben jelentkező mondandó is megtalálja a helyét. Ez a társadalmi közeg adott lehetőséget az Umbulda c., a szabályok tisztességtelen kijátszását taglaló, országos viszhangot keltő, 11 részes sorozat műsorra tűzésére. A közérdekű bejelentésnek szánt műsorvállalkozás célja nem csak a manipulációk leleplezése, hanem az ellenőrzésre hivatott állami szervek tehetetlenségének és érthetetlen passzivitásának bemutatása volt. Az umbuldák ismertetését az Építésügyi Minisztérium tiltakozására a hatodik adás után félévre felfüggesztették, de aztán felülkerekedett {III-439.} a közönség igényelte nyitottság, mely a legdemokratikusabb szellemi termék, az élc számára végül zöld utat engedett, mindössze két elengedhetetlen kívánalmat fönntartva: a belső igazságot és az igényességet. A rádió gyakorlata azt is bizonyította, hogy a direkt(ebb) politikai humor lehetőségei csak tág korlátok közé szoríthatók. A riportszatíra gyakran alkalmazott eszköze volt a körkérdésekre kicsikart humoros válaszok sorozata. Miniszterek, államtitkárok, országos vezetők szólíttattak meg a Mit üzen a Rádió, Keresztkérdések rendőrtisztekhez, Mit tenne, ha megyéje önálló köztársaság volna? Közéleti hólabda, Mit üzen az utódjának? c. adásokban. Egy másik bevált módszer a társadalmi jelenségek föltárása körinterjúkban – pl. a magántulajdon fölértékelődése (Kié a diófa?), a sznobság, rátartiság, a külsőségek presztízse (Flanc), a túlzott önértékelés, a hirdetések félrevezető tartalma és nyelvezete (Ásó-kapa), vagy épp az általános műveltség elmaradottsága és a mostoha feltételrendszer (Közművelődési háztűznéző). Ezek a sikeres összeállítások jelzéseket továbbítottak a tömegekhez; a humor népszerűsége révén azokhoz is eljutottak, akik sosem olvasták el a belső vezércikkeket.

1974-ben a Rádiókabaré szerkesztősége meghirdette az I. Humorfesztivált. A kiíráskor az volt a kérdés, hogy a tehetséges műkedvelők vajon képesek-e hosszabb távon is versenyben maradni a rutinos hivatásosokkal? Első önálló műsorát, az Állást kell foglalnunk c. kabarét Farkasházy Tivadar – aki a Humorfesztivál mezőnyéből emelkedett ki – nagyrészt a harminc éven aluli fiatalok munkáiból állította össze. A műsor címe is kettős tükrözésű volt: nemcsak az elkötelezettség szándékát jelezte, hanem azt is, hogy ezek az ifjú értelmiségiek helyet keresnek maguknak a társadalomban. Műsoruk erénye a friss, fiatalos hangvétel, a tekintélyt nem tisztelő csúfondárosság, az olykor szokatlanul csípős, kritikus tónus, a rádiókabaré megújulását jelentette.

A műsorok egyik legnagyobb eredménye, hogy adásaik közüggyé váltak. Részben ennek is köszönhető, hogy a szilveszteri kabaré megsemmisítő csapásába belebukott egy miniszter (Pullai Árpád) és a képviselőház alelnöke (Stadinger István).


Több hivatkozásban előkerült az a tarthatatlan nézet, hogy a magyar néptől, szellemiségtől, irodalomtól idegen a humor. Pedig könnyen kideríthető, hogy irodalmunk hét évszázada során szinte fő vonulatként mindig is ott volt a hol harsány, kirobbanó, hol a körülmények miatt szívfacsaró, kesernyés, csöndes humor, irónia. A magyar humor és szatíra története c. sorozat ismeretterjesztő funkciót is betöltött: hozzájárult régi irodalmunk megismertetéséhez, megszerettetéséhez. A népi fogantatású trufáktól a közjátékokon és iskoladrámákon át Arany Jánosig ívelő 27 adás Petőfitől kölcsönözte jelmondatát: „A legszebb küldetés másokat felderíteni.”

1976-tól mind komorabb országos problémák is a kabaré terítékére kerültek: laza munkaerkölcs, orvosi etika, hálapénz, munkaerőhiány, pazarlás – oly jelenségek, melyekről a sajtó csak óvatoskodva, hiányosan, vagy sehogysem közölt információt. A kényes kérdések feltevése a közélet fórumairól lassan átcsúszott a kabarészínpadokra, különösen a rádiókabaréra, amely bőven élt is a lehetőséggel.

