Payday Loans

Keresés

A legújabb

A boldog élet bölcselete és poézise
Képtalálat a következőre: „pólya tibor falusi örömök”
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK
Nagy Jenő Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Reményik Sándor

Az Ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

És áhitattal ejtsétek a szót,

A nyelv ma néktek végső menedéktek,

A nyelv ma tündérvár és katakomba,

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,

Ne nyúljon hozzá avatatlanul

Senki: ne szaggassátok szirmait

A rózsafának, mely hóban virul.

Úgy beszéljen ki-ki magyarul,

Mintha imádkozna,

Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,

És pap és próféta és soha más.

Nem illik daróc főpapi talárhoz,

S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,

Ki borát issza: Élet borát issza,

Előre néz s csak néha-néha vissza -

S a kelyhet többé nem engedi el!

network.hu






Kikúrálom a náthámat PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2018. február 21. szerda, 06:28
Képtalálat a következőre: „mark twain kikúrálom a náthámat”

(1835. november 30. – 1910. április 21.)

 

MARK TWAIN: KIKÚRÁLOM A NÁTHÁMAT

Talán jó a közönség szórakoztatására írni, de okulásukat, hasznukat, mindenkori kézzelfogható javukat szolgálni százszorta magasabbrendű és nemesebb. Cikkemnek ez az egyetlen célja. Ha az emberiségnek csak egyetlen szenvedő tagja nyeri vissza általa az egészségét, ha csak egy ember megtörtfényű szemében gyújtja fel a remény és az öröm tüzét, vagy visszahozza dermedt szívébe a régi, eleven lüktetést, akkor bőséges jutalmat nyertem fáradságomért; s lelkemet átitatja a keresztény lélek szent gyönyörűsége, ha önzetlenül jót tesz.

Mivel tiszta, feddhetetlen életet éltem, joggal merem azt hinni, hogy senki, aki ismer engem, nem utasítja vissza javaslataimat aggodalmasan, mert tudja: nem akarom félrevezetni. A közönség tisztelje meg magát azzal, hogy figyelemmel kíséri a nátha gyógyításával kapcsolatos tapasztalataimat, amint alább következnek, s aztán kövesse nyomdokomat.

Mikor Virginia Cityben leégett a Fehér Ház, elvesztettem otthonomat, boldogságomat, egészségemet és poggyászomat. Az első két cikk elvesztése nem járt súlyos következményekkel, mert olyan otthont, ahol nincs anya vagy nővér, vagy egy fiatal távoli nőrokon, nem rakosgatja el senki szanaszét heverő szennyesedet, nem veszi le csizmádat a fogasról, így emlékeztetve arra, hogy van még, aki gondoskodik rólad és törődik veled - ilyen otthont könnyű szerezni. Elvesztettem a boldogságomat?... Nem vagyok költő, a búbánat nem tarthatott sokáig hatalmában. De a jó egészség és a még jobb bőrönd elvesztése súlyos szerencsétlenségnek bizonyult. A tűzvész napján egészségemet elnyomta egy súlyos nátha, mert szokatlan erőfeszítéssel nekikészülődtem, hogy csinálok valamit. Ráadásul céltalanul szenvedtem, mert a terv, amit a tűz eloltására kiagyaltam, túl részletes volt, és csak a következő hét közepére tudtam befejezni.

Mikor szipogni kezdtem, egyik barátom biztatott, hogy áztassam a lábam forró vízben s feküdjek le. Megcsináltam. Nem sokkal rá egy másik barátom azt tanácsolta, hogy keljek fel és álljak a hideg zuhany alá. Ezt is megcsináltam. Még ebben az órában kijelentette egyik barátom, hogy a legjobb politika: "tömni a náthát és éhen halatni a lázat." Volt nekem mind a kettő. Így hát azt gondoltam, legjobb lesz teletömöm magamat a nátha kedvéért, aztán elvonulok és éheztetem egy darabig a lázat.

Ilyen esetekben ritkán végzek félmunkát; meglehetős étvággyal ettem; étkezni egy idegenhez mentem, aki aznap reggel nyitotta meg a vendéglőjét; az idegen tiszteletteljes csendben várakozott mellettem, míg tele nem tömtem a náthámat, akkor megkérdezte, hogy Virginia City lakói gyakran kapnak-e náthát? Azt hiszem, igen, mondtam. Erre kiment és bevette a cégtábláját.

Elindultam az iroda felé s útközben találkoztam egy másik kebelbarátommal, aki azt mondta, hogy egy liter meleg sósvíz jobban meggyógyítja a náthát, mint bármi más a világon. Alig mertem remélni, hogy van még annyi befogadóképességem, de mindenesetre megpróbáltam. Meglepő eredménnyel. Úgy éreztem, kiadom a halhatatlan lelkemet is.

Már most csak azok javára adom át tapasztalataimat, akiket az írásom tárgyát képező betegség gyötör, s úgy érzem, ők helyénvalónak tartják, ha óvom őket a nálam hatástalannak bizonyult módszerektől; ebben a hitben beszélem le őket a meleg sósvízről. Lehet, hogy jó orvosság, de túl goromba. Ha még egyszer náthát kapnék, s nem volna más gyógyszer, csak a földrengés vagy egy liter sósvíz, inkább a földrengéssel próbálkoznék.

Miután a gyomromban dühöngő vihar elült, és nem ütköztem több irgalmas szamaritánusba, egyre-másra kértem kölcsön a zsebkendőket s valamennyit atomjaira fújtam szét, mert ez volt a szokásom náthám kezdeti szakaszában, míg össze nem futottam egy hölggyel, aki éppen akkor érkezett a síkságról s aki azt mondta, hogy az országnak azon a részén, ahol ő lakik, ritka az orvos, és ő e kényszerítő körülmény folytán meglehetős ügyességre tett szert az egyszerű "családi panaszok" kezelésében. Biztosra vettem, hogy igen tapasztalt, mert százötven évesnek látszott.

Melaszból, aqua fortis-ból, terpentinből és különféle más gyógyszerekből valami keveréket kotyvasztott és rám parancsolt, hogy igyak meg belőle negyedóránként egy teli borospohárral. Csak egy adagot vettem be, az is elég volt; megfosztott minden erkölcsi elvemtől és felébresztette természetem összes nemtelen szenvedélyét. Gonosz hatására agyam csodálatos aljasságokat tervelt, de kezem túlságosan gyenge volt, hogy végre is hajtsam őket; ha erőm akkoriban nem törik meg a csalhatatlan gyógymódok sorozatos támadásai alatt, biztosra veszem, hogy sírrablásra vetemedtem volna. Mint annyi más ember, én is gyakran érzem aljasnak magamat s ennek megfelelően cselekszem; de amíg azt az orvosságot be nem vettem, sose tobzódtam még ilyen természetfeletti romlottságban és hozzá büszke is voltam rá. Két nap múlva újra nekikezdtem az orvoslásnak. Alkalmaztam még néhány biztos gyógymódot és a hűlést végezetül is a fejemből a tüdőmbe hajtottam.

Szüntelenül köhögtem s a hangom zérus alá esett; mennydörgő basszusban társalogtam, két oktávval a természetes hangom alatt; szokott éjszakai pihenésemet csak akkor élvezhettem, ha már a tökéletes kimerültség állapotába köhögtem magam s abban a pillanatban, mihelyt beszélni kezdtem álmomban, idegenszerű hangom újra felébresztett.

Esetem napról napra súlyosabbá vált. Tiszta gint[147] ajánlottak; bevettem. Aztán gint és melaszt; azt is bevettem. Aztán gint és hagymát; hozzátettem a hagymát és bevettem mind a hármat. Nem vettem észre semmi különös eredményt, ha csak azt nem, hogy olyan lett a lélegzetem, mint a dögtemető.

Rájöttem, hogy egészségem érdekében utaznom kell. A Bigler-tóhoz mentem egy riportertársammal, Wilsonnal. Jóleső arra emlékeznem, hogy meglehetősen nagyvonalúan utaztunk; a Pionir-batárral mentünk s barátom magával hozta az összes cókmókját: két elsőrendű selyemzsebkendőt és a nagymamája pofalemezét. Naphosszat hajókáztunk, vadásztunk, horgásztunk, éjjel pedig a náthámat kúráltam. Ami a napi programot illeti, annál jobbat el sem tudnék képzelni. Csak a nyavalyám fordult egyre rosszabbra.

