Petőfi Sándor

A MÁRCIUSI IFJAK


Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!

Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!

A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott.

Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem "lelkesűlés",
A szó "szabadság" vala.

Oh ez ritkaszép látvány volt,
S majd ha vénül a világ,
Elmondják az unokáknak
Ezt a kort a nagyapák.

És mi becsben, hírben álltunk,
Míg tartott a küzdelem,
De becsünknek, de hirünknek
Vége lett nagy hirtelen.

Kik nem voltak a csatán, a
Diadalhoz jöttenek,
S elszedék a koszorúkat,
Mert a szóhoz értenek.

E sereg, mely, míg a harc folyt,
El volt bujva vagy aludt,
Igy zugott a diadalnál:
Mi viseltünk háborut!

Legyen tehát a tiétek,
A dicsőség és a bér,
Isten neki... nem küzdénk mi
Sem dicsőség-, sem dijért.

És ha újra tenni kell majd,
Akkor újra ott leszünk,
És magunknak bajt s tinektek
Koszorúkat szerezünk.

Viseljétek a lopott hírt,
A lopott babérokat,
Nem fogjuk mi fejetekről
Leszaggatni azokat.

Abban lelünk mi jutalmat,
Megnyugoszunk mi azon:
Bárkié is a dicsőség,
A hazáé a haszon!

Pest, 1848. június

*

NAGY JENŐ


Tájékoztatás, kérés-követelés és tesztelés:
ismerőshöz, ismeretlenhez – és illetékeshez…

Az 1979-es Charta tiltakozás egyik aláírója vagyok,
1980-ban ezért is veszítettem el első és utolsó szakmai állásomat:
ELTE Filozófia Tanszék – MTA Filozófiai Intézet.

Itt ismerkedtem meg
az akkor éppen jórészt marginalizált humán értelmiségiekkel,
mnt egy „kutatási főirány” szabad kezet és vérszemet kapó szerződtetője

A nyolcvanas években
a szamizdat magát exponáló munkatársa,
az AB-ABC Kiadó és a Demokrata című lap mindenese voltam.
Természetesen feleségemmel és két fiammal együtt. Hogy másként?

Andrásfalvy Bertalan minisztersége idején kaptam
100.000 forint „fájdalomdíjat” és egy hivatalos megkövető levelet.

Mást nem sikerült elérni. Az elkobzott holmikat se adták vissza.
Még azt se, hogy azt a tíz évet legalább a nyugdíjba számítsák be…

A Parlamentbe bejutó „mozgalmi társaink”
semmit sem tettek értünk - annál többet ellenünk…

Az 1990-es években
állás, munka, pályázat ügyben egy sikerem volt:
feltehetően Hankiss Elemér kurátorkodásának köszönhetően
egy évig kaptam ösztöndíjat a szamizdatos emlékeim megírására.

Ő még tévéelnökként is úgy tett,
mint aki próbál megszólalási lehetőséget adni…
Azután sem kaptam ilyet sehol, a rádióban sem.

Az írásokra azóta sem volt igény –
engem sem keresett meg egy médium sem.
Sem jelenkor kutató, sem újságíró nem érdeklődött.

A 2000-ben,
nagyobbik fiam halála előtt és után készült
Modor Ádám - Gulyás János portréfilm is dobozban maradt.

Ki érdekelt ma a közelmúlt története feltárásában?
A résztvevők is egyre kevesebben: Solt Ottilia, Krassó Gyuri,
Zsille Zoltán, Mikes Tamás, Petri György, Hamburger Mihály és társaik.

Csak a jók, illetve a jobbak mennek el?
Spiclik és árulók, megalkuvók és karrieristák,
kollaboránsok és történelemhamisítók,
szerecsenmosdatók, pártkatonák stb. maradnak.

Igaz: közben kiderült,
Mikes Tamás sem volt tiszta,
bár magányosan s nyomorban
halt meg. Pedig érte talán még a tűzbe is tettem volna a kezem…

(Nemrég Gulyás Gyula keresett meg
egy épp emiatt róla készülő portréfilm kapcsán -
a sokkhatás alatt róla nem sok érdemlegeset mondhattam.)