1977-ben hangzott el – felsőbb kezdeményezésre, a testület népszerűsítése érdekében – az első rendőrkabaré, melyet utóbb még kettő követett. 1979 júniusában a Rátóti Humorfesztivál gálaestje alkalmából került sor a Rádiókabaré mindmáig egyetlen élő adására.

1979-ben a Kulturális Minisztérium Az év hanglemeze címmel tüntette ki a MR Karinthy Színpada műsorából átvett {III-440.} Utazás a koponyám körül c. produkciót Latinovits Zoltánnal a főszerepben, majd 1981-ben a Bújdosó lányt, Mezei Mária élettörténetét (mindkettő szerkesztője: Kaposy Miklós, rendezője: Marton Frigyes).

1983-ban a Kabarészínház pályázatot hirdetett Ezt írja meg! címmel, hogy a hallgatók írják meg az őket leginkább foglalkoztató közéleti visszásságokat, fonákságokat, a közérzetüket rontó bosszúságokat. Az év másik nevezetes bemutatója: 10 éves a világgazdasági válság. 

Miután a műhely tekintélyes és a közfigyelemre méltó fórummá küzdötte fel magát, kötelező kívánalomként lépett fel irányában a felelősségi tényező. Mindig ügyelni kellett a célzás pontosságára, hogy a lövés a visszásság okát találja, ne az okozatot. Egyben arra ösztökélte a hallgatót, hogy nevetve ismerje fel a gyarló emberi tulajdonságokat, esendőségeinket. Eltúlozva rajzolván meg a kontúrokat, típusokat is teremtett, mint az akadékoskodó Zacsek úr (Benedek Tibor), az ostoba Gugyerák (Bárdy György), a fontoskodó Illetékes elvtárs (Koltai Róbert), vagy a kivagyi krahácsi atyafiak (Agárdy Gábor és Csákányi László).

A rádiókabaré módszeresen igyekezett fiatalítani sorait. Egyik legfőbb gondja volt, hogy megtalálja a nagy konferanszié-egyéniségek (Darvas Szilárd, Kellér Dezső, Brachfeld Siegfried, Komlós János) utánpótlását. Verebes István közéleti érdeklődése, nyitottsága, a tabuknak is nekirontó hangvétele révén az 1980-as éveken átívelve nagyrészt fel tudott zárkózni az elődök hagyományozta igényekhez, az 1990-es évek elejétől pedig Fábry Sándor retorikai és kapcsolatteremtő képességeivel, sajátos stílusú szóvivői-interjúkészítői egyéniséggé nőtte ki magát.

Az 1984-es szilveszteri kabaréban Verebes István a fiatalabbak nevében lemondásra szólította föl az idősebbeket képviselő szóvivőt: Major Tamást. A konferansz-tréfa szimbolikáját legfelsőbb helyen is megfejtették, mert a Budapesti Pártbizottság januári ülésén Kádár János megjegyezte, hogy megfelelő időben lemond ő majd magától, de ne a kabaré kezdeményezze visszavonulását.

1985-től Marton Frigyes saját kérésére történt nyugdíjazása után Farkasházy Tivadar és Sinkó Péter vette át a politizáló havi bemutatók folytatását. Új szignállal és új címmel jelentkeztek, elnevezésük: Rádiókabaré. Egy évvel később Sinkó Péter már önállóan szerkeszti műsorait, Kabarészínpad, majd Petőfi kabaré címmel.

1986-ban a MR Karinthy Színpada Csak szervezés kérdése címmel közönségakciót szervezett és háromrészes sorozatot tartott a hanyagság, lelkiismeretlenség, hűtlen kezelés okozta károk konkrét eseteiből, a kampányokat túllihegők, a papír- és látszatmunkát elrendelő bürokraták ellen. A társadalom erejét segítségül hívó gesztussal egy megoldhatatlannak látszó problémahalmazból keresett kiutat a műsor, erkölcsi, politikai, gazdasági indokokat részletezve. Az 1987-es év riportszatíra-akciója az Ablakon a pénzt c. „gazdasági kesergő” három adása volt, melyekben 3,7 milliárd forint hozzánemértésből, összefonódásokból, laza munkafegyelemből és tudatos kártevésből eredő elpazarlását érte tetten a szerkesztő a KERMI, a népi ellenőrzés és a Belkereskedelmi Kutatóintézet hivatalos adatai alapján. Felelősségre vonás a műsorok elhangzása után sem történt.