Lepedő-fürdőt ajánlottak. Eddig semmiféle gyógykúrát vissza nem utasítottam és rossz politikának látszott, hogy éppen most kezdjem el, épp ezért úgy határoztam, alávetem magam a lepedőkúrának, jóllehet halványlila gőzöm sem volt, miféle alkalmatosság is az. Fagyos éjfél-időben kezdték el rajtam a gyógymód alkalmazását. Meztelen mellel és háttal lefeküdtem, egy négyzetkilométernyi fehér lepedőt tunkolgattak jeges vízbe, aztán körém csavarták. Olyan voltam, mint egy kiterített Veszta-szűz.[148]

Ez sem akármilyen cirkusz volt. Mikor az a jeges rongy hozzáér a finom meleg húshoz, az ember majd kiugrik a világból, s közben levegő után kap, mintha a halállal tusázna. Megfagyott bennem a fülzsír, s a szívverésem is elállt. Úgy éreztem, ütött az óra.

Wilson komámnak eszébe jutott erről egy kis történet: egy négert kereszteltek, közben kicsúszott a lelkész kezéből, s majdnem hogy belefúlt a folyóba. Kétségbeesetten kapálódzott egy darabig, míg végre megtalálta a talajt a talpa alatt és félig elhülyülve a víztől meg a dühtől, egyszeribe kimászott a partra, aztán keményen kivágta: "a minap is az egyik nagyságos úr szolgája pont egy ilyen marhaság miatt patkolt el."

Soha, soha de soha ne végy lepedő-fürdőt, ó ember! Utána találkozol egy hölgyismerősöddel az utcán, csak néz, néz, nem tudja, hova tegyen, s mikor már tudja, hova tegyen, akkor sem tudja, ki fene vagy - nincs ennél kellemetlenebb dolog.

Szóval mikor a lepedő-fürdővel fiaskót vallottam, egy barátnőm mustár-flastromot[149] ajánlott a mellemre. Talán meg is gyógyít vele, ha ez a Wilson-kölyök nincs ott. Lefeküdtem, a mellemre tapasztotta a mustár-flastromot - alig lehetett nagyobb, mint egy hatszemélyes ebédlőasztal - aztán vártam a hatást. De a Wilson-kölyök megéhezett éjjel - a többit a fantáziájukra bízom.

Miután egy hetet üdültünk a Bigler-tónál, elmentem a Gőzhajó-forrásokhoz s a gőzfürdők mellett egy sereg olyan komisz gyógyszert szedtem, amilyet még sose kotyvasztottak. Meg is gyógyítottak volna, de vissza kellett mennem Virginia Citybe, ahol a különféle új gyógyszerek ellenére - minden nap faltam őket - gondatlansággal és túlerőltetéssel sikerült súlyosabbá tennem betegségemet.

Végül is elhatároztam, hogy ellátogatok San Franciscóba, s az első nap, mikor odaértem, egy hölgy a szállodában azt tanácsolta: igyak meg egy liter whiskyt minden huszonnégy órában, s egyik barátom a felső lakónegyedben pontosan ugyanezt az eljárást ajánlotta. Mindegyik figyelmeztetett, hogy egy egész litert igyak meg; azaz összesen kettőt naponta. Megittam, és mégis élek.

Mármost, a lehető legjobb szándékkal figyelmébe ajánlom köhögő betegeknek azt a változatos kezelést, amin én nemrég keresztülmentem. Próbálják meg: vagy meggyógyítja, vagy megöli őket, nagyobb baj nem történhet.

Szász Imre fordítása

____________________________________________________________

 

 

 

 
Szilágyi Liliána története PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2018. február 21. szerda, 06:03
nemzetisport.hu 2018.02.20 17:22 Frissítve: 2018.02.20 18:42

Úszás:

Először a stressz miatt

kezdtem hánytatni magam

– Szilágyi Liliána

 

Súlyos betegségéről vallott Szilágyi Liliána. A kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok úszó a saját honlapján írt hosszan arról, hogy bulimiás, hogy mindez hogyan alakult ki nála és hogy milyen hatásokkal van az egészségére.

A mindig mosolygós Szilágyi Liliána élete sötét oldaláról vallott (Fotó: Török Attila)

S

 

Szilágyi Liliána a következő bejegyzést tette közzé február 20-án a honlapján:

Szeretnék megosztani veletek egy fontos dolgot!

Amit le fogok írni, az még mindig nagyon nehéz nekem, de remélem, hogy lesz olyan, akinek segíteni fog legalább egy kicsit.

Az elmúlt években bulimiával és hatalmas stresszel küzdöttem. Nagyon kevés ember tudja ezt rólam, mert nem voltam kész arra, hogy felvállaljam.

A történet kezdete, mint mindig, a tökéletességre való törekvésről szól. Egészen életem kezdetétől arra voltam kiélezve, hogy egy okos, sikeres és mosolygós nő legyek, tökéletes testtel, nem mellesleg megállás nélkül ragyogva.

Kiskoromban husi gyerek voltam így a szüleim, hogy lefogyjak, beírattak balettre és ritmikus gimnasztikára az úszókarrierem előtt, hogy lefogyjak. Remek kezdés volt, hogy kialakuljon bennem egyfajta kellemetlen érzés a testemmel kapcsolatban, de ez ekkor még stabilnak mondható volt. Ahogy múlt az idő, elkezdtem sikeres lenni mind a sportban, mind a tanulmányokban. Rengeteg csodás lehetőség és cél volt előttem, a körülöttem levők pedig biztosítottak arról, hogy csinálnom kell. Én pedig minden szinten azon voltam, hogy ennek meg is feleljek. Szerettem volna a sikereimmel örömet szerezni mindenkinek, és ennek az érzésnek alárendeltem mindent.

Hétköznapokon reggel 5-től este 11-ig rohantam az edzések és az iskola, illetve a magánórák között. Hétvégeken még több edzés és még több tanulás. Nem volt megállás, nem volt pihenő.

Ez a fajta időbeosztás rettentően szoros volt, kicentizve minden percem, sokszor enni sem volt időm rendesen. De nem érdekelt. Minden erőmmel azon voltam, hogy teljesítsem a szüleim, edzőim és a tanáraim igényeit. Az erőfeszítéseim sikerekké váltak, és ez azt eredményezte, hogy nagyobb elvárások elé kerültem. Természetesen még nagyobb örömmel fogadtam és egyre többet... és többet... és többet adtam, mígnem elfogytam. Megszűnt a határ köztem és a másoknak való megfelelés között. Nem voltam a saját életemnek szereplője többet. Elfelejtettem hallgatni a testemre, amely egyre csak jelezte, hogy ereje végét járja, és ha így folytatom, nem lesz jó vége.

Lassan, de annál biztosabban a stressz, a helytelen étkezés miatt és a megfelelő pihenés nélkül bekövetkezett a holtpont. A testem és az elmém is megtört. Az iskolában az agyam alig volt használható és egyre kevesebb edzés volt, amit végre tudtam hajtani. A testsúlyom ingadozni kezdett és hihetetlen fájdalmak kezdtek jelentkezni a hasamban. De nem lehetett megállni, mert az elvárások nyomtak tovább...

Amikor először kezdtem hánytatni magam, az leginkább a stressz miatt volt.Megijedtem, és életemben először segítséget kértem (utóbb kiderült, nem megfelelő helyről), amire a válasz hárítás volt. „Nem az én dolgom”, avagy „Ne reagáljam túl”. Attól a ponttól kezdve elhittem, hogy ez a büntetésem. Személyre szabott bűnhődés, amiért nem tudok 100%-ot nyújtani. Gyenge vagyok, és megérdemlem. Természetesen az is közrejátszott, hogy így talán a súlyom csökkenni tud. (Kedveseim, a bulimia nem fogyaszt!)

Nem szeretnék részleteket megosztani veletek, de szokásommá vált elég gyorsan. Bárhol, bármikor. Versenyeken is. Tökéletesen uralma alá hajtott a dolog és átléptem minden határt. Nem tudtam megállítani, és nem ismertem be magamnak, hogy bajban vagyok – vagy azért, mert féltem, vagy azért, mert túlságosan meg voltam törve.

Kettő évvel ezelőtt realizáltam, hogy az, ahogyan élek, szépen lassan felemészt, szó szerint. A hasam folyamatosan fájt és rosszullétek gyötörtek. A bőrömön pedig kezdtek jelentkezni az elváltozások. Az elején úgy gondoltam, hogy egyedül is meg tudom oldani, ám a helyzet egyre rosszabb és rosszabb lett. Nehezen tudtam elfogadni, hogy segítségre van szükségem és nem igazán tudtam, hogyan is kezdjek neki. Elmentem pár orvoshoz, hogy legalább kivizsgáltassam magam és az eredmények nagyon nem voltak jók.

A májam, a vesém, az inzulinom és az összes vitaminom és hormonom instabilan működik. Az immunrendszerem gyenge, és a bőröm semmilyen védelmet nem képez magának ezáltal. Nem csak mint élsportoló, de mint egy hétköznapi ember sem vagyok egészséges. Mindez azért, mert szerettem volna másokért élni, ezért meghazudtoltam minden fájdalmamat. Nem hallgattam a testemre, sem pedig a szívemre. Elárultam saját magamat.