A dolog pikantériája,
hogy Mikes itthon maradt lánya
- fia Izraelbe vándorolt ki -
barátom volt,
majd újra lett, majd talán megintcsak volt
(látens-manifeszt antiszemitának nevezett és még nem vonta vissza…)

Miután megtudtam, hogy
- ha önhibájából is, de -
két kisgyerekkel albérletben él,
vettem egy nagy levegőt,
és segítséget kértem a részére egykori családi barátunktól,
aki most a Versenyhivatal elnöke és Gödöllő polgármesterének jóismerőse… (Kedves, udvarias, diplomatikus, de végülis lerázó választ kaptam.
Vele már régóta megszakadt a kapcsolatunk -
elhagyott, nagybeteg felesége
egy kicsit tovább ápolta velünk a kapcsolatot…)

Egy besúgóm
adta fel önként magát nekem,
akinek meg is bocsátottam, azóta is jó kapcsolatban állunk!
Ez nem Lugossy Gyula volt
(Ő súlyosan bele is betegedett - feleségének nem tudott vallani)

A legalapvetőbb tényeket helyzetemről,
azért is . legalább itt - közzé akarom tenni,
hogy senki ne mondhassa:
nem tudott, nem tudhatott róla!

Ahogy legutóbb meglepett kérdésével
az egykori Beszélő-SzDSz körös:
Mi van velem, nem tud rólam semmit?
Beírná az emlékező cikkébe a Magyar Narancsba…
Amikor megírtam, hogy mi van -
erre már Kőszeg Ferenc nem reagált.
Most már legalább én tudom, hogy vele mi van.
(A Beszélő még sohasem közölt interjút velem 1981 óta!!!)

A lapnak én is felajánlottam történetemet,
de Turcsány Sándor még most is tanulmányozza
ezt a kétoldalas szinopszist…
Tesztelni akartam, hogy meddig terjed a lap liberalizmusa…
Gondolom ő az,
akivel Krassó Gyuri Magyar Október Pártja alakulásánál
majdnem összebarátkoztunk.
Lehet, hogy az ott végzett szolgálatai jutalma lett a főszerkesztői állás?

Ezért a szabad sajtóért küzdöttünk?
(Laczik Erika, egykori lakótárs és barát
a Magyar Nemzetbe került a Katalizátor Irodából. Ott lapul.)

Sajnos
a kimenetele előtt nagyon óvatos és mindenkire gyanakvó,
bár akkor is sokszor megtévesztett Krassó,
már nem válogatta meg a harcostársait.
(Lásd Modor Ádám idevágó dokumentumkönyvét!)

Bánlaky Józsi a MOP után a MIÉP-ben tűnt fel,
Bogád Zoliból meg Demszky egyik samesze lett,
akivel olykor nekem üzengetett…

Idén végképp kritikusra fordult megélhetési helyzetünket látva,
egy közeli ismerősöm
egy akkor még állami funkcióba levő SzDSz-es politikushoz,
Magyar Bálinthoz fordult.

Ő pár éve már keresett
egy március 15-e előtt, hogy kitüntessen.
Ahogy ő fogalmazott akkor: „csak a szégyen jár vele”.

Ajánlat idén is megismételte, ugyanazt a választ kapta,
de most legalább segítségével eljutottam a Filozófiai Intézet küszöbéig. Nagyon nem kellett volna – így csak még rosszabb volt: kívül tágasabb…
Vajda Mihály elegánsan és közömbösen hitegetett egy évig…
S a szégyen az enyém.

Sok mindenre gondoltam a nyolcvanas években,
hogy mi lesz itt, ha nagyobb változások lesznek,
de azt nem, hogy ha nem vállalok politikai vagy lakáji szerepet,
akkor elemi napi gondokkal kell küszködnöm. I
gaz, az a gondolat vígasztal, hogy
így viszont sorsközösségben élhetek sokmillió honfitársammal.

És talán kicsit bűnhődés is azért,
amennyiben mi, az ellenzék „plebejus alvége” is
nem egyszer bőven termő bamba diófák voltunk…?

Mozgalmi társaim hatalomra kerülésétől túl sokat nem várhattam.
Sem személy szerint,
bár eleinte még nevem miatt keresgettek, hogy
velem jelképezzék ellenzéki gyökereket,
vagy hogy kompromittálva hiteltelenítsem magam?
Sem az ország sorsát illetően,
ha a 90 körül a Ring utolsó számában megjelent írásnak
ez volt a beszédes címe:
Magyar? Demokratikus? Ellenzék? – Belzebubbal kiűzni a Sátánt.
(Ez az írás megjelent
a Fidesz szervezte „Csendes? Forradalom Volt?” konferencia kötetében is.)