1987. december 31-én Illetékes elvtárs bejelentette nyugdíjba vonulását. Utána Vízözön elvtárs intézi az ügyeket… (Öt hónappal később, 1988 májusában váltotta le az MSZMP pártértekezlete a Politikai Bizottság tagjainak több mint felét.)

Az 1988-as szilveszteri bemutatóban hangzott el a Voga–Turnovszky duó dalában a híressé vált kérdés:
{III-441.} 

„Mondd meg, kedves Népszabadság,
Hány emberé ez az ország?…”

Az MSZMP XIV. kongresszusának hetében a Rádiókabaré megtartotta a pártonkívüliek kongresszusát. A kipécézett hatalmasságok már nem mertek megsértődni, mert a rádiókabaré azonnal közreadta sértődéseiket is. Sokan, akiket korábban a kabarészerzők figuráztak ki, már önmagukat tették nevetségessé. A hatalmi centrumok szétszóródtak, a közönség figyelme is felhígult. A megfogyatkozott szerzőgárda elfáradt, kiürült, konformizálódott. A rádiószilveszterek korábbi, elképesztően nagy, tényleges fontosságánál lényegesen nagyobb jelentősége lassacskán a reális szintre mérséklődött. Az 1980-as évek közepéig az intézmény egész éves teljesítményét mérték le azon, mennyire sikerült az év utolsó műsora? Mostantól már a tévészilveszterek fölött is vállrándítva tért napirendre az ország.

Az 1989-es szilveszteri Rádiókabaré szóvivője, Verebes István egyórás műsorban „látta vendégül” az MSZMP KB egykori székházában, az ún. Fehér Házban megjelent vezetőket: Katona Béla (MSZP), Csurka István (MDF), Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ), dr. Petrasovits Anna (MSZDP), Deutsch Tamás (FIDESZ), dr. Torgyán József (FKgP) és Krassó György (Október Párt). A hagyományos műsorrészben Hofi Géza és Nagy Bandó András vitte a főszerepet. (Hofi egyébként évről évre elutasítja a Televízió ajánlatát, csak a rádió felkérésének tesz eleget.)

1990-ben a MR Karinthy Színpada háromrészes Suttyomban c. riportszatíráiban a szabályos utakat megkerülő, kiskapukon át elintézett konkrét ügyekkel foglalkozott.

1990 szilveszterén, Verebes visszavonulásával hárman álltak a szóvivői mikrofonhoz: Déri János, Fábry Sándor, Selmeczi Tibor.

1992 januárjától heti háromórányi adással jelenkeznek a hallgatók kérései nyomán összeállított Kabarécsütörtök élő műsorai. Az első idők kétmillió főnyi hallgatósága a kereskedelmi adók színrelépése és a kötelező reklámok sűrűsödése óta kb. másfél millióra esett vissza.

1992-től a médiaháború rányomta bélyegét a kabarészerkesztőség működésére is. Az 1993-as műsor bemutatása az utolsó percig kétséges volt. Csúcs László alelnök végül adásba engedte, de Farkasházyt fél esztendőre eltiltotta minden rádiós tevékenységtől. 1994 októberétől ismét a régi időpontban, a régi csapattal jelentkezik a havi Rádiókabaré. Szerkesztője újra Farkasházy Tivadar.

A havi kabaré eleget tesz sok meghívásnak is: felvételeket tartott a sportolók tatai edzőtáborában, a Parlamentben, az adóhivatalban, a márianosztrai fegyházban, a bécsi Collegium Hungaricumban, a magyar önkéntesek okucani táborában és a taszári támaszponton, Erdélyben, Szlovákiában és Brüsszelben.

1994 októberében megindult Fábry Sándor sztorizó sorozata, a Kabarészeparé. Adásai vasárnap estéről 1998 tavaszán átkerültek kedd délutánra.

1997-ben a Rádiókabaré meghirdette IV. Humorfesztiválját. Az első nyertesek 1974-ben Farkasházy Tivadar, Sinkó Péter és Boncz Géza voltak, nyolc évvel később Trunkó Barnabás, Markos György és Nádas György, 1990-ben a Holló Színház, Éles István, Horváth Szilveszter, Maksa Zoltán, Bach Szilvia, Ayala és Brindisi szereztek helyezést. Az 1998-as győztesek: Szerzői díj: Tóth Tibor, Wagner B. György, Litkai Gergely, Kövesdi Miklós, Kőhalmi Zoltán. Előadói díj: Varga Ferenc József, Petrik Balázs, Bagi Iván, Nacsa Olivér.