A legnagyobb bátorságomat összeszedve elkezdtem mozdulni a változás felé, és elhatározni, hogy új utat kell találnom. Életem legnehezebb időszakán vagyok túl, és amit átéltem, senkinek sem kívánom.

Hogy összegezzem a dolgokat, elkezdtem felfedezni magamat újra. A kapcsolataimat, az álmaimat, a céljaimat, a határaimat. Azt, hogy nem kell félnem megmutatni magamat és kapcsolatokat kialakítani.

Mondhatni, az utolsó pillanat volt észbe kapnom, még mielőtt képtelen lettem volna a lépésre.

Amikor elkezdtem a változás folyamatát, tudtam, hogy nagyon nehéz és hosszú lesz. Ugyanakkor minden egyes momentuma megéri, mert így esélyt adok annak, hogy megismerjem magamat és azt, hogy ki is akarok lenni!

Az úton pedig eddig rengeteg új élményben volt részem. Kinyitottam a Világ felé és ÉLETET kaptam válaszul, az összes csodálatos, lélegzetelállító, és olykor sokkoló élményeivel.

Minden pillanatával szerelembe tudok esni, mert az összes az enyém. Megtanultam ezt a leckét, és megtaláltam azokat az embereket, akikre számíthatok, s ezáltal nem félek attól, ha akadály vagy nehézség elé kerülök, mert tudom, hogy ez része az életnek.

Még most is nehéz az étkezéssel való viszonyom és a bulimiámmal való küzdelem is, de tudom, hogy jó úton vagyok, mert nem félek már szembenézni a gyengeségeimmel. Nem akarok többet megjátszani vagy elbújtatni bármit is.

Szóval ez a történetem. Azért akarom ezt megosztani veletek, mert úgy érzem, hogy ez alatt az időszak alatt is rengeteget tanultam magamról és hogy mennyi változáson is estem keresztül. Úgy gondolom, hogy nagyon sokan vannak olyan helyzetben, amiben én voltam!

Így az üzenetem Nektek, mindannyiótoknak az, hogy ne féljetek a változásoktól, attól, hogy felvállaljátok Magatokat és kövessétek az álmaitokat. Hogy azok legyetek, akik akartok lenni!

Éljétek a SAJÁT életeteket és szeressétek MAGATOKAT!

Köszönöm, hogy elolvastad!

Sok szeretettel,

Liliána

Képtalálat a következőre: „Szilágyi Liliána”

Szilágyi Liliána bevallotta, súlyos problémákkal küzd | 24.hu

https://24.hu/sport/2018/02/20/szilagyi-liliana-bevallotta-sulyos-beteg/
13 órája - Szilágyi Liliána a lilianaszilagyi.com oldalon tett közzé egy meglehetősen hosszú, angol nyelvű posztot. Az írás olyan, mint ahogy az úszónőt egy-egy világverseny után elhangzott nyilatkozatai alapján megismertük: szenvedélyes.

Szilágyi Liliána – Wikipédia

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szilágyi_Liliána
Szilágyi Liliána. Személyes adatok. Születési dátum, 1996. november 19. (21 éves). Születési hely, Budapest, Magyarország. Állampolgárság, magyar. Magasság, 176 cm. Testsúly, 63 kg. Versenyzői adatok. Versenyszám, pillangó. Klub. Széchy SE (–2009); A Jövő SC (2009–2012); Kőbánya SC (2012–2015); Bp. Honvéd ...

Szilágyi Liliána őszintén beszélt a betegségéről - Origo

www.origo.hu/.../20180220-uszas-szilagyi-liliana-bulemia-elismerte-a-betegseget.html
13 órája - Az ifjúsági olimpiai bajnok és Európa-bajnoki ezüstérmes úszó, Szilágyi Liliána a honlapján írt rendkívül őszinte és megható bejegyzést arról, hogy az elvárások és a megfelelési kényszer hatására hogy lett bulémiás, és, hogy milyen súlyos károkat okozott a szervezetében a betegség. Szilágyi Liliána a ...

Bulimiájáról és tönkretett egészségéről vall Szilágyi Liliána - 444

https://444.hu/2018/02/20/bulimiajarol-es-tonkretett-egeszsegerol-vall-szilagyi-liliana
14 órája - Az EB-ezüstérmes úszónő szó szerint belebetegedett a szülők és edzők által diktált elvárásokba.

Súlyos betegségéről vallott Szilágyi Liliána | NLCafé

https://www.nlcafe.hu/egeszseg/20180220/szilagyi-liliana-bulimia/
12 órája - Őszintén ír súlyos betegségéről Szilágyi Liliána, aki gyerekkora óta küzd a rá nehezedő nyomással és elvárásokkal, amik aztán megbetegedéséhez vezettek. „A történet kezdete szokásos. Mindenhonnan abba az irányba toltak, hogy legyek okos, ügyes, mosolygós, sikeres, tökéletes.” Szilágyi Lilánát ...

Súlyos beteg a fiatal magyar úszóklasszis, Szilágyi Liliána - Life

www.life.hu/.../20180220-sulyos-beteg-a-fiatal-magyar-uszoklasszis-szilagyi-liliana.ht...
13 órája - Szilágyi Liliána közleményt adott ki arról, hogy bulémiával, valamint súlyos étkezési zavarokkal küzd. Szerencsére már jobban van, már nem fél szembenézni a betegségével, és a gyengeségeivel, nem akar már megjátszani semmit. Szilágyi Liliána bulémiával küzdForrás: Instagram/LilianaSzilagyi.

Szilágyi Liliána úszó bulémiájáról és teljesítménykényszeréről vall ...

https://merce.hu/2018/.../bulemiajarol-es-teljesitmenykenyszererol-vall-szilagyi-liliana/
11 órája - Szilágyi Liliána ifjúsági olimpiai-, és Európa-bajnok magyar úszó személyes hangvételű blogbejegyzést tett közzé arról, hogyan küzdött meg betegségével. Bulémiájáról, és arról, hogy milyen hatással volt rá az életmódjával járó stressz, mindeddig nagyon kevesen tudtak, mert, ahogy a sportoló írja, nem ...

Sport: "Életem legnehezebb időszakán vagyok túl" – evészavaráról ...

hvg.hu/.../20180220_Eletem_legnehezebb_idoszakan_vagyok_tul_eveszavararol_val...
15 órája - Megrázó vallomásban mondja el Szilágyi Liliána úszónő, olimpikon, hogy gyerekkora óta a túlzott elvárásokkal és ennek következtében evészavarokkal, bulimiával küzd.

 

 

Kapcsolódó kép

 

LAST_UPDATED2
 
BOLDOG-TALAN XXI.- Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 11. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2018. február 19. hétfő, 14:28

Képtalálat a következőre: „TÓTH FERENC DVD”

BOLDOG-TALAN EMBER XXI.

Emberi balgaság, hazugság és gyávaság

Isten bölcs csodagyermekéből ördögfajzat

A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői

Képtalálat a következőre: „TÓTH FERENC DVD”

Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 11.

Képtalálat a következőre: „TÓTH FERENC DVD”

 

Ábrányi Emil

KRAMPUSZ-KIRÁLY.

 

Krampusz-király a hajdan-korban élt.

Bölcs fejdelem volt, mert ritkán beszélt;

Csatákat vesztett, vagy vadászgatott;

Királyilag töltötte a napot.

Egyszer - barátim, halljatok mesét -

Krampusz király elveszti az eszét;

Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:

A nép riong: "Vivát Krampusz király!"

 

Mond Krampusz: "Szólok mindenki fiának:

Legyen már vége a komédiának!

Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen,

De úgy bántok mint istennel velem.

Íme, fejemben korona ragyog,

Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!""

 

Mond Krampusz: "Engem Felségnek neveztek,

S előttem, mint a birkák, porba estek!

Mit tettem én, hogy felségessé váltam?

Egész éltemben fogamat piszkáltam

És ásitottam szörnyen-szörnyeket

Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!..."

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Te felséges vagy, ó Krampusz király!""

 

Mond Krampusz: "Látom, hogy éheztek, asztok,

Mégis nekem milljókat megszavaztok!

Minek nekem e falka millió?

Az ország pénze hát csak arra jó,

Libériákba hogy verjem bele,

S hizlaljak egy raj konclesőt vele?"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Kapsz milliókat, ó Krampusz király!""

 

Mond Krampusz: "Kérlek, dobjatok ki engem!

Ezt, mint a nép legfőbb kegyét csengem!

Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség

Hogy szamarat megillessen a fenség!

Vezessen kormányt, aki ember szintén,

És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!""

 

1879.