Fiatalon
a politikai-társadalmi rendszer radikális változtatásától,
ma öregedve
már inkább az emberek bölcsebbé válásától várom, hogy
én, a barátaim és az embertársaim boldogabban éljenek.
Illetve: úgy gondolom, hogy itt óriási tartalékok vannak,
és csak életbátorság kell, hogy magunkon kezdjük a változást…

Azokra a dolgokra akarok figyelmeztetni,
ami közvetlenül a hatalmunkban van és életminőség javítók –
nem feledve a közéleti munkálkodást az intézményeken…

A boldogtalan ember
beteg, önpusztító, depressziós, családellenes, deviáns,
szektás, áldozat, agresszív, bűnöző, cinikus, szenvedélybeteg stb. lesz.
Nagy a tét és a szükség, és a kortárs filozófia jórészt életidegen s belterjes!

Gondolkodásom és munkálkodásom irányáról némi ízelítőt nyújt
a nyári totális szétrombolás (!) óta már részben újjáépített honlapom.

Minden segítség jól jönne, még a legkisebb is –
sok kicsi sokra megy.
Borotvaélen táncol ez az egyszemélyes vállalkozásom,
melyben a honlapon bemutatott főtémákat
kis füzetekben
szeretném kitalálni, átgondolni, megfogalmazni, leírni,
megszerkeszteni,kinyomtatni, lemásolni, bekötni, hirdetni, terjeszteni.

Hogy élő bizonyság vagyok az elcsalt rendszerváltásra,
az SzDSz és mások „liberalizmusára”
(ha nem is értünk egyet veled,
de mindent megteszünk, hogy ezt el ne mondhassad…),
a kerekasztalos hatalmi elit lényegi érdekazonosságaira
és az írástudók szégyenteli árulására.
Ez is valami. Ez se semmi. Kinek milyen szerep adatik.

De én amúgy nem mártírkodni, hanem használni akarok.
Ehhez viszont egy minimális létbiztonságra lenne szükségem.

Jelenleg feleségem minimálbére az egyetlen havi fix,
De nyár végétől ő is legfeljebb munkanélküli segélyt fog kapni.
A munkaügyi központ se munkát, se más támogatást nem ad.
A Fidesz vezetésű önkormányzat nem találja jogosnak
rendszeres szociális segélyre benyújtott kérelmem.
A méltányossági nyugdíjkérelmem idén elutasítva!
(Már bánom, hogy nem titkosrendőrnek álltam,
akkor nekem is járna a korkedvezmény…)

Mindent segítséget, kalácsot és tanácsot
nagyon várok és hálás köszönettel fogadok:

I. nyilvános állásfoglalás
II. szakmai állás- vagy munkalehetőség
III. becsületes alkalmi-rendszeres fizikai segédmunka
IV. munka- vagy álláslehetőség feleségemnek
V. pályázati, ösztöndíj stb. lehetőségek
VI. egyszeri vagy rendszeres anyagi támogatás
VII. használt számítógép és nyomtató, szkenner stb.
VIII. használt nyomdai eszközök
IX. olcsó fénymásolói, nyomdai kapacitás
X. kiadványok reklámozása és terjesztése
XI. megszólalási és publikálási lehetőség
XII. biztatás, bátorítás - kritika, ismertetés stb.

Drótposta: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Honlap: www.boldogsag.net
Lakáscím: 1037 Bp. Solymárvölgyi út 43.
Telefon: 378-37-16 - 06-20-222-01-58


*

Arany János

KOLDUS-ÉNEK


Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki...
Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki,
Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen,
Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjen
Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik;
Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig.
Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal,
Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal:
Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott!
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen,
Koldusbotom miatt más piruljon, én nem!
Ha tisztét mindenki tette volna, mint én,
Falatomhoz e sós könnyet nem vegyítném:
Sántán is, bénán is, töltenék víg napot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér!
Hozzáfoghatót a történet nem ösmér.
Mi haszna! az erőt ásta benső féreg:
Büszke, szenvedélyes, versengő vezérek;
Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért...!
Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért:
Majd, ha eltikkadtam,... a déli nap éget,
Kocsmaházba térek egy ital bor végett;
Jó hely az, legalább nyujt egy kemény padot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Megitél a világ, hogy részeges vagyok,
Pedig, ha én iszom, hej! van arra nagy ok:
Magam sorsa is bánt... de az mind csak semmi,
Megszokná az ember végre föl se venni:
Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!...
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul,
Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul;
"Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen",
És a cigány húzza, áldja meg az Isten;
Könnye pergi át a barna ábrázatot...
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Nyomorú egy élet... magamért nem bánnám,
Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám;
Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok:
Majd olvas belőle egykor unokátok
Dicsőségetekről egy-két igaz lapot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem,
Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem.
Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban,
Korántsem gyanítva, milyen igazam van:
Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen,
Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében.

(1850)