Rádiónk már egy hónappal első megszólalása után, 1925 szilveszterén vidám bált közvetített a stúdióból. Johann Strauss Denevérje az Operaházból öt éven át megkerülhetetlen nyitánya volt az évbúcsúztatónak, de utána hagyományosan kabarét követelt a közóhaj, a színházakban bevált szerzők számait előadó komikusok felléptével. A rádiókabaré első korszakának az 1925 és 1943 közötti éveket tekinthetjük. 1927-ben Petőfi születésnapjáról szóló énekes jelenet, 1928-ban Zilahy Lajos drámai játéka szerepelt az ünnepi műsoron, de 1929-től már többórás kabaré és sztárparádé hangzott éjfélig, illetve hajnali 2 óráig. 1933-ban főleg zeneszámokból állott a Szilveszter-est, mert részleteit a francia rádió is közvetítette. 1936-ban Kacagóversenyt adtak, 1937-ben híres múlt századi egyfelvonásosokat, 1938-ban vidám hangjátékot és a pécsi öregdiákok estjét.

{III-437.} 1945-től új generáció élmezőnye kapott szerepet a szilveszteri és évközi kabarékban. 1947-ben Fábri Zoltán rendezte a vidám farsangi revüt. A BBC 20 európai rádióállomás között Budapestet is kapcsolta. 1948 szilveszterén hangzott el Darvas Szilárd első, nagy sikerű slágermagyarázata. 1949. április 1-jén jelentkezett Örkény István összeállításában a Kancsal Parnasszus. Az 1951-es szilveszteri műsor címe Pol-Ka – vagyis Politikai kabaré. 1952-ben indult a Tüske c. szatirikus sorozat, afféle „rádiós faliújság”. Szilveszterkor: Láttuk, hallottuk, olvastuk. Írta: Boldizsár Iván, Ránky György, Sugár Rezső, Szervánszky Endre, Vincze Ottó. 1953-ban vezették be a Jót nevettünk sorozatot, amelyben a szórakoztató színházak produkcióiból kiválogatott, rádiószerű kabarészámok kaptak helyet. Ekkor jelentkezett először Brachfeld Siegfried mint konferanszié, és kedvesen tört magyarságával országos sikert aratott. Az év sorozata a Ki a ludas?, amelyben a szatirikus hetilap munkatársai egy-egy hónap visszásságait poentírozták ki. Öten konferálták a szilveszteri kabarét: Darvas Szilárd, Gádor Béla, Kellér Dezső, Kovács Dénes, Vajda Albert. A műsor a Csinn-Bumm cirkusz különkiadása volt, felnőtteknek. 1954-ben Tarkabarka címmel rendszeres havi kabarét indított Éger Zsuzsa és Kékvölgyi Vilmos szerkesztő. Állandó szerzőik Stella Adorján és Tardos Péter, a konferanszié Kellér Dezső.

1955-ben Vadnai László, Hajdú Júlia, Török Rezső és a Vaj-Ko páros művei a legsikeresebbek. 1956-ban Gádor Béla, Kellér Dezső, majd Palotai Boris szerzői estje képviselik a kabarét, továbbá egy egész estét betöltő rádióparódia. 1957-ben országos humorpályázatot írt ki a kabarészerkesztőség. Az óvatosan politizáló szilveszteri kabaréban Kállai István Vállalati mulatság c. jelenetében elsőként merészkedett a személyi kultusz bírálatáig. 1958-ban megalakult a rádió politikai kabaréjának szerkesztő bizottsága, tagjai: Fejér István, Gádor Béla, Király Dezső, Tabi László. Komikusok sorozata is indult Legnagyobb sikereim címmel. 1959-ben új, meghatározó tehetségű szerzőkkel bátrabb hangvételű, kritikusabb és mulatságosabb szilveszteri kabaré készült. Királyhegyi Pál, Peterdi Pál, Soós András művei jelentették a műsor pilléreit. Az 1960-as szilveszteri műsorba több élesen politizáló magánszám került. 1961 szilveszterén az Éger Zsuzsa szerkesztette, Horváth Tivadar rendezte műsor maradandó részeit az új, szókimondó stílust meghonosító Róna Tibor írta.

1962-ben a Fejjel a falnak c. politikai kabarét Tolnay Klári konferálta.