Képtalálat a következőre: „TÓTH FERENC DVD”

*

 

A hallucinálásod

isteni üzenetnek veszed,

kontroll nélkül egy rögeszmének szenteled életed

 

*

 

A jóból is

megárt a sok -

nem tudsz mértéket tartani:

a kakaótól leszel rosszul…

 

*

 

Divatmajomkodó -

neked a divat mondja meg, hogy ki vagy

 

*

 

Mások  

keményen

dolgoznak helyetted,

míg te csak a meleg szobában

a kisded szerepeidet játszod…!

 

*

 

Meghalsz,

mielőtt valaha is

szerelmes lettél volna,

későn jössz rá, hogy amit

annak hittél, az egész más volt

 

*

 

Kígyót

melengetsz a kebleden.

a te fiókád megölő kakukkot táplálod

 

*

 

Semmittevésed

az ördög párnája, melegágya

 

*

 

Melegszívű, jókedvű

adakozó gyerek volt,

de „kinőtte”, és immár

gyermekbetegségként gondol rá

 

*

 

Útra  

engeded

a jobbik részed,

s kísérletet sem teszel,

hogy még időben visszahívd

 

*

 

A téma

az utcán hever,

de te röstellsz lehajolni érte

 

*

 

Nem tudja,

de teszi a rosszat

(ha tudná mit tesz,

elszörnyülködne…)

 

*

 

Homokosnak  

adtad ki magad,

nem soroztak be,

de a stigma maradt

 

*

 

A  

kellemetlen

büntetéstől félve

belemenekülsz egy diliház védettségébe

 

*

 

Egy  

nagy bűnben él,

de csak a kis bűneit látja,

azokkal derekasan küzd, küszködik…

 

*

 

Nincs  

központ

és nincs periféria -

egyszerre mindenre figyelni akarsz?

 

*

 

Az

utcán

angyal,

de otthon ördög

 

*

 

Levágjuk  

az aranytojást tojó tyúkot

mintha csak egy nap lenne a világ,

s a mai esetleg éppen az utolsó…!?

 

*

 

Utánad

az özönvíz?!

feléljük a jövőnket,

eltékozoljuk unokáink örökségét

 

*

 

A  

lovak közé

dobod a gyeplőt -

a merev tekintély-

elvű vezetésből

átesik a ló másik oldalára

 

*

 

A szórakozás

neked diabolikus szétszórtság

 

*

 

A first

thing first csapda -

nem tudsz dönteni,

mi lenne az első teendő

 

*

 

A bírhatót

eladod álompénzen,

a demagóg ígéreteket

viszont készpénznek veszed

 

*

 

Nem

vigyáztál

és úgy maradtál:

pl. az arcodra fagyott

a mosoly - a vigyor…

 

*

 

A  

meg nem

választható szomszéddal

igyekszik elég vagy nagyon

rossz kapcsolatot ápolni

 

*

 

Ha  

elpusztul a tehene,

pusztuljon el a szomszédé is

(nem érdekel, hogy akkor ki

fog gyerekednek tejet adni)

 

*

 

Nem  

nyugtalankodik,

hisz csak a szomszéd háza ég

 

*

 

Olyan  

szekér után fut,

amelyik nem veszi fel

 

*

 

Önként

jelentkezik

a bűnbak szerepkörébe

 

*

 

Élve  

lenyeled a békát -

vagy engeded lenyomni a torkodon

 

*

 

Mindig

új házassággal

„kúrálja” a régi halálos beteget,

pedig a nagy hiba az ő készülékében van

 

*

 

A kis

baj elől

fejvesztve

menekülve rohan a nagyba,

ahol már jóval kisebb esélye van a győzelemre

 

*

 

Állatidomárnak képzeled magad,

pedig csak veszett az a szelíd harci kutya…

 

*

 

Nem mászol fel

a humor magaslatára,

így nem törpülnek el óriási napi gondjaid

 

*

 

Hogy  

semmije

soha ne fájjon:

érzésteleníti magát

 

*

 

Ön-

mérgező mérgelődő,

akit nem detoxikálnak

 

*

 

Élete  

első felében rajongó,

a másikban meg egy

kiábrándult, kiégett cinikus

 

*

 

Istenkísértő -

kihívja maga ellen a sorsot

(extrém „sportember”, halálugró stb.)

 

*

 

A

barátoddal

veszekszel -

ellenséged a nevető harmadik

 

*

 

Ismered  

az alázat

meghatározását,

de nem érzed át azt…

 

*

 

Vatta-

ember vagy

aki nem oszt és nem szoroz

 

*

 

Aki

magát

vádolja

azzal, hogy

ok nélkül mentegetőzik -

és aki mentegetőzés,

védekezés helyett támad

 

*

 

Szalmaláng lelkű -

alig induló, már kifulladó

(nagy felbuzdulás, gyors csüggedés)

 

*

 

Sokat markol

és keveset fog -

sokat akar a szarka,

de nem bírja a farka

 

*

 

Se vele,

se nélküle

csak kutya-macska

barátságokat teremt és ápol

 

*

 

Rövid lejáratú,

egyszer használatos

szlogenekre megesküvő

 

*

 

Faust

utóda vagy:

de csak ebben

az egyben: egy

nagyon jó pillanatod

szeretnéd hibernálni

 

*

 

Tyúkért  

mész perre,

de disznódat is elveszíted

 

*

 

Aki

a tűzzel játszik:

ön- és közveszélyes gyújtogató

 

*

 

Ha

jégeső

veri el a termést,

besegítesz az „úristennek”

 

*

 

A lakománál az első,

betegágynál az utolsó

 

*

 

Amit ad,

sűrűn felemlegeti -

amit kap, gyorsan elfelejti

 

*

 

Lassú víz

partot mos -

a türelem pedig

rózsát teremne…

 

*

 

Kollektív balgák -

lefelé nivellálódás:

már az egy balga is

lerontja a bölcseket

(mint a pénzpiacon -

lásd: Gresham törvény?)

 

*

 

A másét kívánod,

a magadét meg veszni hagyod

 

*

 

Bűntudatos  

egyke marad,

mint a féltékeny

testvérontó Káin

 

*

 

Tetézed a bajt -

olajat öntesz a tűzre

 

*

 

Csere-

kereskedelem:

pszeudo tranzakció -

döglött macskát cserél döglött kutyára

 

*

 

A leg-

erősebb szem

a zsarnokság láncában -

a leggyengébb láncszem a várvédelemben

 

*

 

Súgni se

akárkinek lehet

ha elrepül a papír,

akkor oda a tudomány

 

*

 

Szabadon  

szolgál(na) a szellem

de ha meg lehet venni egy vacsorával,

vagy egy kitüntetéssel, jutalomutazással

 

*

 

A

sas

nem kapkod

legyek után

nem válthatod

aprópénzre a talentumaidat

 

*

 

Aki

nem ősbizalommal,

hanem ősbizalmatlansággal születik…

 

*

 

Róka

fogta csuka,

és csuka fogta róka.

törököt fog, de az

nem ereszti el őt…

 

*

 

Csakazértis

a széllel szemben pisálsz,

az árral szemben úszol,

és fejjel mész a falnak?

 

*

 

Rész és egész -

azt tudod, hogy

mikor lesz angol órád,

csak azt felejtetted el,

hogy mi a pontos - cím…

 

*

 

Enigma  

Minden szó megvan,

csak egyik sincs a helyén,

ráadásul élőszóban közölve,

így nehezebb „rejtvényt fejteni”…

 

*

 

Aki

a te rovásodra tréfál,

aki más farkával veri a csalánt,

aki nem a saját bőrét viszi a vásárra

 

*

 

Érzéstelenítés -

hogy sose érezz fájdalmat,

egyszer s mindenkorra érzéstelenítteted magad

későn kapcsolsz, hogy akkor mást se fogsz érezni

 

*

 

Egy

rókáról

több bőrt

lehúzni, lenyúzni?

 

*

 

Örökké

csak készülsz,

minden előre – nem –

látható eshetőségre,

de így sohasem indulsz,

hogyan is érkezhetnél meg?

*

 

Pályatévesztett:

egy teknőc, aki a nyulat

futóversenyre hívja ki…!?

