|
A boldogtalanságunk tényei és tétjei, okai és következményei
Rövid-tartós, intenzív-extenzív életminőség hiányok és létrontások
Gonosz szellemiségek, rossz lelkületek és világcsúf megtestesülések
ARANY JÁNOS
BONCZÉK
Boncz urat, én dalom, el ne feledd!
Verebet fog, ha megénekeled,
Mert hiu a fiu rettenetes:
Hírre ha kap neve, szíve repes.
Nem fiu már ugyan Boncz, az öreg,
Sőt fia, Náci se mái gyerek,
De kifog ősz hajon, ócska koron
A pamacs, a kefe, bécsi korom.
Szép ösi birtokon él a család:
Kapja örökbe a hívatalát:
Napdíjon kezdte az impetrátor,
Nyugdíjon végzi a többi fráter.
S merje tagadni akárki fia;
Hogy nem a fő arisztokrácia!...
Fiai, lányai mind csupa Boncz,
Kit csak az új divat ingere vonz.
Játszik evésben-ivásban urast,
Félre dehogy tesz egy árva garast.
Volna hat annyi a jövedelem,
Jelszava: "a kiadást emelem!"
"Piszkos" az őneki, nem "zsenerőz",
Aki - talán fukar és maga főz?...
Nem, hanem aki, - ha elveri mind, -
Ad neki ál-ökonómia-szint.
Már neki mindene drága legyen!
Hármat igér, ha te tartod egyen;
Tán nem is étel az, amit eszik,
Hanem az ár, ha magasra teszik.
Látszani, játszani vágy szerepet,
Otthon elég neki barna retek,
Mert mikor ingadoz a sulyegyen,
Tud takarítni, hogy - páholyt vegyen.
Élj "urasan", apa és fia Boncz,
S hogy ki ne essék szádbul a konc,
Sose köszöntsd a lenyugvó napot,
Ami kel, annak emelj kalapot.
(1877 aug. 30)
*
Elsunnyogó
Abban a hiszemben vagy,
Hogy minél régebb óta nem adod meg a tartozásod,
Az annál inkább elévülő-félben lesz
S lapulsz, mint kaki a fűben
*
Ördögi körök
Lelki bánatodat drága vegyszerrel gyógyítanád,
Ami ideiglenesen feldob, de könnyen hozzá lehet szokni,
S egyre többet kell szedni egyre kisebb hatásfokkal,
S egyre több és súlyosabb mellékhatással –
S „persze” az eredeti bajod oka megmarad és újratermelődik
*
Kéz kezet mos
Ma nekem, holnap neked
Ma én falazok, hamis tanúskodok neked, holnap…
*
Azt érted a házastársi egységen,
Véd- és dacszövetségen,
Hogy egymás előtt is takargatjátok egymás bűneit
*
Annyira szórakozott professzor,
Hogy azt sem tudja, hogy most műt vagy boncol…
*
Ami sok, az sokk!
A végletekig halmozó,
Aki nem tudja, hogy a jóból is megárt a sok
*
Késő bánat is eb gondolat
Még meg sem tetted, már meg is bánod!
*
Az autóvásárláson egy évekig gondolkodsz, mérlegelsz,
Barátságot és házasságot meg villámgyorsan kötsz
*
Csak két dolog zavar a hangszeres játékban:
A hangszered és a kotta – ezek nélkül virtuóz vagy
*
Anyukád egyszer megdicsérte a hangod,
Azóta naphosszat kornyikálsz és énekes pályára készülsz
*
A barátságosságot összekevered a bratyizással,
S így oda lesz a tanári tekintélyed, s nem tudsz számon kérni
*
Csak a fájdalmad csillapítása foglalkoztat,
Nem törődsz vele, hogy vészjelző nélkül maradsz
*
Ifjan kicsapongasz - majd öregen megtérsz?
*
Levágod az aranytojás tyúkját
*
Mindig jól/rosszul akarsz járni
*
Ha téged csapás ér,
Akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is!?
*
Ahol a kincsed, ott a szíved – trezorban
*
Benned a jó ige magva rossz talajba hull
*
Amit vetsz, azt aratod hetvenhétszer…
*
Csalódott: csak magadban bíztál eleitől fogva
*
Csak emberben - istenben nem bízó- átkozott
*
Olyan jól szimulálsz, hogy úgy maradsz
*
Annyira látni vágysz, hogy a Napba nézel
*
Idegen tollakkal ékeskedsz – felsülsz
*
Feltalálod a melegvizet, a spanyolviaszt
*
Alkalmi szerencséd elvakít: vesztedbe rohansz
*
A végsőkig próbára teszed társad feltétlen szeretetét
*
Ki akarod érdemelni a szerelem ajándékát
*
Ami kegyelemből van, azt követeled
*
A kicsit nem becsülöd, a nagyot nem érdemled
*
Fontoskodó kotnyeles – minden lében kanál
*
Mert nem szeretnél anya lenni,
Csak akarni, az akarásod meddő
*
Nem mer tréfálni, hátha rosszul sül el
*
Félelme beteljesül: szánalmas és nevetséges lesz
*
Csak botrányhősködéssel vált ki átmeneti figyelmet
*
Léted elviselhetetlenül könnyű, fajsúlytalan
*
Nincs kivel örömöd-bánatod osztani-szorozni
*
Hintaszékeden hamis illúziókba ringatod el magad
*
Az első pofon ígérete után bármit bevallasz
*
Végleg érzéstelenítenéd magad, csak semmi ne fájjon
*
Magadból indulsz ki: úgy ítélsz, ahogy élsz
*
Másról is csak a legrosszabbat feltételezed
*
Egy elefánt vagy a porcelánboltban
*
Rang- és címkórságban szenvedsz
*
Semmibe veszed a szabadesés törvényeit is
*
A hatalomvágyad kielégülése torzítja lelked
*
Beledöglesz, ha nem lát mindenki jónak
*
Mocskos a kezed – mocskos a szád
*
Érvek híján ököljogot érvényesítesz
*
Reményik Sándor
Magános öröm
Mondod: a bánatod magános,
Az örömöd ó, még magánosabb,
Sötétség vagy, ha éjszakába jársz,
De árnyék vagy, ha reád tűz a nap.
És minden árnyék külön libegés
És minden árnyék néma, külön élet,
A bánat őket összesöpri-mossa,
A fény mutatja meg a különbséget.
Mondod: a bánatod magános,
De volt-e már mély, zengő örömöd?
Ölelni vágytad a széles világot
S a vágy, öröm szívedbe fúlt, törött.
Vágytál röpülni, önmagadon túlra,
Nem messze, csak egy rokonszellemig, -
Az örvendezőt hűvös mosolyok
Önnön szívébe visszakergetik.
Mint kehely szélén zengő aranycsöppek:
Az örömital benned muzsikál,
Túláradna, de nincs merre-hova,
Leperegne, de csak habozva áll.
Raksz vértet, páncélt a szíved fölé,
De ver a szíved vért, páncél alatt -
Ujjongva szólnál: most boldog vagyok!
- És összeszorítod a fogadat!
|