1963 elején megalakult az Összetett Műsorok Szerkesztősége, s annak keretében a Marton Frigyes–Szilágyi György–Kaposy Miklós trióból álló kabarérovat. A kádári konszolidációban mind nagyobb szerep jutott a rádiókabarénak. A szilveszteri műsorokban mondták be elsőnek az áremeléseket, a várható személyi változásokat, és ekkor volt valamennyivel szabadabb a tabuk (pl. nyugdíjak, pedagógusok helyzete, visszaélések) említése. A politikai hatalom afféle biztonsági szelepként engedélyezte ezeket a műsorokat. A közéleti kabaréban a rádió megtalálta azt a szórakoztató műfajt, ami valóban mindenkihez szól és igazán közérdekű. Ez a közügyeket érintő, fanyar-ironikus, belülről bíráló politikai kabaré idővel egyfajta nemzeti sajátosságunk lett. A rádiókabaré igen hamar össznépi derűforrássá vált. Népszórakoztató intézményként része volt a műfaj többször megingatott hitelének visszaszerzésében. A határainktól keletre, északra és délre játszódó eseményekről, a kínai–szovjet, szovjet–albán, nyugatnémet–keletnémet viszonyról, az arab államok 1967-es vereségéről, a disszidálásokról {III-438.} persze nem lehetett beszélni, akárcsak a 1968-as és 1980-as szovjet bevonulásokról, a kábítószer-élvezőkről és a szegényekről. Ha e tilalomfákat a műsorkészítők elkerülték, a Rádió vezetői csak egy-egy kényesebb mondat erejéig avatkoztak a műsorokba. A helyzet felpuhulásával ezek a felsőbb észrevételezések barátságos polémiákká enyhültek, több kérdésben érvényesülhetett a szerkesztők álláspontja is.

A Rádió szilveszteri kabaréit a közönség zöme az ismétléskor, vagyis józan állapotban hallgatja meg. Szilveszter éjjelén ugyanis a tévét nézik, ezért a rádió nagyobb felelősséget vesz magára.

1968-ban a szerkesztőség megszavaztatta a Rádióújság olvasóit, kiket szeretnének hallani és kérdésekkel megszólítani a szilveszteri kabaréban. A népszerűségi sorrendben első lett Dobos Attila, második Albert Flórián, harmadik Kabos László, negyedik Darvas Iván, ötödik Latinovits Zoltán. Az írók élmezőnye: Berkesi András, Passuth László, Németh László. Politikusok: Kádár János, Szépvölgyi Zoltán, Czinege Lajos(!).

Végül Kádár megnyilatkozását a kabaréban a Politikai Bizottság nem engedélyezte, helyette újév délutánján adott egyórás interjút Szepesi Györgynek a rádióban, illetve Megyeri Károlynak a tévében. 1968-tól meg is szűnt a párt KB küldötteinek delegálása a műsorok lehallgatására.

1969 márciusától évi 7–8, mindig megismételt bemutatóval indult a Rádió Kabarészínháza (szerk.: Marton Frigyes–Szilágyi György). Ettől kezdve már lehetett előre tervezni, koncepciót, szellemi arculatot kialakítani, állandó rovatokat nyitni, mindennapjainkba beleszólni, nyilvános fórumon részt venni a világ dolgairól folytatott permanens vitában.