 

*

 

Kotnyeles,

okvetetlenkedő

minden lében kanál –

fogadatlan prókátor

 

*

 

Kiégett  

cinikus „bölcsek”

és túlfűtött lényeglátók

 

*

 

Pirruszi hódítás

Hitvesed egy ábrándképbe szerelmes,

amihez képest te csak örökre fogyatékos vagy

 

*

 

Nem

látsz át a szitán

pedig a báránybőrben

ordas farkasok bújnak meg

*

 

Álomfóbia

Rettegsz az álmaidtól,

mert az álmok nem hazudnak

az álmaidat nem tudod éber ésszel kontrollálni

 

*

 

Fejedelmi ajándék:

selyemzsinórt kapsz a császártól

 

*

 

Sorrend

-zavarosító:

az úgy kezdődött,

hogy ő visszaütött

 

*

 

Élan vitale

Lendületes

és lankadatlan helyett:

lendületlen és lankadó

*

 

A részegség,

az illuminált állapot

nem enyhítő, de súlyosbító körülmény

 

*

 

Pofára esés -

mindig csak az eget bámulod,

s hasra/hanyatt esel az első buckában…

(vagy csak a földet és így földhöz ragadsz)

 

*

 

Fából vaskarika

alakul, mint púpos gyerek a prés alatt

 

*

 

A győzelem

hab a tortán,

de az élet az

nem egy habos torta

(és nem is svédasztal,

vagy kívánságműsor)

 

*

 


Utolsóból

is lehetne első,

a szarból is lehetne

olykor aranyat csinálni,

a jóistenhívőnek minden,

sok rossz is a javára válna



*

 

Rossz végletek

Vagy ön-vádlással

kárhoztatod magad senkivé

vagy mindenkire rátámadsz,

a segítő kézbe is harapsz

 

*



Mimikri

Olyan sikeresen

beolvadsz a háttérbe,

hogy a veszély múltán

se váltasz, úgy maradsz

 

*

 

Nincs

szellemi védőburkod

(dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,

és köréd varázskör teremtődik.

(Illyés Gy.: Haza a magasban)

 


*



Köldökzsinór

Ha elzárják a gázcsapot,

ha kikapcsolják a villanyt,

ha nem jön a távfűtés stb.,

akkor egy hétig sem bírsz (túl)élni…



*



Leszegett fejjel

Nem nézel fel a csillagos égre,

egyre jobban beleveszel az erdőbe/tengerbe



*



A jóból is

megárt a sok:

ami kismértékben orvosság lett volna,

az a mértéktelen adagolás miatt méreg



*



Nyelvfogyatékos

úgy beszéled az anyanyelved,

mintha idegen nyelvként törnéd azt,

a szókincsed is lebutított konyhanyelv



*



Mentés/vesztés

Mindig a már kicsit romló almát kell megenni,

nehogy ki kelljen dobni, ill. elrontsa a többieket,

de így végül sohasem eszel épet és egészségeset



*



Diliflepni

Nem érdekel

a szólásszabadságod ára,

még azt sem sokallod,

ha senki se vesz komolyan



*

 

Tett és mulasztás

Ugyan nem mondtál nekem nem-igazat,

saját érdekedben nem mondtál hamisat,

csak éppen elhallgattál lényeges dolgokat,

amik nélkül nem tudtam megítélni a helyzeted,

vagyis az elhallgatással mégiscsak nagyot hazudtál!



*

Nagyságrend

Nagy emberek nagyot vétkezhetnek -

akinek nagy a lelki-pénzbeli stb. hatalma,

az sok hasznosat, de talán még több kárt tehet.



*

 

Veszélyeztetett

Akivel istennek nagy tervei vannak,

azt a sátán is nagyon kerülgeti, kísérti –

Jézussal kapcsolatban pl. mindent bevet…

(és még: legyetek jók, ha tudtok – Cirifiscio)



*

A

bírhatót

ne add el álompénzen

jobb ma egy veréb,

mint holnap egy túzok



*



Amit

ma megtehetsz,

azt ne halaszd holnapra

(a tett halála a lustaság)



*



Áldás

mindenről eleget tudni,

átok a felesleges tudás,

csak árthat…



*



Aki

túl kíváncsi,

hamar megöregszik,

de aki meg nem eléggé,

az hülyegyerek marad



*



Summa cum laude

diplomát kap az egyetemen,

az élet iskolájában viszont

még egy kegyelemkettest se,

mert azt is ki akarná érdemelni…



*



A dualista

Isten megteremtette a világot,

de azután a sorsára hagyta, nincs gondviselés

csak a providencia biztosítóban bízhat, ha fizet



*

Rendelt idő

Nem fogadtad meg:

addig üsd a vasat, amíg meleg

addig neveld és képezd a gyereket,

míg képlékeny és fogékony korban van



*



Az

ebül szerzett

jószág ebül vész el,

ami meg könnyen jött,

az könnyen is megy el…



*



Kakukk-

tojást költesz ki,

akik a saját fiókáidat

kilökdösik a mélybe,

s te idegent táplálsz…

 


*



Repül

a nehéz kő

ki tudja, hol áll meg,

s kit hogyan talál meg…

a kimondott szó kő-

görgeteget nehéz,

lehetetlen már visszaszívni…



*


Cinikus ál-életbölcsesség:

Az értelmiségi előtt két út áll:

az egyik az alkoholizmus, a másik nem járható…



*



A fejétől

bűzlik a hal -

vak vezet világtalant

kontraszelektált, önjelölt

kontár és korrupt vezetők…



*



A

féligazság

rosszabb, mint

a hazugság

a legtöbbet az árt,

aki majdnem

kimondja a lényeget

*



Munkaalkoholista,

aki arra büszke, hogy

két ember munkáját végzi

(neki így nem marad ideje

másra, magára, társaira,

másvalakitől meg elveszi

a családfenntartó státuszt)



*

Bepánikolsz

a szabadsággal

járó felelősségtől,

és bemenekülsz egy szektába,

egy rendbe, egy autoritás alá


*



Mamlasz,

szájtáti, akinek

megalszik a szájában a tej –

egy mulya, egy bamba, egy lüke



*



Háborús idők

te ölsz vagy téged ölnek?

(egy hang a lövészárokból a másik oldalra:

- hé, ne lőjenek! itt emberek vannak!)

*



„Öngyilkosság”,

avagy inkább önmegölés: 

van, amikor ez a gyávák menekülése,

de van, amikor ahhoz kellene bátorság,

hogy így mentsed életednél is fontosabb becsületed…

*



Az élet

a legfőbb érték…?!

Ezzel nyugtatod, vigasztalod magad,

amikor minden árulásra, becstelenségre hajlasz,

csakhogy mentsed az irhád, rongyos életed,

amikor gyáván megfutamodsz 

a honvédelmi/tanúságtételi

kötelességek elöl…


*

Én elmondtam, 

s ezzel megmentettem lelkem?

De ha ott és akkor nemcsak lebeszélni,

de meg is kellett volna akadályozni,

hogy öngyilkossági kísérletet hajtson végre….

*

Képtalálat a következőre: „TÓTH FERENC DVD”

ÁBRÁNYI EMIL

LAKÁJOK DALA


Be nagyszerű annak a sorsa,
Akit táplál nagyúri kéz!
Nem küzd a létért! Kényelemben
Hallgatja, hogy' sír künn a vész!
Puhán vetett, jó, meleg ágyban
A takaró füléig ér!...
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Hideglelősként dideregjek?
Éhezzem, mint erdei vad?
Csupán azért, hogy elmondhassák;
"Nézzétek! Független! Szabad!?"
Nem! A kegyetlen koplalásnál
A kegy falatja többet ér!...
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Mily kellemes, könnyű mulatság
Szolgálni a nagy urakat!
Egy kis hajlongás, kis hizelgés,
S a jutalom csak úgy szakad!
Mit árt az, hogyha rosz kedvükben
Megrúgnak néha? Csigavér!
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Csak egyszer él az ember! És ezt
Koplalva, fázva, élje le?
Rossz társaság a büszkeség, ha
Koldustarisznya jár vele.
Ej! a busás borravalónál
Nincs finomabb, szebb pályabér!
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Vígan hörpintem uraságom'
Borával töltött nagy kupám!
Éljen a függés! A szabadság
Zsiványoknak való csupán!
Koplaljon a bölcs és a költő,
Az én szám enni, inni kér!
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Képtalálat a következőre: „TÓTH FERENC DVD”

*

 

Eugéniusz:

A boldogtalan ember

Egymondatos lényegkereső kísérletek

 

Szembesítő tükör:

bátran meglátni a fájó igazságot.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz:

a mese pont rólad is szól!

 

Te

mi mindent

mulasztasz el,

illetve teszel rosszul,

amivel folyamatosan és

durván rontod legfőképp

saját, de legalább közvetve

az előszeretteid stb. életminőségét?

 

Gyáván,

öngyilkos módon,

hárítható a felelősség

mindaddig,

míg meg nem halsz,

mielőtt éltél volna…

 

Ismerj önmagadra,

- a betegség felismerése

már a gyógyulás kezdete -

és változtass bölcsen: van,

lehet/legyen Élet a halál előtt!

Képtalálat a következőre: „TÓTH FERENC DVD”

 

 

 

 

LAST_UPDATED2
 
Mark Twain a demokráciáról... PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2018. február 18. vasárnap, 05:59
Képtalálat a következőre: „mark twain könyvei”

VÁLASZTÁSI HADJÁRAT

Néhány hónappal ezelőtt kormányzónak jelöltek a nagy New York államban, hogy a Függetlenségi Párt zászlaja alatt felvegyem a harcot T. Smith úrral és Blank J. Blank úrral. Valahogy úgy éreztem, hogy egy előnyös tulajdonságom feltétlenül van a fentebb említett urakkal szemben - mégpedig tiszta jellemem. Az újságokból világosan látható volt, hogy elmúlt már az az idő, amikor ellenfeleim esetleg még tudhatták, mit jelent az: becsületes nevet viselni. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi években mindenféle szennyes bűnnel összecimboráltak. Amikor azonban jómagam büszkélkedtem a híremmel, s titokban örültem neki, a kényelmetlenségnek valami iszapos mellékága kavarta fel boldogságom mélyeit - zavart, hogy nevemet ezekkel az emberekkel együtt emlegetik mindennapos szócsatákban. Egyre nyugtalanabb lettem. Végül is megírtam nagyanyámnak a dolgot. Postafordultával megérkezett szigorú válasza:

Soha életedben nem tettél semmit, amiért szégyenkezned kellene... semmit az égvilágon. Pillants az újságokba... pillants beléjük, és láthatod, miféle jellem Smith úr és Blank úr, s aztán ám lásd, le akarsz-e süllyedni az ő színvonalukra, s hajlandó vagy-e velük együtt fellépni a nyilvánosság színpadán.

Mintha eltalálta volna a gondolatomat! Egy szemhunyást sem aludtam aznap éjszaka. Mindazonáltal mégsem léphettem vissza. Teljes bizalmat élveztem, s folytatnom kellett a harcot. Amint reggelizés közben kedvetlenül nézegettem az újságokat, egy cikkecskén akadt meg a szemem, s őszintén mondhatom, soha életemben nem voltam még ennyire zavarban.

HAMIS ESKÜ. Most, hogy Mark Twain úr mint kormányzójelölt a nép elé lép, talán hajlandó lesz magyarázatot adni, hogyan ítélték el a kokinkínai Wakawakban 1863-ban harmincnégy tanú terhelő vallomására hamis esküért, amely hamis esküvel el akarta rabolni egy szegény bennszülött özvegynek s tehetetlen családjának soványka banánföldjét, egyetlen létalapját és támaszát kifosztottságában és elhagyatottságában. Twain úrnak kötelessége önmaga és a nagy nép iránt, amelynek szavazatait kéri, hogy az ügyet tisztázza. Vajon megteszi-e?

Majd hanyatt estem az álmélkodástól. Ilyen kegyetlen, szívtelen vád! Sohasem voltam Kokinkínában. Sohasem hallottam Wakawakról! Nem tudtam, mit tegyek. Dühös és tanácstalan voltam. A nap elszaladt, s én nem csináltam semmit. Másnap ez állt az újságban... semmi több:

FONTOS. Megjegyezzük, hogy Twain úr feltűnően hallgat a kokinkínai hamis esküvel kapcsolatban.

Megjegyzés. A választási harc további szakaszaiban ez az újság csak mint "Becstelen Esküszegő Twain"-t emlegetett.

Utána jött a Gazette a következővel:

FELVILÁGOSÍTÁST KÉRÜNK. Meg méltóztatja-e magyarázni az új kormányzójelölt polgártársainak (akik szerencsétlenségükre rá akarnak szavazni) a következő kis epizódot: Montanában a jelölt lakótársai időnként apró értéktárgyakat veszítettek el, míg végül is - miután mindeme tárgyakat hiánytalanul megtalálták Twain úr zsebeiben vagy "poggyászában" (vagyis az újságpapírokban, amelyekbe holmiját csomagolta), úgy érezték, hogy saját érdekében barátságosan figyelmeztetniük kell, azért hát kátrányba mártották, tollba forgatták, és felültették egy palánkra; majd pedig azt tanácsolták neki, hagyja egyszer s mindenkorra üresen azt a helyet, amelyet a táborban elfoglalt. Vajon megteszi-e?

Láttak már ennél eltökéltebb rosszindulatot? Soha életemben nem jártam Montanában.

(Ezután a Gazette már csak így beszélt rólam: "Twain, a Montanai Tolvaj.")

Most már aggódva vettem kézbe az újságokat - a vágyva vágyott takarót emeli fel így az ember, ha valami azt súgja neki, hogy csörgőkígyó lapul alatta. Egyik nap a következőkre bukkantam:

HAZUGSÁGON ÉRTÜK. A Five Points-i Michael O'Flanagan úrnak és a Water Street-i Snub Rafferty úrnak Catty Mulligan közjegyző úr által hitelesített esküje alapján bebizonyosodott, hogy Mark Twain úr azon aljas állítása, amely szerint nemes zászlóhordozónknak, Blank J. Blanknek a nagyapját útonállásért felakasztották, szennyes és orcátlan hazugság, s minden ténybeli alapot nélkülöz. A becsületes emberek szíve elszorul, amikor látják, milyen szégyenletes eszközök segítségével akarnak egyesek politikai sikereket elérni, s megtámadják a halottakat a sírban, megszentelt nevüket rágalommal mocskolják be. Ha arra gondolunk, mekkora gyötrelmet okoz ez a nyomorult aljasság az elhunyt ártatlan rokonainak és barátainak, kedvünk volna arra buzdítani a háborgó és sértett közönséget, hogy gyűljön össze, s álljon bosszút a rágalmazón. De nem! Átadjuk őt a marcangoló lelkiismeret gyötrelmeinek (bár ha a szenvedély úrrá lesz a közönségen, és vak dühében netán testileg bántalmazza a rágalmazót, azt hisszük, mindenki előtt nyilvánvaló, hogy egyetlen bíróság sem vonhatja felelősségre, egyetlen törvényszék sem ítélheti el a tett elkövetőit).

A zseniális zárómondat éjszaka sürgősen kiugrasztott az ágyból, ki a hátsó ajtón, míg a "háborgó és sértett közönség" az elülsőn tódult be, jogos felháborodásában összezúzva minden útjába kerülő bútort és ablakot, s elmenetelkor magával hurcolva minden mozdítható értéket. És mégis, a Szentírásra tett kézzel merek esküdni, hogy sohasem rágalmaztam meg Blank úr nagyatyját. Mi több: sohasem hallottam vagy beszéltem róla mindeddig.

(Futtában megemlítem, hogy a fentebb idézett újság attól kezdve mindig így hivatkozott rám: "Twain, a Hullagyalázó.")

A következő újságcikk, amely magára vonta figyelmemet, így hangzott:

ÉDES KIS JELÖLT. Mark Twain úr, aki a Függetlenségi Párt tömeggyűlésén tegnap este kártékony beszédet akart mondani, nem érkezett meg idejében. Háziorvosa táviratában azt állította, hogy egy csavargó társaság leütötte, s a lába két helyütt eltört - a beteg nagy gyötrelmek közt fekszik; és így tovább és így tovább. A Függetlenek megpróbálták nagy nehezen elfogadni a nyomorúságos kibúvót, s úgy tesznek, mintha nem tudnák, mi az oka valójában, hogy ez az alak, akit ők zászlóvivőjüknek neveznek, nem jelent meg. Tegnap este egy bizonyos férfiút láttak betántorogni Twain úr szállodájába a legállatibb részegség állapotában. A Függetlenségi Pártnak elmulaszthatatlan kötelessége bebizonyítani, hogy ez az ittas barom nem Mark Twain volt. Végre megfogtuk őket! Most nem csűrhetik-csavarhatják a dolgot. A nép hangja mennydörögve kérdi: "Ki volt az az ember?"

Egy pillanatig hihetetlen volt, teljességgel hihetetlen, hogy valóban az én nevemet fogták párba ezzel a becstelen gyanúval. Három hosszú év múlt el fejem fölött, amióta sört, bort, pálinkát vagy likőrt ittam utoljára.

(Nagy hatással voltak rám ezek az idők; bizonyítja az is, hogy figyelembe sem vettem, amikor az újság következő száma bizalmasan "Delirium Tremens Twain"-nek nevezett - ámbátor tudtam, hogy ettől kezdve így fog emlegetni örökkön-örökké.)

Közben a névtelen levelek egyre szaporodtak mindennapi postámban. Ez volt a szokásos forma:

Mi van az örekaszonyal, akit lerukktál a lakásod lébcsőjén, migor koldult?

SANDA JANDA

És ez:

Csinált egypár balhét, amikről senki nem tud, csak én. Jobb, ha kiguberál néhány dolcsit, maga látja hasznát, különben hallani fog az újságokban

HANDY ANDY-ről

Láthatják, miről van szó. Kívánságra folytathatom, míg az olvasó csömört nem kap.