A műfaji többszínűség érdekében született meg 1973 őszén a Magyar Rádió Karinthy Színpada (szerk.: Kaposy Miklós), évi 13 bemutatóval és ugyanennyi ismétlés lehetőségével. Műfaji skálája eredeti magyar szatírákon, időnként külföldi szerzők régen játszott vígjátékainak rádióra átdolgozott változatain és regény-adaptációkon át a riport-szatíráig terjed. Az évente 2-3 alkalommal jelentkező Karc sorozatban karcolatok, glosszák, paródiák, humoreszkek, krokik, aforizmák és villámtréfák keverednek, olykor tematikus összeállításokban. A műsorok felvétele mindig közönség előtt történik, többnyire hivatásos színtársulatok által ritkán látogatott művelődési házakban. A vasárnap, illetve szombat délelőtti bemutatókat általában 5–600 ezer, a csütörtök esti ismétléseket 150–200 ezer előfizető hallgatja (a Gallup Intézet adata). A Karinthy Színpad megteremtette ennek a sajátos törvényű műfajnak a szuverén fórumát, következetesen eltérve attól a szórakoztatóipari formától, amit a kritika általában ostorozni szokott, s elkerülve a humorkeltés konvencionális és banális formáit. A nevetés jogos tömegigényének kielégítése mellett a differenciáltabb komikum is törzshelyet kért magának a szórakoztatás asztalánál. S a „differenciált” nem minőségi kategóriát jelent, hanem kötetlenebb műfajt, melyben a fanyarabb, intellektuális tolmácsolás, a szárazabb, rejtettebb poentírozás és az áttételesebben jelentkező mondandó is megtalálja a helyét. Ez a társadalmi közeg adott lehetőséget az Umbulda c., a szabályok tisztességtelen kijátszását taglaló, országos viszhangot keltő, 11 részes sorozat műsorra tűzésére. A közérdekű bejelentésnek szánt műsorvállalkozás célja nem csak a manipulációk leleplezése, hanem az ellenőrzésre hivatott állami szervek tehetetlenségének és érthetetlen passzivitásának bemutatása volt. Az umbuldák ismertetését az Építésügyi Minisztérium tiltakozására a hatodik adás után félévre felfüggesztették, de aztán felülkerekedett {III-439.} a közönség igényelte nyitottság, mely a legdemokratikusabb szellemi termék, az élc számára végül zöld utat engedett, mindössze két elengedhetetlen kívánalmat fönntartva: a belső igazságot és az igényességet. A rádió gyakorlata azt is bizonyította, hogy a direkt(ebb) politikai humor lehetőségei csak tág korlátok közé szoríthatók. A riportszatíra gyakran alkalmazott eszköze volt a körkérdésekre kicsikart humoros válaszok sorozata. Miniszterek, államtitkárok, országos vezetők szólíttattak meg a Mit üzen a Rádió, Keresztkérdések rendőrtisztekhez, Mit tenne, ha megyéje önálló köztársaság volna? Közéleti hólabda, Mit üzen az utódjának? c. adásokban. Egy másik bevált módszer a társadalmi jelenségek föltárása körinterjúkban – pl. a magántulajdon fölértékelődése (Kié a diófa?), a sznobság, rátartiság, a külsőségek presztízse (Flanc), a túlzott önértékelés, a hirdetések félrevezető tartalma és nyelvezete (Ásó-kapa), vagy épp az általános műveltség elmaradottsága és a mostoha feltételrendszer (Közművelődési háztűznéző). Ezek a sikeres összeállítások jelzéseket továbbítottak a tömegekhez; a humor népszerűsége révén azokhoz is eljutottak, akik sosem olvasták el a belső vezércikkeket.

1974-ben a Rádiókabaré szerkesztősége meghirdette az I. Humorfesztivált. A kiíráskor az volt a kérdés, hogy a tehetséges műkedvelők vajon képesek-e hosszabb távon is versenyben maradni a rutinos hivatásosokkal? Első önálló műsorát, az Állást kell foglalnunk c. kabarét Farkasházy Tivadar – aki a Humorfesztivál mezőnyéből emelkedett ki – nagyrészt a harminc éven aluli fiatalok munkáiból állította össze. A műsor címe is kettős tükrözésű volt: nemcsak az elkötelezettség szándékát jelezte, hanem azt is, hogy ezek az ifjú értelmiségiek helyet keresnek maguknak a társadalomban. Műsoruk erénye a friss, fiatalos hangvétel, a tekintélyt nem tisztelő csúfondárosság, az olykor szokatlanul csípős, kritikus tónus, a rádiókabaré megújulását jelentette.

A műsorok egyik legnagyobb eredménye, hogy adásaik közüggyé váltak. Részben ennek is köszönhető, hogy a szilveszteri kabaré megsemmisítő csapásába belebukott egy miniszter (Pullai Árpád) és a képviselőház alelnöke (Stadinger István).



A Rádiókabaré felvétele előtt (Kaposy Miklós, Farkasházy Tivadar, Sinkó Péter, Déri János) 


Több hivatkozásban előkerült az a tarthatatlan nézet, hogy a magyar néptől, szellemiségtől, irodalomtól idegen a humor. Pedig könnyen kideríthető, hogy irodalmunk hét évszázada során szinte fő vonulatként mindig is ott volt a hol harsány, kirobbanó, hol a körülmények miatt szívfacsaró, kesernyés, csöndes humor, irónia. A magyar humor és szatíra története c. sorozat ismeretterjesztő funkciót is betöltött: hozzájárult régi irodalmunk megismertetéséhez, megszerettetéséhez. A népi fogantatású trufáktól a közjátékokon és iskoladrámákon át Arany Jánosig ívelő 27 adás Petőfitől kölcsönözte jelmondatát: „A legszebb küldetés másokat felderíteni.”

1976-tól mind komorabb országos problémák is a kabaré terítékére kerültek: laza munkaerkölcs, orvosi etika, hálapénz, munkaerőhiány, pazarlás – oly jelenségek, melyekről a sajtó csak óvatoskodva, hiányosan, vagy sehogysem közölt információt. A kényes kérdések feltevése a közélet fórumairól lassan átcsúszott a kabarészínpadokra, különösen a rádiókabaréra, amely bőven élt is a lehetőséggel.

1977-ben hangzott el – felsőbb kezdeményezésre, a testület népszerűsítése érdekében – az első rendőrkabaré, melyet utóbb még kettő követett. 1979 júniusában a Rátóti Humorfesztivál gálaestje alkalmából került sor a Rádiókabaré mindmáig egyetlen élő adására.

1979-ben a Kulturális Minisztérium Az év hanglemeze címmel tüntette ki a MR Karinthy Színpada műsorából átvett {III-440.} Utazás a koponyám körül c. produkciót Latinovits Zoltánnal a főszerepben, majd 1981-ben a Bújdosó lányt, Mezei Mária élettörténetét (mindkettő szerkesztője: Kaposy Miklós, rendezője: Marton Frigyes).

1983-ban a Kabarészínház pályázatot hirdetett Ezt írja meg! címmel, hogy a hallgatók írják meg az őket leginkább foglalkoztató közéleti visszásságokat, fonákságokat, a közérzetüket rontó bosszúságokat. Az év másik nevezetes bemutatója: 10 éves a világgazdasági válság. 

Miután a műhely tekintélyes és a közfigyelemre méltó fórummá küzdötte fel magát, kötelező kívánalomként lépett fel irányában a felelősségi tényező. Mindig ügyelni kellett a célzás pontosságára, hogy a lövés a visszásság okát találja, ne az okozatot. Egyben arra ösztökélte a hallgatót, hogy nevetve ismerje fel a gyarló emberi tulajdonságokat, esendőségeinket. Eltúlozva rajzolván meg a kontúrokat, típusokat is teremtett, mint az akadékoskodó Zacsek úr (Benedek Tibor), az ostoba Gugyerák (Bárdy György), a fontoskodó Illetékes elvtárs (Koltai Róbert), vagy a kivagyi krahácsi atyafiak (Agárdy Gábor és Csákányi László).

A rádiókabaré módszeresen igyekezett fiatalítani sorait. Egyik legfőbb gondja volt, hogy megtalálja a nagy konferanszié-egyéniségek (Darvas Szilárd, Kellér Dezső, Brachfeld Siegfried, Komlós János) utánpótlását. Verebes István közéleti érdeklődése, nyitottsága, a tabuknak is nekirontó hangvétele révén az 1980-as éveken átívelve nagyrészt fel tudott zárkózni az elődök hagyományozta igényekhez, az 1990-es évek elejétől pedig Fábry Sándor retorikai és kapcsolatteremtő képességeivel, sajátos stílusú szóvivői-interjúkészítői egyéniséggé nőtte ki magát.

Az 1984-es szilveszteri kabaréban Verebes István a fiatalabbak nevében lemondásra szólította föl az idősebbeket képviselő szóvivőt: Major Tamást. A konferansz-tréfa szimbolikáját legfelsőbb helyen is megfejtették, mert a Budapesti Pártbizottság januári ülésén Kádár János megjegyezte, hogy megfelelő időben lemond ő majd magától, de ne a kabaré kezdeményezze visszavonulását.

1985-től Marton Frigyes saját kérésére történt nyugdíjazása után Farkasházy Tivadar és Sinkó Péter vette át a politizáló havi bemutatók folytatását. Új szignállal és új címmel jelentkeztek, elnevezésük: Rádiókabaré. Egy évvel később Sinkó Péter már önállóan szerkeszti műsorait, Kabarészínpad, majd Petőfi kabaré címmel.

1986-ban a MR Karinthy Színpada Csak szervezés kérdése címmel közönségakciót szervezett és háromrészes sorozatot tartott a hanyagság, lelkiismeretlenség, hűtlen kezelés okozta károk konkrét eseteiből, a kampányokat túllihegők, a papír- és látszatmunkát elrendelő bürokraták ellen. A társadalom erejét segítségül hívó gesztussal egy megoldhatatlannak látszó problémahalmazból keresett kiutat a műsor, erkölcsi, politikai, gazdasági indokokat részletezve. Az 1987-es év riportszatíra-akciója az Ablakon a pénzt c. „gazdasági kesergő” három adása volt, melyekben 3,7 milliárd forint hozzánemértésből, összefonódásokból, laza munkafegyelemből és tudatos kártevésből eredő elpazarlását érte tetten a szerkesztő a KERMI, a népi ellenőrzés és a Belkereskedelmi Kutatóintézet hivatalos adatai alapján. Felelősségre vonás a műsorok elhangzása után sem történt.

1987. december 31-én Illetékes elvtárs bejelentette nyugdíjba vonulását. Utána Vízözön elvtárs intézi az ügyeket… (Öt hónappal később, 1988 májusában váltotta le az MSZMP pártértekezlete a Politikai Bizottság tagjainak több mint felét.)

Az 1988-as szilveszteri bemutatóban hangzott el a Voga–Turnovszky duó dalában a híressé vált kérdés:
{III-441.} 

„Mondd meg, kedves Népszabadság,
Hány emberé ez az ország?…”

Az MSZMP XIV. kongresszusának hetében a Rádiókabaré megtartotta a pártonkívüliek kongresszusát. A kipécézett hatalmasságok már nem mertek megsértődni, mert a rádiókabaré azonnal közreadta sértődéseiket is. Sokan, akiket korábban a kabarészerzők figuráztak ki, már önmagukat tették nevetségessé. A hatalmi centrumok szétszóródtak, a közönség figyelme is felhígult. A megfogyatkozott szerzőgárda elfáradt, kiürült, konformizálódott. A rádiószilveszterek korábbi, elképesztően nagy, tényleges fontosságánál lényegesen nagyobb jelentősége lassacskán a reális szintre mérséklődött. Az 1980-as évek közepéig az intézmény egész éves teljesítményét mérték le azon, mennyire sikerült az év utolsó műsora? Mostantól már a tévészilveszterek fölött is vállrándítva tért napirendre az ország.

Az 1989-es szilveszteri Rádiókabaré szóvivője, Verebes István egyórás műsorban „látta vendégül” az MSZMP KB egykori székházában, az ún. Fehér Házban megjelent vezetőket: Katona Béla (MSZP), Csurka István (MDF), Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ), dr. Petrasovits Anna (MSZDP), Deutsch Tamás (FIDESZ), dr. Torgyán József (FKgP) és Krassó György (Október Párt). A hagyományos műsorrészben Hofi Géza és Nagy Bandó András vitte a főszerepet. (Hofi egyébként évről évre elutasítja a Televízió ajánlatát, csak a rádió felkérésének tesz eleget.)

1990-ben a MR Karinthy Színpada háromrészes Suttyomban c. riportszatíráiban a szabályos utakat megkerülő, kiskapukon át elintézett konkrét ügyekkel foglalkozott.

1990 szilveszterén, Verebes visszavonulásával hárman álltak a szóvivői mikrofonhoz: Déri János, Fábry Sándor, Selmeczi Tibor.

1992 januárjától heti háromórányi adással jelenkeznek a hallgatók kérései nyomán összeállított Kabarécsütörtök élő műsorai. Az első idők kétmillió főnyi hallgatósága a kereskedelmi adók színrelépése és a kötelező reklámok sűrűsödése óta kb. másfél millióra esett vissza.

1992-től a médiaháború rányomta bélyegét a kabarészerkesztőség működésére is. Az 1993-as műsor bemutatása az utolsó percig kétséges volt. Csúcs László alelnök végül adásba engedte, de Farkasházyt fél esztendőre eltiltotta minden rádiós tevékenységtől. 1994 októberétől ismét a régi időpontban, a régi csapattal jelentkezik a havi Rádiókabaré. Szerkesztője újra Farkasházy Tivadar.

A havi kabaré eleget tesz sok meghívásnak is: felvételeket tartott a sportolók tatai edzőtáborában, a Parlamentben, az adóhivatalban, a márianosztrai fegyházban, a bécsi Collegium Hungaricumban, a magyar önkéntesek okucani táborában és a taszári támaszponton, Erdélyben, Szlovákiában és Brüsszelben.

1994 októberében megindult Fábry Sándor sztorizó sorozata, a Kabarészeparé. Adásai vasárnap estéről 1998 tavaszán átkerültek kedd délutánra.

1997-ben a Rádiókabaré meghirdette IV. Humorfesztiválját. Az első nyertesek 1974-ben Farkasházy Tivadar, Sinkó Péter és Boncz Géza voltak, nyolc évvel később Trunkó Barnabás, Markos György és Nádas György, 1990-ben a Holló Színház, Éles István, Horváth Szilveszter, Maksa Zoltán, Bach Szilvia, Ayala és Brindisi szereztek helyezést. Az 1998-as győztesek: Szerzői díj: Tóth Tibor, Wagner B. György, Litkai Gergely, Kövesdi Miklós, Kőhalmi Zoltán. Előadói díj: Varga Ferenc József, Petrik Balázs, Bagi Iván, Nacsa Olivér.

 

Forrás: A Magyar Rádió 1956-tól

http://mek.niif.hu/02100/02185/html/504.html#510

LAST_UPDATED2