A legfőbb republikánus lap hamarosan nagyarányú vesztegetéseket "bizonyított" rám, s a vezető demokratapárti lap súlyos zsarolási ügyet varrt a nyakamba.

(Ilyenformán két további becenevet szereztem: "Twain, a Piszok Korrupt Csibész", és "Twain, a Fertelmes Zsaroló".)

Közben olyan óriásira nőtt zsivaj követelte a "választ" az ellenem felhozott szörnyű vádakra, hogy pártom vezetői és hírlapszerkesztői azt mondták, politikailag tönkre fogok menni, ha tovább hallgatok. Mintha még sürgetőbbé akarná tenni kérésüket, másnap a következő cikk jelent meg az egyik lapban:

ÜGYELJETEK RÁ! - A függetlenségi jelölt még most is hallgatásba burkolózik. Nem mer beszélni. Minden vádat bőségesen rábizonyítottak, s ő ékesszóló hallgatásával ismételten jóváhagyta. Most már végérvényes az ítélet. Függetlenségiek, tekintsetek a jelöltetekre! Nézzétek meg a Becstelen Esküszegőt, a Montanai Tolvajt! a Hullagyalázót! Figyeljétek a Testetöltött Delirium Tremens-t! A Piszok Korrupt Csibészt! a Fertelmes Zsarolót! Meredjetek rá - mérjétek meg jól - s aztán mondjátok meg, odaadhatjátok-e tisztes szavazatotokat ennek az alaknak, aki ocsmány bűneivel a minősítéseknek ezt a szörnyű sorozatát érdemelte ki, és nem meri kinyitni a száját, hogy egyet is letagadjon!

Nem lehetett kikászálódni belőlük, így hát nekiültem, hogy "választ" szerkesszek egy csomó alaptalan vádra, alantas, gonosz piszkálódásra. De nem jutottam a dolog végére, mert másnap reggel az egyik lap új szörnyűséggel, új rágalommal állott elő, és súlyosan megvádolt, hogy felgyújtottam a bolondokházát lakóival egyetemben, mert elfogta ablakom elől a kilátást. Ez valósággal rémületbe ejtett. Azután azzal vádoltak, hogy megmérgeztem a nagybátyámat a vagyonáért, s erélyesen követelték, hogy a sírt nyissák ki. Ez az őrület szélére vitt. Tetejébe megvádoltak, hogy mint gondnok fogatlan, hasznavehetetlen rokonaimmal töltöttem meg a lelenckórház élelmezési hivatalát. Haboztam, egyre haboztam. Végül az ellenem indított szégyenletes hajsza jogos és méltó csúcspontjaként kilenc különböző színű és rongyosságú kisgyereket tanítottak be, hogy egy gyűlésen az emelvényre rohanjanak, átkarolják a lábamat, és papának nevezzenek.

Feladtam a harcot. Letettem a zászlót, és visszavonultam. Nem feleltem meg a kormányzó választási hadjárat követelményeinek New York államban, így visszaléptem a jelöltségtől, s lemondó nyilatkozatomat keserű szívvel ekképpen írtam alá: "Maradtam tisztelettel, valahabecsületes ember, ma azonban MARK TWAIN, B. E., M. T., H. GY., D. T., P. K. CS., és F. ZS.


Szász Imre fordítása

 

Képtalálat a következőre: „mark twain könyvei”

SZENÁTORI TITKÁR VOLTAM

Immár nem vagyok semmiféle szenátor magántitkára. Két hónapon át biztonságosan és nagy buzgalommal kitartottam állásomban, akkor visszacsapott az ostor sudara - vagyis működésem hatni kezdett, és kiadott rajtam. Úgy véltem, legjobb lesz lemondanom. A dolog a következőképpen történt. Munkaadóm egy reggel meglehetősen korán értem küldött, s én, miután titokban néhány rejtvényt szúrtam legutóbbi nagy pénzügyi beszédébe, megjelentem nála. Valami baljóslatút éreztem rajta. Gallérját kigombolta, haja kuszáltan hullott homlokára, s arcán kiütköztek az elfojtott vihar jelei. Egy csomó levelet szorított keményen a markában, s én tudtam, hogy a rettegett nyugati posta befutott.

- Azt hittem, maga méltó a bizalomra - mondta.

- Igen, uram - mondtam.

- Adtam magának egy levelet - mondta -, amelyben néhány nevadai választóm kéri, hogy állítsanak fel postahivatalt a Baldwin-birtokon. Azt mondtam, feleljen nekik, amilyen találékonyan csak tud, érveljen, hitesse el velük, hogy nincs ott semmi néven nevezendő szükség postahivatalra.

Megkönnyebbültem.

- Hát csak ez a baj, uram? Hisz ezt megírtam.

- Igen, megírta. Felolvasom a levelét, hadd szégyellje el magát.

Washington, november 24.

Smith és Jones úrnak és társaiknak

Uraim!

Mi a fenét gondolnak? Még hogy postahivatalt kérnek a Baldwin-birtokra? Nem ér az maguknak semmit. Hisz el se tudják olvasni, ha levél érkezik; aztán meg: ha más helyre kellene a maguk postahivatalán keresztül pénzeslevelet továbbítani, aligha jutna tovább, ezt beláthatják maguk is, akkor pedig mindnyájan bajba keverednének. Ne nyűglődjenek a miatt a postaállomás miatt. Én szívemen viselem a maguk érdekét, és érzem, hogy ez országos marhaság lenne. Nem ez kell maguknak, hanem csinos kis fogház - csinos, tartós fogház meg ingyenes iskola. Ezek hosszú ideig áldásos hatással lennének magukra, igazán boldoggá és megelégedetté tennék magukat... Hamarosan előterjesztem az ügyet.

Szívélyes üdvözlettel           
MARK TWAIN                
James W. N. USA szenátor nevében.

- Így felelt maga arra a levélre. Azok az emberek azt ígérik, hogy felakasztanak, ha beteszem a kerületbe a lábam; és szent meggyőződésem, hogy meg is tennék.

- De hát nem tudtam, uram, hogy rosszat csinálok. Csak meg akartam őket győzni.

- Aha. Hát meg is győzte őket, efelől nincs kétségem. De van itt más is. Odaadtam magának egy nevadai úriember levelét, amelyben azt kéri, hogy terjesszek törvényjavaslatot a kongresszus elé, és ismertessem el hivatalosan Nevada állam metodista episzkopális egyházát. Azt mondtam magának, írja meg, hogy az efféle törvénybe iktatás inkább az állami törvényhozó testület hatáskörébe tartozik; és igyekezzen bebizonyítani, hogy az egyház hivatalos elfogadtatása kérdéses volna, mivel az új parlamentben jelenleg gyenge a hitbuzgó elem. És maga mit írt?

Washington, november 24.

Tisztelt John Halifax és mások

Uraim!

Maguknak az állami törvényhozó testülethez kell fordulniok a spekulációjukkal - a kongresszus fütyül a vallásra. De oda se nagyon siessenek, mert amit javasolnak, nem túlságosan szerencsés ebben az országban - sőt egyenesen nevetséges. A maguk hitbuzgó népe ott túlságosan gyenge szellemileg, erkölcsileg, kegyesség dolgában - és többé-kevésbé mindenben. Jobb, ha felhagynak ezzel - úgyse jutnak vele semmire. Nem bocsáthatnak ki részvényeket ilyen törvénybe iktatásra - vagy ha igen, csak örökös bajt vennének a fejükre. A többi felekezet lepocskondiázná, "besszet" csinálna, "piacra dobná", és letörné az egész részvénytársaságot. Éppúgy elbánnának vele, mint a maguk ezüstbányáival ott - igyekeznének elhitetni a világgal, hogy hamisság van a dologban. Nem szabad olyasmit csinálniuk, ami valószínűleg rossz hírbe hozna egy szent ügyet. Szégyelljék magukat - ez az én véleményem a dologról. Kérvényüket így fejezik be: "És örökké imádkozni fogunk." Azt hiszem, ajánlatos is lesz - szükségük van rá.

Szívélyes üdvözlettel          
MARK TWAIN               
James W. N. USA szenátor nevében.

- Ez a ragyogó episztola elintézett a vallásos választóimnál. De politikailag akkor haltam meg egészen, mikor valami gonosz sugallatra a maga kezébe adtam a San Franciscó-i tanácstestületet alkotó vének tisztes gyülekezetének levelét, hogy mutassa meg, mit tud... egy memorandumot, amelyben kérik, hogy a kongresszus iktassa törvénybe a városnak a vízparti telkekhez való jogát. Mondtam magának, hogy ezt veszélyes volna előterjeszteni. Mondtam, hogy írjon semleges levelet a városatyáknak, homályos értelmű levelet, olyan levelet, amely lehetőség szerint nem beszél, nem nyilatkozik érdemben az egész vízparti telekügyről. Ha van még magában valami tisztesség, valami szégyenérzet, ez a levél, amelyet parancsomra írt, fel fogja ébreszteni, mihelyt szavai a fülébe jutnak.

Washington, nov. 27.

A nagyméltóságú városatyai testületnek

Uraim!

George Washington, országunk hőn tisztelt Atyja halott. Hosszú, ragyogó pályafutása véget ért, sajnos mindörökre. Az országnak ebben a részében felettébb tisztelték, s korai halála gyászba borította az egész népet. 1799. december 4-én halt meg. Megbékült lélekkel hagyta el dicsőségének és nagy tetteinek színhelyét, ő, a legjobban meggyászolt és legszeretettebb hős, aki valaha is megadta magát a halálnak e földön. És önök ilyenkor a vízparti telekhez való jogról beszélnek! Hát való jogról beszélni, mikor ő halott?!

Mi is a hírnév! A hírnév véletlenség dolga. Sir Isaac Newton felfedezte, hogy egy alma a földre esik - bizony, elég közönséges fölfedezés, vagy egymillió ember fölfedezte már előtte -, de szülei befolyásos emberek voltak, s addig csűrték-csavarták ezt az apróságot, míg nagy dolgot nem csináltak belőle, és íme, az együgyű világot megszédítette a zaj, s Newton egy szempillantás alatt híressé vált. Becsüljék meg ezeket a gondolatokat.

"Költészet, édes költészet, ki tudja, mennyit köszön neked az élet."

Marynek volt egy barija, 
A gyapja mint a hó, 
S Mary bármerre járt, vele 
Ugrált a kis bohó.

Jack meg Jill elment a hegyre 
Hozni egy vödör vizet,
Jack lezuhant, nyakát szegte, 
S Jill is leveszekedett.

Ami az egyszerűséget, a nemes dikciót, az erkölcstelen hajlandóságoktól való tartózkodást illeti, valóságos drágakőnek tartom ezt a két költeményt. Minden emberre hatnak, bármilyen értelmi fokon áll is, az élet minden területén alkalmazhatók - a harcmezőn, a gyerekszobában, a műhelyben. A városatyák testülete pedig el sem lehet nélkülük.

Tiszteletre méltó őskövületek! Írjatok újra. Semmi sem javítja úgy az ember erkölcseit, mint a baráti levelezés. Írjatok újra - és ha van a memorandumotoknak valami veleje, ne habozzatok, mondjátok el világosan. Mindig boldogok leszünk, ha halljuk a csipogástokat.

Kiváló tisztelettel            
MARK TWAIN               
James W. N. USA szenátor nevében.

- Ez sértő, ez gyilkos levél! Tiszta téboly!

- Igen, szenátor uram, ha valami hiba van benne... de... de úgy érzem, sikerült elkerülni a vízparti telkek kérdését.

- Elkerülni a nyavalyát! Ó! De nem baj. Ha egyszer tönkre kell mennem - menjek tönkre egészen. Igen, egészen - ez az utolsó remeklése, amit most felolvasok, ez betette a kaput. Tönkrement ember vagyok. Lappangott bennem valami rossz érzés, mikor odaadtam magának a humboldti levelet, amelyben kérik, hogy az Indián-szakadéktól a közbeeső állomásokon át a Shakespeare-szorosig húzódó postautat részben tetessem át a régi Mormon-ösvényre. Én mondtam magának, hogy ez kényes kérdés, figyelmeztettem magát, hogy kezelje tapintatosan, hogy feleljen rá kétértelműen, és tartsa őket egy kis homályban. És a maga végzetes hülyesége ezt a szerencsétlen levelet íratta magával. Azt hiszem, betömi a fülét, ha tud még egy parányit szégyenkezni:

Washington, nov. 30.

Perkins és Wagner urak és társaik

Uraim!

Az Indián-ösvénnyel kapcsolatos kérdés igen kényes, de ha kellő ügyességgel és kétértelműséggel kezeljük, kétségkívül eredményeket érünk majd el, így vagy úgy, mert az a hely, ahol az út elhagyja a Lassen-mezőket, ott, ahol télen a két sauni főnököt, Rozoga-Bosszút és Felhő-Rágót megskalpolták, ez lévén némelyek szerint a legjobb út, de a dolgok következményeképpen mások mást szeretnének, s a Mormon-ösvény hajnali háromkor hagyja el a Mosby-ranchot, elmegy a Korsó-fül mellett, az országút jobbra tér el tőle, természetesen jobbra hagyja el, és a Dawson-ranch balra fekszik az úttól, amely balra tér el a fent említett Dawson-ranchnál, és megy egyenest Tomahawkig, s így olcsóbb az utasnak, és elérhetőbb mindenkinek, akinek sikerül odajutnia, következésképp rendelkezik mindazon kellékekkel, amelyeket sokan kívánatosnak tartanak, és ezért a többséget részelteti a legfőbb jóban, minek folytán merem remélni, hogy elérjük. Mindazonáltal örömest szolgálok önöknek az üggyel kapcsolatban további tájékoztatással időről időre, ahogyan önök kívánják, és amennyiben a Postai Ügyosztály tud majd felvilágosítást adni.

Szívélyes üdvözlettel          
MARK TWAIN              
James W. N. USA szenátor nevében.

- Nos, mi a véleménye erről?

- Hát nem is tudom, uram. Ez... hát úgy vélem... eléggé kétértelmű.

- Két... tűnjön el innen. Tönkrement ember vagyok. Azok a humboldti vademberek sose bocsátják meg, hogy összekuszálta az eszüket ezzel az embertelen levéllel. Elvesztettem a metodista egyház jóindulatát, a városatyák testületéét...

- Hát ehhez nincs hozzátennivalóm, az ő esetükben valóban elvetettem egy kicsit a sulykot... de azokat ott a Baldwin-birtokon lepipáltam, főnök!

- Tűnjön el innen! Tűnjön el örökre, mindörökre.

Ezt amolyan burkolt célzásnak vettem, hogy szolgálatomra nem tart többé számot, így hát lemondtam. Soha többé nem leszek szenátorok magántitkára. Ennek a népségnek nem lehet tetszésére tenni. Semmihez se értenek. Nem becsülik meg az ember erőfeszítéseit.


Szász Imre fordítása

Képtalálat a következőre: „mark twain könyvei”

MARK TWAIN

 

MEGSZELÍDÍTEM A KERÉKPÁRT


VÁLOGATTA
SZÁSZ IMRE

 

FORDÍTOTTA
SZÁSZ IMRE
SZENTKUTHY MIKLÓS
SZILÁGYI TIBOR


TARTALOM

BÖRLESZK BIOGRÁFIA
SZERENCSE
POHÁRKÖSZÖNTŐ A CSECSEMŐKRE
ÚJSÁGÍRÁS TENNESSEEBEN
HOGYAN SZERKESZTETTEM MEZŐGAZDASÁGI LAPOT?
A NAGY MARHAHÚSSZERZŐDÉS OKNYOMOZÓ TÖRTÉNETE
LEMONDÁSOM HITELES TÖRTÉNETE
SZENÁTORI TITKÁR VOLTAM
NEMZETGAZDASÁGTAN
TITOKZATOS LÁTOGATÁS
VÁLASZTÁSI HADJÁRAT
A CALAVERASI CSODABÉKA
A ROSSZ KISFIÚ TÖRTÉNETE
A JÓ KISFIÚ TÖRTÉNETE
A KAPITÓLIUMI VÉNUSZ
MEGJAVÍTTATOM AZ ÓRÁM
BORBÉLYOKRÓL
KIKÚRÁLOM A NÁTHÁMAT
MEGSZELÍDÍTEM A KERÉKPÁRT
A TEVE MINT IRODALOMKRITIKUS
A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ CSEVEG
KÉT APRÓ TÖRTÉNET
MCWILLIAMSÉK ESETE A TOROKGYÍKKAL
MCWILLIAMSÉK ÉS A VILLÁM
A VÉSZCSENGŐ
AZ A FRÁNYA NÉMET NYELV
HOSSZÚ ÚT AZ ÉJSZAKÁBAN
EGYSZER VOLTAM IDEGENVEZETŐ
MEGHATÓ TÖRTÉNET GEORGE WASHINGTON GYERMEKKORÁBÓL
A HÁZALÓ TÖRTÉNETE
INTERJÚ

 

 

 

Képtalálat a következőre: „mark twain könyvei”

 

 

 

LAST_UPDATED2
 
Magyar példabeszédek PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2018. február 16. péntek, 08:35
Képtalálat a következőre: „dugonics andrás”
DUGONICS ANDRÁS: 
MAGYAR PÉLDA BESZÉDEK ÉS JELES MONDÁSOK





















































Képtalálat a következőre: „dugonics andrás”



 

LAST_UPDATED2
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL